Talán ez a zombis film az, amely a legtöbb címen futott, de ez mit sem számít, hiszen nagyon jó kis film, igaz elég régi, s kezdetleges, de megérdemli a tiszteletet, mivel az olasz mester, Lucio Fulci remekműve. Egy rejtélyes, átokverte sziget, voodoo, egy eltökélt orvos, egy csapat mit sem sejtő idegen, s élőhalottak... mi kell még?
SPOILER
A történet ott kezdődik, hogy egy elhagyatottnak tűnő hajó hánykolódik New York partjai közelében. A partiőrség ki is száll, hogy megnézzék maguknak, s egy kis kutakodás után kiderül, hogy talán mégsem teljesen elhagyatott a hajó, mivel az egyik rendőrre ráront egy nagydarab férfi, s különös módon megharapja. A másik rendőr lelövi ugyan, s a támadó belezuhan a vízbe, de a megharapott zsaru meghal. A sajtó hamar értesül a különös esetről, s az egyik újság oda is küldi Peter Westet (Ian McCulloch), hogy szaglásszon körül. Eközben nyomozók egy csoportja a hajó tulajdonosának lányát, Anne Bowlest (Tisa Farrow) faggatja, mert tudni szeretnék, hol van az apja. Erre azonban maga a lánya sem tudja a választ, de nem is hagyja nyugodni a dolog, s éjszaka visszamegy a hajóra, hogy jobban körülnézzen. Egy rendőr őrzi a járművet, így óvatosnak kell lennie, de hamarosan rájön, hogy nincs egyedül a hajón: Peter West, az újságíró is ott tartózkodik. Egész nap követte a nőt, s úgy érzi, nekik beszélniük kell, mivel egyikük sem hiszi el a rendőrség elképzelését a történtekről. Miután majdnem lebuknak az őr előtt, s sikerül kivágniuk magukat a kényes helyzetből, elhatározzák, hogy elmennek arra a szigetre, melyet Anne apja említ egy naplóban, amit Peter a hajón talált. Ez a sziget Matul, s miután Anne és Peter egyre közelebb jutnak hozzá, rájönnek, hogy sokan hiszik azt elátkozottnak. Szerencsére találnak két embert, Brian Hullt (Al Cliver) és Susan Barrettet (Auretta Gay), akik elviszik hajójukkal őket Matulra, bár maguk is hallottak a bennszülöttekről és az átokról. Utazásuk nem megy simán, mert miközben Susan búvárkodik, megtámadja egy cápa, s a hajónak is neki megy. Az megsérül, de más is történik, egy nagyon furcsa dolog: a víz alatt egy férfi megtámadja Susant. Mindeközben a Matul-szigeten sem rózsás a helyzet, hiszen egy régóta folyó fertőzés pusztítja a lakókat. Nem tudni, mi okozza, de a halottak felkelnek, így még egyszer végezni kell velük. A szigeten lakó orvos, Anne apjának barátja volt. Dr. David Menard (Richard Johnson) nem hisz a szigetlakók által terjesztett mendemondában, hogy a voodoo az oka a halottak feltámadásának; ő ennél racionálisabb okokat kutat. Rengeteg vizsgálatot elvégzett már, azonban még nem jött rá a fertőzés nyitjára. Feleségével élnek a szigeten, a néhány túlélővel együtt, de Paola Menard (Olga Karlatos) nem hiszi, hogy férje megállíthatná a dolgokat, és minél előbb el akarja hagyni a szigetet. Sőt gyűlöli a férjét azért, amit művel. Menard megpróbálja meggyőzni a feleségét, hogy az fertőzöttek még messze vannak tőlük, ez azonban nem igaz, és a szigetet hamarosan elözönlik az élőhalottak. Ezekben az időkben érkeznek meg Anne-ék is, akik először Menarddal találkoznak, aki elmeséli nekik, mi történt Anne apjával. Nem sok idő telik el, s ők is szembesülnek a fertőzés hatásaival, amikor elmennek Menard házához. Ott már nem találják élve Mrs. Menardot, csak sok zombit látnak. Megkezdődik a menekülés, sőt Peter meg is sérül, Susant pedig megtámadja az egyik fertőzött. Mikor végre sikerül hármuknak eljutni Menard kórházába, már túl késő, mert azt is körülvették a zombik. Még több áldozat után Anne-nek, Peternek és Briannek sikerül hajóra szállniuk, csakhogy Briant is megharapták, s hamarosan a rádióból olyan híreket hallanak, miszerint teljes New Yorkot elfoglalták az élőhalottak...
Minden valószínűség szerint másodjára láttam most a filmet, s az első az egy-két éve lehetett. Csak arra emlékeztem, hogy van valami sziget, meg hát a zombik és voodoo, úgyhogy nem számítottam rosszra. Sőt, ahogy néztem, egyre jöttek vissza az emlékek, de nem volt elcsépelt, unalmas emiatt. Másodszorra is nagyon izgalmas volt. Jó, a nagyon talán túlzás, de félelmetes kis esti szórakozás volt.
A jelenetek elég véresek, de olyan értelemben, hogy talán túl sok is az a vér. Olyan... nem is tudom, de nem élethű. Az élőhalottak ahhoz képest, hogy '79-es a film, elég jók, bár a bőrük olyan, mintha iszap lenne rajtuk... de biztos földesek, hiszen valamelyik onnan mászott elő. A sebeik, a hangjuk, meg ahogy mennek, elég zombis. Az a tipikus "lassú bunkó".
A színészekkel sincs semmi gond, bár egyiket se nagyon tudom hova tenni. Ian McCulloch (It!, The Ghoul, Zombi Holocaust) a hős újságíró, aki igyekszik megmenteni mindenkit, akit csak lehet, s mindent megtesz szerelméért (akibe elég hamar beleesett). Egyébként jó kis alakítás. Dr. Menard szerepében Richard Johnson (Sose kevesebbet, Cairo, A ház hideg szíve, Julius Caesar, Ötös szövetség, Lara Croft - Tomb Raider). Nem emlékszem rá sem, hogy láttam volna más fimben, bár az itt felsoroltak közt volt olyan, amit megnéztem már. Mindegy, de ő is jól játszotta a megszállott, kissé talán őrült doktort. Nem is tudtam, hogy kedveljem-e vagy inkább utáljam.
Az egyetlen név, ami felkeltette az érdeklődésem, az Tisa Farrowé volt. Amikor elkezdtem nézni a filmet, még nem láttam a nevét, de amikor elkezdett szerepelni, rögtön gondoltam, hogy ez teljesen olyan, mint a Rosemary gyermeke Mrs. Woodhouse-a. Mondom, ez tiszta Mia Farrow, mert eszembe ötlött a színésznő neve. De akkor még nem voltam biztos semmiben. Most meg nézem az IMDb-n, és látom, Tisa Farrow. Eszembe jutott, hogy én ezt már tudtam, mikor először láttam a filmet. Ebből is látszik, hogy tényleg régen volt az az egy-két éve. Na mindegy, szóval ők testvérek, de majdnem mint két tojás. Tisa egyébként nem túl sok filmben játszott, de feltűnt például az 1970-es Homer című drámában (ez volt az első szerepe), illetve a Fingersben, és a Téli gyilkosságokban. A Zombi 2-t követően már csak két filmet játszott főszerepet, mindkettő '80-as: a L'ultimo cacciatore (The Last Hunter) és az Antropophagus. Ezt követően maradt eredeti szakmájánál, amit a nővér, s Vermontban dolgozott.
Tehát a rendező Lucio Fulci, ahogy már említettem, s olyan művek fűződnek a nevéhez, mint a Zombik városa, A fekete macska, A pokol hét kapuja, a Zombi 3 (Zombie Flesh Eaters 2) és a Demonia. A film írója Elisa Briganti (Manhattan Baby, Bosszú a jövőből) és Dardano Sacchetti (A kilencfarkú macska, Schock, Zombik városa, A pokol hét kapuja, Manhattan Baby, A szörnycápa, Démonok 1-2.) volt. A zenét, ami nagyrészt pergő karibi dallamokból és dobolásból állt, Giorgio Tucci és Fabio Frizzi készítette.
Még a kedvenc jelenetemet had említsem meg, jobban mondva kettőt. Az egyik az, amikor Menard feleségének szemét az egyik zombi belehúzza egy "karóba"; az nem semmi! A másik pedig, amikor a film végén a zombik végighaladnak a New York-i hídon. Ennek elég félelmetes hatása van. Ott van a két túlélő, egy hajón, s amikor már azt hiszik, vége van a megpróbáltatásoknak, akkor kiderül, hogy amíg ők egy távoli szigeten menekültek az élőhalottak elől, addig azok már az otthonukat is elárasztották. Ez olyan apokalipszis szerű, amilyennek egy zombis filmnek lennie kell. A Holtak háza jut eszembe egy kicsit, bár a kettő talán össze sem hasonlítható. Csak ott is sziget van, s mintha a végén túlélők hasonlóan járnának a hajón... De nem biztos, mert ezt is elég régen láttam már.
Stúdió: Variety Film Production
Hossza: 91 perc
IMDb értékelés: 6,7
