Shooter, filmvadász blog

Egy újabb klasszikus H.P. Lovecraft feldolgozás. Egész jó volt, de nekem nem lett a kedvencem. Megérdemli persze a tiszteletet az alaptörténet, mivel a híres szerző elgondolása, de azért így filmen... Ahhoz képeste, hogy '93-ben készült a film, elég furára sikeredett, de lehet, hogy direkt lett ilyen. A horrorban három kisebb történet foglal helyet, melyeket közrefog egy nagy kerettörténet, melyben megjelenik maga H.P. Lovecraft, méghozzá Jeffrey Combs (Reanimátor) megformálásában. Nekem tetszettek az ilyen és ehhez hasonló filmek, ahol pár kisebb "rémmese" van, és Combs szereplése is jó volt, de inkább előbb lássuk a film történetét:

SPOILER
H.P. Lovecraft (Jeffrey Combs), a híres író egy szerzetesek által működtetett könyvtárba érkezik, ismét. Már járt ott, ismerik is, mivel kutatásokat végzett a műveihez. Az egyik szerzetes beengedi és magára hagyja, de figyelmezteti, ne kószáljon el a kijelölt területről, mivel vannak a könyvtárnak számára tiltott részek is. Lovecraft megígéri, csakhogy előbb elcseni a szerzetes kulcscsomóját, mivel konkrét céllal érkezett: meg akarja találni a Nekronomikont, a hírhedt könyvet, mely a legenda szerint az összes nagy titkot tartalmazza. Lovecraft meg is találja, és elveszi a helyéről. Közben egy kis ajtó is kinyílik a könyv mögött, és ahogy a szerző egyre tovább olvassa a könyvet, az folyamatosan változik. Lovecraft ki is másol néhány történetet a Nekronomikonból. Az elsőben Edward De Lapoer (Bruce Payne) egy régi, romos házat örökölt. A nő, aki megmutatja neki a házat, Nancy (Belinda Bauer) azt tanácsolja, adja el az egészet, és menjen el, mert különös az egész ház, és sokan sokfélét beszélnek róla. Edward azonban nem törődik vele, és ott marad éjszakára. Talál egy levelet, amit még a ház korábbi tulajdonosa, egy leszármazottja írt. Jethro De Lapoer (Richard Lynch) ezt a levelet búcsúlevélként írta, mert már nem bírt tovább élni a bűnével. A halála előtt nem sokkal éppen hazatért egy hosszú hajóútról, de hatalmas vihar támadt, melyben sokan odavesztek. Ő is megsérült, de túlélte. Csakhogy a felesége és fia nem, melyet nem tudott elfogadni. Még Istenben is csalódott, és a helyiek szeme láttára dobta tűzbe a Bibliát. Amikor elkeseredése mérhetetlen volt, megjelent nála egy szörnyűséges démonszerű lény, aki otthagyott nála egy könyvet. Ez volt a Nekronomikon, és Jethro megtalálta benne azt, hogyan hozhatja vissza szeretteit a halálból. Amikor azonban ez sikerült, a felesége és lánya nem éppen úgy térnek vissza, ahogy azt várta. Felesége ugyanúgy őt hibáztatta a tragédiáért, ahogy maga is. Amikor kisfiát magához ölelte, az hirtelen átváltozott valamilyen ronda szörnyeteggé, és a felesége szintén. Rátámadtak Jethróra, aki nem tudott másképp megbírkózni a bánatával, csak úgy, hogy megölte magát. Edward nem tudja végigolvasni a levelet, mert egy rész elázott, de sikerül megtalálnia a könyvet, s mivel ő is hasonló veszteséget élt át nemrég, ahogy őse, elvégzi a szükséges szertartást. Még akkor este megérkezik hozzá szerelme, és Edward bocsánatot akar kérni, mivel szerinte az ő hibája volt az autóbalesetük. A nő azonban nem az, akinek hisz, és ahogy Jethrónál, ő is átváltozik. Edwardnak azonban sikerül megmenekülnie, és a fény segítségével visszazavarnia a lényt a mélybe. Lovecraft miután befejezi ezen történet másolását, rögtön megérzi a hőmérséklet változást: nagyon hideg lesz. Azért tovább olvassa a Nekronomikont. A következő történetben egy újságíró, Dale Porkel (Dennies Christopher) érkezik Miss Ostermanhoz (Bess Meyer), és néhány különös haláleset felől érdeklődik. Egy bizonyos Dr. Madden hollétéről is érdeklődik, és a nyomás alatt végül a fiatal nő, aki egy ritka betegségben szenved, mesélni kezd. Az anyjáról szól a történet, aki fiatalon és egyedül érkezett a városba, és kivett egy szobát abban a házban, ahol a lánya is él. Emily Ostermant (Bess Meyer) egy Lena (Millie Perkins) nevű nő fogadta, és kiadta neki az egyik szobát. Látszólag Lena egyedül élt a hagy házban, de volt egy másik titokzatos lakója is, Dr. Madden (David Warner), akit nem lehetett zavarni. Még akkor este Emily-re rátalált a mostohaapja, Sam (Gary Graham), aki zaklatta a lányt és verte. Emily nem akart ismét szenvedni, és elmenekült a férfitól, de az többször megütötte. A szegény lányon végül Dr. Madden segített, majd Lena is. Amikor Emily magához tért, azt mondták neki, Sam elment. Másnap azonban egy körözési plakáton látta viszont a férfi arcát, és magyarázatot is kért Dr. Maddentől. Az kénytelen volt elmondani, hogy Sam már nem él, és sok minden mást is megosztott a fiatal lánnyal. Kiderült a doktorról, hogy egy módszerrel gyakorlatilag becsapta a halált, pedig ő már több mint száz éves lenne. Ehhez azonban állandó hidegre volt szüksége, és mint kiderült, emberi csontvelőre is. Emily végül beleszeretett Dr. Maddenbe, és a férfi is viszont szerette, amit Lena nem nézett jó szemmel, mivel ő már évek óta ácsingózott a doktor figyelmére. A nő figyelmeztette Emily-t, és a lány úgy döntött, elmegy. Hónapokkal kéőbb azonban úgy érezte, vissza kell térnie, mivel terhes volt Dr. Madden gyermekével. Emily azonban éppen rosszkor lépett a házba, mivel Lena és Dr. Madden elkapták Mr. Hawkinst (Curt Lowens), Emily volt főnökét, és az agyveleje kellett nekik. Lena nem akart hagyni, hogy Emily ismét elmenjen. A dolog rosszul sült el: tűz támadt, ami nem tett jó Dr. Madden állapotának, és teljesen feloszlott. Lena hátba lőtte Emily-t, de nem ölte meg, mivel az Dr. Madden gyerekét várta. Az újságíró nem hiszi a képtelen történetet a doktorról, de amikor megjegyzi, hogy akár Miss Osterman lehetne maga az anyja is, tehát maga Emily, akkor lakolnia kell. Hiszen rátapintott a lényegre. A nő ugyanúgy megkapta a "betegséget", és szüksége van csontvelőre. De nem csak ő él még, hanem Lena is, és mindketten azt várják, hogy Dr. Madden gyermeke megszülessen egyszer, de az már évek óta Emily hasában van. Lovecraft elérkezik az utolsó történethez, ami a Hentesről szól. Egy rendőrpáros, Sarah (Signy Coleman) és Paul (Obba Babatundé) egy szabálytalanul közlekedő autót üldöznek, aki egy sötét sikátorban végre megáll ugyan, de Sarah beleütközik abba, mivel nem a vezetésre figyelt. Éppen arról vitatkoztak Paullal, hogy lefeküdtek egymással és a nőnek gyermeke is fogant tőle, s nem tudja, megtartsa e, mert fél az anyaságtól. A rendőrautó azonban felborul, és mindketten súlyosan megsérülnek. Pault kihúzza valaki, de Sarah egyedül mászik ki, és utána megy, követve a nyomokat. Egy sötét, elhagyatott helyre jut, amikor találkozik egy férfival, Mr. Benedicttel (Don Calfa), akiről Sarah kezdetben azt hiszi, ő vezette a kocsit, melyet üldöztek. De a férfi, aki itt él, azt mondja, nem ő volt. Sarah valamennyire hisz neki, és a férfi elmondja, sejti ki tehette ezt velük. Sarah ki akar jutni a helyről, de meg akarja találni a társát is. Mr. Benedict hajlandó elvezetni a Hentesként ismert szörnyeteg búvóhelyére. Bemutatja neki a feleségét is, Mrs. Benedictet (Judith Drake), aki őrülten viselkedik. Nem tűnik normálisnak, ahogy a férfi sem, és folyton összezavarják Saraht, sőt arra is rájönnek, hogy terhes. Mr. Benedict levezeti őt egy járatba, ahol azonban felvetődik Sarahban a gyanú, hogy vagy Mr. Benedict vagy Mrs. Benedict a Hentes. Gyanúja nemsokára beigazolódik, mert a két őrült csapdába ejti a nőt, ahol csomó oszlott holttesten kell átverekednie magát, és találkozik Paullal is, aki azonban már nem önmaga. A küzdelem után Saraht elkapják valami különös lények, amik kiszívják az embereket, és át akarják venni az irányítást. A nő szörnyű kínokat él át, de amikor magához tér, egy kórházban találja magát, s ott van mellette az anyja és az orvos, akik ugyanúgy néznek ki, mint Mr. és Mrs. Benedict. Sarah megtudja, hogy a babát elvesztette, és Paul kómába esett. Azt mondják, ott van a mellette lévő ágyon, de ekkor visszatér Sarah rémálma, és azt látja, hogy a lábait és az egyik kezét tényleg levágták, a gyermeke meg átkerült Mr. Benedict, vagyis egy valóságos szörnyeteg gyomrába. Miután Lovcraft befejezi a harmadik történet másolását is, hangokat hall a könyvtárban, és megjelenik a szerzetes. Lovecraft nem tudja kinyitni a vasrácsot, ami elzárja az utat, mert beejtette valahová. Miközben a könyv mögötti ajtó egyre jobban kitágul, a szerzetes átküzdi magát a rácson, és megpróbálja megakadályozni Lovecraftot abban, hogy elvigye a könyvet. Azonban a szerzőnek sikerül felülkerekednie, és a szörnyeteg, ami kijön a titokzatos kapun, a szerzetest támadja meg. Lovecraft fogja a könyvet, és sikerül vele kijutnia a könyvtárból. Övé lett minden titkok tudója, csakhogy a könyv veszélyes játékszer...

Hát nem semmi kis történetek. Vagyis történet a történetben, és abban is egy történet... Ne mindegy, nekem talán a második tetszett, a The Cold ("A hideg") című. Az első, a The Drowned ("A megfulladt") kevésbé, mivel a polipszerű lények sosem voltak a kedvenceim, viszont az a démoni lény, aki a könyvet hozza Jethrónak, na az jó volt. Jó kis csontvázszerű volt, víztől csöpögő, tele iszappal, moszattal. Gondolom ő volt A megfulladt. A harmadik, a Whispers ("Suttogások") meg aztán tényleg nem jött be, mert elég zavaros volt, viszont Don Calfa (Az élőhalottak visszatérnek, Beverly Hills 90210 sorozat, Columbo sorozat) szereplése határozottan feldobta az egészet. A kerettörténet, a The Library ("A könyvtár") is jó volt, hogy maga H.P. Lovecraft akarta megszerezni a Nekronomikont, és végül sikerült is neki,

Tehát amint említettem Jeffrey Combs és Don Calfa miatt már érdemes volt megnézni a filmet. Bár előbbit alig ismertem meg, mert nem is tudom... Sokkal idősebb lett ugye a Reanimátor óta. Megemlítendő még Brian Yuzna, aki amellett, hogy a kerettörténet és a harmadik rendezője és írója volt, sőt a produkció társproducere is, feltűnt magában a filmben; ő volt a taxis, aki hozta-vette Lovecraftot. Bruce Payne-t (Miss Marple: Nemezis, Farkangyal, Üvöltés 6. - A korcsok, Warlock 3. - Az elveszett ártatlanság) is kedvelem, egész jó színész, ahogy David Warner is, aki sokkal fiatalabb kiadásban az újságíró Jennings volt az eredeti Ómenben.

A második történet főszereplőnőjére meg azt hittem, az Amynek ítélve sorozat főszereplője. Nem nézem ezt, viszont láttam reklámot belőle, és komolyan onnan volt ismerős. De ez Bess Meyer, és nem Amy Brenneman, mint kiderült. Millie Perkins meg 1959-ben kezdte karrierjét fiatal lányként az Anna Frank naplója című drámában. Dennis Christophert a Stephen King regényéből készült Azban  láttam, s Obba Babatundé is ismerős volt, bár nem jöttem rá, pontosan melyik filmből, sorozatból.

A Nekronomikont egyszer Brian Yuzna (Bride of Re-Animator, Az élőhalottak visszatérnek 3., Dr. Halál, Reanimátor - A visszatérés, Holtak tava) rendezte, aztán Christophe Gans (Silent Hill - A holaott város) és Shusuke Kaneko (Azmi 2. - Életre halálra!, A halállista, A halállista - Az utolsó név). Gans az első epizódot rendezte és ő is írta, de segítségére volt Brent V. Friedman (A feltámasztott, Hellbound - Út a pokolba, Mortal Kombat II - A második menet), aki mind a három kis történetet, plusz a keret írásában részt vett. Kaneko csak a rendezője volt a második, a The Cold című történetnek; az Kazunori Ito (Páncélba zárt szellem - Ghost in the Shell) írta.

H.P. Lovecraftnak a következő művei szolgáltatták az alapot a filmhez: a The Rats in the Wall (Patkányok a falban), a Cool Air (Hideg levegő) és a The Whisperer in Darkness (Suttogás a sötétben). El is határoztam, hogy a közeljövőben el fogom olvasni ezeket az elbeszéléseket, hogy megtudjam, milyenek az eredeti "mesék".

Stúdió: Davis-Films
Hossza: 96 perc
IMDb értékelés: 5,5

Ez ugyan nem horror, de ezt is igyekszem megnézni minden Halloweenkor. Boszorkányok, Salem, varázslat, fekete macska, zombi. Mi kell még egy mindenszenteki filmhez?

Salem, Massachusetts. Három boszorkányt, a Sanderson nővéreket felakasztják boszorkányság vádjával. Előtte azonban elvették a kis Emily Binkx (Amanda Shepherd) életét, és bátyját, Thackery Binxet (Sean Murray) örök életére macskává változtatták. Céljuk mindig is az volt, hogy megfiatalodjanak, megszépüljenek, de az elkészített varázsfőzet segítségével ez nem sikerült úgy, ahogy igazán szerették volna. Haláluk előtt megátkozzák hát a várost, hogy amikor egy szűz meggyújtja a varázsgyertyát, ők visszatérnek, s a gyerekek életereje révén még fiatalabbak lesznek. 3000 évvel később Salemben éppen Halloween estéje közeleg, amikor a gyerekek cukorkáért járják körbe a várost. Ezt szeretné Dani Dennison (Thora Birch) is, aki rajong a Mindenszentekért a város legtöbb lakójához hasonlóan. Bátyja, Max (Omri Katz) viszont szkeptikus, és nem hisz a város legendájában, a Sanderson nővérek történetében sem. És esze ágában sincs egész este a húgára vigyázni, hanem inkább azon törné a feját, hogyan hódítsa meg szerelmét, Allisont (Vinessa Shaw). Dani azonban nem hagyja, hogy bátyja elszúrja a kedvenc szórakozását, és egyedül meg nem mehet halloweenezni, a szüleik pedig egy bulira készülnek. Max végül kénytelen beletörődni, hogy Danivel kell tartania, és cukorkagyűjtögetés közben elmennek Allison házába is, ami hatalmas, hiszen gazdagok a szülei. Allison szerint azonban a party, amit a szülei rendeztek, túl unalmas, így fogják magukat, és elmennek hárman, hogy Dani megnézhesse a régi Sanderson házat, ahol egy ideig múzeum üzemelt, amit Allison anyja vezetett. Dani kíváncsisággal teli félelemmel szemléli a házat belülről, de azt nem akarja, hogy Max meggyújtsa az ott lévő fekete varázsgyertyát, mely állítólag visszahozza a boszorkányokat. Max azonban nem tart a boszorkányoktól, így meggyújtja. Ekkor azonban különös dolgok történnek, majd megjelenik a három boszorkány. Daniék elbújnak, amíg Winifred 'Winnie' (Bette Midler), Mary (Kathy Najimy) és Sarah (Sarah Jessica Parker) körülnéznek rég elhagyott otthonukban. Mary azonban megérzi a gyerekszagot, és ez a három közül Danié lesz, aki úgy érzi, kénytelen megmutatni magát. Ekkor azonban a három boszorkány körülveszi, és meg akarják enni, de Max nem hagyja, s a segítségére siet, Ügyességgel és trükkel sikerül a három gyereknek megmenekülnie a boszorkányoktól, és még a varázskönyvüket is elviszik. Velük tart egy fekete macska is, aki valójában a hallhatatlan Tackery Binx. Beszélni is tud, döbbennek meg a gyerekek. Egy temetőhöz menekülnek, ahová Binx szerint nem léphetnek be boszorkányok, de hamarosan egy oszlott zombi üldözi őket, Billy (Doug Jones), akit még Winnie ölt és átkozott meg, mivel rajta kapta a húgával, Sarahval. Billy száját bevarrta, hogy még holtában se árulhassa el a titkait. Most azonban Winnie feltámasztja, és utasítja, hogy fogja el a gyerekeket, és hozza vissza szeretett könyvét. Maxéknek azonban egyenlőre sikerül megszökniük mind Billy-től, mind pedig a Sanderson nővérektől. Miközben a boszorkányok körbejárják a várost a könyv, és gyerekek után kutatva, s találkoznak "a mesterrel" is, Binx elmeséli történetét Daniéknek. Ők elhatározzák, hogy mindenképpen segítenek elpusztítani a Sanderson nővéreket, hogy Binx megbosszulhassa húga halálát. Winnie a szerencsétlen Billy-re kénytelen hárítani a könyv visszaszerzését, és Dani megszerzését, de amikor a zombinak végre sikerül "felszabadítania" a száját, kimondja, mit gondol róla, és átáll a másik oldalra. A srácok még nem tudják, hogyan végezzenek a boszorkányokkal, de a szüleikhez is elmennek a buliba, hogy meggyőzzék őket, veszélyben vannak a város gyerekei, de senki sem hisz nekik. Ezután Allisonnak támad egy ötlete, ami úgy tűnik, sikerrel is jár, és a gyerekek már örülnek, hogy vége az egésznek. Danie azt tervezi, hogy befogadja Binxet, akit nagyon megszeretett. Korai az öröm azonban, mivel a boszorkányokat nem ilyen könnyű elpusztítani. Amikor elviszik Danit, Maxéknek cselekednie kell. Rájönnek, hogy ha a mai este elmúlik, és nem sikerül új varázslatot megidézniük, a nővérek elmennek oda, ahonnan jöttek. Danivel együtt azonban a könyvet is megszerezték, s el is készítik a főzetet. Maxéknek sikerül megmenteni Danit és Binx-et, és megsemmisítik a varázsfőzetet is. Egy gyerekre elegendő azonban még maradt, s a nővérek a gyerekek után erednek. Igaz, hogy Sarah a varázslatos hangjával magukhoz hívott egy csomó gyereket, de Winnie-nek Dani kell, mivel az vérig sértette. Így hát elmennek utánuk a temetőbe, csakhogy arra Winnie nem számít, hogy Max feláldozza magát a húgért, s maga issza meg a főzetet...

Gyerekkorom kedvence volt ez a film, és még mindig szeretem, de általában csak egy évben egyszer nézem meg, Halloween idején. Egypár jó színész, nagyszerű hangulat. Vicces jelenetek és helyzetek, rengeteg Mindenszenteki jelmez, töklámpások, tehát nagyszerű családi szórakozás. Kicsit még emlékszem, amikor gyerekkoromban először láttam, azonnal az egyik kedvenc filmem lett, csak sajnos évek múlva, mikor eszembe jutott, nem találtam, és még a címét se tudtam egész pontosan. A tv-csatornákon se adták le. Aztán néhány éve rátaláltam végre. Emlékszem még arra is, hogy a kislány, Dani volt a kedvenc szereplőm a boszorkányjelmezében.

Nem vagyok egy Bette Midler (Fagyos téli napok, A rózsa, Barátnők, Elvált nők klubja) rajongó, de itt egész jó szerepet játszott. Ő a főboszi, aztán ott van a kissé túlsúlyos, harapós boszi, akit egy Kathy Najimy (Folytatásos forgatás, Apásashow 1-2., Majd elválik, Szeretném, ha szeretnél) nevű színésznő alakít. Én a magam részéről a három boszorkány közül őt szerettem a legkevésbé, és a színésznő például az Apácashow filmekben jobbat alakított. A harmadik boszorkány, Sarah Jessica Parker (Gumiláb, Gyermek az időben, L.A. Story - Az őrült város, Első állomás: Las Vegas, Elvált nők klubja, Meg vagyunk lőve, Szex és New York sorozat, Anyám nyakán). Ő volt a kedvenc boszi, mert Sarah karaktere olyan lüke, állandóan csacsog, ugrabugrál, és szép kövér pókokat eszik. Sokan Parkert leginkább Carrie Bradshaw-ként szerették meg és "azonosítják vele", és én is néztem a sorozatot, tetszett is a szerepe, de mégis érdekes másban is látni, ahol nem kimondottan fő-fő szerepet játszik. Sőt, őt mondhatnánk a legjelentéktelenebb boszorkánynak a filmben. De mókás, és ezért kedvelem.

A kis Danit Thora Birch (Földi paradicsom, Gézengúzok karácsonya, Férfias játékok, Zűrös majom, Tegnap és ma, Amerikai szépség, A gödör, Tétova tinédzserek) játssza, akit én gyerekként azt hiszem előbb láttam a Tegnap és ma című családi drámában, de nem biztos, mivel e két film kb. egy időbe lépett be az életembe. Arra emlékszem, hogy jó volt fölfedezni, hogy a két színésznő azonos, csak két év különbséggel. Megemlítem, a Tegnap és mában sokkal idősebbnek tűnik, de mondjuk maga a karaktere is erre törekszik. Thora Birchöt még láttam a Zűrös majomban, ami szintén gyerekkorom kedvence volt, és itt is szimpatikus lett, de a későbbiekben, például A gödör című horrorban már nem annyira.

Omri Katz a hős szűz szerepében nem volt túl szimpatikus, de emellett ő volt 1983 és '91 között John Ross Ewing a Dallasban, vagyis Jockey fia. A jó kis több ezer éves halott zombit, aki többször elveszti a fejét és egyéb testrészeit, Doug Jones játssza, aki a Batman visszatérben bohóc volt, a Végtelen határok sorozat néhány részében űrlény, a Pokolfajzatban egy kétéltű humanoid, A faun labirintusában faunt és egy másik lényt alakított, A fantasztikus négyes és az ezüst utazóban pedig ő volt az Ezüst Utazó, de a címszereplő Jerry-t játszotta a My Name Is Jerry című komédiában. A fej nélküli Billy Butchersont külön színész játszotta, méghozzá Karyn Malchus, akinek első szerepe Stephen King Rémkoppantókjában volt egy rémkoppantóként. A Mester szerepében ott volt Garry Marshall (Folytatásos forgatás, Micsoda csapat!, A bambanő, A Boszorkány-hegy), a Mester felesége pedig a színész testvére, Penny Marshall (Furcsa pár: Újra együtt) volt.

A filmet Kenny Ortega (Szerelmes hangjegyek 1-3., Párduclányok 2., Szívek szállodája sorozat) rendezte, akinek ez volt a második filmrendezése, s több Disney sikert teremtett. A forgatókönyv elkészítésében részt vett Mick Garris (Rémecskék 2., A légy 2., A golyó), Neil Cuthbert (The Return of Swamp Thing) és David Kirschner (Reszkessetek, nem hagyom magam!). Utóbbi név leginkább a producerek között fordul elő, olyan produkcióknál, mint az Egérmese, a Gyerekjáték 1-5., a The Addams Family sorozat és az 5 nap az élet minisorozat.

A Hókusz pókusz zenéjét John Debney (Fenegyerekek, A bestia, Hanta boy, Tudom, mit tettél tavaly nyáron, Kutyafuttában, Tökös csaj, Kelekótya karácsony, Anya, lánya, unokája, Ragadozók) készítette, és a filmben olyan dalok fordulnak elő, mint az I Put a Spell on You és a Witchcraft, illetve Betty Midler és Sarah Jessica Parker is előad egy-egy számot.

Stúdió: Walt Disney Pictures
Hossza: 96 perc
IMDb értékelés: 6

A híres és népszerű videó játékból készült horror A halott város, mely film formában is megelevenítette a játéksorozat rémséges szörnyetegeit. Az alaptörténet ugyan egy kissé zavaros, de a Silent Hill játék epizódjai is azok, tehát semmi meglepetés. Lássuk akkor:

SPOILER
Rose (Radha Mitchell) és Christopher Da Silva (Sean Bean) már régóta küzd örökbefogadott lányuk, Sharon (Jodelle Ferland) alvásproblémáival. A kislány alvajáró, s ilyenkor van, hogy veszélyesen elkóborol a házukból. Emellett gyakran említi egy város nevét: Silent Hill. A szülei egy újabb rémes eset után nem tudják, mit tehetnének. Azaz Christopher nem, viszont Rose elhatározza, hogy megkeresi azt a várost, amit Sharon emleget, s el is viszi oda a kislányt. Férjét kihagyja belőle, csak ketten indulnak. Mikor a férfi felfedezi a dolgot, felesége és lánya keresésére indul. Útközben Rose-nak meggyűlik a baja egy rendőrnővel, mivel a kelleténél furcsábban viselkedik a jelenlététben. Rose tudja, hogy végső soron olyan, mintha elrabolta volna a lányát, ezért gyorsan lerázza a zsarut. Sharonnal folytatják az útjukat Silent Hill felé, de a rendőrnő nem hagyja annyiban, és utánuk megy. A viharos úton balesetet szenvednek, de a zsaru is lerobban. Rose elveszti az eszméletét, s amikor felébred nem találja Sharont. Rögtön a keresésére indul, de csak gyalog tud továbbmenni. Amikor beér Silent Hillbe, rájön, hogy amit olvasott róla, teljes mértékben igaz: lakatlan. Úgymond kísértetváros, mivel régen nagy tűz ütött ki, és katasztrófa lett belőle. Rose végül meglátja a lányát, legalábbis ő azt hiszi, hogy ő az, s utánarohan. Mikor bemegy egy épületbe, különös módon hirtelen besötétedik, és megszólal egy kürt is. Rose folytatja útját a házba, ahol azonban rémségeknek lehet szemtanúja. A lányát nem találja, de valami különös lények támadják meg, és már azt hiszi, meg is ölik, amikor azok hirtelen visszarettennek, és Rose ismét elájul. Amikor magához tér, újra világos van, és nincsenek rémek. Rose azt hiheti, hogy ez nem is volt valóság, nem tudja mire vélni a dolgot, de tovább keresi Sharont, s talál is nyomokat, amik reméli, elvezetik a megoldáshoz. Később megpróbál visszamenni a kocsijához, de az utat mintha elvágták volna: egy hatalmas szakadék tátong előtte. Itt találkozik az első emberi lénnyel, egy nővel, aki ugyan különös dolgokról beszél, de Rose megkérdezi, nem e látta a lányát. Rose végül otthagyja a nőt, és később összefut a zsaruval Cybil Bennett-tel (Laurie Holden) is, aki megbilincseli, s vissza akarja vinni a motorjához, de hamarosan neki is rá kell jönnie, hogy nincs visszaút. Mikor visszamennek a város felé, találkoznak egy újabb különös lénnyel, mely valamit rá is köp Cybilre, de könnyen megússza, s lelövi az ocsmányságot. Rose elmenekül, de nem sokáig lehet nyugodt, mert az iskolába, ahová siet, újabb rémek várják. Leszáll a sötétség Silent Hillre, megszólal a kürt, s jönnek a szörnyek. Rose-nak egyenlőre mindig sikerül kiszabadulnia a szorult helyzetekből, s később újra csatlakozik hozzá a rendőrnő, de Sharont továbbra sem találják. Ráakadnak viszont még egy emberre, egy fiatal nőre, Annára (Tanya Allen), aki a helyi közösség, a túlélők tagja. Elvezeti őket a templomba, ahol a többiek összegyűlnek, és Rose itt ismeri meg vezetőjüket, Christabellát (Alice Krige), aki azonban nem olyan jó, mint amilyennek a többi városlakó látja. Miközben Christopher egy helyi nyomozó "segítségével" egyre közelebb jut a lányát övező titokhoz, Rose is megérti az összefüggéseket, s meg tudja, ki az az Alessa, és miért hasonlít olyannyira Sharonra...

Igen, elég hosszan sikerült leírni az "alaptörténetet", de olyan zavaros, és annyi minden történik benne, hogy néha én is elvesztettem a fonalat. Már kb. harmadjára, negyedjére láttam ezt a filmet, és mivel elég régen láttam már, most azt hittem, bonyolultabb lesz az egész, de kiderült, hogy talán mégsem annyira; ennek ellenére továbbra is vannak számomra üres foltok...

A horrorban azonos és hasonló szörnyek szerepelnek, mint a videó játékokban. Azokat sem mindig értettem, és játszottam kb. az első négy résszel. Mellékesen, sosem jutottam túl sokáig. Ezek a borzalmas lények, amiket a videó játék készítők kitaláltak, elég hatásosak, és a filmben is hasonlóan rémületesek. A jelenetek ezáltal nagyon jók, ezzel nincs is gond.

A színészekkel sincs úgy általában gondom, kivéve a főszereplő Radha Mitchell-lel, aki állandóan csak azt kiabálja: "Sharon!, Sharon!, Sharon!" Plusz ehhez még hozzáadjuk szinkronhangját, ami számomra így együtt kifejezetten idegesítő. Mikor először láttam a filmet, akkor is bennem volt már, hogy legszívesebben leütném, csak fogja már be. Na mindegy. Azért tényleg jó film, ezekkel a jelenetekkel, főleg az sokkoló, amikor a "piramisfejű" rémség lekapja Anna ruháit, aztán meg a bőrét is... brrr! A "kedvenc" szörnyem még az, amelyik a wc-fülkéből jön, vagy inkább mászik ki.

Deborah Kara Unger, alias Dahlia (Alessa anyja) és Alice Krige nagyon jól játszanak, és tényleg eléggé hasonlítanak, mintha testvérek lennének. Utóbbi kellően rémisztő a szektafőnöknő szerepében.

A mozit egy Christophe Gans nevű férfi rendezte, akinek ezen kívül csak néhány más filmhez van köze, például a Nekronomikon - A holtak könyve és a Farkasok szövetsége. A zene tetszik még nekem, mert a játékokban is ez volt meg hasonlók. Egyébként Jeff Danna (Beverly Hills 90210 sorozat, Testvérbosszú 1-2., Kaptár 2. - Apokalipszis, Törés), és Akira Yammoka volt érte a felelős. Utóbbi csinálta a videó játékokhoz is.

Stúdió: Silent Hill DCP Inc., Davis-Films, Konami Corporation
Hossza: 125 perc
Forgatókönyv: Roger Avary
IMDb értékelés: 6,5

George A. Romero, Stephen King és néhány képregény-betét a filmben garantálja a kellemes esti szórakozást, s nem utolsó sorban a Creepshow öt rémtörténete morbid, olykor vicces meglepetéseket tartogat. Lássuk az öt rövid horrort sorban:

Elöljáróban először elmondanám, a film úgy kezdődik, hogy egy apa rajtakapta Billy (Joe Hill) nevű fiát, amint az egy horrormagazint olvasgat. Szerinte azonban a fiának nincs arra szüksége, hogy ilyen szemetet forgasson, így azon mód kidobja. A néző azért még megtudja, miket is rejt a Creepshow című újság.

SPOILER
Az első rémtörténet, amivel találkozunk, a Father's Day ("Ápák napja") címet viseli, és egy régi családi titok tér vissza. Sylvia Grantham (Carrie Nye), a lánya, Cass Blaine (Elizabeth Regan), a fia, Richard (Warner Shook) és Cass férje, Hank Blaine (Ed Harris) összegyűlnek Apák napján, ahogy minden évben. Bedelia nénit (Viveca Lindfors) is várják vacsorára, mivel minden Apák napján eljön a családi birtokra, hogy meglátogassa apja sírját, akit a rossz nyelvek szerint ő maga ölt meg. Sylvia maga is meg van győződve róla, hogy Bedelia volt, és vejét is ezzel traktálja. Míg Bedeliára várnak, ő meg is érkezett, de először a sírhoz ment el, ahol méltó ünnepléssel köszöntötte apját, aki mindig is rútul bánt vele, és mindenkit azzal vádolt, hogy ki akarja használni, s csak élősködnek rajta. Bedelia tényleg megtette azt, amit róla beszélnek, de ezen az Apák napján Nathan Grantham (Jon Lormer) visszatér sírjából, hogy bosszút álljon és követelje, ami neki jár...

Ez nem a legjobb az öt történet közül, az biztos, de elég mókás és morbid az egész. Az öreg, mogorva, szenilis Nathan, aki életében állandóan a botjával csapta az ütemet, most visszatér, mint zombi, hogy követelje az elmaradt jussát... a tortájt. Az élőhalott tisztára olyan, mint Az élőhalottak visszatérnek című filmben, csak talán kevesebb rajta a hús, és agy helyett azt mondja, torta. Ed Harris (Kóma, Édes álmok, A mélység titka, Hasznos holmik) egyszerűen fantasztikus, már nem a szerepe, mert hamar meg is hal benne. Csak szerintem kiváló színész, és jó látni a filmben, főleg ilyen fiatalon. Warner Shookot sem tudom hova tenni, ahogy a többi színész sem, viszont érdekesség, hogy a '78-as Holtak hajnalában egy zombit játszott. Ja, és Ed Harris discót jár benne!

A második mese a The Lonesome Death of Jordy Verrill ("Jordy Verrill magányos halála"), ahol a címszereplő Jody Verrillt maga Stephen King játssza. Ezen kívül is színészkedett King, de talán csak a Végítéletben volt még hasonló nagyságú szerepe. Ezen történetnek kb. 2-3 szereplője van, de a főszerepet ő alakítja. Jordy Verrill egy farmer, aki nyögi a bankkölcsönt. Egyszer csak a földje közepére lehull egy meteor, melynek értékét Jordy felismeri, mivel ugye az anyja nem hülyét nevelt! Arról álmodozik, vajon mennyit kap majd ezért. Viszont a frissen lepottyant meteor még nagyon forró (Jordy a saját ujján tapasztalja, mivel képes volt hozzányúlni), így Jordy fogja, és lehűti. Ekkor azonban a meteor kettétörik, s Jordy elkeseredik, hogy így már nem adnak érte semmit. Azért fogja, és beleteszi egy vödörbe, de előtte kiönti azt a löttyöt, ami a két félben van (közben ez is rákerül a kezére). Elkeseredetten megy be a házba, ahol neki áll sört inni és tv-t nézni. A megégetett ujja azonban továbbra is fáj, s hólyagos is lett. Egy idő után azt tapasztalja, hogy valami zöld borította be az ujját, majd a nyelvét is, mivel állandóan az égett ujjait szopogatta. Amikor kinéz a földjére, sokkal rosszabbat lát: mindent, a vödröt, a farmot, a házat kezdi benőni valami zöld növényzet, valamiféle fű. Hamar rájön, hogy a meteor a hibás, de ez még nem segít rajta, s a bőrén is egyre terjed a fű, ami marhára viszked is. Kétségbeesésében Jordy már képzelődik is rég halott apjáról, és de nem hallgat a hangjára, amikor az azt súgja, ne fürödjön meg. Egy idő után a fű már mindent benőtt, még Jordy-t is, mondjuk, hogy ő a Fűember, s így Jordy-nak nem maradt más választása, ha meg akar szabadulni a kínoktól...

Ööö... csak annyit mondok, hogy ez még morbidabb, mint az első történet, de nekem tetszik, és Stephen King nagyon jól alakítja a "kevés értelmű farmert".

A harmadik történet címe Someting to Tide You Over ("Valamit elvisz a dagály"), s egy féltékeny, megalomániás férj bosszújáról szól. Richard Vickers (Leslie Nielsen) rájön, hogy felesége, Becky (Gaylen Ross) megcsalta egy Harry Wentworth (Ted Danson) nevű férfival. El is látogat hozzá, és megfenyeget: amennyiben nem tart vele, szerelmének valami baja esik. Harry hisz a férfinak, és elmegy vele kicsit autózni. Richard elviszi a partra, és egy kis huzavona után fegyvert fog rá, majd kényszeríti, hogy áss be magát egy gödörbe. Ekkor elmegy, és otthagyja Harry-t, de később vissza megy, s lerak elé egy tv-készüléket, melyen felesége hasonló szenvedései láthatók. Hamarosan jön a dagály, és Harry sem menekülhet. Richard ismét otthagyja a férfit, és már csak akkor megy vissza, amikor a dagály már elvonult. Hazamegy, hogy megünnepelje sikerét, de hamarosan lesz néhány vendége, két "régi barát"...

Nem vagyok egy Leslie Nielsen rajongó, de az Airplaneben kedveltem, meg néha belenéztem a Csupasz pisztoly filmekbe is. Jó komikus színész volt, s sajnáltam, hogy elhunyt, de szerintem a Creepshowban is nagyot alakított, főleg, hogy szokatlan tőle az ilyen komolyságú szerep. Ted Dansont (Három férfi és egy kis hölgy, Cheers sorozat, Made in America, Palira vettem a papát!) mindig is kedveltem; még A három férfi és egy bébiben láttam először (amellett, hogy jó színész, jóképű és sármos is).

Az utolsó előtti rémségben egy rég elfelejtett ládából szabadul el egy szörnyeteg. A címe: The Crate ("A láda"). Stanley professzor (Fritz Weaver) segélykérő hívást kap munkahelyéről, ahol a gondnok, Mike (Don Keefer) egy titokzatos, lezárt ládát talált. Stanley professzor odamegy egy partiról, és a gondnok segítségével kinyitják a ládát. Ekkor azonban olyan dolog történik, amit Stanley fel sem tud fogni józan ésszel: egy nagy szörnyeteg, éles fogakkal elkapja a gondnokot. A professzor elrohan, de a folyosón beleütközik Charlia Geresonba (Robert Harper), aki szintén az egyetemen dolgozik. Amikor Stanley elmeséli neki, mi történt a laborban, a férfi természetesen nem hisz neki, és elmegy megnézni azt, amiről Stanley beszélt. Persze nem arra számít, amit talál. Először csak a vért látja meg, mivel a nagy láda eltűnt, s azt hiszi, Stanley professzor bántott valakit. De hamarosan a két férfi megtalálja a ládát a lépcső alatt. Azonban a szörny Geresont is elkapja, így Stanleynek nincs más választása, mint elmenekülni. Elmegy legjobb barátjához, Henry Northruphoz (Hal Holbrook), akivel sakkozni szoktak. Henry végighallgatja zaklatott barátja meséjét, de ő is különösnek tartja. Viszont elhatározza, hogy közelebbről is megnézi magának az állítólagos szörnyet, Stanley nélkül. Őt elaltatja, majd elmegy az egyetemre, és ott szembesül a sok vérrel, majd a lépcső alatt ő is megtalálja a ládát. Olyan lehetőséget lát, amit nem szalaszthat el: megszabadulhat régóta gyűlölt feleségétől, Wilmától (Adrienne Barbeau), aki állandóan egrecírozza, utasítgatja. A vért feltakarítja, és egy csalilevelet hagy a feleségének, mellyel az egyetemre csalja. Rájátszik a nő önelégültségére, és nem is csalódik Wilmában, mivel a nő el is jön, hogy Henry úgymond feláldozza a szörnyetegnek. Később, amikor Henry terve sikerrel járt, elviszi a ládát, s egy szakadékba löki. Hazatérve elmeséli az egészet Stanley-nek, akitől támogatást vár...

Ezen epizód sem a kedvencem, bár a szörny jó benne; olyan, mint valami jeti. Humoros is, mert Wilma Northrup tényleg egy idegesítő nőszemély. s amikor a férje az egyetemhez csalja, hogy belökje a szörny mellé, alig bírja ki nevetés nélkül, sőt nem is tudja visszatartani. Az ő kettejük párharca humort visz a rémtörténetbe.

Az ötödik, egyben utolsó mese a They're Creeping Up on You ("Felmásznak az emberre") címet viseli, és benne Upson Pratt (E.G. Marshall) egy gazdag, öntelt üzletember, aki "főhadiszállásáról" - mely elvileg baktérium mentes - úgy ugráltatja az embereket, ahogy csak tetszik. Baktériumok azonban mindenhol vannak, így Pratt lakásában is, mely a tisztaság jegyében csak hófehér. Miközben Pratt a szerinte lusta és akadékoskodó alkalmazottaival beszél telefonon, addig csótányokat írt. Csakhogy ezek már akkora csótányok és olyan ellenállóak, hogy Pratt alig bír velük. Közben egy kollégája dühös felesége is elhívja. Azért mérges Prattre, mert a férje nemrég lett öngyilkos a férfi miatt. Prattat nem igazán foglalkoztatja a szitkozódó hívás, inkább a csótányokra koncentrál. igyekezete azonban nem sokat ér, mivel Pratt elmondása szerint ha egyszer bejutnak az épületbe, nem lehet őket kiirtani. Hamarosan a villany is elmegy az áramszünet miatt, s a csótányok is lecsapnak...

Ezt a történetet utálom is, meg szeretem is. Utálom, mivel bogarak vannak benne, nagy csótányok, amiket én sem szeretek. De mégis izgalmas kis rémtörténet arról, hogy a rovarok bosszút állnak. Bár azt nem lehet nagyon tudni, hogy most tényleg léteztek ezek a csótányok, vagy csak egy-kettő volt, és a nagy bogárrohamot csak Upson Pratt képzelte oda, mivel már beleőrült a bogárfóbiájába és tisztaságmániájába (még pánikszobája is van). Tényleg úgy beszél, mint egy mániákus. Az ember azt sem nagyon bánja, hogy szívrohamot kap, mert nem volt egy pozitív karakter, de azért a vége nem semmi, amikor a csótányok szó szerint kimásznak belőle. Bogárfóbiásoknak nem ajánlott! Viszont érdekes a hasonlat a csótányok és a "kisemberek" között...

Ez volt tehát az öt rémtörténet, és a végén Billy is bosszút áll apján, aki elvette és kidobta a magazinját. Az újságból vett ötlettel okoz bosszúságot öregének: voodoo-babát készít, s megszurkálja azt...

Ahogy már az elején írtam, George A. Romero és Stephen King neve garantálja a minőséget. Romero rendezte, s King volt a forgatókönyvíró. Érdekesség még, hogy a Billy-t alakító Joe Hill valójában Joseph Hillstrom King, Stephen King és Tabitha King fia. Tényleg, még hasonlít is a papára, bár csak a nevéről jöttem rá, egyébként nem ismertem volna fel. A film egyébként hozzájárult az azonos című horrormagazin megjelenéséhez (1982 július). A második és negyedik történet azonban Stephen King novellákból jött: a Weeds ("Gyökerek") és a The Crate ("A láda"), melyek különböző magazinokban jelentek meg. A film zenéjét John Harrison (A holtak napja, Tales from the Dakside, Mesék a kriptából részek) készítette, aki színészként, rendezőként, íróként és producerként is tevékenykedik.

Szóval tény, hogy nekem a második rész, a Creepshow 2. mindig is jobban tetszett, de ez is nagyon szórakoztató, például azért is, mert ebben több történet van, míg a folytatásban csak három. Viszont amit innen hiányoltam, az a rémalak ("The Creep") feltűnése, aki a második részben már szerepel. Elég régen láttam már a Creepshowt, így nem emlékeztem, hogy ebben még nincs. Ennek ellenére a rémtörténetek, a Romero és a King rajongóknak mindenképpen ajánlott!

Stúdió: Creepshow Films Inc., Laurel Entertainment Inc., Laurel-Show Inc., Warner Bros. Pictures
Hossza: 120 perc
IMDb értékelés: 6,5

"Kisfiú!" - ahogy Freddy Kruger mondja, mikor visszatér a negyedik folytatásban, hogy ezúttal Alice gyermekén keresztül ártson az Elm utcai gyerekeknek. Számomra ez a rész még nagyon is élvezhető, bár már nem annyira tetszik a történet, mint Az álmok uráé. Azért lássuk, mi történik benne:

Alice (Lisa Wilcox), miután túlélt pár találkozást Freddy Kruegerrel (Robert Englund), sikeresen leérettségizett barátjával, Dannel (Danny Hassel) együtt. Apja, Dennis Johnson (Nicholas Mele) is abbahagyta az ivást, és többet figyel rá. Csakhogy Alice nem tud megnyugodni, mivel ismét rémálmai vannak, s a történtek óta először érzi úgy, hogy nem ura az eseményeknek. Kezdeteben Freddy nem is szerepel az álmaiban, csak az anyja, Amanda (Beatrice Boepple), aki világra hozta ezt a csúf teremtményt. Miután azonban lezajlott az érettségi ünnepség, Alice olyan borzalmak tanúja lesz, melyeket el sem tud képzelni. Freddy ismét megszületik, és visszatér. Mindeközben az a legfurcsább, hogy Alice nem is aludt, tehát álmodni sem tudott. Nem is érti, hogyan történt meg az egész, és fel is hívja Dant, aki éppen közös barátaikkal, Yvonne-nal (Kelly Jo Minter), Markkal (Joe Seely) és Gretával (Erika Anderson) van az érettségit megünneplő bulin. Amikor Alice elhívja Dant, ő azonnal kocsiba pattan, és siet hozzá, de vezetés közben elszunnyad, és Freddy kihasználja ezt. A fiú balesetet szenved, és azonnal meg is hal. Alice tanúja is a balesetnek, mivel Dan már majdnem odaért a lány munkahelyére. Alice elájul, és amikor felébred, Yvonne - aki nővér a kórházban - , az apja és az orvos mind furcsán bánnak vele. Persze van is okuk rá, mivel Alice különös és hihetetlen dolgokat hord össze Freddy-ről. Kiderül azonban, hogy nem emiatt néznek rá másképpen, hanem mert terhes. Mikor elárulják neki, Alice megdöbben. Azon az estén a kórházban Alice arra ébred, hogy egy kisfiú, Jackob (Whit Hertford) áll a szobája ajtajában. Beszélnek pár szót is, de amikor másnap Alice rákérdez Yvonne-nál, ő elmondja, hogy még csak gyermekosztály sincs náluk; pedig a fiú kórházi hálóingben volt. Alice közben hosszasan győzködi barátait, hogy Dan nem volt részeg, és nem csak elaludt, hanem meggyilkolták, s Freddy tette. Yvonne, Mark és Greta azonban nem tudnak hinni neki. Azt gondolják, csak túlságosan felzaklatták a történtek. Sőt van is egy dolog, ami kilóg a történetéből: Dan halálakor Alice nem is aludt. A lány azonban erre is hamar talál magyarázatot: a gyermeke, a leendő Jacob álmodik, s Freddy rajta keresztül gyilkol. Miután Greta is áldozattá válik, Mark képes elhinni azt, amit Alice mesél, de Yvonne túl szkeptikus. Miután Mark a saját szemével látja Krugert, és túléli a találkozást, jobban is utánanéz a pasasnak, de a talált bizonyítékok sem győzik meg Yvonne-t. Alice, miközben Dan szülei azzal fenyegetőznek, hogy elveszik a gyermekét, megpróbál beszélni Jacobbal, de miután visszatért, Markot holtan találja. Alice viszont ezen álmában Yvonnal is találkozott, így felébredve már ő is elhiszi Alice történetét. A lány megkéri Yvonne-t, hogy keresse meg Amandát, mert csak az ő segítségével győzhetik le Freddy-t. Amanda évekkel ezelőt állítólag öngyilkos lett, de sírjában sosem nyugodott. Lelke a régi elmegyógyintézetben ragadt, és Yvonne elmegy, hogy kiszabadítsa, miközben Alice találkozóra indul Freddy-vel és Jacobbal. Meg is találja őket, és kezdetben úgy érzi, előnyben van, de Freddy-t nehéz elpusztítani. Miután sikerül magához hívnia a kis Jacobot, aki rájön, hogy nem is olyan rendes az a "vicces kezű bácsi", és hogy az anyja szereti és akarja őt. De sajnos itt még nincs vége a harcnak, mert Freddy Jacob szerint Alice-ben szokott elbújni, mivel olyan jól ismeri. Miközben Alice Freddy-vel küzd a helyért, Yvonne kiszabadítja Amandát földi börtönéből, s ő figyelmezteti Jacobot, hogy az anyja egyedül nem győzhet. A kisfiú segít Alice-nek a Kruegertől kapott hatalmával, s Freddy visszaváltozik azzá, ami születésekor volt. Alice is visszakapja Jacobot, csakhogy számára ez kellemes érzés, Amandának azonban nem, és kérdés, meddig tudja fiát kordában tartani...

Díjazom Freddy visszatérését, mármint ahogy elkészítették az egészet. Az egyik kedvenc jelenetem a filmben. Ahogy az a kis ocsmány csúszómászó belemászik, és kitölti Krueger koszos gönceit... Még egy áriát is előad közben a templomban. És tudjuk, mitől lesz Freddy szívbajos: a mamitól. ("Majd elválik, te dög. Majd elválik.")

Nem semmi a motoros jelenet sem, bár annyira nem a kedvencem, viszont megint beletettek a filmbe egy Freddy utánzatot, itt azt a pasit, aki kiugrik a kamionból, ami nekiment Dan autójának. Tiszta Freddy a kalapjával meg a piros pulcsijával. Az első részben az iskolában volt ilyen az a lány, akibe Nancy beleszald ("Hol van a kilépőd? Menj te a fenébe!").

Alice-t (Csodaországból) ismét Lisa Wilkox játssza, de itt egy kissé idegesítő volt már, hogy lépten-nyomon Freddy-ről beszélt. Kicsit sem tudta befogni a száját, még az orvos előtt sem. Tudjunk meg mindent a gyermek érkezése előtt, mi? Az orvos meg rögtön felnyomta a nagyszülőknél...

Yvonne karaktere is idegesítő, a folytonos szkepticizmusával. A többiben nem volt ennyire hajthatatlan senki. Egyébként Kelly Jo Minter ezen film előtt feltűnt többek között Az elveszett fiúkban, '91-ben pedig Wes Craven Rémségek házában.

Másik kedvenc jelenetem a babás, az "az vagy, amit eszel" jelenet, melyben Erika Anderson karakterét Freddy saját magából eteti meg. Andersonnak nem ez volt az első szerepe, és 1992-ben főszerepet alakított a Remegés című filmben meg a '96-os Komputer szexben.

Akit még érdemes megemlíteni, az a Jacobot játszó Whit Hertford, aki már gyerekként is kis kerek arcú volt, most meg, amikor megnéztem az IMDb oldalát, azt hittem, egy koboldot látok. Mindegy, nagy a hasonlóság persze, de jól játszott a filmben ("Ej, hagyd  már! Menjünk! Tanulni akarok tőled.")

Az is jó volt egyébként, amikor Alice és Freddy ki-be másztak egymásból. A második részre emlékeztetett, amikor Freddy kibújt Jesse-ből. S ebben a filmben volt még Szuper Freddy is.

A készítők: Stephen Hopkins (Ragadozó 2., Mesék a kriptából részek), akinek ez volt a második rendezése. Az írásért Leslie Bohem (Hiába futsz, Dante pokla, A legsötétebb óra), Craig Spector és John Skipp volt a felelős. A zene Jay Ferguson (Melrose Place pilot, Mesék a kriptából részek, Született nyomozó sorozat) műve volt, akinek aláfestéseiben tetszett a sok templomi orgona szerű hangzás. A többi zene közül megemlíteném a Romeo's Daughter Heaven in the Back Seat és a Wasp Savage című számát.

Stúdió: New Line Cinema, Heron Communications, Smart Egg Pictures
Hossza: 89 perc
IMDb értékelés: 4,7