Tobe Hooper (A mángorló, A texasi láncfűrészes mészárlás 2., A gonosz háza) rendezése és Steven Spielberg (E.T. A földönkívüli, Hook, Jurassic Park) forgatókönyve garantálja a jó szórakozást. A Poltergeist első része nekem már akkor nagyon megtetszett, amikor először láttam. Az már régen lehetett, valamelyik tv-csatornán, de azóta többször is megnéztem, és nem igen lehet megunni. Misztikus, izgalmas, bár a szörnyek nem a legfrissebb számítógéppel elkészített grafikák, de éppen ez benne a jó.
Steve Freeling (Craig T. Nelson) építészmérnök, aki azon házak egyikében lakik a családjával, amit ő tervezett. Békés kertvárosi idill: szép, nagy ház, három gyerek, kutya, és egyebek. A kis Carol Anne (Heather O'Rourke) a legfiatalabb, utána jön Robbie (Oliver Robins) és végül Dana (Dominique Dunne).Minden úgy megy, mint máskor, bár a családi életet a medence építése zavarja meg időnként. Egyik este a család földrengést tapasztal, és a kis Carol Anne is furcsán viselkedik. Másnap Diane Freeling (JoBeth Williams) azt tapasztalja, hogy a konyhában lévő székek állandóan elmozdulnak, egyik alkalommal pedig egymáson állnak, olyan különös szögben, amit nem lehetne csak úgy véghezvinni. Carol Anne azt mondja, a tévéemberek műve ez, és az anyja hinni kezd benne, mivel saját maga is tapasztal furcsa jelenségeket. Mikor Steve hazaér, megmutatja neki is, hogy tárgyak csak úgy, maguktól elmozdulnak a padlón, sőt, ember is. Mindketten különösnek, sőt eszelősnek találják a dolgot, de nem is sejtik, hogy nemsokára pokollá változik az életük. Este ugyanis ismét kitőr a vihar, a házban mindenfelé tárgyak röpködnek, reng a föld, és Robbie-t az ablaka előtt álló óriási fa kapja be. Steve és Diane segítenek Robbie-nak, de mikor vége lesz, nem találják Carol Anne-t. Mindent tűvé tesznek érte, még a medencét is. A hangját egyszer csak meghallják, de az a televízióból jön. Carol Anne-t elkapták a tévéemberek, ahogy a kislány nevezte őket. A Freeling család nem tehet mást, mint hogy egy okkult szakértőt, parapszichológut hív. Három tudós, Dr. Lesh (Beatrice Straight), Ryan (Richard Lawson) és Marty (Martin Casella) meg is érkezik a szellem járta házba, de még Dr. Leshnek is sok az, amit ott tapasztal. Mióta ugyanis Carol Anne eltűnt, állandó aktív jelenségek vannak a házban, főleg a gyerekek szobájában. Dr. Lash megpróbálja megnyugtatni a családot, és társaival együtt kideríteni, hogy mi is zajlik valójában. Ez azonban nem egyszerű feladat, és miután történik néhány ijesztően erős aktivitás, Marty nem is jön vissza többé, Dr. Lash pedig úgy dönt, idehív egy olyan szakembert, aki sokkal többet tud az ártó szellemekről, a poltergeistekről. Tangina (Zelda Rubinstein) először megdöbbentő hatást gyakorol a családra, de aztán kiderül, hogy segíteni akar, és azt is tudja, hogy Carol Anne még él, és a házban van. Miután a csapat rájön, hogy hol van az átjáró kapuja, Tangina felkészíti őket, hogyan hozzák ki Carol Anne-t. Nehéz feladat, de Diane-nek kell bemennie érte, és amikor visszatér, a kislány is vele van. A család megköszöni Tanginának a segítséget, de már nem tudják, hogy a szellemek nem távoztak teljesen. A következő este ismét jönnek, hogy elvigyék a lányt...
A történet egy izgalmas parapszichológiai horror, misztikus, feszültséget keltő jelenetekkel. Spielberg nagyszerűt alkotott, bár ő rendezőként, producerként (A kopogó szellemnek is volt társproducere) is kitűnik. A forgatókönyvet azért nem egyedül írta, segítettek Michael Grais és Mark Victor. Tobe Hooper egyéb rendezései is kedvemre valók, így benne sem csalódtam. A Poltergeist az egyik kultikus horror, melyet illik megnézni, bár én nem mondanám rá kifejezetten azt, hogy 'horrorfilm'. Nincsenek benne borzasztó jelenetek, inkább izgalmasak. A kedvenceim között van például amikor a Marty-t alakító Martin Casella leszedi az arcát. Én erre minden alkalommal azt kiáltanám: "ne szedd le!", de ő csak szedi, szedi, míg rá nem jön, hogy az csak illúzió. Ez olyasmi, mint a Viasztestek arcleszedős jelenete, bár ott az nem csak illúzió; aki látta, tudja, miről beszélek... Jujj!
JoBeth Williamset jó színésznőnek tartom, bár maga a karaktere néha idegesítő volt, ahogy a kisfiú is, jaj, de nem bírtam, amikor torka szakadtából ordította, hogy: "anyu, anyu, anyu!". Williams azon jelenetéről, amikor felcsúszik a falra, mindig a Horrorra akadva hasonló (vicces) jelenete ugrik be, és mindig nevetnem kell. Hasonló reakciót vált ki a cuki kis bohós is. A Tanginát alakító Zelda Rubinstein pedig egyszerűen lenyűgöző a kis apró, telt asszonyság szerepében, aki majd segít, és megtisztítja a házat. Ahogy mondja: "Ez a ház tiszta!"
Ami a film érdekessége, hogy sokan beszéltek és beszélnek még ma is az átokról ("A kopogó szellem átka"), ami a szereplőket sújtotta. Például Heather O'Rourke elhunyt betegségben a harmadik rész után, Dominique Dunne-t pedig meggyilkolták. Ez lehet, hogy valakinek tényleg furcsa, és nem csak ezek történtek, hanem egyéb halálesetek, szerencsétlenségek is voltak (olyan ez, mint Tutankhamon átka; többen, akiknek köze volt a fáraó sírjának felnyitásához, meghaltak, még ha sok év múlva is; érdekes egy téma, annyi szent), de szerintem elvetélt ötlet az átok história, és lehet, hogy sokan csak nyilvánosságot akartak az egésszel nyerni. Nem tudom, én erről inkább nem írnék többet, viszont a film zenéjéről annál inkább. Ismét Jerry Goldsmith-t hallhattuk, és emlékezetes szimfóniák voltak. A maszkamestereknek és speciális effekt készítőknek is jár a dicséret; nekem tetszettek a szörnyek, szellemek; én néha inkább nézek ilyet, mint egy túlságosan felturbózott effektcsodát.
Stúdió: Metro-Goldwyn-Mayer (MGM), SLM Production Group
Hossza: 114 perc
IMDb értékelés: 7,4