Shooter, filmvadász blog

"Temetőitek lesznek városaik és sírjaitok katedrálisaik."

 

Utánozhatatlan, hátborzongató és félelmetes.
Dvd Verdict

 

Dario Argento és Lamberto Bava, a horror nagymesterei újra összefogtak, hogy elkészítsék a mestermű folytatását amit soha nem felejtesz el! Egy toronyház lakásának tévéjén keresztül újra belépnek e világba, amivel a 16 éves Sally születésnapját kimondhatatlan horrorrá változtatják. A vendégek rémülettel nézik végig, ahogy Sally kezein karmok nőnek, a fogai agyarrá változnak, erei lüktetve kidagadnak, szemei pedig sárgán világítanak. Maró fekete vér szivárog a testéből, tovább fertőzve a démonpestissel mindenkit, akihez csak hozzáér. A démonok lecsapnak a lezárt kijáratok miatt sötétségben rekedt emberekre, az edzőtermet és a garázst is véres vágóhíddá változtatva. A túlélők megpróbálják felvenni a harcot a lényekkel, de azok hatalmas túlerőben vannak, és mikor úgy tűnik, megtalálják a megoldást, a Démonok bevetik utolsó förtelmes trükkjüket….

A Démonok 2. elválaszthatatlan az első résztől, hiszen már a kezdetektől két részben gondolkodtak az alkotók. A film a horrorrajongók körében ugyanolyan népszerű, mint elődje, hiszen a szerzőpáros itt még jobban szabadjára engedi a démonokat pusztító útjuk során. A film betétdalait ismét a nyolcvanas évek kult előadói szolgáltatják, nem kisebb nevek, mint a The Cult, a Dead Can Dance, a The Smith, Simon Boswel, a Fields of the Nephilim, vagy éppen Peter Murphy.

Mindenben egyet értek a leírással; a horror nagymesterei tényleg kitűnőt alkottak. A film 1986-ban született meg, és elsőként az Arrow Video jelentette meg dvd-n mind az első, mind a második részt. Nálunk 2009. áprilisától volt kapható a boltokban az Ultrafilm jóvoltából. A film, amelyben a rémálom visszatér, 18-as karikával lett ellátva, ami azért, lássuk be, érthető.

A digitálisan felújított változat több extrát tartalmaz: riportfilmek, magyar felirattal ellátva, interjúk, természetesen fotógaléria, audiokommentárok (Lamberto Bava és Sergio Stivaletti, Ultrafilm), Dario Argento, Lamberto Bava és mások biográfiája, előzetesek, ajánlók. Részbe a szokásos dolgok, de vannak igazi extrák is.

A dvd film képaránya 16:9, s választhatunk az 5.1-es angol, vagy az 5.1-es, illetve 2.0-ás magyar szinkron közül (mind Dolby Digital). Természetesen magyar felírat is van rajta. Legutóbbi alkalommal, amikor megnéztem - pár napja - , nagy volt a kísértés, hogy eredeti hanggal és felirattal nézzem meg, de aztán mégsem. Majd legközelebb. Szerintem úgy egy másfajta, újabb élményt kap az ember.

A menü tetszetős, véres jelenetek a háttérben, plusz egy démonálarc. Ami még ismerős lehet az első részből, annak, aki látta. A menüpontok mellett is ott a kis démonfejecske.

Amerikában egyébként többször is kiadták dvd-n, például 1999-ben és 2006-ban.

Démonok 2./Démoni 2/Demons 2
Műfaj: horror
Rendező: Lamberto Bava
Producer: Dario Argento
Írta: Dario Argento, Lamberto Bava és Dardano Sacchetti
Főszereplők: David Edwin Knight, Nancy Brilli, Carolina Cataldi-Tassoni, Bobby Rhodes, Virginia Bryant, Asia Argento
Hossza: 88 perc

Vásárlási tipp: Xpress.hu

Talán ez a zombis film az, amely a legtöbb címen futott, de ez mit sem számít, hiszen nagyon jó kis film, igaz elég régi, s kezdetleges, de megérdemli a tiszteletet, mivel az olasz mester, Lucio Fulci remekműve. Egy rejtélyes, átokverte sziget, voodoo, egy eltökélt orvos, egy csapat mit sem sejtő idegen, s élőhalottak... mi kell még?

SPOILER
A történet ott kezdődik, hogy egy elhagyatottnak tűnő hajó hánykolódik New York partjai közelében. A partiőrség ki is száll, hogy megnézzék maguknak, s egy kis kutakodás után kiderül, hogy talán mégsem teljesen elhagyatott a hajó, mivel az egyik rendőrre ráront egy nagydarab férfi, s különös módon megharapja. A másik rendőr lelövi ugyan, s a támadó belezuhan a vízbe, de a megharapott zsaru meghal. A sajtó hamar értesül a különös esetről, s az egyik újság oda is küldi Peter Westet (Ian McCulloch), hogy szaglásszon körül. Eközben nyomozók egy csoportja a hajó tulajdonosának lányát, Anne Bowlest (Tisa Farrow) faggatja, mert tudni szeretnék, hol van az apja. Erre azonban maga a lánya sem tudja a választ, de nem is hagyja nyugodni a dolog, s éjszaka visszamegy a hajóra, hogy jobban körülnézzen. Egy rendőr őrzi a járművet, így óvatosnak kell lennie, de hamarosan rájön, hogy nincs egyedül a hajón: Peter West, az újságíró is ott tartózkodik. Egész nap követte a nőt, s úgy érzi, nekik beszélniük kell, mivel egyikük sem hiszi el a rendőrség elképzelését a történtekről. Miután majdnem lebuknak az őr előtt, s sikerül kivágniuk magukat a kényes helyzetből, elhatározzák, hogy elmennek arra a szigetre, melyet Anne apja említ egy naplóban, amit Peter a hajón talált. Ez a sziget Matul, s miután Anne és Peter egyre közelebb jutnak hozzá, rájönnek, hogy sokan hiszik azt elátkozottnak. Szerencsére találnak két embert, Brian Hullt (Al Cliver) és Susan Barrettet (Auretta Gay), akik elviszik hajójukkal őket Matulra, bár maguk is hallottak a bennszülöttekről és az átokról. Utazásuk nem megy simán, mert miközben Susan búvárkodik, megtámadja egy cápa, s a hajónak is neki megy. Az megsérül, de más is történik, egy nagyon furcsa dolog: a víz alatt egy férfi megtámadja Susant. Mindeközben a Matul-szigeten sem rózsás a helyzet, hiszen egy régóta folyó fertőzés pusztítja a lakókat. Nem tudni, mi okozza, de a halottak felkelnek, így még egyszer végezni kell velük. A szigeten lakó orvos, Anne apjának barátja volt. Dr. David Menard (Richard Johnson) nem hisz a szigetlakók által terjesztett mendemondában, hogy a voodoo az oka a halottak feltámadásának; ő ennél racionálisabb okokat kutat. Rengeteg vizsgálatot elvégzett már, azonban még nem jött rá a fertőzés nyitjára. Feleségével élnek a szigeten, a néhány túlélővel együtt, de Paola Menard (Olga Karlatos) nem hiszi, hogy férje megállíthatná a dolgokat, és minél előbb el akarja hagyni a szigetet. Sőt gyűlöli a férjét azért, amit művel. Menard megpróbálja meggyőzni a feleségét, hogy az fertőzöttek még messze vannak tőlük, ez azonban nem igaz, és a szigetet hamarosan elözönlik az élőhalottak. Ezekben az időkben érkeznek meg Anne-ék is, akik először Menarddal találkoznak, aki elmeséli nekik, mi történt Anne apjával. Nem sok idő telik el, s ők is szembesülnek a fertőzés hatásaival, amikor elmennek Menard házához. Ott már nem találják élve Mrs. Menardot, csak sok zombit látnak. Megkezdődik a menekülés, sőt Peter meg is sérül, Susant pedig megtámadja az egyik fertőzött. Mikor végre sikerül hármuknak eljutni Menard kórházába, már túl késő, mert azt is körülvették a zombik. Még több áldozat után Anne-nek, Peternek és Briannek sikerül hajóra szállniuk, csakhogy Briant is megharapták, s hamarosan a rádióból olyan híreket hallanak, miszerint teljes New Yorkot elfoglalták az élőhalottak...

Minden valószínűség szerint másodjára láttam most a filmet, s az első az egy-két éve lehetett. Csak arra emlékeztem, hogy van valami sziget, meg hát a zombik és voodoo, úgyhogy nem számítottam rosszra. Sőt, ahogy néztem, egyre jöttek vissza az emlékek, de nem volt elcsépelt, unalmas emiatt. Másodszorra is nagyon izgalmas volt. Jó, a nagyon talán túlzás, de félelmetes kis esti szórakozás volt.

A jelenetek elég véresek, de olyan értelemben, hogy talán túl sok is az a vér. Olyan... nem is tudom, de nem élethű. Az élőhalottak ahhoz képest, hogy '79-es a film, elég jók, bár a bőrük olyan, mintha iszap lenne rajtuk... de biztos földesek, hiszen valamelyik onnan mászott elő. A sebeik, a hangjuk, meg ahogy mennek, elég zombis. Az a tipikus "lassú bunkó".

A színészekkel sincs semmi gond, bár egyiket se nagyon tudom hova tenni. Ian McCulloch (It!, The Ghoul, Zombi Holocaust) a hős újságíró, aki igyekszik megmenteni mindenkit, akit csak lehet, s mindent megtesz szerelméért (akibe elég hamar beleesett). Egyébként jó kis alakítás. Dr. Menard szerepében Richard Johnson (Sose kevesebbet, Cairo, A ház hideg szíve, Julius Caesar, Ötös szövetség, Lara Croft - Tomb Raider). Nem emlékszem rá sem, hogy láttam volna más fimben, bár az itt felsoroltak közt volt olyan, amit megnéztem már. Mindegy, de ő is jól játszotta a megszállott, kissé talán őrült doktort. Nem is tudtam, hogy kedveljem-e vagy inkább utáljam.

Az egyetlen név, ami felkeltette az érdeklődésem, az Tisa Farrowé volt. Amikor elkezdtem nézni a filmet, még nem láttam a nevét, de amikor elkezdett szerepelni, rögtön gondoltam, hogy ez teljesen olyan, mint a Rosemary gyermeke Mrs. Woodhouse-a. Mondom, ez tiszta Mia Farrow, mert eszembe ötlött a színésznő neve. De akkor még nem voltam biztos semmiben. Most meg nézem az IMDb-n, és látom, Tisa Farrow. Eszembe jutott, hogy én ezt már tudtam, mikor először láttam a filmet. Ebből is látszik, hogy tényleg régen volt az az egy-két éve. Na mindegy, szóval ők testvérek, de majdnem mint két tojás. Tisa egyébként nem túl sok filmben játszott, de feltűnt például az 1970-es Homer című drámában (ez volt az első szerepe), illetve a Fingersben, és a Téli gyilkosságokban. A Zombi 2-t követően már csak két filmet játszott főszerepet, mindkettő '80-as: a L'ultimo cacciatore (The Last Hunter) és az Antropophagus. Ezt követően maradt eredeti szakmájánál, amit a nővér, s Vermontban dolgozott.

Tehát a rendező Lucio Fulci, ahogy már említettem, s olyan művek fűződnek a nevéhez, mint a Zombik városa, A fekete macska, A pokol hét kapuja, a Zombi 3 (Zombie Flesh Eaters 2) és a Demonia. A film írója Elisa Briganti (Manhattan Baby, Bosszú a jövőből) és Dardano Sacchetti (A kilencfarkú macska, Schock, Zombik városa, A pokol hét kapuja, Manhattan Baby, A szörnycápa, Démonok 1-2.) volt. A zenét, ami nagyrészt pergő karibi dallamokból és dobolásból állt, Giorgio Tucci és Fabio Frizzi készítette.

Még a kedvenc jelenetemet had említsem meg, jobban mondva kettőt. Az egyik az, amikor Menard feleségének szemét az egyik zombi belehúzza egy "karóba"; az nem semmi! A másik pedig, amikor a film végén a zombik végighaladnak a New York-i hídon. Ennek elég félelmetes hatása van. Ott van a két túlélő, egy hajón, s amikor már azt hiszik, vége van a megpróbáltatásoknak, akkor kiderül, hogy amíg ők egy távoli szigeten menekültek az élőhalottak elől, addig azok már az otthonukat is elárasztották. Ez olyan apokalipszis szerű, amilyennek egy zombis filmnek lennie kell. A Holtak háza jut eszembe egy kicsit, bár a kettő talán össze sem hasonlítható. Csak ott is sziget van, s mintha a végén túlélők hasonlóan járnának a hajón... De nem biztos, mert ezt is elég régen láttam már.

Stúdió: Variety Film Production
Hossza: 91 perc
IMDb értékelés: 6,7

Egy szórakoztató olasz démonos horror Dario Argento (Sóhajok, A Stendhal szindróma, Tenebre, Trauma) és Lamberto Bava (Macabre, Fantaghiro sorozat) nevével fémjelezve. Azt hiszem ez volt az első olyan horror számomra, ami a csizma alakú félszigetről származik. Egy kiváló fórumon olvastam róla, és ez volt az egyik, amit kiválasztottam megnézésre. Lássuk is a történetet, mert sok mindent le szeretnék írni, ami megragadt a filmből.

Tehát a horror legfőbb helyszíne, egy mozi épülete. Egy új filmet mutatnak be, és sokat összegyűltek, hogy láthassák. Cheryl (Natasha Hovey) és Kathy (Paola Cozzo) együtt mennek el a horrorfilm debütálására, melyre meghívót egy különös alaktól kapnak. Cheryl már akkor furcsának találja a dolgot, hiszen a férfi fél arcán álarcot visel, és a ruhája sem egy hétköznapi darab, de arra jut, hogy csak a promóció miatt öltözött be. Jó ötletnek tartja, hogy barátnőjével elmenjenek a bemutatóra, még ha Kathy nem is szereti a horrorfilmeket. Mikor odaérnek, már többen is megérkeztek, köztük George (Urbano Barberini) és Ken (Karl Zinny). A srácok azonnal szemet vetnek a két lányra, és össze is ismerkednek, bár Kathy-nek ez nem igazán tetszik. A nézőtéren egymás mellé ülnek, és lassan mindenki elfoglalja a helyét, köztük Tony (Bobby Rhodes) és két "barátnője", Rosemary (Geretta Geretta) és Carmen (Fabiola Toledo) is. Rosemary-vel még a film kezdete előtt történt egy kis baleset. Az előcsarnokban díszletként lógott egy ezüst színű álarc, melyet viccből magára tett, és az megvágta. Mivel a vérzés nem akar elállni, kimegy a mosdóba. A film közben már megy, és Carmennek feltűnik, hogy pont olyan történik a valóságban, mint a vásznon. Ott démonokról, Nostredamus jóslatairól van szó, és egy férfi szintén megvágta magát. Tony azonban azt mondja, hülyeség. Rosemary a mosdóban azt tapasztalja, hogy a sebe továbbra is vérzik, sőt elkezd bedagadni, és valami lüktet a bőre alatt, ami ki is pukkad... Eközben Carmen utána megy, de ijedten látja, hogy Rosemary már nem önmaga, hanem valamilyen szörnyeteg vált belőle. Meg is marja a nyakát, de Carmen elszalad. Berohan a vászon mögé, és átszakítja azt. A többiek döbbenten látják, és már senki sem a filmet nézi. Azt hiszik, valami őrült bánt el Carmennel, de amikor az szintén elkezd átváltozni, rájönnek, hogy ez nem ilyen egyszerű. Nem is értik, mi folyik itt, de megpróbálnak kijutni a moziból. Csakhogy be vannak zárva, így hát kénytelenek várni, és felvenni a harcot a démonokkal akik a film hatására érkeztek a földre, és egyre több lesz belőlük, mert akit megharaptak, az nem menekülhet. Cheryl, Kathy, George és Ken igyekeznek együtt maradni, és élve kijutni. Csakhogy nem biztos, hogy kint jobb lenne, mivel a démonok már nem csak a moziban garázdálkodnak...

Megmondom, a filmet az "ocsmány" kategóriába sorolnám, mármint azért, mert nagyon sok olyan jelenet van benne, amiben folyik a vére, szakad a bőr, de nem részletezem tovább. Plusz itt még élénkzöld folyadék is szivárog a démonná váltak szájából, és majd minden testnyílásából. Úgy hogy van bőven mit nézni, és feldolgozni, de én kedvelem ezt a filmet. Első nézésre elég undorítónak találtam, még másodjára is, de ez így jó szerintem. Most már tudom, mire számítsak, de akkor is gyakorol hatást. Gratuláció illeti a maszkmestereket, és a történet megalkotóját, Dardano Sacchettit is. A forgatókönyvet többen hozták össze: Dario Argento - aki nem mellesleg producere is a filmnek - , Lamberto Bava - ő a rendezője is - és Franco Ferrini.

A színészgárda számomra vegyes érzéseket hozott. Natasha Hovey nekem nem jött be, mint főszereplő, aki nem is játszott túl sok filmben. A barátnőjét alakító Paola Cozzo még kevesebb produkcióban tűn fel, és ezen karaktere is zavart. Ő volt az ügyeletes nyafogó: Nem szeretem a horrorfilmeket! Hagyjuk ezeket a fiúkat!, meg hasonlók. Na mindegy sorolhatnám még, kit nem bírtam a filmben, de inkább azt írom, kit igen. Például a Tony-t alakító Bobby Rhodes-től minden alkalommal szétnevetem magam. Kinevezi magát ügyeletes főnöknek, és nagyon jó a szövege! Rajta kívül bírom még azt a bandát, akik bejutnak a moziba, és utána rövid időn belül őket is átváltoznak. Geretta Geretta és Fabiola Toledo, vagyis Rosamary és Carmen átváltozása az, ami a kedvenc jelenetem a horrorban. Főleg, amikor Carmen szinte megszüli az új körmöket és fogakat. Biztos fájhat... jujj!

A véres és gyomorforgató jelenetek mellett azonban más is van a filmben, ami említést érdemel. A moziban ugye sok embert bezárnak a filmben. Minden ember más és más, de itt láthatunk különböző típusokat, például az egymástól elidegenedett házaspár, a komoly és a vidám lány, a ficsúr, a hős lovag, a segítségre szoruló és szeretetre vágyó vak férfi és csalfa fiatal felesége, fiatal pár, akik valójában csókolózni jöttek a moziba, rossz életű nők és az öntelt típus. Ezen fő karaktereket bezárták egy térbe, démonok közé, és sorra lettek áldozatok.

Ha már a gyomorforgatónál tartunk, a film vége felé a motorról karddal való hentelése nekem már egy kicsit sok volt a jóból, de ez illek a filmhez. A végső jelenetben pedig ott a csattanó az utolsó túlélők egyikét is megtámadta a "kór", így le kell lőni (pont egy gyereknek; ja, a felfegyverzett család is jópofa).

Még két gondolat. Az egyik a zenével kapcsolatos. Szuper, imádom! Az alapzene egy kicsit egyhangú, de nekem tetszik a dallama, a többi pedig: Billy Idol, Go West, Mötley Crüe, Rick Springfield egyszerűen fantasztikusak, a korszak nagyjai. A filmhez mindenképpen jól illeszkednek. A másik gondolat: "Temetőitek lesznek katedrálisaink, és sírjaitok városaink".

Stúdió: DACFILM Rome
Hossza: 88 perc
Zene: Claudio Simonetti
IMDb értékelés: 6,4