Shooter, filmvadász blog

Ha már a babáknál és bábuknál tartunk, akkor itt a következő gyöngyszem ebből a kategóriából. Ez azonban sokkal jobb, mint a Pinokkió bosszúja. Chucky-val, és a klasszikus hazudós hosszú orrúval ellentétben ebben a filmben kisebb méretű babák - többségében porcelán - szerepelnek, de annál nagyobb harci kedvvel.

Judy Bower (Carrie Lorraine) az apjával, Daviddel (Ian Patrick Williams) és annak új feleségével, Rosemary-vel (Carolyn Purdy-Gordon) autóval szelik át az utakat. Judy szülei elváltak, és most éppen az apjával van. Davidnek azonban púp a hátán a gyerekfelvigyázás, s még inkább az a kényes Rosemary-nek. A már eddig is mérges felnőttek még dühösebbek lesznek, amikor kitör a vihar, és a kocsijuk kereke beragad a sárba. David Rosemary-t hibáztatja, mivel ő vezetett, a nő szerint viszont mindenért David a felelős. A kis Judy pedig ott áll kettejük között, és rájuk van utalva. Kénytelenek kiszállni a kocsiból, és útnak indulni, hátha találnak segítséget. Judy azonban fél a sötétben, és mivel nagyon élénk a képzelete, több mindent el tud képzelni, ami rájuk támadhatna. Mivel folyton lemarad, az apja fogja a kedvenc mackóját, Teddy-t, és bedobja a bokrok közé. Judy kénytelen otthagyni. Nem is kell olyan sokáig menniük, mivel találnak egy nagy kastély szerű ódon házat, ahová a pincén keresztül sikerül is bejutniuk. De nincs sok idejük megmelegedni, amikor valaki hirtelen feloltja a lámpát, és fegyvert fog rájuk. A ház tulajdonosa Gabriel Hartwicke (Guy Rolfe) és felesége, Hilary Hartwicke (Hilary Mason). Meglepődnek a betolakodókon, de aztán meglátják a kislányt, és leteszik a fegyvert. Rögtön szívélyesebbek lesznek a család iránt, akik az otthonukba érkeztek menedékért. Körbe is vezetik őket, és adnak nekik enni. Közben mesélnek Judy-nak arról, mivel foglalkoznak az épültben: ők babakészítők. Judy-t elbűvölik a csodás játékok, amiket készítenek, s az "elveszett" Teddy helyett ideiglenesen kap egy másik játékot, egy Mr. Punch babát. Míg vacsoráznak és beszélgetnek, érkezik néhány új vendég: az udvarias és gyermeklelkű Ralph Morris (Stephen Lee) két fiatal lánnyal, akik stoppoltak az úton (David és Rosamary kocsiját is megpróbálták megállítani, de azok továbbhajtottak); a két korabeli rockstílust képviselő lány Isabel (Bunty Bailey) és Enid (Cassie Stuart). A Hartwicke házaspár őket is szeretettel fogadja, és körbevezetik őket a házban, s megmutatják mindenkinek a saját szobáját. Miután mindenki elhelyezkedett, a kis Judy mégis kimegy a folyosókra, és magával viszi Mr. Punchot is. Eközben a két lány azt tervezik, hogy kirabolják a kissé hiszékeny Ralphot, de aztán más ötletük támad. Legalábbis Isabelnek, aki el akarja lopni a házban lévő értékes antik tárgyakat. Enid inkább nem akar belekeveredni, így ő lesz a figyelő. Isabel kilopakodik a folyosókra, de nem tud semmit sem ellopni, mert megállítja őt néhány mozgó játékbaba. Judy is arra sétál, és meglátja, ahogy a babák elhúzzák a lány véres testét. Azonnal szalad az apjához, de ő nem hisznek neki, ahogy Rosemary sem. Judy bemegy Ralph szobájába, akivel azonnal megkedvelték egymást, és a segítségét kéri. Kezdetbe ő sem hisz neki, de amikor meglátja, hogy a lány papucsán vér van, kikel az ágyból, hogy megnézze, mi folyik odakint. A folyosón azonban már csak a vöröslő nyomokat látják, és Ralphot még valami meg is harapja. A tetejébe Ralp összefut Gabriellel, aki elmondja, hogy véletlenül kiöntött egy kis vörös festéket. Ralph egy kicsit mérges lesz a kis Judy-ra, és ő is csak az élénk képzeletének tudja be a dolgot, de nem sokáig, mert a házban furcsa dolgok zajlanak. A vendégek sorra kezdenek eltűnni, és ezért a kis babák a felelősek. Hamarosan Judy és Ralp is szembetalálja magukat a játékok hadával, de vajon őket is bántják a babák? Hiszen Hartwickék megmondták, hogy a játékoknak lelke van, ők nem felejtenek. Judy pedig egy játékokat szerető, néha álomvilágban élő ártatlan kislány; Ralph ugyan már felnőtt, de lelke gyermeki, és bár tagadja, hisz a varázslatos dolgokban.

Szórakoztató történet, melynek az lenne a tanulsága, hogy ha felnövünk, elfelejtjük, hogy valaha is voltunk gyerekek, és már nem álmodozunk, ami néha azért kell. Ez, kombinálva a horrorral, amit a babák okoznak azoknak, akik nem tisztelik őket. Legyen az akár gyerek, vagy felnőtt, aki nem bánik megfelelően a játékokkal, azt megbüntetik. A filmben elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy valami nem stimmel a házzal és a két öreggel, de fokozatosan adagolja a lényeget: először csak felvillanó árnyakat, fénylő szemetet látunk, aztán halljuk a babák hangját, de ez lehet Judy képzelete is. Végül már mutatják a bosszús játékbabákat is, akik sorra leszámolnak a vendégekkel.

A gyilkos játékok ábrázolása tényleg félelmetes, legalábbis egy gyerek nem aludna ilyen hegyes fogakkal rendelkező babákkal. Azt hiszen, nem véletlenül idegenkedem a porcelánbabáktól, meg hasonlóktól... A mozgásuk szakaszosnak tűnik, de ettől eltekintve egész "jól néznek ki", amikor többen rámásznak aktuális áldozatukra. És meg kell hogy mondjam, változatosak, tudják mire kell használni a kis szerszámaikat, főleg amikor Rosemary Bowerre támadtak. Az nem volt semmi jelenet, hiszen a babák ugye sokkal kisebbek, mint az emberek, és attól, hogy többen vannak, lassan terítették le a nőt...

Másik kedvenc jelenet, amikor Enid meg akarja keresni a barátnőjét, de mi már tudjuk, hogy azt elkapták a babák. És láttuk is korábban, hogy ott van megkötözve a padláson, csak Judy és Ralph a sötétben nem vették észre. Enid viszont megtalálja, de annak már a szeme sem áll jól...

Dicséret egyébként a film plakátjának, a saját szemét fogó babáért. Pont ez van most kinn a képernyőmön is.

A jelenetek tehát kellően véresek, de nem túlságosan. A befejezésben ott van a csattanó: Judy ugyan elvesztette az apját, de legközelebb eljöhet látogatóba a Hartwick házba, és láthatja az új Mr. Punchot (aki egy tradicionális és híres figura az angol történelemben, s párja Judy), aki szinte megszólalásig hasonlít a papára...

Azért azt meg kell jegyeznem, hogy bár nagyon jó színészek alakították a két öreget, de a túlzott szívélyességük az agyamra ment. Ennek ellenére Guy Rolfe (Ivanhoe, Az ábécé gyilkosságok, Vérvonal, Gyilkos bábok 3-5., 7.) és Hilary Mason (A láthatatlan kéz, Megkísértve) tényleg rémisztően játszották a két titokzatos babakészítőt. Még varázserejük is volt, ahogy David Bowert összekicsinyítették a vizenyős kék szemükkel. Ahogy tették a többiekkel, csak azt már nem mutatták. A végén jó volt a gyűjteményük új darabjainak csoportképe.

Carrie Lorraine aranyos kislány volt, bár néha azt hittem, kisfiú. Néhány képen tényleg úgy néz ki. Egyébként nem sok filmben játszott, s a Babák volt a legutolsó. Még feltűnt az ALF-ban és a Kopogó szellem 2. részében, de ott csak kis szerepe volt (Kane, a fekete kalapos szektavezér egyik híve). Bunty Bailey szintén kevés produkcióban játszott, de modellként és táncosként kezdte karrierjét. Feltűnt két A-ha klipben is. A Ralphot alakító Stephen Lee rengeteg sorozatban kapott szerepet, de olyan filmekben is láthattuk, mint a Robotzsaru 2., a Vérszomjas szörnyecskék 3., a Nincs alku. A Babákban lévő karaktere a leghumorosabb az összes közül, sokat lehet rajta nevetni.

A készítőkről még egy sort sem írtam. A filmet egy Stuart Gordon nevű férfi rendezte, akinek a neve olyan produkciókhoz fűződik, mint a Reanimátor, a Tágra nyílt elme, a Daughter of Darkness vagy a Dagon. Rendezőként, de íróként is jeleskedik. Például ő írta a Drágám, a kölykök összementek történetét, de a Reanimátor forgatókönyvét is, s a neve szintén ott szerepel a Dr. Halál stáblistáján. Ezek mellett pedig producer és színész is.

A Babák alaptörténetét Ed Naha (Troll, Drágám, a kölykök összementek) készítette, s a producerek között szerepel Brian Yuzna (Reanimátor, Tágra nyílt elme, Az élőhalottak visszatérnek 3., Darkness - A rettegés háza, Reanimátor - A visszatérés, Holtak tava) neve is.

Stúdió: Empire Pictures, Taryn Productions Inc.
Hossza: 77 perc
Zene: Fuzzbee Morse
IMDb értékelés: 6,2

Kissé zavaros történet egy olyan Pinokkióról, aki nem akart jó kisfiú lenni. Chucky koppintásának tűnő thriller, Kevin Tenney (Démoni játék, Démonok éjszakája, Peacemaker, Veszélyeztetett faj) rendezésében, aki a történet írója is volt egyben. Nem volnék biztos a film értékelésében, mert egyrészről egyedi lenne, de másrészről meg egy teljes összevisszaság. A jelenetekkel együtt pedig nálam nem éri el a horror szintet, s nem is ad semmi pluszt. Azért lássuk a történetet:

SPOILER
Jennifer Garrick (Rosalind Allen) ügyvédnő védi a sorozatgyilkosnak kikiáltott Vincent Gottót (Lewis Van Bergen), akit a fia megöléséért ítéltek el. Mikor már csak kevés idő van a férfi kivégzéséig, Jennifer eléri a bírónőnél, hogy vizsgálja felül az ítéletet. A védőügyvéd megkapja a tárgyaláson használt bizonyítékokat, képeket, köztük egy különös játékbabát, egy Pinokkiót is. A baba Gotto fiáé volt, s ő készítette neki. El akarta temetni vele együtt, mikor elkapta a rendőrség. Jennifernek is van egy gyermeke, Zoe (Brittany Alyse Smith), aki nehéz időket él át, mivel a szülei elváltak, és úgy érzi, apja elhanyagolja, dühét pedig az anyján vezeti le. Jennifernek is sok gondja van a munkájában, főleg miután Vincent Gotto fellebbezését elutasítják, s ki is végzik. Azon az estén, amikor kislánya születésnapi partija van, nem lesz meg a baba, amit Zoe szeretett volna, de Jennifer azt veszi észre, hogy a Pinokkió baba bekerült a házba. A barátja, David (Todd Allen) vette ki a nő kocsijából a többi partikellékkel együtt. Jennifer azt hisz, hogy a főnöke, Barry (Ron Canada) tette bele, viccből. Ugyan kicsit zavarja, hogy pont Gotto fiának babájával játszik a kislánya, de neki nagyon megtetszik, így nála hagyja, de csak egy időre, amíg a valódi baba meg nem érkezik. Csakhogy amikor eljön ez a nap, Zoe nem akarja visszaadni Pinokkiót, és Jennifer az új babát is összetörve találja. Azt hiszi, Zoe tette, de itt még nincs vége a bajoknak: Zoe egy osztálytársát baleset éri, de Zoe azt állítja nem ő tehet róla, hanem Pinokkió. Hamarosan több rejtélyes baleset is történik, ami felkelti Zoe pszichiáterének, Dr. Edwardsnak (Aaron Lustig) a figyelmét. Jennifernek el kell gondolkoznia arról, hogy tehet-e mindezekről a balesetekről maga a lánya, vagy valami erő megszállta volna? Lehet, hogy mindez Vincent Gottóhoz vezet vissza?

A történet jól indul. Egy esős éjszakán az erdőben egy ballonkabátos alak testeket ás el. Az egyik biztosan egy gyerek, akit meg is simogat, és megpuszilja. Azt lehetne gondolni, valami pedofil temeti el áldozatait. Egy járőr jön, és lefüleli. A pasit sorozatgyilkosnak bélyegzik, pedig a tárgyaláson "csak" a fia meggyilkolása miatt ítélik el. Neve összefügg több, más gyerekekkel összefüggő bűnténnyel. Jennifer azonban nem tudja megmenteni a villamosszéktől. Ez így egy B kategóriás krimi lehetne, de ott van a Pinokkió baba, mely hidegrázóan vigyorog a képernyőről. A kislány könnyen és idegesítően megszereti a fából készült babát. Ez olyan, mint a Chuckyban is. Már azt sem értettem, miért akar babát a fiú, de erre egy vörös, szeplős játékért rajong. Na mindegy, térjünk vissza Pinokkióhoz. A kislány nagyon szereti a meséket, és talán ezért is szereti meg azonnal a babát. Kezdetben csak közelről mutatják az arcát, ami nem csinál semmit, meg egyik pillanatról a másikra átkerül egy másik helyre, aztán mindig a gyerek kap, hogy minek rakta át; ez volt a Gyerekjátékban is. A filmnek több mint a felében Pinokkió meg sem szólal, csak akkor halljuk mi is a hangját (ami megjegyzem, nagyon kis aranyos), amikor arra kéri Zoét, hogy másnak ne szóljon arról, hogy ő tud beszélni, mert akkor elszakítanák őket. Szépen az anyja és az új barátja ellen fordítja a kislányt. Az undok osztálytárs balesete után David is lezuhan a lépcsőn, de túléli, s kórházba kerül. Ott sincs azonban biztonságban Pinokkió elől. Olyan sok véres jelenet nincs a filmben, ez inkább egy thriller szint. Egyik kedvenc jelenetem, hogy Pinokkió bemehessen a kórházba "meglátogatni" szegény Davidet, a kislánynak el kell vágnia a kötelékeit. Ekkor a kis Pinokkió felkiált: "Szabad vagyok! Szabad!" Aztán elcammog.

David halála után Zoe pszichiátere megmutatja a videó felvételt, melyen a lány a babával beszélget, de persze azon nem látszik, hogy Pinokkió is mondana valamit. Az anyja nem hiszi, hogy a lánya gyilkos, inkább hisz abban, hogy a lányát is és Gottót is megszállta valami. A filmben feszítik az izgalmat, de a babás sztoriból a végére nem hoztak ki semmi nagyszerűt. Amikor a vége felé Jennifer hazaér, azt látja, hogy a bébiszittert leütötték, aztán meg valaki őt üti le. Egy pillanatig azt hiszi, hogy a lánya, de ő azt állítja, hogy Pinokkió volt, de időben sikerült elvennie tőle a piszkavasat, amit használt. Aztán elszakadnak egymástól, és Jennifer összefut Pinokkióval is, aki ráveti magát, s megkergeti. Egyszer bele is szúr egy kést a tenyerébe (na ez nem volt semmi). Amikor a nőnek sikerül elfutni a bábu elől, és ott bolyong a lakásban, a kislány mindig akkor kiált segítségért, de persze Jennifer soseh a lányával találja szemben magát, hanem Pinokkióval. Miután kigyűrkőzték magukat, a nő azt hiszi, a babát hajítja bele az üvegasztalba, de az valójában a lánya. Mindketten túlélik ugyan, de Zoét bezárják egy pszichiátriai intézetbe, és nem is beszél egy ideig. A nő akkor sem hiszi, hogy a lánya akarta volna megölni, hiszen látta a babát is. A pszichiáter azt mondja, csak képzelődött.

Na most az a gond a filmmel, hogy nem igazán értem én magam sem, hogy most a kislány gyilkolt tényleg, vagy a bábu, vagy mindkettő. A Vincent Gottoval is ez volt? A fiát így ölte meg, ahogy majdnem Jennifer is tette a lányával? Ha a befejezés hasonló lett volna, mint a Gyerekjáték, akkor azt mondanám, hogy hasonló ugyan, de Pinokkióval, ami valamilyen szinten eredetivé teszi. Így viszont zavaros lett az egész; bele keverték a vallást, a mágiát, a démonokat. Ha viszont tényleg a kislány képzelte az egészet, és a baba meg sem mozdult, nem is beszélt, akkor meg a bűnözői hajlamra épít a film, feltárva, hogy egy kislányból is lehet gyilkos. De kérdem én, melyik változat? Számomra ettől nem lesz jobb a film, hogy több kérdés marad nyitva a végére.

A színészek nem valami ismertek. Rosalind Allent mondjuk láthattuk A három férfi és kis hölgyben, a Dallas néhány epizódjában, A kukorica gyermekei 2-ben és a Csupasz pisztoly 3. részében. A Zoét alakító Brittany Alyse Smith pár filmen kívül inkább sorozatokban játszott, s Aaron Lustig rengeteg tv-szériából lehet ismerős. Ron Canadát pedig több filmben láthattuk itthon is.

A Pinokkió bábút Verne Troyer játszotta, akit az Austin Powers filmekből ismerhetünk, de szerepelt például a Harry Potter és a Bölcsek Kövében is. A Pinokkió bosszúja volt viszont az első film, amiben szerepet kapott. A hangját viszont nem ő adta hozzá; azért Dick Beals volt a felelős, aki nagyon sok rajzfilmben szólaltatott meg figurákat. Pinokkió magyar szinkronhangja pedig Minárovits Péter. Magáért a bábuért azért a film kap egy pluszpontot.

Stúdió: Trimark Pictures, Vidmark Entertainment
Hossza: 96 perc
Zene: Dennis Michael Tenney (úgy tűnik, családi vállalkozás volt a film)
IMDb értékelés: 3,9

Egy klasszikus horrorfilm '88-ból, Tom Holland (Sorvadj el!, Langolierek - Az idő fogságában) rendezésében. Emléke örök nyomot hagyott a borzongás rajongóiban: megteremtette Chucky-t, az ördögi babát, aki játszani akar...

A film ott kezdődik, hogy egy téli éjszakán zsaruk kergetnek egy veszélyes, fegyveres bűnözőt. Mike Norris felügyelő (Chris Sarandon) bekergeti Charles Lee Ray-t (Brad Dourif) egy játékboltba, és sikerül is megsebesítenie. Charles Lee Ray megesküszik, hogy bosszút áll Norrison és Eddie Caputón (Neil Giuntoli), aki a társa volt, de otthagyta, hogy egyedül vigye el a balhét. Hatalmas robbanás rázza meg a játékboltot, és Ray meghal. Ezután találkozhatunk Andy Barclay-val (Alex Vincent), akinek születésnapja van. Minden vágya egy "Jó kisfiú" baba, mely beszélni is tud. Az anyjának, Karennek (Catherine Hicks) azonban nincs rá elég pénze, csak ruhát tudott venni neki. Látva fia csalódottságát, tanácstalan, de amikor a barátnője és kollégája, Maggie (Dinah Manoff) elújságolja neki, hogy egy házalónak van egy olyan babája, amit Andy szeretne, és olcsóbban is adja, Karen kapva kap az alkalmon. A férfi el is adja a játékot Karennek, bár minden valószínűség szerint lopta valahonnan. Andy viszont örül neki, s Karen is boldog ettől. Az öröm viszont csak addig tart, amíg egyik este Karen barátnője kizuhan a lakásuk ablakából. Maggie vigyázott Andy-re, mivel Karennek dolgoznia kellett. Mikor hazaér, a rendőrség várja, de Andy-nek nem esett baja. Ettől kezdve kezdenek egyre rosszabbra fordulni a dolgok, s a kisfiú állandóan bajba keveredik. Minden akkor kezdődött, amikor Chucky, a baba megérkezett hozzájuk. Andy különös értelmet tulajdonít neki, és ez az anyjának sem tetszik, de kezdetben csak a gyerek élénk fantáziájának tudja be. Mikor azonban Andy-t bent tartják egy pszichiátriai intézetben, Karen egy része hinni kezd abban, hogy Chucky tényleg él. Bár őrülségnek véli, megnézi a játék dobozát, és azt látja, hogy a babához járó egy pár elem ott van. De akkor mivel működik Chucky? Karen megragadja a babát, és a kandallóba akarja dobni, ha nem beszél. Akkor azonban Chucky-nál betelik a pohár, és ráveti magát a nőre. Sikerül elmenekülnie, de Karennek meg kell találnia, hiszen tudja, hogy a fiát akarja bántani, bár azt még nem érti, miért, és hogyan lehetséges ez az egész. Elmegy Norris nyomozóhoz, aki Maggie ügyén is dolgozott, s elmeséli neki a történteket, de a férfi érthető módon nem hisz neki, mindaddig, amíg a saját bőrén nem tapasztalja Chucky erejét. Nem sokkal később világossá válik számára, hogy Chucky baba nem más, mint maga Charles Lee Ray, aki bosszút esküdött ellene, s Eddie Caputo halála is értelmet nyer. Ray egy olyan játékboltban lelte halálát, ahol "Jó kisfiú" babákat lehetett kapni, s miközben haldokolt, voodoo bűbáj segítségével áttette a lelkét az egyik játékbabába. Andy Barclay pedig azért kell neki, mivel csak abba a személybe teheti át a lelkét ismét, akinek elsőként elmondta, ki is ő valójában.

Az izgalom fokozásáért mindenképpen megérdemel a film egy nagy dicséretet. Gondolok itt például arra a jelenetre, amikor Maggie azt kutatja a lakásban, hogy hol bujkál Andy (mert hogy azt hiszi, ő szórakozik vele), vagy arra, amikor Karen először döbben rá, hogy valami nem stimmel a babával. A jelenetek persze nem túl félelmetesek, véresek, de itt nem is ezen ezen van a hangsúly. A sokadik megnézésre már lehet tudni, hogy ki is gyilkolászik a filmben, de azért jól megcsinálták, hogy Chucky csak akkor mutatja meg valódi önmagát, amikor Karen be akarja dobni a tűzbe. Addig csak halványan sejtetik, hogy a babával van valami (persze igazából mindenki tudja). Onnantól kezdenek felgyorsulni az események, és nekem tetszik, amikor Chucky-nak elege lesz abból, hogy játékbabának nézzék. Van erő a kis kölyökben!

Chucy-t jól megcsinálták: úgy néz ki, úgy jár, mint egy baba, mivel az is, de látszanak rajta az emberi vonások. Természetesen nem ez volt az első babás horrorfilm, de Chucky-val kultuszt teremtettek, amit folytatások is követtek, bár nekem ez az első tetszett a legjobban, mindig is.A második epizód is kifejezetten jó lett, ott is fokozzák az izgalmat, Chucky visszatér, és talán kicsit több benne a véres, horrorisztikus jelenet.

Nem elhanyagolható tény, hogy nevetni is lehet a filmen, főleg ha már sokadszorra nézi meg az ember. Chucky-nak jó a szövege; egyik kedvenc jelenetem a liftes, "csúnya baba, csúnya baba" (mondjuk a vörös hajával és szeplőivel tényleg nem a legszebb játékbaba, de én az öreg helyében nem mondanék ilyet; szerencséje volt, hogy éppen fontosabb dolga akadt Chucky-nak, minthogy megbosszulja a megjegyzését). A film végén pedig mókás, hogy felgyújtották és lelőtték, de Chucky még mindig megy, még mindig megy... A fejvesztés sem okoz neki problémát, ugyebár.

A színészek nem fogtak meg különösképpen, én mindig csak Chucky-ra koncentráltam, de megjegyezhető, hogy a nyomozót alakító Chris Sarandont még fiatalabb kiadásban láthatjuk, szakáll nélkül. Meg sem ismertem, pedig őt láttam már más filmekben is. Alex Vincent jól alakította a megfélemlített kisgyereket, és tetszik a zárójelenetben használt pillantása, mely mindent elárul: lesz még folytatása. Catherine Hickset pedig évekkel később a Hetedik mennyország című sorozat mamájaként lehetett megismerni.

A rendezés mellett Tom Holland keze a forgatókönyvben is benne volt Don Mancini és John Lafia mellett. A zenét Joe Renzettinek köszönhetjük, akinek nevével már találkozhattunk a Kopogó szellem 3. részénél, s megkomponált dallamai kellően fokozzák az izgalmakat.

Stúdió: United Artists
Hossza: 87 perc
IMDb értékelés: 6,3