Képzeljünk el egy hatalmas erdőt, amelyet magasra nyúló fák árnyékolnak. Az erdő közepén pedig egy hatalmas, kastélynak is beillő épületet, amelyet rácsos kerítés vesz körbe. Ha meg van, akkor tökéletes hely egy kis kísértetvadászathoz.
SPOILER
Anna Jurin (Virginie Ledoyen) 1958-ban érkezik a Francia-Alpokban lévő Saint Ange nevű árvaházba, amely azonban végnapjait éli. Sok helyütt romos a hatalmas épület, és nincs elég pénz a felújításra. A létesítmény vezetője, Francard (Catriona MacColl) foggal-körömmel harcolt érte, de már ő sem tehet sokat. A gyerekek éppen elmennek, új örökbefogadó szülőkhöz, de valakinek vigyáznia kell az épületre. Anna takarítani érkezik, de nem marad egyedül, Ilinca (Dorina Lazar) is ott marad, és Anna hamar megismerkedik az egyetlen ott maradt fiatallal, Judith-tal (Lou Doillon), akinek azonban viselkedése sokszor egy kisgyerekéhez mérhető. Rögtön találkozásukkor megsértődik Annára, de később közelebb kibékülnek.
Anna viszont nem azért jött ide, erre az elszigetelt helyre, hogy barátokat szerezzen. Súlyos titka van: terhes, és ezt szándékosan próbálja takargatni, de nemsokára kiderül számára, hogy Ilinca és Francard talán mindvégig tudták ezt róla. Miután kiderül az igazság, Annának nem kell többé takargatnia a hasát, csakhogy ő nem akarja elfogadni terhességet, és még odáig is elmegy, hogy megpróbál kárt tenni magában. Terve azonban nem válik be: a gyermek még mindig életben van az anyja hasában.
Mialatt múlik az idő, Annával előfordul, hogy rosszat álmodik, vagy különös hangokat hall a nagy házban. Egy napon olyan titkot bolygat meg, amelyet Francard és Ilinca szerettek volna rég elfelejteni. Anna azonban nem adja fel, és tovább nyomoz, és rá nem jön, hogy valami szörnyűség történt a háború alatt az ide érkező gyerekekkel. Ilinca nem mond sokat, csak annyit, hogy akkoriban túl sok gyermek érkezett, és kevesen voltak, hogy mindenkinek gondját viseljék...
Anna és Judith - aki már nem szedi az Ilinca által adagolt gyógyszereket - elindulnak, hogy megkeressék a gyerekeket. A nagy mosdóban kezdik, amerre Judith emlékei visznek, ugyanis ő is egyike volt azoknak a gyerekeknek, akik sosem hagyták el az árvaházat, csak Judith az egyetlen, aki túlélte. Mikor a gyerekek előbújnak, és játszani szeretnének, Judith visszakozik, de Anna továbbmegy, és meg is találja az elveszett gyerekeket, s megszüli gyermekét is...
Rosszabbra, vagy jobbra emlékeztem, nem is tudom. Merthogy másodszor futottam neki a filmnek, de több év is megvan már, hogy elsőként megnéztem. Jó film lenne, még a frászt is rám hozta kétszer legalább, és utána a látottak hatása alatt mentem ki a konyhába, ahol ugyan égett a villany, de ez ebben a filmben nem jelentett sokat, mert akkor is jöttek a gyerekek, akiknek tejfehér volt a szemük. Először akkor rezdültem meg, amikor Anna azt álmodta, hogy beleverik egy tükörbe a fejét. Arra nem számítottam, bevallom. De ennek ellenére nem volt teljes számomra a siker, mert a film végén azon gondolkoztam, tényleg milyen kíváncsi ez a lány, mindent tudnia kell, miért nem áll már le. Ez egy dolog, csak azt nem értem, miért csinálta. Tehát a történet kiagyalói szerint mi volt a motivációja. Jó, talán leleplezni a titkot, hogy az nemzedékek óta fennálló árvaház vezetői nem is olyan szentek, mint ahogy azt mindenki hiszi. És tudom, nem kellene leragadnom a részletkérdéseknél, de akkor is idegesítő volt.
Azért a film képes volt megteremteni az alaphangulatot, a kísértet járta ház feelinget. Mindig is szerettem az olyan filmeket, amikben hatalmas, lelkek szállta vityillók vannak, de még jobb, ha az a ház árvaház. Meg lehetne itt említeni a Hideg csontokat (bár abban inkább kórház van), vagy a konkrétan Árvaház című filmet, és még van több is. Engem mindig vonzottak az ilyen produkciók, nem tudom miért.
Elmesélnék még egy jelenetet, amikor Anna éppen fenn van a házban, és az ablakból látja, amint az udvarban Ilinca és Judith munkálkodik. Úgy tűnik, Judith feljön a házba, és amikor Anna maga mögött zajt hall, azt gondolja, Judith ért fel. Csakhogy ő még mindig lenn vihorászik; de akkor ki volt fenn? Kedvelem az ilyeneket. Hasonlít a "Ne szorítsd a kezem. De hát nem is szorítom." párbeszédre. De akkor ki szorítja?
A színészekről nem tudok sokat, mivel francia filmről van szó, és ritkán futok bele ilyenbe. Talán Catriona MacCollt említeném meg, akit a Zombik városában már láttam. Nem volt ismerős, de amikor megláttam a régebbi képét, akkor beugrott. Olasz horror, Lucio Fulci munkája.
A Saint Ange-ot Pascal Laugier rendezte és írta, és ezen kívül nem túl sok produkciót készített. A zene tetszett, fokozta a hangulatot. Joseph LoDuca (Evil Dead - Gonosz halott 1-2., Hercules, Xena, Titkok könyvtára 1-3., Boogeyman 1-3.) műve volt.
Egyébként én végig azt gondoltam, hogy a Saint Ange az eredeti címe, de ezt csak a dvd kapta, illetve például az olaszok is ez a címet adták a filmnek. Az angol címe House of Voices (vagyis Hangok háza), de végül is több címen is futott világszerte; a legnépszerűbb még az Árvaház, a Szanatórium, vagy a spanyol El internado (vagyis Internátus).
Stúdió: France 3 Cinéma
Hossza: 98 perc
IMDb értékelés: 4,9
