A Creepshow folytatása, mely talán jobb, mint az előző, s Stephen King és George A. Romero neve itt is feltűnik, bár Romero ezúttal nem rendezőként, hanem forgatókönyvíróként működött közre. Lássuk a három rémtörténetet:
SPOILER
Az első az Old Chief Wood'nhead (Indián bosszú) névre hallgat, melyben egy idős házaspár vegyesboltja előtt álló fa indiánszobor kel életre, hogy megbosszulja "gazdái" halálát.
Erről ennyi bőven elég. Nekem a három közül nem ez a kedvencem, de azért jó, ahogy a "fafejű" indián végez a rablókkal s gyilkosokkal. Az öreg bolttulajdonost George Kennedy alakítja, akit jó színésznek tartok, s leginkább az Airport filmekből meg a Dallas sorozatból emlékszem rá. A boltos feleségét Dorothy Lamour (születési nevén Mary Leta Dorothy Slaton) játszotta, akinek ez a film volt az utolsó szerepe, de a színészet mellett énekesnő is volt, sőt mindig erről álmodott. A "banditák" főnökét a jóképű Holt McCallany (Peacemaker, Merülés a félelembe, Rajzás, Nyolc tanú) formálta meg, s ez volt az első szerepe.
A következő rémmese a The Raft (A tutaj), melyben négy fiatal, Randy (Deniel Beer), Rachel (Page Hannah), Deke (Paul Satterfield) és Laverne (Jeremy Green) elmegy lazítani egy tópartra. Randy ötlete volt a hely, mivel tudja, hogy van ott egy tutaj is. Amikor megérkeznek, a tutaj is meg van, de kicsit be kell úszniuk érte. A két fiú ér be előbb, de Randy azonnal sürgetni kezdi a lányokat is, mivel egy furcsa foltot vesz észre a víz tetején, s mintha az feléjük úszna. Miután Rachek és Laverne is felértek a tutajra, azon spekulálnak, vajon olajfolt-e vagy sem. Hamarosan azonban mindegy lesz, mert a legszörnyűbb rémálmuk válik valóra: a különös folt elkapja Rachelt, amikor az benyúl érte a vízbe. Szinte lemarja róla a bőrt és a húst, és a többiek semmit nem tudnak érte tenni. Nem sokkal később Deke lesz a következő, s csak Laverne és Randy marad, aki mellesleg bele van esve a lányba...
Na, nekem ez a kedvencem. Nem semmi, ahogy az az izé lenyúzza a srácokat. A karakterek elég idegesítőek, viszont Paul Satterfield mosolya... Egyébként szerintem ő nagyon hasonlít a fiatal Christopher Reeve-re. Az egész befejezés is szuper, mikor az utolsó talponmaradt azt hiszi vége, s túlélte, na de nem ám Stephen Kingnél!
Az utolsó történet a The Hitchhiker (A stoppos). Ennek Annie Lansing (Lois Chiles) a főszereplője, aki megcsalja a férjét, George-ot (Richard Parks), s ráadásul egy olyan férfival, akinek fizet is érte. Egyik este hazafelé tart a szeretőjétől, de már késésben van, s azon tanakodik, mit mondjon majd a férjének, ha az előbb otthon lesz. Nem figyel oda, és elüt egy táblával hadonászó stoppos férfit, aki azonban nem hagyja ennyiben, s halálában is üldözi Mrs. Lansinget, azt követelve, hogy vigye el...
Ez is nagyon szórakoztató, tetszik, ahogy a nő egyfolytában kiparancsolja a zombit a kocsijából, de az állandóan visszajön. Lois Chiles nekem nem volt ismerős korábban, de most láttam, hogy játszott a Kómában, a Halál a Nílusonban, a Holdkeltében (James Bond film; Roger Moore oldalán), a Dallasban, s a Creepshow 2 után a Féktelenül 2-ben, sőt a Helyszínelőkben Nick Stokes egyik rokonát alakíthatta (Jillian Stokes). Az egész egyébként bennem a Psycho egyik jelenetét idézi, amikor Lila Crane azon gondolkozik a kocsiúton, hogy vajon mit fognak szólni ahhoz, hogy ő ellopta a pénzt. És az egész történetben az a csattanó, hogy mire a nő hazaér, a férje még csak otthon sincs.
Eme három kis rémtörténetet ismét a Creepshow című magazinból ismerhetjük meg, melyet Billy (Domenick John) birtokol. Ezúttal nem az apja az, aki keresztbe tesz neki, hanem három idősebb srác, de Billy segítségére van a rémalak, The Creep, akit Tom Savini (Holtak hajnala, Péntek 13, Maniac, Holtak földje) színész, maszkmester, rendező alakít. A film nagy részében azonban képregényalakok vannak, ami szintén tetszik benne. A végén Billy ismét bosszút áll azokon, akik ártottak neki, s az újságot hívja segítségül, megint. Megmenti a Vénusz lénycsapója nevű növény, mely óriásira növekszik...
Stúdió: Laurel Entertainment Inc., Laurel-Show Inc., New World Pictures
Hossza: 92 perc
Zene: Les Reed
IMDb értékelés: 5,5
