Shooter, filmvadász blog

A Creepshow folytatása, mely talán jobb, mint az előző, s Stephen King és George A. Romero neve itt is feltűnik, bár Romero ezúttal nem rendezőként, hanem forgatókönyvíróként működött közre. Lássuk a három rémtörténetet:

SPOILER
Az első az Old Chief Wood'nhead (Indián bosszú) névre hallgat, melyben egy idős házaspár vegyesboltja előtt álló fa indiánszobor kel életre, hogy megbosszulja "gazdái" halálát.

Erről ennyi bőven elég. Nekem a három közül nem ez a kedvencem, de azért jó, ahogy a "fafejű" indián végez a rablókkal s gyilkosokkal. Az öreg bolttulajdonost George Kennedy alakítja, akit jó színésznek tartok, s leginkább az Airport filmekből meg a Dallas sorozatból emlékszem rá. A boltos feleségét Dorothy Lamour (születési nevén Mary Leta Dorothy Slaton) játszotta, akinek ez a film volt az utolsó szerepe, de a színészet mellett énekesnő is volt, sőt mindig erről álmodott. A "banditák" főnökét a jóképű Holt McCallany (Peacemaker, Merülés a félelembe, Rajzás, Nyolc tanú) formálta meg, s ez volt az első szerepe.

A következő rémmese a The Raft (A tutaj), melyben négy fiatal, Randy (Deniel Beer), Rachel (Page Hannah), Deke (Paul Satterfield) és Laverne (Jeremy Green) elmegy lazítani egy tópartra. Randy ötlete volt a hely, mivel tudja, hogy van ott egy tutaj is. Amikor megérkeznek, a tutaj is meg van, de kicsit be kell úszniuk érte. A két fiú ér be előbb, de Randy azonnal sürgetni kezdi a lányokat is, mivel egy furcsa foltot vesz észre a víz tetején, s mintha az feléjük úszna. Miután Rachek és Laverne is felértek a tutajra, azon spekulálnak, vajon olajfolt-e vagy sem. Hamarosan azonban mindegy lesz, mert a legszörnyűbb rémálmuk válik valóra: a különös folt elkapja Rachelt, amikor az benyúl érte a vízbe. Szinte lemarja róla a bőrt és a húst, és a többiek semmit nem tudnak érte tenni. Nem sokkal később Deke lesz a következő, s csak Laverne és Randy marad, aki mellesleg bele van esve a lányba...

Na, nekem ez a kedvencem. Nem semmi, ahogy az az izé lenyúzza a srácokat. A karakterek elég idegesítőek, viszont Paul Satterfield mosolya... Egyébként szerintem ő nagyon hasonlít a fiatal Christopher Reeve-re. Az egész befejezés is szuper, mikor az utolsó talponmaradt azt hiszi vége, s túlélte, na de nem ám Stephen Kingnél!

Az utolsó történet a The Hitchhiker (A stoppos). Ennek Annie Lansing (Lois Chiles) a főszereplője, aki megcsalja a férjét, George-ot (Richard Parks), s ráadásul egy olyan férfival, akinek fizet is érte. Egyik este hazafelé tart a szeretőjétől, de már késésben van, s azon tanakodik, mit mondjon majd a férjének, ha az előbb otthon lesz. Nem figyel oda, és elüt egy táblával hadonászó stoppos férfit, aki azonban nem hagyja ennyiben, s halálában is üldözi Mrs. Lansinget, azt követelve, hogy vigye el...

Ez is nagyon szórakoztató, tetszik, ahogy a nő egyfolytában kiparancsolja a zombit a kocsijából, de az állandóan visszajön. Lois Chiles nekem nem volt ismerős korábban, de most láttam, hogy játszott a Kómában, a Halál a Nílusonban, a Holdkeltében (James Bond film; Roger Moore oldalán), a Dallasban, s a Creepshow 2 után a Féktelenül 2-ben, sőt a Helyszínelőkben Nick Stokes egyik rokonát alakíthatta (Jillian Stokes). Az egész egyébként bennem a Psycho egyik jelenetét idézi, amikor Lila Crane azon gondolkozik a kocsiúton, hogy vajon mit fognak szólni ahhoz, hogy ő ellopta a pénzt. És az egész történetben az a csattanó, hogy mire a nő hazaér, a férje még csak otthon sincs.

Eme három kis rémtörténetet ismét a Creepshow című magazinból ismerhetjük meg, melyet Billy (Domenick John) birtokol. Ezúttal nem az apja az, aki keresztbe tesz neki, hanem három idősebb srác, de Billy segítségére van a rémalak, The Creep, akit Tom Savini (Holtak hajnala, Péntek 13, Maniac, Holtak földje) színész, maszkmester, rendező alakít. A film nagy részében azonban képregényalakok vannak, ami szintén tetszik benne. A végén Billy ismét bosszút áll azokon, akik ártottak neki, s az újságot hívja segítségül, megint. Megmenti a Vénusz lénycsapója nevű növény, mely óriásira növekszik...

Stúdió: Laurel Entertainment Inc., Laurel-Show Inc., New World Pictures
Hossza: 92 perc
Zene: Les Reed
IMDb értékelés: 5,5

Tegnap Stephen King nap lehetett nálam, mivel a Creepshowhoz és ehhez volt kedvem. Már nem először láttam az Éjszakai műszakot, kb. másodjára néztem meg most. Viszont az "első látásra" elég régen volt már, és csak arra emlékeztem, hogy gyár, éjszakai műszak, patkányok. Jó volt újra végigizgulni a filmet, mert van benne mit...

A történet Maine-ben játszódik, egy textilgyárban, melyet egy Warwick (Stephen Macht) nevű férfi vezet, aki kemény kézzel irányít. Majdnem mindenki tart Warwicktól, mivel tudják, hogy azonnal kirúghatja őket, s egy kisvárosban nincs sok álláslehetőség. John Hall (David Andrews) új a városban, sokat utazik, de amíg itt marad, szüksége van egy állásra. Ő is jelentkezik a textilgyárba, és Warwick fel is veszi. Két kollégája ugyan rászáll, Danson (Andrew Divoff) és Brogan (Vic Polizos), de ő keményen dolgozik, s összebarátkozik Jane-nel (Kelly Wolf), aki régebben Warwick szeretője volt. A gyárban dolgozik még a patkányirtó Tucker Cleveland (Brad Dourif) is, akinek lesz közös témája Johnnal, mivel párszor ő is eltalálta a rágcsálókat néhány konzervdoboz és egy csúzli segítségével. A textilüzemben ugyanis vészesen elharapódzott a rágcsálópopuláció. Egyenlőre nem tudják, honnan jönnek, hol szaporodnak, de az biztos, hogy hozzájárulhatott ehhez az alagsorban lévő több éves szemét és kacat. Emiatt szervez Warwick takarítóbrigádot, melybe Jane, Danson, Brogan, Ippeston (Robert Alan Beuth) és az új fiú, Carmichael (Jimmy Woodard) is bekerül. Később John is felkerül a listára, mivel beleavatkozott egy nyilvános vitába Warwick és jelenlegi szeretője, Nordello (Ilona Margolis) között. A csapat lemegy hát az életveszélyesnek nyilvánított alagsorba, hogy kitakarítsák, csakhogy sokkal rosszabbat találnak odalent, mint mocsok és patkányok. John rakodás közben ráakad egy csapóajtóra, mely még mélyebbre vezet, és mindannyian lemennek, hogy körülnézzenek, de először Brogan, majd szép sorban a többiek is áldozatul esnek valamilyen szörnyetegnek. A megmaradtak szétválnak, mivel Warwick mintha még őrültebb lenne, s nem akarja, hogy ez mind kiderüljön. John és a megsérült Jane menekülnek a többiek elől és még egy óriási mutáns patkány is a nyomukban van...

Láttam már pár "patkányok támadnak" filmet, de ez nagyon is tetszett, és Stephen King neve plusz jó dolog. A novellát, melyből a film lett, szintén régen olvastam, mely az azonos című Éjszakai műszak (Night Shift) novelláskötetben kapott helyet. Nem emlékszem, hogy miben más a kettő, de az biztos, hogy az eredeti, írott változatban kevesebb az akció és a történés. A filmet Ralph S. Singleton rendezte, aki emellett csupán csak egy filmet készített. Inkább producerként teljesít.

A "graveyard" annyit tesz "temető", bár ez csak egy jelenetben szerepel a filmben. Mondjuk átvitt értelemben is érthető, mint temetői műszak, ami későn van, vagy éppen ebben a történetben eltemeti az embereket, végzetes egy műszak. Tetszik a film végén, a feliratnál hallható zeneszám is, melyet a benne hallható mondatokból vágtak össze. Az aláfestést egyébként Brian Banks (Higgy neki, hisz zsaru) és Anthony Marinelli (Börtön pszicho, Kórház a pokolban, Nyolc préda) csinálta.

A legjobban szerintem Stephen Macht, David Andrews (Hannibal, Terminátor 3. - A gépek lázadása) és Brad Dourif játszott. Utóbbit kezdetben nem tudtam hova kötni, de aztán rájöttem, hogy honnan volt annyira ismerős: ő volt Charles Lee Ray, azaz Chucky a Gyerekjátékban. Itt olyan átéléssel alakította a kissé dilis, megszállott patkányirtót, hogy attól a hideg rázott. Viszont a karakterét elég hülye módon ölték meg: nem a patkány végzett vele, hanem egy hatalmas kősír, mely ráesett, és szétlapította. Mondjuk ez nem semmi jelenet volt! A filmben egy kutyát is adtak neki, Moxy-t, a különleges patkányvadász terriert, akivel nem tudjuk meg, mi lett (talán jobb is a kutyabarátoknak). Stephen Macht-et (Amityville - Ütött az óra) korábban nem láttam más filmben, de nekem bejött, mint színész, nagyon karizmatikus volt a karaktere és ő maga is (plusz sármos). A színész hangját pedig jó hallgatni (merthogy sajna nálunk még nem jelent meg szinkronosan; de így legalább egy plusz dolgot nyertem, az eredeti hangján hallhattam a szereplőket, és nem rontotta el valamilyen béna szinkron). David Andrews-ról még annyit, hogy volt egy picike szerepe a Rémálom az Elm utcában című filmben is, valami művezetőt alakított, bár én magam nem emlékszem rá.

Andrew Divoffot is érdemes megemlíteni, aki a Halálosztó dzsinnje volt. Ebben a szerepben teljesen más volt, sokkal fiatalabb is, s a film végére teljesen bepánikolt; még a nő, Jane sem bőgött úgy, mint Danson, mint egy gyerek. Bár lehet, hogy azért, mert mellett nem volt ott a hős megmentő lovag...

Ha már a megmentőnél tartunk, John Hall a film végén nem tudja megmenteni a szeretett lányt, mert Warwick megöli, de az óriási mutánst azt sikerül elintéznie. Bedaráltatja az ocsmány szörnyeteget az osztályozógépbe, a hosszú farkától egészen a nagy feje búbjáig. Jelez egyfajta ördögi kört, hogy amikor ez kész, a kis patkányok odasereglenek, és elkezdik zabálni a véres maradékokat. A patkányok, mint tudjuk, sok mindent megesznek. Ja, a hangjuk viszont elég béna volt, nem igazi rágcsálóhang (mondjuk egy rágcsáló szerintem nem is ad ilyen hangos hangokat), és a szörnyetegé sem volt hozzá való. Olyan volt, mintha valami ördögi morgást kereszteztek volna egy női vinnyogással.

A jelenetek között volt jó is, például félig leharapott kar, de keveset mutattak abból, hogyan végzett a mutáns a dolgozókkal. Általában csak a sikolyokat, ordításokat lehetett hallani, meg a vért látni. A szörnyeteg jó volt, de nem tudtam hova tenni a szárnyait. Most ez óriáspatkány volt, vagy denevér, úgy mint "bőregér"? Biztos azért volt szárnya, mert hát mutáns. Csak mondjuk hiányoltam azt, hogy megtudjuk hogyan, miért került oda ez a dög. De úgy meg lehet, hogy uncsibb lett volna a film, ha arra pazarolják az időt, hogy mondjuk valami tudós elmagyarázza a dolgokat. Elég volt hallgatni Brad Dourif összehasonlítását a vietkongok és a patkányok között...

Még meg kell említenem, hogy a filmben egy gyönyörű, 1960-as fekete Cadillacet "tesznek tönkre".

Stúdió: Graveyard Productions, JVC Entertainment Networks, Paramount Pictures
Hossza: 89 perc
Forgatókönyv: John Esposito
IMDb értékelés: 4,1

George A. Romero, Stephen King és néhány képregény-betét a filmben garantálja a kellemes esti szórakozást, s nem utolsó sorban a Creepshow öt rémtörténete morbid, olykor vicces meglepetéseket tartogat. Lássuk az öt rövid horrort sorban:

Elöljáróban először elmondanám, a film úgy kezdődik, hogy egy apa rajtakapta Billy (Joe Hill) nevű fiát, amint az egy horrormagazint olvasgat. Szerinte azonban a fiának nincs arra szüksége, hogy ilyen szemetet forgasson, így azon mód kidobja. A néző azért még megtudja, miket is rejt a Creepshow című újság.

SPOILER
Az első rémtörténet, amivel találkozunk, a Father's Day ("Ápák napja") címet viseli, és egy régi családi titok tér vissza. Sylvia Grantham (Carrie Nye), a lánya, Cass Blaine (Elizabeth Regan), a fia, Richard (Warner Shook) és Cass férje, Hank Blaine (Ed Harris) összegyűlnek Apák napján, ahogy minden évben. Bedelia nénit (Viveca Lindfors) is várják vacsorára, mivel minden Apák napján eljön a családi birtokra, hogy meglátogassa apja sírját, akit a rossz nyelvek szerint ő maga ölt meg. Sylvia maga is meg van győződve róla, hogy Bedelia volt, és vejét is ezzel traktálja. Míg Bedeliára várnak, ő meg is érkezett, de először a sírhoz ment el, ahol méltó ünnepléssel köszöntötte apját, aki mindig is rútul bánt vele, és mindenkit azzal vádolt, hogy ki akarja használni, s csak élősködnek rajta. Bedelia tényleg megtette azt, amit róla beszélnek, de ezen az Apák napján Nathan Grantham (Jon Lormer) visszatér sírjából, hogy bosszút álljon és követelje, ami neki jár...

Ez nem a legjobb az öt történet közül, az biztos, de elég mókás és morbid az egész. Az öreg, mogorva, szenilis Nathan, aki életében állandóan a botjával csapta az ütemet, most visszatér, mint zombi, hogy követelje az elmaradt jussát... a tortájt. Az élőhalott tisztára olyan, mint Az élőhalottak visszatérnek című filmben, csak talán kevesebb rajta a hús, és agy helyett azt mondja, torta. Ed Harris (Kóma, Édes álmok, A mélység titka, Hasznos holmik) egyszerűen fantasztikus, már nem a szerepe, mert hamar meg is hal benne. Csak szerintem kiváló színész, és jó látni a filmben, főleg ilyen fiatalon. Warner Shookot sem tudom hova tenni, ahogy a többi színész sem, viszont érdekesség, hogy a '78-as Holtak hajnalában egy zombit játszott. Ja, és Ed Harris discót jár benne!

A második mese a The Lonesome Death of Jordy Verrill ("Jordy Verrill magányos halála"), ahol a címszereplő Jody Verrillt maga Stephen King játssza. Ezen kívül is színészkedett King, de talán csak a Végítéletben volt még hasonló nagyságú szerepe. Ezen történetnek kb. 2-3 szereplője van, de a főszerepet ő alakítja. Jordy Verrill egy farmer, aki nyögi a bankkölcsönt. Egyszer csak a földje közepére lehull egy meteor, melynek értékét Jordy felismeri, mivel ugye az anyja nem hülyét nevelt! Arról álmodozik, vajon mennyit kap majd ezért. Viszont a frissen lepottyant meteor még nagyon forró (Jordy a saját ujján tapasztalja, mivel képes volt hozzányúlni), így Jordy fogja, és lehűti. Ekkor azonban a meteor kettétörik, s Jordy elkeseredik, hogy így már nem adnak érte semmit. Azért fogja, és beleteszi egy vödörbe, de előtte kiönti azt a löttyöt, ami a két félben van (közben ez is rákerül a kezére). Elkeseredetten megy be a házba, ahol neki áll sört inni és tv-t nézni. A megégetett ujja azonban továbbra is fáj, s hólyagos is lett. Egy idő után azt tapasztalja, hogy valami zöld borította be az ujját, majd a nyelvét is, mivel állandóan az égett ujjait szopogatta. Amikor kinéz a földjére, sokkal rosszabbat lát: mindent, a vödröt, a farmot, a házat kezdi benőni valami zöld növényzet, valamiféle fű. Hamar rájön, hogy a meteor a hibás, de ez még nem segít rajta, s a bőrén is egyre terjed a fű, ami marhára viszked is. Kétségbeesésében Jordy már képzelődik is rég halott apjáról, és de nem hallgat a hangjára, amikor az azt súgja, ne fürödjön meg. Egy idő után a fű már mindent benőtt, még Jordy-t is, mondjuk, hogy ő a Fűember, s így Jordy-nak nem maradt más választása, ha meg akar szabadulni a kínoktól...

Ööö... csak annyit mondok, hogy ez még morbidabb, mint az első történet, de nekem tetszik, és Stephen King nagyon jól alakítja a "kevés értelmű farmert".

A harmadik történet címe Someting to Tide You Over ("Valamit elvisz a dagály"), s egy féltékeny, megalomániás férj bosszújáról szól. Richard Vickers (Leslie Nielsen) rájön, hogy felesége, Becky (Gaylen Ross) megcsalta egy Harry Wentworth (Ted Danson) nevű férfival. El is látogat hozzá, és megfenyeget: amennyiben nem tart vele, szerelmének valami baja esik. Harry hisz a férfinak, és elmegy vele kicsit autózni. Richard elviszi a partra, és egy kis huzavona után fegyvert fog rá, majd kényszeríti, hogy áss be magát egy gödörbe. Ekkor elmegy, és otthagyja Harry-t, de később vissza megy, s lerak elé egy tv-készüléket, melyen felesége hasonló szenvedései láthatók. Hamarosan jön a dagály, és Harry sem menekülhet. Richard ismét otthagyja a férfit, és már csak akkor megy vissza, amikor a dagály már elvonult. Hazamegy, hogy megünnepelje sikerét, de hamarosan lesz néhány vendége, két "régi barát"...

Nem vagyok egy Leslie Nielsen rajongó, de az Airplaneben kedveltem, meg néha belenéztem a Csupasz pisztoly filmekbe is. Jó komikus színész volt, s sajnáltam, hogy elhunyt, de szerintem a Creepshowban is nagyot alakított, főleg, hogy szokatlan tőle az ilyen komolyságú szerep. Ted Dansont (Három férfi és egy kis hölgy, Cheers sorozat, Made in America, Palira vettem a papát!) mindig is kedveltem; még A három férfi és egy bébiben láttam először (amellett, hogy jó színész, jóképű és sármos is).

Az utolsó előtti rémségben egy rég elfelejtett ládából szabadul el egy szörnyeteg. A címe: The Crate ("A láda"). Stanley professzor (Fritz Weaver) segélykérő hívást kap munkahelyéről, ahol a gondnok, Mike (Don Keefer) egy titokzatos, lezárt ládát talált. Stanley professzor odamegy egy partiról, és a gondnok segítségével kinyitják a ládát. Ekkor azonban olyan dolog történik, amit Stanley fel sem tud fogni józan ésszel: egy nagy szörnyeteg, éles fogakkal elkapja a gondnokot. A professzor elrohan, de a folyosón beleütközik Charlia Geresonba (Robert Harper), aki szintén az egyetemen dolgozik. Amikor Stanley elmeséli neki, mi történt a laborban, a férfi természetesen nem hisz neki, és elmegy megnézni azt, amiről Stanley beszélt. Persze nem arra számít, amit talál. Először csak a vért látja meg, mivel a nagy láda eltűnt, s azt hiszi, Stanley professzor bántott valakit. De hamarosan a két férfi megtalálja a ládát a lépcső alatt. Azonban a szörny Geresont is elkapja, így Stanleynek nincs más választása, mint elmenekülni. Elmegy legjobb barátjához, Henry Northruphoz (Hal Holbrook), akivel sakkozni szoktak. Henry végighallgatja zaklatott barátja meséjét, de ő is különösnek tartja. Viszont elhatározza, hogy közelebbről is megnézi magának az állítólagos szörnyet, Stanley nélkül. Őt elaltatja, majd elmegy az egyetemre, és ott szembesül a sok vérrel, majd a lépcső alatt ő is megtalálja a ládát. Olyan lehetőséget lát, amit nem szalaszthat el: megszabadulhat régóta gyűlölt feleségétől, Wilmától (Adrienne Barbeau), aki állandóan egrecírozza, utasítgatja. A vért feltakarítja, és egy csalilevelet hagy a feleségének, mellyel az egyetemre csalja. Rájátszik a nő önelégültségére, és nem is csalódik Wilmában, mivel a nő el is jön, hogy Henry úgymond feláldozza a szörnyetegnek. Később, amikor Henry terve sikerrel járt, elviszi a ládát, s egy szakadékba löki. Hazatérve elmeséli az egészet Stanley-nek, akitől támogatást vár...

Ezen epizód sem a kedvencem, bár a szörny jó benne; olyan, mint valami jeti. Humoros is, mert Wilma Northrup tényleg egy idegesítő nőszemély. s amikor a férje az egyetemhez csalja, hogy belökje a szörny mellé, alig bírja ki nevetés nélkül, sőt nem is tudja visszatartani. Az ő kettejük párharca humort visz a rémtörténetbe.

Az ötödik, egyben utolsó mese a They're Creeping Up on You ("Felmásznak az emberre") címet viseli, és benne Upson Pratt (E.G. Marshall) egy gazdag, öntelt üzletember, aki "főhadiszállásáról" - mely elvileg baktérium mentes - úgy ugráltatja az embereket, ahogy csak tetszik. Baktériumok azonban mindenhol vannak, így Pratt lakásában is, mely a tisztaság jegyében csak hófehér. Miközben Pratt a szerinte lusta és akadékoskodó alkalmazottaival beszél telefonon, addig csótányokat írt. Csakhogy ezek már akkora csótányok és olyan ellenállóak, hogy Pratt alig bír velük. Közben egy kollégája dühös felesége is elhívja. Azért mérges Prattre, mert a férje nemrég lett öngyilkos a férfi miatt. Prattat nem igazán foglalkoztatja a szitkozódó hívás, inkább a csótányokra koncentrál. igyekezete azonban nem sokat ér, mivel Pratt elmondása szerint ha egyszer bejutnak az épületbe, nem lehet őket kiirtani. Hamarosan a villany is elmegy az áramszünet miatt, s a csótányok is lecsapnak...

Ezt a történetet utálom is, meg szeretem is. Utálom, mivel bogarak vannak benne, nagy csótányok, amiket én sem szeretek. De mégis izgalmas kis rémtörténet arról, hogy a rovarok bosszút állnak. Bár azt nem lehet nagyon tudni, hogy most tényleg léteztek ezek a csótányok, vagy csak egy-kettő volt, és a nagy bogárrohamot csak Upson Pratt képzelte oda, mivel már beleőrült a bogárfóbiájába és tisztaságmániájába (még pánikszobája is van). Tényleg úgy beszél, mint egy mániákus. Az ember azt sem nagyon bánja, hogy szívrohamot kap, mert nem volt egy pozitív karakter, de azért a vége nem semmi, amikor a csótányok szó szerint kimásznak belőle. Bogárfóbiásoknak nem ajánlott! Viszont érdekes a hasonlat a csótányok és a "kisemberek" között...

Ez volt tehát az öt rémtörténet, és a végén Billy is bosszút áll apján, aki elvette és kidobta a magazinját. Az újságból vett ötlettel okoz bosszúságot öregének: voodoo-babát készít, s megszurkálja azt...

Ahogy már az elején írtam, George A. Romero és Stephen King neve garantálja a minőséget. Romero rendezte, s King volt a forgatókönyvíró. Érdekesség még, hogy a Billy-t alakító Joe Hill valójában Joseph Hillstrom King, Stephen King és Tabitha King fia. Tényleg, még hasonlít is a papára, bár csak a nevéről jöttem rá, egyébként nem ismertem volna fel. A film egyébként hozzájárult az azonos című horrormagazin megjelenéséhez (1982 július). A második és negyedik történet azonban Stephen King novellákból jött: a Weeds ("Gyökerek") és a The Crate ("A láda"), melyek különböző magazinokban jelentek meg. A film zenéjét John Harrison (A holtak napja, Tales from the Dakside, Mesék a kriptából részek) készítette, aki színészként, rendezőként, íróként és producerként is tevékenykedik.

Szóval tény, hogy nekem a második rész, a Creepshow 2. mindig is jobban tetszett, de ez is nagyon szórakoztató, például azért is, mert ebben több történet van, míg a folytatásban csak három. Viszont amit innen hiányoltam, az a rémalak ("The Creep") feltűnése, aki a második részben már szerepel. Elég régen láttam már a Creepshowt, így nem emlékeztem, hogy ebben még nincs. Ennek ellenére a rémtörténetek, a Romero és a King rajongóknak mindenképpen ajánlott!

Stúdió: Creepshow Films Inc., Laurel Entertainment Inc., Laurel-Show Inc., Warner Bros. Pictures
Hossza: 120 perc
IMDb értékelés: 6,5

2011. 10. 10. (hétfő):

Ál/Arc (Viasat3; 21:15)
Lugosi Béla, a bukott vámpír (Duna Tv; 0:10)
Hibrid (HBO; 1:25)
Az alvilág mélyén (Cinemax; 22:00)
Programozott halál (Film+; 15:45)
Félelmek háza (Movies24; 4:30)
Rágcsálók 2. - Az új támadás (Filmbox; 21:00)
Rejtélyes gyilkosság (Filmbox; 22:30)
Halloween, az átok beteljesül (Filmbox HD; 0:10)
Átok 2. (Filmbox Extra; 23:10)
Dr. Jekyll és Mr. Hyde (Filmbox Plus; 21:00)

2011. 10. 11. (kedd):

Végzetes szenvedély (RTL Klub ; 23:40)
Columbo - Végzetes nyom (Viasat3; 9:55)

2011. 10. 12. (szerda):

A szellemhajó (Viasat3; 21:15)
Anakonda 2. - A véres orchidea (FEM3; 22:00)
A kaptár - A túlvilág (HBO; 1:00)
Az elhagyott bolygó 2. - A vadászat (Cinemax; 1:45)
A szomszéd nője mindig zöldebb (Film+; 21:00)
Kitúr-lak (Filmmúzeum; 21:00)
Beetlejuice - Kísértethistória (MGM; 12:10)
John Lennon meggyilkolása (Movies24; 21:00)

2011. 10. 13. (csütörtök):

A hercegnő (M1; 20:15)
Jéghideg otthon (RTL Klub; 22:10)
Denevérek (FEM3; 22:00)
Szigorúan bizalmas (Film+; 21:00)
Reanimátor (Film+; 1:40)
Nem bűjhatsz el (Movies24; 21:00)
Drakula 3. - Az örökség (Filmbox HD; 22:35)

2011. 10. 14. (péntek):

Halálos fegyver 3. (Cool; 21:20)
Fűrész (Viasat6; 22:15)
Péntek 13 (Cinemax; 23:30)
A végső megoldás: Halál (Film+; 21:00)
Őrjítő vágy (Film+; 23:10)
A horror háza (Film+; 1:20)
A hálózat csapdájában (Filmmúzeum; 21:00)
A gyilkos benned van (Filmmúzeum; 1:00)
Az igéret megszállottja (Filmbox Plus (4:05)

2011. 10. 15. (szombat):

Bean - Az igazi katasztrófafilm (TV2; 19:35)
A lázadás kora (Universal; 13:20)
Columbo - Pillangó a sötétség árnyékában (Viasat3; 19:00)
Kísérleti patkányok (Viasat3; 21:00)
Segytség, elraboltam magam! (FEM3; 21:00)
Cápa 2. (Film+; 1:00)
Dirty Dancing 2. (Filmbox Extra; 10:45)
Mimic - A júdás faj (Filmbox Plus; 22:55)

2011. 10. 16. (vasárnap):

Kedvencek temetője 2. (Viasat3; 23:55)
A bőrödbe bújva (Cinemax 2; 22:00)
Omen 2. - Damien (Filmmúzeum; 22:00)

Stephen King novellája alapján készült film, úgyhogy nekem abszolút kedvenc. Régen olvastam már a történetet, és az tény, hogy a filmet bő lére eresztették, de hát ez evidens, mivel egy körülbelül másfél órás filmbe beleférnek olyan jelenetek, amik egy rövid novellába nem. Szóval mint film, nekem bejön. Bár mindegyik King könyvből készített film legalább ilyen lenne. Ez a történet egyébként az Éjszakai műszak kötetben jelent meg, olyan novellákkal együtt, mint a Jerusalem's Lot, az Éjszakai műszak, A mángorló, a Néha visszatérnek, A fűnyíróember és a Leszoktató Rt. Majd mindből azonos című film is készült, kivéve az utolsót, ami a Macskaszem része, illetve a Jerusalemből Salem lett..

SPOILER
Burt (Peter Horton) és Vicky (Linda Hamilton) nagy utazásra indulnak. A fél országot átszelik, mivel a férfi új munkát kapott. Éppen Nebraskán haladnak keresztül, amikor egy szörnyűség történik: a kocsijuk előtt az úton hirtelen a semmiből előtűnik egy gyerek, egy fiatal fiú. A pár már nem tud megállni, és elgázolják őt. Hamarosan azonban rájönnek, hogy nem ők bántak el a fiúval, hiszen annak már elvágták a torkát, és félig holt volt már. Beteszik a kocsijuk csomagtartójába, a bőröndjét is viszik, és keresni akarnak egy telefont, ahonnan felhívhatják a rendőrséget. De hogyan került oda a fiú az útra? Néhány pillanattal előtt, mint Burt és Vicky odaért, a srác két másik gyerektől, Jobtól (Robby Kiger) és Sarah-tól (Anne Marie McEvoy) búcsúzkodott, mivel mindenáron meg akart szabadulni valami Isaactól (John Franklin) és Malachaitól (Courtney Gains). A terv, hogy a kukoricaföldön keresztül kijusson az útra, nem úgy sikerült neki, ahogy akarta... De most térjünk vissza Burtre és Vicky-re. A pár akárhogy akarja, nem talál telefont, sem egy valamire való várost. Még egy öreg benzinkutast is megkérdeznek, és ő elküldi őket a legközelebbi városba. Csakhogy mégis Gatlinbe, egy elhagyatott helységbe jutnak, mert minden út oda vezet... Közben kinyitják az elgázolt fiú táskáját, melyben furcsa dolgokat találnak, például egy kukoricából készült feszületet. Mikor végül Burt mégis megelégszik Gatlinnel, csalódnia kell, mivel tényleg elhagyatottnak látszik. De azért azt remélik, a telefon csak működik... Ebben is csalódniuk kell, de egyszer csak meglátnak néhány fiatalt a városban, és utánuk erednek. Találnak egy hzat, amiben találkoznak a kis Sarah-val, aki különös dolgokat mond nekik, például, hogy nem szabad rajzolnia, mert nem engedik, és ismét előkerül az Isaac és Malachai név. Akkor kezdenek rosszabbra fordulni a dolgok, mikor Burt a házban hagyja Vicky-t, és Sarag rajzolni kezd. Hamarosan fiatal gyerekek jönnek és viszik el Vicky-t, Burt pedig összetalálkozik egy csomó helyi fiatallal, akik különböző eszközökkel, fegyverekkel támadnak rá. Egyikük sem érti, mi folyik a kisvárosaban, de hamarosan kiderül Burt számára: akkor kezdődött minden, amikor az a bizonyos Isaac megérkezett. A fiatalokat maga köré gyűjtötte, mint egy szektát alkotva, és a vallásról, a végítéletről, a felnőttek veszélyéről és arról szónokolt, aki "a kertek alatt jár". Isaac meggyőzte a gyerekeket, hogy a felnőttek rosszak, és mindegyiküket meggyilkolták. Ezt Job meséli el Burtnek, aki segített neki elbújni üldözői elől. Job annak idején saját szemével látta, mit tettek a többiek a felnőttekkel. Azt is elmondta, hogy Sarah rajzainak is köze van hozzá, és Isacc mint próféciaként hisz bennük. Ezért is küldte jobbkezét, Malachait és a többieket a pár keresésére. Vicky-t már el is fogták, és keresztre feszítették a kukoricás kellős közepén, és várják az Ő eljövetelét az áldozatért. Burt és Job azonban szintén ide igyekszik, hogy megakadályozzák Isaac aljas tervét. De mire odaérnek, már Isaac is fenn lóg egy kereszten, mivel Malachainak elege volt már a süketeléséből, és nem hitte el, hogy tényleg beszélt Vele. Miközben Isaac átkozódik föntről, Burt, Job és Sarah (időközben csatlakozott hozzájuk) kiszabadítják Vicky-t. Jobnak ezután beugrik, hogy annak idején a rendőrfőnök próbálta meg legyőzni Isaacékat, csak megállították. El is meséli, hogyan akarta útjukat állni: fel akarta gyújtani a kukoricást, hogy elpusztítsa azt "aki a kertek alatt jár". Burt és Job nekilátnak hát, hogy ugyanezt tegyék, miközben Isaac is kiszabadul, bár már nem önmaga, s Malachaira támad...

Linda Hamilton és Pater Horton. Utóbbi talán iskább soroatazokból lehet ismerős. Bár nekem a szintén King-filmet megjárt Steven Weber (Ragyogás, Nightmares & Dreamscapes: From the Stories of Stephen King) jutott eszembe róla, és egy ideig azt is hittem, Weber játszik ebben a produkcióban is, annyira hasonlítanak egymásra. Linda Hamilton ugyanabban az évben szerepelt A kukorica gyermekeiben és a nagy sikerű Terminátorban. Csak pár éve volt színésznő, és fiatalon kapta meg ezen szerepeket. Szerintem mindkettőben jól alakított. A kis Robby Kiger és Anne Marie McEvoy nagyon aranyosak voltak Job és Sarah szerepében, John Franklin és Courtney Gains ("Betolakodó! Betolakodó!") pedig ijesztőek. Az a sok gyerek, aki kést, kaszát, és egyéb eszközöket fogott a betolakodókra, ők is jól szerepeltek, mint vérszomjas szektatagok. A film nem egy vértől tocsogó alkotás, de azért van benne egy két horrorisztikus képkocka, például amikor a gyerekek legyilkolják a felnőtteket, szüleiket. Van viszont olyan, amit nem mutattak meg, tehát inkább a feszültségkeltésre törekedtek. Még annyit, hogy az eddig látott sorozatdarabok közül nekem ez tetszett a legjobban, talán meg még a második film.

Jonathan Elias készítette a film zenéjét, ami szintén illik hozzá, fokozza a feszültséget. Olyasmi, mint az Ómen ave satanija. Eliasnak ez még a zeneszerző karrierje kezdetén, elején volt (kb. '82 körül volt az első film, amihez a neve fűződik).

Stúdió: Angeles Entertainment Group, Cinema Group, Gatlin, Planet Producions
Hossza: 92 perc
Forgatókönyv: George Goldsmith
Rendező: Fritz Kiersch
IMDb értékelés: 5,3