Ha már a babáknál és bábuknál tartunk, akkor itt a következő gyöngyszem ebből a kategóriából. Ez azonban sokkal jobb, mint a Pinokkió bosszúja. Chucky-val, és a klasszikus hazudós hosszú orrúval ellentétben ebben a filmben kisebb méretű babák - többségében porcelán - szerepelnek, de annál nagyobb harci kedvvel.
Judy Bower (Carrie Lorraine) az apjával, Daviddel (Ian Patrick Williams) és annak új feleségével, Rosemary-vel (Carolyn Purdy-Gordon) autóval szelik át az utakat. Judy szülei elváltak, és most éppen az apjával van. Davidnek azonban púp a hátán a gyerekfelvigyázás, s még inkább az a kényes Rosemary-nek. A már eddig is mérges felnőttek még dühösebbek lesznek, amikor kitör a vihar, és a kocsijuk kereke beragad a sárba. David Rosemary-t hibáztatja, mivel ő vezetett, a nő szerint viszont mindenért David a felelős. A kis Judy pedig ott áll kettejük között, és rájuk van utalva. Kénytelenek kiszállni a kocsiból, és útnak indulni, hátha találnak segítséget. Judy azonban fél a sötétben, és mivel nagyon élénk a képzelete, több mindent el tud képzelni, ami rájuk támadhatna. Mivel folyton lemarad, az apja fogja a kedvenc mackóját, Teddy-t, és bedobja a bokrok közé. Judy kénytelen otthagyni. Nem is kell olyan sokáig menniük, mivel találnak egy nagy kastély szerű ódon házat, ahová a pincén keresztül sikerül is bejutniuk. De nincs sok idejük megmelegedni, amikor valaki hirtelen feloltja a lámpát, és fegyvert fog rájuk. A ház tulajdonosa Gabriel Hartwicke (Guy Rolfe) és felesége, Hilary Hartwicke (Hilary Mason). Meglepődnek a betolakodókon, de aztán meglátják a kislányt, és leteszik a fegyvert. Rögtön szívélyesebbek lesznek a család iránt, akik az otthonukba érkeztek menedékért. Körbe is vezetik őket, és adnak nekik enni. Közben mesélnek Judy-nak arról, mivel foglalkoznak az épültben: ők babakészítők. Judy-t elbűvölik a csodás játékok, amiket készítenek, s az "elveszett" Teddy helyett ideiglenesen kap egy másik játékot, egy Mr. Punch babát. Míg vacsoráznak és beszélgetnek, érkezik néhány új vendég: az udvarias és gyermeklelkű Ralph Morris (Stephen Lee) két fiatal lánnyal, akik stoppoltak az úton (David és Rosamary kocsiját is megpróbálták megállítani, de azok továbbhajtottak); a két korabeli rockstílust képviselő lány Isabel (Bunty Bailey) és Enid (Cassie Stuart). A Hartwicke házaspár őket is szeretettel fogadja, és körbevezetik őket a házban, s megmutatják mindenkinek a saját szobáját. Miután mindenki elhelyezkedett, a kis Judy mégis kimegy a folyosókra, és magával viszi Mr. Punchot is. Eközben a két lány azt tervezik, hogy kirabolják a kissé hiszékeny Ralphot, de aztán más ötletük támad. Legalábbis Isabelnek, aki el akarja lopni a házban lévő értékes antik tárgyakat. Enid inkább nem akar belekeveredni, így ő lesz a figyelő. Isabel kilopakodik a folyosókra, de nem tud semmit sem ellopni, mert megállítja őt néhány mozgó játékbaba. Judy is arra sétál, és meglátja, ahogy a babák elhúzzák a lány véres testét. Azonnal szalad az apjához, de ő nem hisznek neki, ahogy Rosemary sem. Judy bemegy Ralph szobájába, akivel azonnal megkedvelték egymást, és a segítségét kéri. Kezdetbe ő sem hisz neki, de amikor meglátja, hogy a lány papucsán vér van, kikel az ágyból, hogy megnézze, mi folyik odakint. A folyosón azonban már csak a vöröslő nyomokat látják, és Ralphot még valami meg is harapja. A tetejébe Ralp összefut Gabriellel, aki elmondja, hogy véletlenül kiöntött egy kis vörös festéket. Ralph egy kicsit mérges lesz a kis Judy-ra, és ő is csak az élénk képzeletének tudja be a dolgot, de nem sokáig, mert a házban furcsa dolgok zajlanak. A vendégek sorra kezdenek eltűnni, és ezért a kis babák a felelősek. Hamarosan Judy és Ralp is szembetalálja magukat a játékok hadával, de vajon őket is bántják a babák? Hiszen Hartwickék megmondták, hogy a játékoknak lelke van, ők nem felejtenek. Judy pedig egy játékokat szerető, néha álomvilágban élő ártatlan kislány; Ralph ugyan már felnőtt, de lelke gyermeki, és bár tagadja, hisz a varázslatos dolgokban.
Szórakoztató történet, melynek az lenne a tanulsága, hogy ha felnövünk, elfelejtjük, hogy valaha is voltunk gyerekek, és már nem álmodozunk, ami néha azért kell. Ez, kombinálva a horrorral, amit a babák okoznak azoknak, akik nem tisztelik őket. Legyen az akár gyerek, vagy felnőtt, aki nem bánik megfelelően a játékokkal, azt megbüntetik. A filmben elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy valami nem stimmel a házzal és a két öreggel, de fokozatosan adagolja a lényeget: először csak felvillanó árnyakat, fénylő szemetet látunk, aztán halljuk a babák hangját, de ez lehet Judy képzelete is. Végül már mutatják a bosszús játékbabákat is, akik sorra leszámolnak a vendégekkel.
A gyilkos játékok ábrázolása tényleg félelmetes, legalábbis egy gyerek nem aludna ilyen hegyes fogakkal rendelkező babákkal. Azt hiszen, nem véletlenül idegenkedem a porcelánbabáktól, meg hasonlóktól... A mozgásuk szakaszosnak tűnik, de ettől eltekintve egész "jól néznek ki", amikor többen rámásznak aktuális áldozatukra. És meg kell hogy mondjam, változatosak, tudják mire kell használni a kis szerszámaikat, főleg amikor Rosemary Bowerre támadtak. Az nem volt semmi jelenet, hiszen a babák ugye sokkal kisebbek, mint az emberek, és attól, hogy többen vannak, lassan terítették le a nőt...
Másik kedvenc jelenet, amikor Enid meg akarja keresni a barátnőjét, de mi már tudjuk, hogy azt elkapták a babák. És láttuk is korábban, hogy ott van megkötözve a padláson, csak Judy és Ralph a sötétben nem vették észre. Enid viszont megtalálja, de annak már a szeme sem áll jól...
Dicséret egyébként a film plakátjának, a saját szemét fogó babáért. Pont ez van most kinn a képernyőmön is.
A jelenetek tehát kellően véresek, de nem túlságosan. A befejezésben ott van a csattanó: Judy ugyan elvesztette az apját, de legközelebb eljöhet látogatóba a Hartwick házba, és láthatja az új Mr. Punchot (aki egy tradicionális és híres figura az angol történelemben, s párja Judy), aki szinte megszólalásig hasonlít a papára...
Azért azt meg kell jegyeznem, hogy bár nagyon jó színészek alakították a két öreget, de a túlzott szívélyességük az agyamra ment. Ennek ellenére Guy Rolfe (Ivanhoe, Az ábécé gyilkosságok, Vérvonal, Gyilkos bábok 3-5., 7.) és Hilary Mason (A láthatatlan kéz, Megkísértve) tényleg rémisztően játszották a két titokzatos babakészítőt. Még varázserejük is volt, ahogy David Bowert összekicsinyítették a vizenyős kék szemükkel. Ahogy tették a többiekkel, csak azt már nem mutatták. A végén jó volt a gyűjteményük új darabjainak csoportképe.
Carrie Lorraine aranyos kislány volt, bár néha azt hittem, kisfiú. Néhány képen tényleg úgy néz ki. Egyébként nem sok filmben játszott, s a Babák volt a legutolsó. Még feltűnt az ALF-ban és a Kopogó szellem 2. részében, de ott csak kis szerepe volt (Kane, a fekete kalapos szektavezér egyik híve). Bunty Bailey szintén kevés produkcióban játszott, de modellként és táncosként kezdte karrierjét. Feltűnt két A-ha klipben is. A Ralphot alakító Stephen Lee rengeteg sorozatban kapott szerepet, de olyan filmekben is láthattuk, mint a Robotzsaru 2., a Vérszomjas szörnyecskék 3., a Nincs alku. A Babákban lévő karaktere a leghumorosabb az összes közül, sokat lehet rajta nevetni.
A készítőkről még egy sort sem írtam. A filmet egy Stuart Gordon nevű férfi rendezte, akinek a neve olyan produkciókhoz fűződik, mint a Reanimátor, a Tágra nyílt elme, a Daughter of Darkness vagy a Dagon. Rendezőként, de íróként is jeleskedik. Például ő írta a Drágám, a kölykök összementek történetét, de a Reanimátor forgatókönyvét is, s a neve szintén ott szerepel a Dr. Halál stáblistáján. Ezek mellett pedig producer és színész is.
A Babák alaptörténetét Ed Naha (Troll, Drágám, a kölykök összementek) készítette, s a producerek között szerepel Brian Yuzna (Reanimátor, Tágra nyílt elme, Az élőhalottak visszatérnek 3., Darkness - A rettegés háza, Reanimátor - A visszatérés, Holtak tava) neve is.
Stúdió: Empire Pictures, Taryn Productions Inc.
Hossza: 77 perc
Zene: Fuzzbee Morse
IMDb értékelés: 6,2
