Shooter, filmvadász blog

A harmadik után itt a negyedik, és talán ez egy fokkal jobb is, mint Az álomharcosok. A régi bútordarabokat azon nyomban kiirtják, s jöhetnek az újak. Kristen helyett Alice, de az Álmok Ura a régi.

A történet kezdetén viszontlátjuk Kristen Parkert (Tuesday Knight), aki immár visszatért a normális életbe régi barátaival, Kincaiddel (Ken Sagoes) és Joey-val (Rodney Eastman), aki már nem olyan szótlan, mint korábban volt. Új barátokat is szerzett, köztük Alice Johnsont (Lisa Wilcox) és egy barátot is magáénak tudhat, Alice bátyját, Ricket (Andras Jones). Csakhogy zavar kerül a békés nyugalomba, amikor Kristen ismét álmodni kezd, s folyton segítségül hívja Kincaidet és Joey-t. Ez nekik nem tetszik, és nem is hiszik el a lánynak, hogy Freddy Krueger (Robert Englund) visszatért. Egy este azonban a két fiú meghal, mert elaludtak, és Kristen biztos benne, hogy ő a következő. Nem is akar aludni, de az anyja altatót csempész az italába, így Kristen is nyugovóra tér. Imádkozik, hogy szépet álmodjon, ami egy ideig sikerül is, de aztán szokás szerint megjelenik Freddy, és Kristen tűz általi halállal vész el. Előtte azonban elkeseredésében behívja az álmába legjobb barátnőjét, Alice-t, aki nem is érti, mi történik vele, de Kristen halálát követően valami mintha megváltozott volna benne. Ezt barátai is észreveszik, Sheila (Toy Newkirk), Debbie (Brooke Theiss) és Dan Jordan (Danny Hassel), aki tetszik Alice-nek. Alice azonban még fel sem dolgozta Kristen halálát, és máris következik Sheila, akinek halálát mindenki szerint az asztmája okozta. Csak Alice tudja, hogy más van a dolog mögött. Sőt Kristentől és a bátyjától hallott is a városi legendáról, Fred Kruegerrről. Csakhogy Rick nem vette ezt túl komolyan, mindaddig, amíg ő is áldozat nem lesz. Alice szörnyen érzi magát testvére halála miatt, és az is elkeseríti, hogy apjával sem tartanak össze, aki az utóbbi időben túl sokat ivott. Mikor Alice rájön, Kristen segítségével Freddy minden áldozatának egy része benne marad, már csak Dan és Debbie maradt életben, de nem sokáig, mivel Krueger Debbie legnagyobb félelmét fordítja a lány ellen, ami megbénítja. Alice és Dan igyekeznek megmenteni barátjukat, de elkésnek, és balesetet is szenvednek, melyben Dan megsérül. Alice-nek sietnie kell, meg kell találnia Freddy-t, mielőtt Dant elaltatják a kórházban. Alice felkészül, hogy barátai erejének segítségével legyőzze az Álmok Urát...

Kezdjük az elején. Nem is olyan nagy baj, hogy Kristent kinyírták az elején, mivel már nem Patricia Arquette játszotta, hanem más. Mondjuk kedvelem Tuesday Knightot, jó hangja van, és tetszenek a dalai, de ha az ember megszokott valakit egy szerepben, akkor nehéz az átállás. Kincaidet és Joey-t ugyanaz játszotta, bár Joey jócskán meg emberesedett azóta.

Az új főszereplő, Freddy leendő rémálma Lisa Wilcox lett, aki a két Rémálmon kívül (merthogy az 5. részben is játszik) leginkább sorozatokban tűnt fel, mint a MacGyver, a Hotel, a Star Trek: Az új nemzedék, a Gyilkos sorok, a Pacific Blue és a Walker, a texasi kopó.

Rick Johnsont a jóképű Andras Jones alakította, akinek ez a második filmfőszerepe volt, s olyan produkciókban tűnt fel ezután, mint a Sivatagi sorozatgyilkos és az Acélcsapda. Az 1992-es The Prom című filmben pedig együtt játszott ismét Tuesday Knighttal.

Danny Hasselnek sem volt igazán nagy szerepe a Rémálom az Elm utcában 4. és 5. mellett, és engem sem fogott meg az alakítása. Elaine Parkert, Kristen anyját itt is egy Brooke Bundy (401-es járat meg csomó sorozat) nevű színésznő játszotta, de csak kétszer tűnik fel. Egyszer elzavarja a srácokat a hírhedt Elm utcai háztól ("Kristen! Tűnjetek el attól a háztól! Egy-kettő!"), máskor meg kegyesen begyógyszerezi a lányát.

Toy Newkirk, alias Sheila e film mellett szintén sorozatokban tűnt fel, viszont rendezett és írt is, illetve producerként is tevékenykedik. Még megemlíteném Kristen Claytont, aki azért érdekes, mert a 3. részben is ő volt a kislány, itt pedig "Alice" volt Freddy házában.

A film jelenetei ismét nagyot ütöttek: amikor Freddy feltámad (ahogy a kutya tűzet lövell, az nem semmi), amikor Freddy smacizik Sheilával, kedvenc, mikor Freddy falatozik a pizzából ("Fincsi húsgombóc."), amikor Debbie csótánnyá változik (én is gyűlölöm a bogarakat, valósággal fóbiám van, úgyhogy meg tudom érteni... ááá!). A film befejezése is nagyon tetszik, amikor Kruegert szétszedik a kis karok. Bírom, mikor az egyik benyúl a szájába, ő meg elkezdi harapgálni, ham-ham. Tetszik a versecske is, mely segít Alice-nek: "Lecsukódik a szemem, álmok ura légy velem. Szemem tükrében a gonosz, meglátja magát, s elkárhoz."

Robert Englund, azaz Freddy szinkronhangját ebben nagyon imádom, több hangszínre képes. Mikor visszatér, és először szólal meg ("Korai volt eltemetni, nem haltam meg."), akkor még mélyebb, reszelős, de amikor Joey-t támadja meg ("Össze ne nedvesítsd az ágyad! Mutasd, mi van benned!"), már az az igazi, amit én szeretek. Harsányi Gábor itt a szinkron, egyébként.

A zenei aláfestést Craig Safannak köszönhetjük, mely dallamokban ott hallani az alap "Freddy hangzást". Emellett nagyszerű slágerek hangzanak el a filmben, mint például Dramarama - Anything Anything, Billy Idol - Fatal Charm, Nick Gilder - Rebuilding the Big House, Go West - Don't Be Afraid of Your Dreams, Jimmy Davis & Junction - My Way or the Highway, Sinead O'Connor - I Want Your Hands on Me, és nem utolsó sorban Divinyls - Back to the Wall, Tuesday Knight - Nightmare.

A filmet egyébként Renny Harlin rendezte, akinek neve összefügg a Még drágább az életed, Cliffhanger - Függő játszma, a Háborgó mélység, a Felpörgetve, az Egy gyilkos agya, Az ördögűző - A kezdet és A testvériség című filmekkel.

Stúdió: New Line Cinema, Heron Communications, Smart Egg Pictures
Hossza: 93 perc
Forgatókönyv: Brian Helgeland, Jim & Ken Wheat, William Kotzwinkle.
IMDb értékelés: 5,3

Itt az első rész után a másik kedvencem, melyben Nancy visszatér, hogy segítsen legyőzni a fiataloknak Freddy-t, aki viszont gonoszabb és csintalanabb, mint valaha.

SPOILER
Ebben a folytatásban először Kristen Parkert (Patricia Arquette) látjuk, amint hatalmába keríti a rémálma, melyben megjelenik Freddy Krueger (Robert Endlund) is. A lány már egy ideje küzd ezekkel az álmokkal, melyek túlontúl valósnak hatnak, de ezeket az anyja csak annak tudja be, hogy a lánya fel akarja hívni magára a figyelmet. Ott telik be nála a pohár, amikor Kristen megpróbál öngyilkos lenni. Csakhogy a nő nem hisz a lányának ezúttal sem, jelesül, hogy nem szándékosan tette, és ha elalszik, nem ébred fel többé. Kristen anyja beutaltatja a lányát egy klinikára, ahol a hozzá hasonló nehezen kezelhető fiatalokat "kezelik". Itt találkozik Kristen Nancy Thompsonnal (Heather Langenkamp), aki pszichológusként dolgozik, és éppen most került az intézetbe. Nancy és Kristen azonnal megtalálják a közös hangot, mivel mindketten ismerik a régi ugrálóköteles dalt, s Feddy Kruegerrel is találkoztak. De nem ők az egyetlenek, akik összefutottak a rémes, összeégett alakkal: az intézet több bentlakója is álmodott vele. A rossz fiút játszó Kincaid (Ken Sagoes), a néma Joey (Rodney Eastman), a volt drogfüggő Taryn (Jennifer Rubin), az alvajáró Phillip (Bradley Gregg), a tolókocsiba kényszerült Will (Ira Heiden) és az önmagát sebző Jennifer (Penelope Sudrow) mind találkoztak már a csíkos pulóveres férfival az álmukban, csak eddig azt nem tudták, hogy Freddy Krueger a neve. Nancy összeismerkedik a fiatalokkal és az egyik kiváló orvossal, Neil Gordonnal (Craig Wasson), akinek a nő őszintén feltárja múltját, és elmeséli neki Freddy történetét. A férfi nincs hozzászokva az ilyen dolgokhoz, hiszen a tudományban hisz, de az egyik bentlakó, Phillip különös halála után képes elfogadni amit Nancy mond neki. A nő arra is rábírja, hogy adjanak egy kísérleti stádiumban lévő gyógyszert, Hipnocilt a gyerekeknek, ami segít nekik irányítani az álmaikat. Ebbe a vállalkozásba Neil főnöke, Dr. Simms (Priscilla Pointer) nem hajlandó belemenni, csak ha a férfi vállal minden lehetséges következményt és felelősséget. Neil és Nancy hipnotizálás segítségével leviszi a fiatalokat az álmok birodalmába, ahol mindenki az lehet, aki akar. Mialatt megpróbálnak szembekerülni Freddy-vel, valaki megszakítja álmukat, és mikor mindenki felébred, Joey-t ájultan találják. A fiú kómába esik, mivel Freddy elkapta álmában, és továbbra sem engedi el: őt használja csapdaként. Miközben Nancy és Neil megpróbálják kideríteni, hogy hol vannak Krueger csontjai, hogy azokat elégessék, Simms nyugtatót ad Kristennek és a csendesszobába zárja. A többieknek igyekezniük kell, ha meg akarják menteni Joey-t, és le akarják győzni egyszer és mindenkorra az Álmok Urát...

Azért is szeretem ezt a részt, mert még több újdonságot megtudhatunk Freddy-ről, például megismerjük az anyját, az ő tragikus történetét, hogyan maradt ott egy alkalommal bezárva a sok bolonddal. Ebből lett ugye aztán a kis Fred.

A jelenetek, a gyilkosságok, amiket Freddy művel, itt sem maradtak alul az első két részhez képest, sőt fantáziadúsak voltak például a művészlelkű alvajáró, Phillip esetében, de van még egy két nyalánkság a filmben. Vicces kis jószág lett a csontváz Freddy! Robert Englund egyébként megint jól mutatott és alkotott szerepében.

Jó, hogy a készítők beletettek megint egy olyan valakit, aki irányítani tudja az álmait; ez Kristen, aki ezzel méltó ellenfele lett Freddy-nek. Az sem elhanyagolható, hogy visszahoztak egy régi ismerőst, Nancy-t az első részből, csak mondjuk azt nem értem, hogy a másodikban azt hangoztatták, Nancy Thompson megőrült. Mindegy, azóta kigyógyult, és diplomát is szerzett.

És hogy kik a készítők? A rendező Chuck Russell (A massza, A maszk, A skorpiókirály) volt, akinek ez az első rendezése, de producerként, íróként, sőt színészként is tevékenykedett. A Rémálom az Elm utcában 3. forgatókönyvének megalkotásában Wes Cravennek is benne volt a keze Bruce Wagner és Frank Darabont (A massza, A lény 2., Frankenstein, Halálsoron, A köd) mellett.

A Kristent alakító Patricia Arquette-t egyébként mindenki ismerheti A médim című sorozatból, bár a két produkció között eléggé megváltozott... Neki ez volt az első munkája színésznőként. Heather Langenkampet meg megölik, így nem várhatjuk vissza, vagy mégis? Azért volt, akinek lett ötlete erre is, de ezt majd máskor.

A néma Joey-t alakító Rodney Eastmannak szintén ez volt az első szerepe, bár filmben (két sorozatban feltűnt már korábban). Karrierje során is leginkább tv-sorozatokban játszott. A jóképű Bradley Gregg, aki elsőként kerül a filmben Freddy karmai közé, az Állj mellém!-ben alakított emlékezeteset, majd feltűnt például az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban, a Kitúr-lakban, s a Kiborgtanárokban főszerepe volt (leadták dögivel az egyik csatornán). Nancy mellett pedig visszatért az apja is, Donald Thompson, azaz John Saxon.

Max, az ápoló szerepében a nagy Laurence Fishburne (Rossz társaság, Mátrix-sorozat, Titokzatos folyó, CSI - Helyszínelők, Ragadozók), aki olyan fiatal, hogy szinte még pelyhedzik az álla. Dr. Simms karakterét mindig is rühelltem, ahogy a gyerekek is az intézetben (s nem is csak a gyerekek), de meg kell hagyni, Priscilla Pointer jó színésznő. Például játszott az 1976-os Carrie-ben, aztán rengeteg sorozatban.

Emlékezetes vicces mondatok s jelenetek is voltak a filmben, például "Tegyél le, ez fáj!", aztán (tisztelgésül Gábor Zsazsának) "Kérdezhetek valamit? Hát persze. Mit képzelsz, ki a franc vagy te?!", illetve "Jó éjt drágám! Mond el az esti imát. Ja, apád meg én felgyújtottunk tegnap egy őrültet." Ezek a kis apró emlékek már sosem mennek ki a fejemből...

A zene is ott zsong az ember fejében, mint a Dokken két klasszikusa, a Dream Warriors és az Into the Fire. A nagyszerű aláfestést pedig Angelo Badalamenti (A szomszéd, Kabinláz, Ördögűző: Dominium) készítette nekünk.

Stúdió: New Line Cinema, Heron Communications, Smart Egg Pictures
Hossza: 96 perc
IMDb értékelés: 6,3

Ha már a babáknál és bábuknál tartunk, akkor itt a következő gyöngyszem ebből a kategóriából. Ez azonban sokkal jobb, mint a Pinokkió bosszúja. Chucky-val, és a klasszikus hazudós hosszú orrúval ellentétben ebben a filmben kisebb méretű babák - többségében porcelán - szerepelnek, de annál nagyobb harci kedvvel.

Judy Bower (Carrie Lorraine) az apjával, Daviddel (Ian Patrick Williams) és annak új feleségével, Rosemary-vel (Carolyn Purdy-Gordon) autóval szelik át az utakat. Judy szülei elváltak, és most éppen az apjával van. Davidnek azonban púp a hátán a gyerekfelvigyázás, s még inkább az a kényes Rosemary-nek. A már eddig is mérges felnőttek még dühösebbek lesznek, amikor kitör a vihar, és a kocsijuk kereke beragad a sárba. David Rosemary-t hibáztatja, mivel ő vezetett, a nő szerint viszont mindenért David a felelős. A kis Judy pedig ott áll kettejük között, és rájuk van utalva. Kénytelenek kiszállni a kocsiból, és útnak indulni, hátha találnak segítséget. Judy azonban fél a sötétben, és mivel nagyon élénk a képzelete, több mindent el tud képzelni, ami rájuk támadhatna. Mivel folyton lemarad, az apja fogja a kedvenc mackóját, Teddy-t, és bedobja a bokrok közé. Judy kénytelen otthagyni. Nem is kell olyan sokáig menniük, mivel találnak egy nagy kastély szerű ódon házat, ahová a pincén keresztül sikerül is bejutniuk. De nincs sok idejük megmelegedni, amikor valaki hirtelen feloltja a lámpát, és fegyvert fog rájuk. A ház tulajdonosa Gabriel Hartwicke (Guy Rolfe) és felesége, Hilary Hartwicke (Hilary Mason). Meglepődnek a betolakodókon, de aztán meglátják a kislányt, és leteszik a fegyvert. Rögtön szívélyesebbek lesznek a család iránt, akik az otthonukba érkeztek menedékért. Körbe is vezetik őket, és adnak nekik enni. Közben mesélnek Judy-nak arról, mivel foglalkoznak az épültben: ők babakészítők. Judy-t elbűvölik a csodás játékok, amiket készítenek, s az "elveszett" Teddy helyett ideiglenesen kap egy másik játékot, egy Mr. Punch babát. Míg vacsoráznak és beszélgetnek, érkezik néhány új vendég: az udvarias és gyermeklelkű Ralph Morris (Stephen Lee) két fiatal lánnyal, akik stoppoltak az úton (David és Rosamary kocsiját is megpróbálták megállítani, de azok továbbhajtottak); a két korabeli rockstílust képviselő lány Isabel (Bunty Bailey) és Enid (Cassie Stuart). A Hartwicke házaspár őket is szeretettel fogadja, és körbevezetik őket a házban, s megmutatják mindenkinek a saját szobáját. Miután mindenki elhelyezkedett, a kis Judy mégis kimegy a folyosókra, és magával viszi Mr. Punchot is. Eközben a két lány azt tervezik, hogy kirabolják a kissé hiszékeny Ralphot, de aztán más ötletük támad. Legalábbis Isabelnek, aki el akarja lopni a házban lévő értékes antik tárgyakat. Enid inkább nem akar belekeveredni, így ő lesz a figyelő. Isabel kilopakodik a folyosókra, de nem tud semmit sem ellopni, mert megállítja őt néhány mozgó játékbaba. Judy is arra sétál, és meglátja, ahogy a babák elhúzzák a lány véres testét. Azonnal szalad az apjához, de ő nem hisznek neki, ahogy Rosemary sem. Judy bemegy Ralph szobájába, akivel azonnal megkedvelték egymást, és a segítségét kéri. Kezdetbe ő sem hisz neki, de amikor meglátja, hogy a lány papucsán vér van, kikel az ágyból, hogy megnézze, mi folyik odakint. A folyosón azonban már csak a vöröslő nyomokat látják, és Ralphot még valami meg is harapja. A tetejébe Ralp összefut Gabriellel, aki elmondja, hogy véletlenül kiöntött egy kis vörös festéket. Ralph egy kicsit mérges lesz a kis Judy-ra, és ő is csak az élénk képzeletének tudja be a dolgot, de nem sokáig, mert a házban furcsa dolgok zajlanak. A vendégek sorra kezdenek eltűnni, és ezért a kis babák a felelősek. Hamarosan Judy és Ralp is szembetalálja magukat a játékok hadával, de vajon őket is bántják a babák? Hiszen Hartwickék megmondták, hogy a játékoknak lelke van, ők nem felejtenek. Judy pedig egy játékokat szerető, néha álomvilágban élő ártatlan kislány; Ralph ugyan már felnőtt, de lelke gyermeki, és bár tagadja, hisz a varázslatos dolgokban.

Szórakoztató történet, melynek az lenne a tanulsága, hogy ha felnövünk, elfelejtjük, hogy valaha is voltunk gyerekek, és már nem álmodozunk, ami néha azért kell. Ez, kombinálva a horrorral, amit a babák okoznak azoknak, akik nem tisztelik őket. Legyen az akár gyerek, vagy felnőtt, aki nem bánik megfelelően a játékokkal, azt megbüntetik. A filmben elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy valami nem stimmel a házzal és a két öreggel, de fokozatosan adagolja a lényeget: először csak felvillanó árnyakat, fénylő szemetet látunk, aztán halljuk a babák hangját, de ez lehet Judy képzelete is. Végül már mutatják a bosszús játékbabákat is, akik sorra leszámolnak a vendégekkel.

A gyilkos játékok ábrázolása tényleg félelmetes, legalábbis egy gyerek nem aludna ilyen hegyes fogakkal rendelkező babákkal. Azt hiszen, nem véletlenül idegenkedem a porcelánbabáktól, meg hasonlóktól... A mozgásuk szakaszosnak tűnik, de ettől eltekintve egész "jól néznek ki", amikor többen rámásznak aktuális áldozatukra. És meg kell hogy mondjam, változatosak, tudják mire kell használni a kis szerszámaikat, főleg amikor Rosemary Bowerre támadtak. Az nem volt semmi jelenet, hiszen a babák ugye sokkal kisebbek, mint az emberek, és attól, hogy többen vannak, lassan terítették le a nőt...

Másik kedvenc jelenet, amikor Enid meg akarja keresni a barátnőjét, de mi már tudjuk, hogy azt elkapták a babák. És láttuk is korábban, hogy ott van megkötözve a padláson, csak Judy és Ralph a sötétben nem vették észre. Enid viszont megtalálja, de annak már a szeme sem áll jól...

Dicséret egyébként a film plakátjának, a saját szemét fogó babáért. Pont ez van most kinn a képernyőmön is.

A jelenetek tehát kellően véresek, de nem túlságosan. A befejezésben ott van a csattanó: Judy ugyan elvesztette az apját, de legközelebb eljöhet látogatóba a Hartwick házba, és láthatja az új Mr. Punchot (aki egy tradicionális és híres figura az angol történelemben, s párja Judy), aki szinte megszólalásig hasonlít a papára...

Azért azt meg kell jegyeznem, hogy bár nagyon jó színészek alakították a két öreget, de a túlzott szívélyességük az agyamra ment. Ennek ellenére Guy Rolfe (Ivanhoe, Az ábécé gyilkosságok, Vérvonal, Gyilkos bábok 3-5., 7.) és Hilary Mason (A láthatatlan kéz, Megkísértve) tényleg rémisztően játszották a két titokzatos babakészítőt. Még varázserejük is volt, ahogy David Bowert összekicsinyítették a vizenyős kék szemükkel. Ahogy tették a többiekkel, csak azt már nem mutatták. A végén jó volt a gyűjteményük új darabjainak csoportképe.

Carrie Lorraine aranyos kislány volt, bár néha azt hittem, kisfiú. Néhány képen tényleg úgy néz ki. Egyébként nem sok filmben játszott, s a Babák volt a legutolsó. Még feltűnt az ALF-ban és a Kopogó szellem 2. részében, de ott csak kis szerepe volt (Kane, a fekete kalapos szektavezér egyik híve). Bunty Bailey szintén kevés produkcióban játszott, de modellként és táncosként kezdte karrierjét. Feltűnt két A-ha klipben is. A Ralphot alakító Stephen Lee rengeteg sorozatban kapott szerepet, de olyan filmekben is láthattuk, mint a Robotzsaru 2., a Vérszomjas szörnyecskék 3., a Nincs alku. A Babákban lévő karaktere a leghumorosabb az összes közül, sokat lehet rajta nevetni.

A készítőkről még egy sort sem írtam. A filmet egy Stuart Gordon nevű férfi rendezte, akinek a neve olyan produkciókhoz fűződik, mint a Reanimátor, a Tágra nyílt elme, a Daughter of Darkness vagy a Dagon. Rendezőként, de íróként is jeleskedik. Például ő írta a Drágám, a kölykök összementek történetét, de a Reanimátor forgatókönyvét is, s a neve szintén ott szerepel a Dr. Halál stáblistáján. Ezek mellett pedig producer és színész is.

A Babák alaptörténetét Ed Naha (Troll, Drágám, a kölykök összementek) készítette, s a producerek között szerepel Brian Yuzna (Reanimátor, Tágra nyílt elme, Az élőhalottak visszatérnek 3., Darkness - A rettegés háza, Reanimátor - A visszatérés, Holtak tava) neve is.

Stúdió: Empire Pictures, Taryn Productions Inc.
Hossza: 77 perc
Zene: Fuzzbee Morse
IMDb értékelés: 6,2

Kissé zavaros történet egy olyan Pinokkióról, aki nem akart jó kisfiú lenni. Chucky koppintásának tűnő thriller, Kevin Tenney (Démoni játék, Démonok éjszakája, Peacemaker, Veszélyeztetett faj) rendezésében, aki a történet írója is volt egyben. Nem volnék biztos a film értékelésében, mert egyrészről egyedi lenne, de másrészről meg egy teljes összevisszaság. A jelenetekkel együtt pedig nálam nem éri el a horror szintet, s nem is ad semmi pluszt. Azért lássuk a történetet:

SPOILER
Jennifer Garrick (Rosalind Allen) ügyvédnő védi a sorozatgyilkosnak kikiáltott Vincent Gottót (Lewis Van Bergen), akit a fia megöléséért ítéltek el. Mikor már csak kevés idő van a férfi kivégzéséig, Jennifer eléri a bírónőnél, hogy vizsgálja felül az ítéletet. A védőügyvéd megkapja a tárgyaláson használt bizonyítékokat, képeket, köztük egy különös játékbabát, egy Pinokkiót is. A baba Gotto fiáé volt, s ő készítette neki. El akarta temetni vele együtt, mikor elkapta a rendőrség. Jennifernek is van egy gyermeke, Zoe (Brittany Alyse Smith), aki nehéz időket él át, mivel a szülei elváltak, és úgy érzi, apja elhanyagolja, dühét pedig az anyján vezeti le. Jennifernek is sok gondja van a munkájában, főleg miután Vincent Gotto fellebbezését elutasítják, s ki is végzik. Azon az estén, amikor kislánya születésnapi partija van, nem lesz meg a baba, amit Zoe szeretett volna, de Jennifer azt veszi észre, hogy a Pinokkió baba bekerült a házba. A barátja, David (Todd Allen) vette ki a nő kocsijából a többi partikellékkel együtt. Jennifer azt hisz, hogy a főnöke, Barry (Ron Canada) tette bele, viccből. Ugyan kicsit zavarja, hogy pont Gotto fiának babájával játszik a kislánya, de neki nagyon megtetszik, így nála hagyja, de csak egy időre, amíg a valódi baba meg nem érkezik. Csakhogy amikor eljön ez a nap, Zoe nem akarja visszaadni Pinokkiót, és Jennifer az új babát is összetörve találja. Azt hiszi, Zoe tette, de itt még nincs vége a bajoknak: Zoe egy osztálytársát baleset éri, de Zoe azt állítja nem ő tehet róla, hanem Pinokkió. Hamarosan több rejtélyes baleset is történik, ami felkelti Zoe pszichiáterének, Dr. Edwardsnak (Aaron Lustig) a figyelmét. Jennifernek el kell gondolkoznia arról, hogy tehet-e mindezekről a balesetekről maga a lánya, vagy valami erő megszállta volna? Lehet, hogy mindez Vincent Gottóhoz vezet vissza?

A történet jól indul. Egy esős éjszakán az erdőben egy ballonkabátos alak testeket ás el. Az egyik biztosan egy gyerek, akit meg is simogat, és megpuszilja. Azt lehetne gondolni, valami pedofil temeti el áldozatait. Egy járőr jön, és lefüleli. A pasit sorozatgyilkosnak bélyegzik, pedig a tárgyaláson "csak" a fia meggyilkolása miatt ítélik el. Neve összefügg több, más gyerekekkel összefüggő bűnténnyel. Jennifer azonban nem tudja megmenteni a villamosszéktől. Ez így egy B kategóriás krimi lehetne, de ott van a Pinokkió baba, mely hidegrázóan vigyorog a képernyőről. A kislány könnyen és idegesítően megszereti a fából készült babát. Ez olyan, mint a Chuckyban is. Már azt sem értettem, miért akar babát a fiú, de erre egy vörös, szeplős játékért rajong. Na mindegy, térjünk vissza Pinokkióhoz. A kislány nagyon szereti a meséket, és talán ezért is szereti meg azonnal a babát. Kezdetben csak közelről mutatják az arcát, ami nem csinál semmit, meg egyik pillanatról a másikra átkerül egy másik helyre, aztán mindig a gyerek kap, hogy minek rakta át; ez volt a Gyerekjátékban is. A filmnek több mint a felében Pinokkió meg sem szólal, csak akkor halljuk mi is a hangját (ami megjegyzem, nagyon kis aranyos), amikor arra kéri Zoét, hogy másnak ne szóljon arról, hogy ő tud beszélni, mert akkor elszakítanák őket. Szépen az anyja és az új barátja ellen fordítja a kislányt. Az undok osztálytárs balesete után David is lezuhan a lépcsőn, de túléli, s kórházba kerül. Ott sincs azonban biztonságban Pinokkió elől. Olyan sok véres jelenet nincs a filmben, ez inkább egy thriller szint. Egyik kedvenc jelenetem, hogy Pinokkió bemehessen a kórházba "meglátogatni" szegény Davidet, a kislánynak el kell vágnia a kötelékeit. Ekkor a kis Pinokkió felkiált: "Szabad vagyok! Szabad!" Aztán elcammog.

David halála után Zoe pszichiátere megmutatja a videó felvételt, melyen a lány a babával beszélget, de persze azon nem látszik, hogy Pinokkió is mondana valamit. Az anyja nem hiszi, hogy a lánya gyilkos, inkább hisz abban, hogy a lányát is és Gottót is megszállta valami. A filmben feszítik az izgalmat, de a babás sztoriból a végére nem hoztak ki semmi nagyszerűt. Amikor a vége felé Jennifer hazaér, azt látja, hogy a bébiszittert leütötték, aztán meg valaki őt üti le. Egy pillanatig azt hiszi, hogy a lánya, de ő azt állítja, hogy Pinokkió volt, de időben sikerült elvennie tőle a piszkavasat, amit használt. Aztán elszakadnak egymástól, és Jennifer összefut Pinokkióval is, aki ráveti magát, s megkergeti. Egyszer bele is szúr egy kést a tenyerébe (na ez nem volt semmi). Amikor a nőnek sikerül elfutni a bábu elől, és ott bolyong a lakásban, a kislány mindig akkor kiált segítségért, de persze Jennifer soseh a lányával találja szemben magát, hanem Pinokkióval. Miután kigyűrkőzték magukat, a nő azt hiszi, a babát hajítja bele az üvegasztalba, de az valójában a lánya. Mindketten túlélik ugyan, de Zoét bezárják egy pszichiátriai intézetbe, és nem is beszél egy ideig. A nő akkor sem hiszi, hogy a lánya akarta volna megölni, hiszen látta a babát is. A pszichiáter azt mondja, csak képzelődött.

Na most az a gond a filmmel, hogy nem igazán értem én magam sem, hogy most a kislány gyilkolt tényleg, vagy a bábu, vagy mindkettő. A Vincent Gottoval is ez volt? A fiát így ölte meg, ahogy majdnem Jennifer is tette a lányával? Ha a befejezés hasonló lett volna, mint a Gyerekjáték, akkor azt mondanám, hogy hasonló ugyan, de Pinokkióval, ami valamilyen szinten eredetivé teszi. Így viszont zavaros lett az egész; bele keverték a vallást, a mágiát, a démonokat. Ha viszont tényleg a kislány képzelte az egészet, és a baba meg sem mozdult, nem is beszélt, akkor meg a bűnözői hajlamra épít a film, feltárva, hogy egy kislányból is lehet gyilkos. De kérdem én, melyik változat? Számomra ettől nem lesz jobb a film, hogy több kérdés marad nyitva a végére.

A színészek nem valami ismertek. Rosalind Allent mondjuk láthattuk A három férfi és kis hölgyben, a Dallas néhány epizódjában, A kukorica gyermekei 2-ben és a Csupasz pisztoly 3. részében. A Zoét alakító Brittany Alyse Smith pár filmen kívül inkább sorozatokban játszott, s Aaron Lustig rengeteg tv-szériából lehet ismerős. Ron Canadát pedig több filmben láthattuk itthon is.

A Pinokkió bábút Verne Troyer játszotta, akit az Austin Powers filmekből ismerhetünk, de szerepelt például a Harry Potter és a Bölcsek Kövében is. A Pinokkió bosszúja volt viszont az első film, amiben szerepet kapott. A hangját viszont nem ő adta hozzá; azért Dick Beals volt a felelős, aki nagyon sok rajzfilmben szólaltatott meg figurákat. Pinokkió magyar szinkronhangja pedig Minárovits Péter. Magáért a bábuért azért a film kap egy pluszpontot.

Stúdió: Trimark Pictures, Vidmark Entertainment
Hossza: 96 perc
Zene: Dennis Michael Tenney (úgy tűnik, családi vállalkozás volt a film)
IMDb értékelés: 3,9

Számomra (majdnem) ismeretlen színészekkel, de egyedi alaptörténettel, Robert Englund (Rémálom az Elm utcában sorozat, A mángorló, Az operaház fantomja, Rémségek könyve) főszereplésével és Wes Craven (Rémálom az Elm utcában sorozat, Sikoly sorozat, Sziklák szeme) nevével kellemes szórakozást kaptam, már a legelső alkalommal. Mivel én korábban még nem láttam a filmet, pedig régen felvettem az egyik csatornáról. Csak a Boogeyman: The Killer Compilation (2001) című "dokumentumfilmben" láttam; nem is emlékeztem, hogy ez a démoni szörnyeteg egy Dzsinn (nem egy Dzsini!).

A történet i. e. 1127-ben kezdődik, ahol maga a pokol uralkodik. Perzsiában járunk, ahol az emberek fejvesztve menekülnek, mert mindegyiküket megtámadta valami. A zűrzavar oka egy Dzsinn, akit a király ébresztett fel, hogy teljesítse kívánságait. Csakhogy a második kívánság után egyre rosszabbra fordultak a dolgok, és az uralkodó nem tudja, mit tegyen. Szerencsére a mágus tudja, és bezárja a rossz démont egy vörös kristályba. Ezután átugrunk napjaink Amerikájába, ahol egy Raymond Beaumont (Robert Englund) nevű férfi új szobrot, az Ahura Mazdát veszi át a gyűjteményébe. A hatalmas láda a hajó kirakodása közben egy részeg munkásnak köszönhetően ráesik Beaumont asszisztensére, aki azonnal szörnyethal. A szobor is széttörik, és egy másik ott dolgozó férfi észrevesz az egyik darabjában egy csillogó vörös követ. Felismeri, hogy értékes lehet, és elteszi. Végül bagóért eladja egy kereskedőnek, aki elviszi felbecsültetni. Így kerül az opál az aukciós házban dolgozó Alexandra Ambersonhoz (Tammy Lauren), aki azzal, hogy vizsgálat közben megdörzsöli, véletlenül felébreszti a benne nyugvó Dzsinnt. Alexandra ekkor még mit sem tud az egészről, bár különös hangokat hall. A követ elviszi egy barátjához és kollégájához, aki a laborban dolgozik, és megkéri, hogy vizsgálja meg alaposabban, mivel úgy látja, van benne valami. A férfi, Josh (Tony Crane), aki sikertelenül próbált randevút kérni Alextől, hozzákezd a munkához, de a labor felrobban, és a Dzsinn kiszabadul börtönéből. Miközben Josh fájdalomtól szenved, a démon kihúzza belőle a kívánságát, így elkezdődik a csendes pusztulás. A Dzsinn ott járkál az emberek között, és akivel találkozik, az mind kíván valamit. Legyen az azonban gazdagság, szépség vagy bosszú, már nem élvezhetik, mivel azok nem éppen úgy sülnek el, ahogy azt szerették volna. Alex pedig minden gyilkosságot a saját szemével lát, és érez. Összekapcsolódott a Dzsinnel, aki immár emberi alakot öltött, és a neve Nathaniel Demerest (Andrew Divoff). Alexandrának meg kell találnia a nyitját, hogyan győzheti le a Dzsinnt, és mindent megpróbál kideríteni róla. Csakhogy amikor az rátalál, kénytelen kívánni, de mivel okos lány, jól meggondolja, mi legyen az. Egyik kívánsága, hogy megismerje a Dzsinnt, ki vagy mi ő valójában. Egy szörnyű helyre kerül, egy démoni világba, és a Dzsinn a húgát, Shannont (Wendy Benson-Landes) is célba veszi. Alex két kívánság után nem tudja, mit tehetne, de azt igen, hogy meg kell mentenie a testvérét. Elsiet Beaumont patijára, mivel a húga is oda ment, de hamarosan elszabadul a pokol, csakúgy, mint régen Perzsiában. Szörnyen sok vér, életre kelő szobrok után Alexnek kívánnia kell egy harmadikat, amit azonban nem siet el. Jól meggondolja, mit kívánjon, hogy a Dzsinn egyszer és mindenkorra eltűnjön. Azt nem kívánhatja, hogy őlje meg magát, hiszen az örökkévaló nem halhat meg, de...

Szörnyen jó munkát végeztek a maszkmesterek, mivel én nem ismertem fel hasonlóságot Andrew Divoff és a Dzsinn között. Pluszpont Wes Craven és Englund ismételt együttműködésének, és a film jeleneteinek. Volt itt bőven fejleválás, végtag vesztés, szétesés, szembenövés, és egyéb nyalánkságok. Dicséretet érdemel, bár nekem maga a Dzsinn nem a kedvenc "horrorszörnyem". Ugye említettem, hogy a Boogeymen: The Killer Compilation dokuból hallottam róla, de nem igazán értem, miért került bele. Mondjuk volt több hely a listán, és tényleg jó a film, meg a Dzsinn kidolgozása. A történetet is egyedinek mondanám, mert még nem igen hallottam más Dzsinnes horrorról, ami hasonlítana ehhez (bár lehet, hogy van, nem tudom), nekem mégsem lett a szívem csücske, de azért ott van az alapvonalon.

Egyéb említésre való dolog, hogy az összelapított asszisztenst Ted Raimi alakította, akit én a Xena bolondos Joxereként ismertem meg, de feltűnt az Evil Dead - Gonosz halottban, az Átokban és a Kampókézben. Ha már Kampókéz, akkor Tony Todd, aki természetesen Candyman, az örök. Imádom ezt a színészt, itt viszont csak egy hangyányi szerepe volt. Ő volt az egyik kívánó, egy biztonsági őr, aki azt kívánt, bárcsak elmenekülhetne...

A zenét Harry Manfredini készítette, aki olyan filmekhez kapcsolódik, mint a Szemet szemért, a Jason X, és egyéb Péntek 13 részek. A rendező Robert Kurtzman volt, aki öt filmet készített és ötnél producerként szerepelt, ezen kívül író, színész, maszkmester. Többek között ebben a filmben is benne volt a keze a sminkben, illetve rengeteg egyéb horrornál.

Egyébként a filmnek van három folytatása is, amik 1999-ben, 2001-ben és 2002-ben készültek el.

Stúdió: Pierre David
Hossza: 90 perc
Forgatókönyv: Peter Atkins
IMDb értékelés: 5,4