Shooter, filmvadász blog

Ezen második rész már nem nyújtotta azt az élvezetet, mint az indító film. Persze, jó, hogy van egy folytatás, de néha talán hagyni kellene, hogy a film csak úgy önmagában legyen. Na, nem mondom azt, hogy rossz a Kopogó szellem 2., de engem már közel sem kötött le annyira. Íme az alaptörténet, ami nekem pont nem jött be.

A Freeling család új otthonra lelt a nagymama házában. Jess nagyi (Geraldine Fitzgerald) örömmel befogadta őket, bár nem mesélték el részletesen, mi történt velük. Carol Anne-t (Heather O'Rourke) az első részben azért akarták elvinni a szellemvilágba, mert nagy képességekkel bír. Ugyanolyan médium a nagymamája is, és mint kiderül, Diane-ben (JoBeth Williams) is van némi erő. Steve (Craig T. Nelson), Diane, Robbie (Oliver Robins) és Carol Anne úgy hiszik, már megnyugodhatnak, és elfelejthatik a szörnyűségeket, de csalódniuk kell, mivel életüket újra megzavarják a különös jelenségek, mint a repkedő tárgyak vagy a különös lények. Ráadásul Jess nagyi hirtelen meghal, aki Carol Anne-nel és a lányával is kapcsolatba lép a túlvilágról. De nem csak ő jár vissza. Van egy titokzatos fekete ruhás és kalapos férfi, aki Carol Anne körül tűnik fel. A kislány érzi, hogy ösztönösen tartania kell tőle, és hamarosan a család többi tagja számára is nyilvánvalóvá válik, hogy a férfi, vagy akármilyen lény, nem e világi. Feltűnik a színen egy indián, Taylor (Will Sampson), aki segítségét ajánlja a Freeling család számára, hogy legyőzzék a Gonoszt, és megmentsék Carol Anne-t, mivel a szellemek ismét őt akarják megkaparintani. Taylor oldalán Tangina (Zelda Rubinstein) is teljesíti feladatát: segít Diane-nek a benne rejlő erő felébresztésében, így derítve ki, ki is az a fekete ruhás...

Az jó, hogy majdnem ugyanazon szereplők vannak a filmben, mint az elsőben. Nem szeretem, mikor mások alakítják a már megszokott karaktert. Sajnos Dominique Dunne kimaradt a filmből, mivel 1982 novemberében gyilkolta meg Thomas Sweeney, a volt barátja. Mindkét gyereken látszik, hogy valamelyest felnőttek, főleg Oliver Robinson. Annak ellenére, hogy örülök, hogy továbbra is ők játszották a szerepeket, Nelson és Williams karaktere idegesítőbb volt, mint valaha. Zelda Rubinstein ismét alakított, bár kevesebbet látni, mint az előzőben.

A fekete ruhás idegen karaktere sem nyerte el a tetszésemet, de ha már beletették ezt az énekelgető szektavezért, akkor legalább ijesztően játszott. Nagyon élethű volt a karakter, kirázott a hideg Julian Becktől. Arra gondoltam, hogy esküszöm olyan, mint Mrs. Voorhees a Péntek 13-ból. De komolyan, a mosolya, vagy inkább vigyora nagyon hasonlít Betsy Palmeréhez. Nekem mindig is feltűnt Jason mamájának hatalmas mosolya, attól is kiráz a hideg, de amikor megláttam Beckket, mondom ez tökre ugyanaz!

Visszatérve erre a filmre, olyan sok jelenet nem nyűgözött le, csakúgy néztem. A történeten túl próbáltam a jelenetekre koncentrálni, de az effektek szerintem nem múlták fölül az első részt, csak talán több volt belőlük. A rendezés egyébként Brian Gibson (Az esküdt) keze munkája, aki 1972 és '98 között nem rendezett túl sok filmet. A zene ismét Jerry Goldsmithé, ami megérdemel egy jó pontot.

Stúdió: Metro-Goldwyn-Mayer (MGM)
Hossza: 91/130 perc
Forgatókönyv: Michael Grais, Mark Victor
IMDb értékelés: 5,3

Tobe Hooper (A mángorló, A texasi láncfűrészes mészárlás 2., A gonosz háza) rendezése és Steven Spielberg (E.T. A földönkívüli, Hook, Jurassic Park) forgatókönyve garantálja a jó szórakozást. A Poltergeist első része nekem már akkor nagyon megtetszett, amikor először láttam. Az már régen lehetett, valamelyik tv-csatornán, de azóta többször is megnéztem, és nem igen lehet megunni. Misztikus, izgalmas, bár a szörnyek nem a legfrissebb számítógéppel elkészített grafikák, de éppen ez benne a jó.

Steve Freeling (Craig T. Nelson) építészmérnök, aki azon házak egyikében lakik a családjával, amit ő tervezett. Békés kertvárosi idill: szép, nagy ház, három gyerek, kutya, és egyebek. A kis Carol Anne (Heather O'Rourke) a legfiatalabb, utána jön Robbie (Oliver Robins) és végül Dana (Dominique Dunne).Minden úgy megy, mint máskor, bár a családi életet a medence építése zavarja meg időnként. Egyik este a család földrengést tapasztal, és a kis Carol Anne is furcsán viselkedik. Másnap Diane Freeling (JoBeth Williams) azt tapasztalja, hogy a konyhában lévő székek állandóan elmozdulnak, egyik alkalommal pedig egymáson állnak, olyan különös szögben, amit nem lehetne csak úgy véghezvinni. Carol Anne azt mondja, a tévéemberek műve ez, és az anyja hinni kezd benne, mivel saját maga is tapasztal furcsa jelenségeket. Mikor Steve hazaér, megmutatja neki is, hogy tárgyak csak úgy, maguktól elmozdulnak a padlón, sőt, ember is. Mindketten különösnek, sőt eszelősnek találják a dolgot, de nem is sejtik, hogy nemsokára pokollá változik az életük. Este ugyanis ismét kitőr a vihar, a házban mindenfelé tárgyak röpködnek, reng a föld, és Robbie-t az ablaka előtt álló óriási fa kapja be. Steve és Diane segítenek Robbie-nak, de mikor vége lesz, nem találják Carol Anne-t. Mindent tűvé tesznek érte, még a medencét is. A hangját egyszer csak meghallják, de az a televízióból jön. Carol Anne-t elkapták a tévéemberek, ahogy a kislány nevezte őket. A Freeling család nem tehet mást, mint hogy egy okkult szakértőt, parapszichológut hív. Három tudós, Dr. Lesh (Beatrice Straight), Ryan (Richard Lawson) és Marty (Martin Casella) meg is érkezik a szellem járta házba, de még Dr. Leshnek is sok az, amit ott tapasztal. Mióta ugyanis Carol Anne eltűnt, állandó aktív jelenségek vannak a házban, főleg a gyerekek szobájában. Dr. Lash megpróbálja megnyugtatni a családot, és társaival együtt kideríteni, hogy mi is zajlik valójában. Ez azonban nem egyszerű feladat, és miután történik néhány ijesztően erős aktivitás, Marty nem is jön vissza többé, Dr. Lash pedig úgy dönt, idehív egy olyan szakembert, aki sokkal többet tud az ártó szellemekről, a poltergeistekről. Tangina (Zelda Rubinstein) először megdöbbentő hatást gyakorol a családra, de aztán kiderül, hogy segíteni akar, és azt is tudja, hogy Carol Anne még él, és a házban van. Miután a csapat rájön, hogy hol van az átjáró kapuja, Tangina felkészíti őket, hogyan hozzák ki Carol Anne-t. Nehéz feladat, de Diane-nek kell bemennie érte, és amikor visszatér, a kislány is vele van. A család megköszöni Tanginának a segítséget, de már nem tudják, hogy a szellemek nem távoztak teljesen. A következő este ismét jönnek, hogy elvigyék a lányt...

A történet egy izgalmas parapszichológiai horror, misztikus, feszültséget keltő jelenetekkel. Spielberg nagyszerűt alkotott, bár ő rendezőként, producerként (A kopogó szellemnek is volt társproducere) is kitűnik. A forgatókönyvet azért nem egyedül írta, segítettek Michael Grais és Mark Victor. Tobe Hooper egyéb rendezései is kedvemre valók, így benne sem csalódtam. A Poltergeist az egyik kultikus horror, melyet illik megnézni, bár én nem mondanám rá kifejezetten azt, hogy 'horrorfilm'. Nincsenek benne borzasztó jelenetek, inkább izgalmasak. A kedvenceim között van például amikor a Marty-t alakító Martin Casella leszedi az arcát. Én erre minden alkalommal azt kiáltanám: "ne szedd le!", de ő csak szedi, szedi, míg rá nem jön, hogy az csak illúzió. Ez olyasmi, mint a Viasztestek arcleszedős jelenete, bár ott az nem csak illúzió; aki látta, tudja, miről beszélek... Jujj!

JoBeth Williamset jó színésznőnek tartom, bár maga a karaktere néha idegesítő volt, ahogy a kisfiú is, jaj, de nem bírtam, amikor torka szakadtából ordította, hogy: "anyu, anyu, anyu!". Williams azon jelenetéről, amikor felcsúszik a falra, mindig a Horrorra akadva hasonló (vicces) jelenete ugrik be, és mindig nevetnem kell. Hasonló reakciót vált ki a cuki kis bohós is. A Tanginát alakító Zelda Rubinstein pedig egyszerűen lenyűgöző a kis apró, telt asszonyság szerepében, aki majd segít, és megtisztítja a házat. Ahogy mondja: "Ez a ház tiszta!"

Ami a film érdekessége, hogy sokan beszéltek és beszélnek még ma is az átokról ("A kopogó szellem átka"), ami a szereplőket sújtotta. Például Heather O'Rourke elhunyt betegségben a harmadik rész után, Dominique Dunne-t pedig meggyilkolták. Ez lehet, hogy valakinek tényleg furcsa, és nem csak ezek történtek, hanem egyéb halálesetek, szerencsétlenségek is voltak (olyan ez, mint Tutankhamon átka; többen, akiknek köze volt a fáraó sírjának felnyitásához, meghaltak, még ha sok év múlva is; érdekes egy téma, annyi szent), de szerintem elvetélt ötlet az átok história, és lehet, hogy sokan csak nyilvánosságot akartak az egésszel nyerni. Nem tudom, én erről inkább nem írnék többet, viszont a film zenéjéről annál inkább. Ismét Jerry Goldsmith-t hallhattuk, és emlékezetes szimfóniák voltak. A maszkamestereknek és speciális effekt készítőknek is jár a dicséret; nekem tetszettek a szörnyek, szellemek; én néha inkább nézek ilyet, mint egy túlságosan felturbózott effektcsodát.

Stúdió: Metro-Goldwyn-Mayer (MGM), SLM Production Group
Hossza: 114 perc
IMDb értékelés: 7,4

A negyedik rész leírásának végén említettem, hogy azt hittem, rosszabb már nem jöhet. Tévedtem. Ismét egy új rendező, Scott Derrickson (Ördögűzés Emily Rose üdvéért), aki mint író is részt vett a munkálatokban. Hála istennek ebből a részből szinte teljesen eltűnt Clive Braker neve, csak az alapkarakterek (kenobiták) megteremtésében van szerepe. Akkor lássuk ezt a zavaros történetet, melynek megalkotása során nem törődtek sokat azzal, hogy az előző rész már 2127-ben játszódott. Mintha nem is vették volna számításba a negyediket, de talán jó is volt így. Miután azonban ők ilyet alkottak, nem tudom, miért tették...

Joseph Thorne detektív (Craig Sheffer) nem éppen a becsületesség szobra: drogozik, megcsalja a feleségét, ritkán foglalkozik a lányával és idős szüleivel, lenyúlja a rendőrségi bizonyítékokat. Csak a munkájának él, és a társa is tiszteli, már amennyire ismeri valójában. Egy este szörnyű gyilkosság helyszínére kell kiszállnia Joseph-nek és Tony-nak (Nicholas Turturro). Egy férfit brutálisan szétszaggattak a saját házában. A sok holmi között Joseph talál egy furcsa dobozt és egy gyertyában megpillantja egy gyerek ujját. Joseph elteszi a dobozt, és lazításképpen prostihoz megy. A fiatal lánynak kokaint is ad, és ő maga is szív. Miután végeztek, Joseph a mosdóban jobban szemügyre veszi a dobozt, éd azt tapasztalja, hogy az reagál az érintésére, és kinyílik. Hirtelen máshol találja magát, egy különös világban, ahol szörnyek veszik körül. Miután magához tér, azt gondolja, hogy csak a drog miatt volt, vagy csak rossz álom. Amikor elmegy a motelből, a lány még édesdeden alszik, de nem sokkal később a munkahelyén hívja fel Joseph-et, és sírva kéri, segítsen. A férfi odamegy a motelhez, de ami fogadja, arra nem számított. Társának is megmutatja, hogy mi van a fürdőszobában, és meggyőri, hogy tusolják el az ügyet. Hiszen Joseph a lánnyal volt, és ha valaki összefüggésbe hozza őt a halálával, akkor mindennek vége, a munkájának, a családjának, mindennek. Joseph arra is rájön, hogy a két ügy összefügg, a férfi brutális meggyilkolása és a lányé, mivel ott is talál egy levágott ujjat. A kisgyerek még élt, mikor az ujjakat levágták, állapította meg a szakértő, így Joseph-nek nincs sok ideje. Az ujjlenyomat-vizsgálat kimutatja egy tetováló, piercingbelövést csináló férfi ujjlenyomatát a dobozon, és Joseph meg is látogatja. Tőle tudja meg, hogy a férfi, akit meggyilkoltak, egy bizonyos Mérnöktől (James Remar) lopta el a dobozt, és a Mérnök senkit sem hagy futni. Joseph a titokzatos férfi nyoméba ered, de lépteit hullák szegélyezik, és közben mindenki őrültnek tartja. Joseph úgy érzi, csak ő találhatja meg a gyermeket, és ezen múlik a további sorsa...

Zavaros, vontatott, összevisszaság az egész. Azt hittem, hogy egy Philip Marlowe történet, meg egy horror keverékébe csöppentem. Raymond Chandler író hőse, Philip Marlowe magándetektív beszélt hasonlóan egyes szám, első személyben. Csakhogy én szeretem Marlowet, és ez csak halovány utánzata volt. Nem tudom, miért ez jutott eszébe a történet megalkotójának, de eltévesztette a házszámot.

A rendezés és az események is elég összefüggéstelenek voltak, de azért nem tagadom, hogy volt benne néhány véres jelenet, de ez egy horrornál alapkövetelmény. Ennek ellenére azért egy rémfilmtől is várunk valami pluszt. Ezt nem kaptam meg. Lehet, hogy ha krimiként, vagy thrillerként nézem meg, ami nem tagja a Hellraiser sorozatnak, akkor azt gondolom: rendben, nem a legjobb, amit láttam, de elmegy, mert szeretem a krimit. Akkor másztam a falra, amikor a végén kiderült, miről is van szó valójában. Pinhead is csak ekkor jelenik meg, és megtudjuk, hogy ő a Mérnök. Hogy hogy rakták össze mindezt, azt nem tudom, de nem kellett volna. Pinhead nem is durvult be igazán, csak pszichológiai terrort alkalmazott, pedig az előző részben még arról papolt, hogy a fájdalom az igazi. Itt meg arról szónokolt, hogy Joseph a testével megöli a lelkét... A kampókat is unalmassá tette a film, pedig addig arra gondoltam, mennyi módon lehet használni. A végén meg meg sem hal férfi, csak továbbra is küzd a démonaival. De könyörgöm, eddig nem ez volt. Eddig a démon az démon volt, "valódi", mint Pinhead. Na mindegy, az már nem részletezem, mit gondoltam, amikor a cowboyok megverték a zsarut, mint valami ninják...

Craig Shaffer (Drakula 2. - Mennybemenetel, Légörvény 2-3., Az éjszaka szülöttei) tőlem nem kap értékelést, sőt egyik színész sem, bár Nicholas Turturro szimpatikus volt, akit leginkább sorozatokban láthattunk. James Remart (Jószomszédi iszony, Halálosabb iramban) nagy színésznek tartok, de nem mondanám, hogy ebben a filmben. Az biztos, hogy már amikor először megjelenik mint Joseph pszichiátere, tudtam, hogy valami nem stimmel vele; arra gondoltam, ő a Mérnök, de a történet haladtával egyre biztosabb lettem benne, mivel annyira otthon volt a démonok témájában. Ja, meg hogy pap is a pszichiáterkedés mellett, az is gyanús volt. Mikor Joseph-et a végén felhívta a Mérnök maga, akkor meg már a hangja árulta el. Ha másban nem is, legalább ebben nem csalódtam, és továbbra is Doug Bradley alakította Pinheadet.

Stúdió: Dimension Films, Miramax Films, Neo Art & Logic
Hossza: 99 perc
Forgatókönyv: Paul Harris Boardman, Scott Derrickson
Zene: Walter Werzowa
IMDb értékelés: 5,5

Mindig lehet érezni, ha egy film már "kiégett", és nem lenne érdemes több folytatást készíteni belőle. Ilyen volt például a Rémálom az Elm utcában 7., ami nekem már nem jött be annyira, érezhetően már nem volt az igazi. Bár talán ott már a hatnál is sejthető volt, hogy nem azt kapja az ember, amit várt. A Hellraiser 4. nekem már ilyen volt, és amikor kiderült számomra, hogy egy űrállomáson játszódik, azt hittem, megüt a guta. Ennek ellenére végignéztem, és mint kiderült, a legtöbb jelenet nem ott folyik, hanem éppen hogy a múltban, különböző időkben, de akkor is: itt van egy láthatatlan határ. Én személy szerint nem is kedvelem az űrös folytatásokat, mint például a Jason X vagy a Leprechaun 4: In Space. Nem is értem, miért kell kivinni valamit az űrbe, és a jövőbe tenni, amikor így ha valaki még akarna még egy folytatást, már bajosan tehetné meg. De mint látjuk, sajnos a Hellraisernél sikerült, de most lássuk a negyedik rész történetét:

A film a Minos űrállomásról indul, s 2127-ben járunk. Dr. Paul Merchant (Bruce Ramsay) az egyetlen, aki ott tartózkodik, bár nem sokáig, mivel egy csapat felfegyverzett alak érkezik. Merchant addig még be akar fejezni valamit, ami létfontosságú, de nem hagyják. A fegyveresek elfogják, és a kihallgatás során Paul olyan történetet mesél, melyet őrzői nehezen hisznek el. A történet démonokról, őrökről és pokolról szól. Év századokkal ezelőtt Merchant őse, Philip L'Merchant (Bruce Ramsay) játékkészítő volt, aki egy gazdag úrtól kapott megbízást, hogy készítsen el egy különleges dobozt. Okkultista volt, aki mielőtt megkapta volna a megrendelt dobozt, éppen elvette egy fiatal lány életét. A dobozt átveszi a játékkészítőtől, és segítségével szörnyűséges dolgokat művel a lánnyal Jacques-kal (Adam Scott), a jobbkezével együtt. Mindezeket L'Merchant is látja egy ablakból, és miután egy barátjának elmeséli, az nem hisz neki, de ad egy tanácsot: ha ő csinálta a dobozt, mely beengedi a démonokat, készítsen egy olyan dobozt, mely visszaküldi őket. L'Merchant bele is kezd a tervébe, de közben megpróbálja visszaszerezni a dobozt az okkultistától, Duc de L'Isle-tól (Mickey Cottrell), azonban őt már csak holtan látja viszont. Jacques és Angelique (Valentina Vargas) végeztek vele. Angelique pedig az a démon, akit Duc de L'Isle hívott a nő testébe. L'Merchant az életével fizet vakmerőségéért, de mindvégig tudja, hogy utódai mind szenvedni fognak az ő tettéért, hiszen ő készítette a dobozt. L'Merchant felesége és fia megmenekül, így tovább folytatódik a vérvonal. Évszázadokkal később Jack Merchant (Bruce Ramsay) egy vállalat igazgatója, és azon dolgozik, hogy befejezze őse, Philip L'Merchant munkáját. Angelique meglátva a férfi képét egy újság címlapján, tudja, hogy ő is egy leszármazott, és csak ő tudja megépíteni az új dobozt, egy nagyobbat, mely átjáró lesz majd a démonoknak, nem csak egy kis rés, melyet a mostani kis doboz nyújt nekik. Jacques még mindig úgy hiszi, hogy parancsolhat a pokolnak, csakhogy van egy szabály: ne állj a pokol útjába. Jacques megteszi, és ezért megkapja jutalmát. Angelique elmegy Amerikába, hogy megkeresse Merchantot. Jack viszont már álmodott róla, és amikor a valóságban is meglátja, alig hisz a szemének. De a férfinak nem csak Angelique-től kell tartania, hanem Pinheadtől (Doug Bradley) is, aki visszatér, és ismét újabb kenobitákat állít az oldalára. Jack Merchant nem hajlandó elkészíteni nekik a dobozt, így Pinhead elrabolja a fiát és a feleségét, ami már ösztönzőleg hat a férfira. Végül elkészült a hatalmas szerkezet, de Merchant így is az életéve fizetett. A felesége viszont okosan használja a kis dobozt, és sikerül visszazárniuk belé az összes démont. Miután Dr. Merchant elmeséli ezt a történetet, a kihallgatója, Rimmer (Christine Harnos) nem hiszi el, és mindenáron al akarják magukkal vinni a férfit. Vagy mindannyian mennek, vagy senki sem. Időközben azonban egyikük kiszabadította a bezárt Pinheadet és társait, akik hozzákezdenek a pusztításhoz. Dr. Merchant néhány pillanattal azelőtt hívta őket ide, a doboz segítségével, mielőtt a fegyveresek megérkeztek volna. A kenobiták sorra végeznek az emberekkel, így a megmaradtaknak nincs más választásuk, hinniük kell Dr. Merchantnak, aki megpróbálja befejezni, amit elkezdett. Végül neki és Rimmernek sikerül felrobbantania az űrállomást, így pusztítva el Pinheadet.

Amikor néztem, akkor is tudtam, hogy ez egy elvetélt ötlet, de mialatt írtam, még inkább ez lett a véleményem. Személy szerint nekem nem tetszett az alaptörténet, főleg az űrös, jövős rész. Az, hogy megmutatták, hogyan keletkezett a doboz, megérdemel egy pontot, hiszen ebből a dobozkából indult minden. A filmet Alan Smithee (A szemtanú nyomában, A vadon hívó szava, The Birds II: Lan's End) rendezte, és azért az a javára írható, hogy a véres, horrorisztikus jeleneteket jól megcsinálták, és volt benne ilyen bőven. A színészek nem igazán hatottak rám, bár Bruce Ramsey elég jóképű. A Jack Merchant feleségét alakító Kim Myersről pedig tudtam, hogy láttam már valamiben, csak ott fiatalabb volt. A neve is ismerősen csengett, és végül eszembe jutott egy film, de kiderült, rosszra gondolok. Aztán az IMDb-n láttam fiatalabb kori képeit; onnan ordít, hogy Lisa a Rémálom az Elm utcából második részéből. A két film között valamivel több mint tíz év különbség van, és ez volt az első produkció, amiben feltűnt.

Producerként Clive Barker itt is fel van tüntetve, és a zenét Daniel Licht (Salamon király kincse, A kukorica gyermekei 2-3., Rossz hold, Sorvadj el!) készítette, de nekem az aláfestés kicsit kevés volt. A Sorvadj el! zenéje például klasszisokkal jobb lett.

Szóval azt hittem, itt a mélypont, de azért végignéztem, és a jelenetek miatt nem csalódtam, de tévedtem, mikor azt hittem, ennél rosszabb már nem jöhet. Lásd Hellraiser 5.

Stúdió: Dimension Films, Miramax Films, Trans Atlantic Entertainment
Hossza: 85 perc
Forgatókönyv: Peter Atkins
IMDb értékelés: 4,6