A negyedik rész leírásának végén említettem, hogy azt hittem, rosszabb már nem jöhet. Tévedtem. Ismét egy új rendező, Scott Derrickson (Ördögűzés Emily Rose üdvéért), aki mint író is részt vett a munkálatokban. Hála istennek ebből a részből szinte teljesen eltűnt Clive Braker neve, csak az alapkarakterek (kenobiták) megteremtésében van szerepe. Akkor lássuk ezt a zavaros történetet, melynek megalkotása során nem törődtek sokat azzal, hogy az előző rész már 2127-ben játszódott. Mintha nem is vették volna számításba a negyediket, de talán jó is volt így. Miután azonban ők ilyet alkottak, nem tudom, miért tették...
Joseph Thorne detektív (Craig Sheffer) nem éppen a becsületesség szobra: drogozik, megcsalja a feleségét, ritkán foglalkozik a lányával és idős szüleivel, lenyúlja a rendőrségi bizonyítékokat. Csak a munkájának él, és a társa is tiszteli, már amennyire ismeri valójában. Egy este szörnyű gyilkosság helyszínére kell kiszállnia Joseph-nek és Tony-nak (Nicholas Turturro). Egy férfit brutálisan szétszaggattak a saját házában. A sok holmi között Joseph talál egy furcsa dobozt és egy gyertyában megpillantja egy gyerek ujját. Joseph elteszi a dobozt, és lazításképpen prostihoz megy. A fiatal lánynak kokaint is ad, és ő maga is szív. Miután végeztek, Joseph a mosdóban jobban szemügyre veszi a dobozt, éd azt tapasztalja, hogy az reagál az érintésére, és kinyílik. Hirtelen máshol találja magát, egy különös világban, ahol szörnyek veszik körül. Miután magához tér, azt gondolja, hogy csak a drog miatt volt, vagy csak rossz álom. Amikor elmegy a motelből, a lány még édesdeden alszik, de nem sokkal később a munkahelyén hívja fel Joseph-et, és sírva kéri, segítsen. A férfi odamegy a motelhez, de ami fogadja, arra nem számított. Társának is megmutatja, hogy mi van a fürdőszobában, és meggyőri, hogy tusolják el az ügyet. Hiszen Joseph a lánnyal volt, és ha valaki összefüggésbe hozza őt a halálával, akkor mindennek vége, a munkájának, a családjának, mindennek. Joseph arra is rájön, hogy a két ügy összefügg, a férfi brutális meggyilkolása és a lányé, mivel ott is talál egy levágott ujjat. A kisgyerek még élt, mikor az ujjakat levágták, állapította meg a szakértő, így Joseph-nek nincs sok ideje. Az ujjlenyomat-vizsgálat kimutatja egy tetováló, piercingbelövést csináló férfi ujjlenyomatát a dobozon, és Joseph meg is látogatja. Tőle tudja meg, hogy a férfi, akit meggyilkoltak, egy bizonyos Mérnöktől (James Remar) lopta el a dobozt, és a Mérnök senkit sem hagy futni. Joseph a titokzatos férfi nyoméba ered, de lépteit hullák szegélyezik, és közben mindenki őrültnek tartja. Joseph úgy érzi, csak ő találhatja meg a gyermeket, és ezen múlik a további sorsa...
Zavaros, vontatott, összevisszaság az egész. Azt hittem, hogy egy Philip Marlowe történet, meg egy horror keverékébe csöppentem. Raymond Chandler író hőse, Philip Marlowe magándetektív beszélt hasonlóan egyes szám, első személyben. Csakhogy én szeretem Marlowet, és ez csak halovány utánzata volt. Nem tudom, miért ez jutott eszébe a történet megalkotójának, de eltévesztette a házszámot.
A rendezés és az események is elég összefüggéstelenek voltak, de azért nem tagadom, hogy volt benne néhány véres jelenet, de ez egy horrornál alapkövetelmény. Ennek ellenére azért egy rémfilmtől is várunk valami pluszt. Ezt nem kaptam meg. Lehet, hogy ha krimiként, vagy thrillerként nézem meg, ami nem tagja a Hellraiser sorozatnak, akkor azt gondolom: rendben, nem a legjobb, amit láttam, de elmegy, mert szeretem a krimit. Akkor másztam a falra, amikor a végén kiderült, miről is van szó valójában. Pinhead is csak ekkor jelenik meg, és megtudjuk, hogy ő a Mérnök. Hogy hogy rakták össze mindezt, azt nem tudom, de nem kellett volna. Pinhead nem is durvult be igazán, csak pszichológiai terrort alkalmazott, pedig az előző részben még arról papolt, hogy a fájdalom az igazi. Itt meg arról szónokolt, hogy Joseph a testével megöli a lelkét... A kampókat is unalmassá tette a film, pedig addig arra gondoltam, mennyi módon lehet használni. A végén meg meg sem hal férfi, csak továbbra is küzd a démonaival. De könyörgöm, eddig nem ez volt. Eddig a démon az démon volt, "valódi", mint Pinhead. Na mindegy, az már nem részletezem, mit gondoltam, amikor a cowboyok megverték a zsarut, mint valami ninják...
Craig Shaffer (Drakula 2. - Mennybemenetel, Légörvény 2-3., Az éjszaka szülöttei) tőlem nem kap értékelést, sőt egyik színész sem, bár Nicholas Turturro szimpatikus volt, akit leginkább sorozatokban láthattunk. James Remart (Jószomszédi iszony, Halálosabb iramban) nagy színésznek tartok, de nem mondanám, hogy ebben a filmben. Az biztos, hogy már amikor először megjelenik mint Joseph pszichiátere, tudtam, hogy valami nem stimmel vele; arra gondoltam, ő a Mérnök, de a történet haladtával egyre biztosabb lettem benne, mivel annyira otthon volt a démonok témájában. Ja, meg hogy pap is a pszichiáterkedés mellett, az is gyanús volt. Mikor Joseph-et a végén felhívta a Mérnök maga, akkor meg már a hangja árulta el. Ha másban nem is, legalább ebben nem csalódtam, és továbbra is Doug Bradley alakította Pinheadet.
Stúdió: Dimension Films, Miramax Films, Neo Art & Logic
Hossza: 99 perc
Forgatókönyv: Paul Harris Boardman, Scott Derrickson
Zene: Walter Werzowa
IMDb értékelés: 5,5
