Egy klasszikus horrorfilm '88-ból, Tom Holland (Sorvadj el!, Langolierek - Az idő fogságában) rendezésében. Emléke örök nyomot hagyott a borzongás rajongóiban: megteremtette Chucky-t, az ördögi babát, aki játszani akar...
A film ott kezdődik, hogy egy téli éjszakán zsaruk kergetnek egy veszélyes, fegyveres bűnözőt. Mike Norris felügyelő (Chris Sarandon) bekergeti Charles Lee Ray-t (Brad Dourif) egy játékboltba, és sikerül is megsebesítenie. Charles Lee Ray megesküszik, hogy bosszút áll Norrison és Eddie Caputón (Neil Giuntoli), aki a társa volt, de otthagyta, hogy egyedül vigye el a balhét. Hatalmas robbanás rázza meg a játékboltot, és Ray meghal. Ezután találkozhatunk Andy Barclay-val (Alex Vincent), akinek születésnapja van. Minden vágya egy "Jó kisfiú" baba, mely beszélni is tud. Az anyjának, Karennek (Catherine Hicks) azonban nincs rá elég pénze, csak ruhát tudott venni neki. Látva fia csalódottságát, tanácstalan, de amikor a barátnője és kollégája, Maggie (Dinah Manoff) elújságolja neki, hogy egy házalónak van egy olyan babája, amit Andy szeretne, és olcsóbban is adja, Karen kapva kap az alkalmon. A férfi el is adja a játékot Karennek, bár minden valószínűség szerint lopta valahonnan. Andy viszont örül neki, s Karen is boldog ettől. Az öröm viszont csak addig tart, amíg egyik este Karen barátnője kizuhan a lakásuk ablakából. Maggie vigyázott Andy-re, mivel Karennek dolgoznia kellett. Mikor hazaér, a rendőrség várja, de Andy-nek nem esett baja. Ettől kezdve kezdenek egyre rosszabbra fordulni a dolgok, s a kisfiú állandóan bajba keveredik. Minden akkor kezdődött, amikor Chucky, a baba megérkezett hozzájuk. Andy különös értelmet tulajdonít neki, és ez az anyjának sem tetszik, de kezdetben csak a gyerek élénk fantáziájának tudja be. Mikor azonban Andy-t bent tartják egy pszichiátriai intézetben, Karen egy része hinni kezd abban, hogy Chucky tényleg él. Bár őrülségnek véli, megnézi a játék dobozát, és azt látja, hogy a babához járó egy pár elem ott van. De akkor mivel működik Chucky? Karen megragadja a babát, és a kandallóba akarja dobni, ha nem beszél. Akkor azonban Chucky-nál betelik a pohár, és ráveti magát a nőre. Sikerül elmenekülnie, de Karennek meg kell találnia, hiszen tudja, hogy a fiát akarja bántani, bár azt még nem érti, miért, és hogyan lehetséges ez az egész. Elmegy Norris nyomozóhoz, aki Maggie ügyén is dolgozott, s elmeséli neki a történteket, de a férfi érthető módon nem hisz neki, mindaddig, amíg a saját bőrén nem tapasztalja Chucky erejét. Nem sokkal később világossá válik számára, hogy Chucky baba nem más, mint maga Charles Lee Ray, aki bosszút esküdött ellene, s Eddie Caputo halála is értelmet nyer. Ray egy olyan játékboltban lelte halálát, ahol "Jó kisfiú" babákat lehetett kapni, s miközben haldokolt, voodoo bűbáj segítségével áttette a lelkét az egyik játékbabába. Andy Barclay pedig azért kell neki, mivel csak abba a személybe teheti át a lelkét ismét, akinek elsőként elmondta, ki is ő valójában.
Az izgalom fokozásáért mindenképpen megérdemel a film egy nagy dicséretet. Gondolok itt például arra a jelenetre, amikor Maggie azt kutatja a lakásban, hogy hol bujkál Andy (mert hogy azt hiszi, ő szórakozik vele), vagy arra, amikor Karen először döbben rá, hogy valami nem stimmel a babával. A jelenetek persze nem túl félelmetesek, véresek, de itt nem is ezen ezen van a hangsúly. A sokadik megnézésre már lehet tudni, hogy ki is gyilkolászik a filmben, de azért jól megcsinálták, hogy Chucky csak akkor mutatja meg valódi önmagát, amikor Karen be akarja dobni a tűzbe. Addig csak halványan sejtetik, hogy a babával van valami (persze igazából mindenki tudja). Onnantól kezdenek felgyorsulni az események, és nekem tetszik, amikor Chucky-nak elege lesz abból, hogy játékbabának nézzék. Van erő a kis kölyökben!
Chucy-t jól megcsinálták: úgy néz ki, úgy jár, mint egy baba, mivel az is, de látszanak rajta az emberi vonások. Természetesen nem ez volt az első babás horrorfilm, de Chucky-val kultuszt teremtettek, amit folytatások is követtek, bár nekem ez az első tetszett a legjobban, mindig is.A második epizód is kifejezetten jó lett, ott is fokozzák az izgalmat, Chucky visszatér, és talán kicsit több benne a véres, horrorisztikus jelenet.
Nem elhanyagolható tény, hogy nevetni is lehet a filmen, főleg ha már sokadszorra nézi meg az ember. Chucky-nak jó a szövege; egyik kedvenc jelenetem a liftes, "csúnya baba, csúnya baba" (mondjuk a vörös hajával és szeplőivel tényleg nem a legszebb játékbaba, de én az öreg helyében nem mondanék ilyet; szerencséje volt, hogy éppen fontosabb dolga akadt Chucky-nak, minthogy megbosszulja a megjegyzését). A film végén pedig mókás, hogy felgyújtották és lelőtték, de Chucky még mindig megy, még mindig megy... A fejvesztés sem okoz neki problémát, ugyebár.
A színészek nem fogtak meg különösképpen, én mindig csak Chucky-ra koncentráltam, de megjegyezhető, hogy a nyomozót alakító Chris Sarandont még fiatalabb kiadásban láthatjuk, szakáll nélkül. Meg sem ismertem, pedig őt láttam már más filmekben is. Alex Vincent jól alakította a megfélemlített kisgyereket, és tetszik a zárójelenetben használt pillantása, mely mindent elárul: lesz még folytatása. Catherine Hickset pedig évekkel később a Hetedik mennyország című sorozat mamájaként lehetett megismerni.
A rendezés mellett Tom Holland keze a forgatókönyvben is benne volt Don Mancini és John Lafia mellett. A zenét Joe Renzettinek köszönhetjük, akinek nevével már találkozhattunk a Kopogó szellem 3. részénél, s megkomponált dallamai kellően fokozzák az izgalmakat.
Stúdió: United Artists
Hossza: 87 perc
IMDb értékelés: 6,3
Egy szórakoztató olasz démonos horror Dario Argento (Sóhajok, A Stendhal szindróma, Tenebre, Trauma) és Lamberto Bava (Macabre, Fantaghiro sorozat) nevével fémjelezve. Azt hiszem ez volt az első olyan horror számomra, ami a csizma alakú félszigetről származik. Egy kiváló fórumon olvastam róla, és ez volt az egyik, amit kiválasztottam megnézésre. Lássuk is a történetet, mert sok mindent le szeretnék írni, ami megragadt a filmből.
Megmondom, a filmet az "ocsmány" kategóriába sorolnám, mármint azért, mert nagyon sok olyan jelenet van benne, amiben folyik a vére, szakad a bőr, de nem részletezem tovább. Plusz itt még élénkzöld folyadék is szivárog a démonná váltak szájából, és majd minden testnyílásából. Úgy hogy van bőven mit nézni, és feldolgozni, de én kedvelem ezt a filmet. Első nézésre elég undorítónak találtam, még másodjára is, de ez így jó szerintem. Most már tudom, mire számítsak, de akkor is gyakorol hatást. Gratuláció illeti a maszkmestereket, és a történet megalkotóját, Dardano Sacchettit is. A forgatókönyvet többen hozták össze: Dario Argento - aki nem mellesleg producere is a filmnek - , Lamberto Bava - ő a rendezője is - és Franco Ferrini.
Számomra (majdnem) ismeretlen színészekkel, de egyedi alaptörténettel, Robert Englund (Rémálom az Elm utcában sorozat, A mángorló, Az operaház fantomja, Rémségek könyve) főszereplésével és Wes Craven (Rémálom az Elm utcában sorozat, Sikoly sorozat, Sziklák szeme) nevével kellemes szórakozást kaptam, már a legelső alkalommal. Mivel én korábban még nem láttam a filmet, pedig régen felvettem az egyik csatornáról. Csak a Boogeyman: The Killer Compilation (2001) című "dokumentumfilmben" láttam; nem is emlékeztem, hogy ez a démoni szörnyeteg egy Dzsinn (nem egy Dzsini!).
A folytatások szintje fokozatosan romlott, és ez még rosszabb volt, mint a második rész. Gary Sherman rendező tovább szőtte a kalapos Kane történetét...