Shooter, filmvadász blog

A Hellraiser-sorozat harmadik darabját sem először láttam. Egész jó volt. Nem igazán tudok mást mondani, mert ahogy haladtam előre az epizódokkal, még ez volt az utolsó, ami úgy ahogy elnyerte a tetszésem, mint a sorozat illeszkedő darabja. A többi már... áh, de erről majd később. Szóval a Pokol a földön még elment, melyet szintén Peter Atkins írt (forgatókönyv), ahogy a második részt, de már egy Anthony Hickox nevű ürge rendezett.

SPOILER
Egy J.P. Monroe (Kevin Bernhardt) nevű férfi, akinek rengeteg pénze van és egy jól menő klubot tart fenn, egy este ellátogat egy titokzatos galériába. Tudja, mit keres, hiszen valaki külön ajánlotta neki a helyet. Amikor megpillantja a kiszemelt művet, megjelenik egy titokzatos alak, aki bagóért eladja neki a furcsa oszlopot, melyen különféle motívumok, domborművek vannak. Mindeközben a történet másik főszereplője, Joanne 'Joey' Summerskill (Terry Farrell) riporter azon bosszankodik egy kórházban, hogy ott nem történik semmi érdekes. Nos, téved, mert hamarosan egy nagy sztori pottyan az ölébe. Egy fiatal férfit hoznak be a kórházba, akibe valamiféle kampók akadtak, és szörnyű sérüléseket szenvedett. Egy fiatal lány is vele van, aki lehet, hogy látott valamit, de Joey-nak nem akar beszélni. Hármójuk sorsa összefonódik: a lány, Terri (Paula Marshall) J.P. egy barátnője. Joey-nak nem sokáig kell keresnie Territ, mert az maga hívja fel, és el is megy hozzá, hogy elmondja, amit tud. A két nő kis kutatásba kezd, főleg a titokzatos mű, amit J.P. szerzett, és a galéria után. Előkerül egy név is, Elliot Spenceré, aki után Joey szintén nyomozni kezd. Eközben J.P. sem unatkozik: észreveszi, hogy a domborműves oszlopról eltűnt valami. Egy nagy, kocka alakú lyuk tátong rajta, és amikor a férfi belenyúl, egy patkány harapja meg, így rákerül a vére az oszlopra. A férfi vére pedig felébreszti az oszlopban nyugvó kenobitát, Pinheadet (Doug Bradley), aki kész megmutatni J.P.-nek a legnagyobb gyönyöröket. Ráveszi, hogy hozzon neki áldozatokat, hogy teljesen kiszabadulhasson börtönéből. J.P. magához csalja Territ, aki úgy érzi, csalódott Joey-ban; az csak az információkat akarta kiszedni a sztorijához. Éppen kisírja magát a vállán, amikor J.P. rátámad, és a megelevenedő Pinheadnek akarja ajánlani, de végül maga J.P. kerül a karmai közé, és nem sokkal később Terri is. Joey tovább folytatja a kutatást, de álmai időről időre megzavarják. Az apjáról van egy visszatérő álma. Mintha ez még nem lenne elég, az oszlopból kiszabadult Pinhead őt veszi célba, és gyűjt maga köré segítőket is, például Joey egyik kollégáját, Daniel 'Doc' (Doki) Fishert (Ken Carpenter). Mindegyikük, J.P., Terri és Doki is kenobitává válik, és Pinheaddel az élükön, Joey-tól meg akarják szerezni a dobozt, mely ismét eltüntetheti őket. Mikor Joey már azt hiszi, hogy vége az egész rémálomnak, Pinhead kihasználja esendőségét, gyengeségét, és belemászik az álmaiba...

Főleg azért tetszett a film, mert még többet megtudunk belőle Pinhead, alias Elliot Spencer múltjáról, illetve bejöttek az új kenobiták, főleg a kamerafejes. A főszereplők, mint Terry Farrell, nem nyerték el a tetszésemet. Lehet, hogy azért, mert alapból idegesítő egy karakter volt. Ashley Laurence is feltűnik még egy kis jelenetben, sőt Anthony Hickox egy katonát alakított, és Peter Atkins sem maradt ki. A film jelenetei nem voltak olyan horrorba illők, mint az előző részekben. A zenéről meg annyit, hogy ezt már Randy Miller (Életveszélyben, Tűzgyújtó 2. - Fellángolás) készítette, de jó volt a filmhez képest.

Végszóként nem tudom nagyra értékelni a filmet, de nem is mondanám, hogy rossz. A további folytatásokhoz képest, amiket eddig láttam, mondhatnám, ez főnyeremény...

Stúdió: Fifth Avenue Entertainment, Trans Atlantic Entertainment
Hossza: 93 perc
IMDb értékelés: 5,1

Akkor tessék, itt van a sorozat második része. Nem úgy emlékszem, hogy láttam volna mindet, ezért nézem most meg az összes darabot. Ez is legalább olyan jó, mint az első, bár nekem akkor is az a favorit. Nézzük a történetet:

SPOILER
A történet ott folytatódik, ahol abbahagyták. Kirsty (Ashley Laurence) családja meghalt, és nincs senkije. Egy pszichiátriai intézetbe kerül, hiszen különös dolgokról beszél: démonokról, akik jöttek és megölték az apját. A rendőrség nagyon kíváncsi lenne, mi is van-e mese mögött, de Kirsty csak ezt hajtogatja. A kórház igazgatója és orvosa, Dr. Philip Channard (Kenneth Cranham) különös figyelmet fordít rá, főleg miután ő is meghallja a történetét. Channard kollégájra, Kyle MacRae-re (William Hope) bízza Kirsty-t, akik közelebb kerülnek egymáshoz. Kyle sem hisz ugyan a lánynak, de ő az első, aki nem komplett őrültként kezeli. Eközben a "jóságos" Dr. Channardról kiderül, hogy valamiféle morbid kísérleteket végez a betegein, és különös vonzódása van egy bizonyos doboz legendájához. Ő is, mint annak idején Frank, meg akarja ízlelni a legnagyobb gyönyöröket. Mikor meghallotta Kirsty vallomásának azt a részletét, hogy a házukban van egy matrac, amin valaki visszatud járni, az irodájába hozatja azt, és az egyik páciensét feláldozva visszahozza az élők sorába Juliát (Clare Higgins). Mint Frank, ő sincs jó bőrben, ezért további áldozatokra van szüksége. Julia és Dr. Channard azonnal megértik egymást; a doktor rajta keresztül akarja megismerni a nagy titkokat és a gyönyört. Csakhogy ehhez arra van szükség, hogy a dobozt kinyissák. Dr. Channard erre a feladatra egyik bentlakó betegét, Tiffany-t (Imogen Boorman) választja ki, aki oda van a rejtvényekért, de sosem beszél, mivel a múltjában szörnyűségek történtek. A fiatal lány ki is nyitja a dobozt, és nemsokára megjelennek a kenobiták, hogy teljesítsék hívójuk vágyait. Eközben Kyle mégis elhiszi Kirsty történetét, mivel a saját szemével látta Dr. Channard irodájában Juliát és a főnökét. Ketten elmennek hát a doktorhoz. Kirsty-nek nem is lehetne ez fontosabb, mivel úgy hiszi, az apja üzeneteket küld neki, hogy mentse meg a Pokolból. Kirsty és Kyle azonban szembetalálkozik Juliával, és egyikük sem ússza meg büntetlenül... Miután Kirsty magához tér a Juliától kapott ütéstől, azt tapasztalja, hogy a Poklot ismét megnyitották. A dobozzal a kezében ő is behatol a mélyére, hogy megmentse az apját. Miután összetalálkozik Tiffany-val, aki szintén bejutott a sötét átjárókba, együtt folytatják útjukat. Kirsty-nek azonban hamarosan rá kell jönnie, hogy nem az apja küldte hozzá a jeleket, hanem Frank bácsikája (Sean Chapman), aki örök vágyaitól szenved a Pokolban. Egy újabb találkozás Juliával, a kenobitákkal (akik ezúttal nem kérnek az alkukból) és Dr. Chennarddal, aki már nem önmaga. Végül Kirsty-nek és Tiffany-nak sikerül kijutnia a kenobiták Poklából, de a szörnyűségek még itt sem érnek véget. Dr. Channard, vagyis már Channard kenobita is átjutott a kórházba, és további műtéteket szeretne végrehajtani páciensein. A szörnyeteggé alakult Channard elől elmenekülnek, de vissza kell menniük a Pokolba, hogy Tiffany bezárja a kapuját. Rá is jön, hogyan kell, de eközben Channard kenobita ismét támadásba lendül...

Tony Randel (Amityville - Ütött az óra, A nesztelen halál, Rejtélyes igazságok sorozat) rendező korábbi és későbbi filmjeit nem igazán láttam, de a Hellraiser II nekem tetszett. Ezt már nem Clive Barker készítette, de producerként részt vett a munkálatokban. Tetszik, hogy ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Ebben a filmben már többet megtudhatunk a kenobitákról, és múltjukról, hogy mindegyikük ember volt, és Pinhead (Doug Bradley) emlékeibe is bepillantást nyerhetünk. Illetve segítséget is nyújt a két lánynak (olyan "édes" volt, mikor "megköszönte" Kirsty-nek a megszabadítást).

A színészi játék nekem egy kissé silányabbnak tűnt, főleg a visszatérő szereplők felől: Ashley Laurence, Sean Chapman és Clare Higgins. Utóbbi itt már annyira irritáló volt, a falra másztam tőle, de talán ez is volt a készítők szándéka. A végzet asszonya visszatért... A bőr nélküli Juliát és Franket ismét más alakította: Deborah Joel és Oliver Smith (ő már az első részben is). A Juliáról jut eszembe: nem tudom miért kellett a szinkronban magyarosítani ezt a nevet, mert úgy mondják "Júlia"... A kenobiták jól játszottak, bár nekem nem tetszett, hogy annyit beszéltek. Megismerhettünk viszont új kenobitát is, Channard dokit, akinek mindenféle bizgentyű jön ki a csápjaiból. Ez jó volt! Több emlékezetes jelenet is van a filmben, például Julia visszatérése, Julia levetett bőre és Channard átváltozása, illetve "fejvesztett" pusztulása.

Az aláfestő zenét ismét Christopher Young biztosítja nekünk, amiben nem csalódtam. Egyszóval még több vér, mocsok és kenobita. Megéri megnézni az első után!

Stúdió: Film Futures, New World Pictures, Troopstar
Hossza: 99 perc
Forgatókönyv: Peter Atkins
IMDb értékelés: 6,2

Stephen King novellája alapján készült film, úgyhogy nekem abszolút kedvenc. Régen olvastam már a történetet, és az tény, hogy a filmet bő lére eresztették, de hát ez evidens, mivel egy körülbelül másfél órás filmbe beleférnek olyan jelenetek, amik egy rövid novellába nem. Szóval mint film, nekem bejön. Bár mindegyik King könyvből készített film legalább ilyen lenne. Ez a történet egyébként az Éjszakai műszak kötetben jelent meg, olyan novellákkal együtt, mint a Jerusalem's Lot, az Éjszakai műszak, A mángorló, a Néha visszatérnek, A fűnyíróember és a Leszoktató Rt. Majd mindből azonos című film is készült, kivéve az utolsót, ami a Macskaszem része, illetve a Jerusalemből Salem lett..

SPOILER
Burt (Peter Horton) és Vicky (Linda Hamilton) nagy utazásra indulnak. A fél országot átszelik, mivel a férfi új munkát kapott. Éppen Nebraskán haladnak keresztül, amikor egy szörnyűség történik: a kocsijuk előtt az úton hirtelen a semmiből előtűnik egy gyerek, egy fiatal fiú. A pár már nem tud megállni, és elgázolják őt. Hamarosan azonban rájönnek, hogy nem ők bántak el a fiúval, hiszen annak már elvágták a torkát, és félig holt volt már. Beteszik a kocsijuk csomagtartójába, a bőröndjét is viszik, és keresni akarnak egy telefont, ahonnan felhívhatják a rendőrséget. De hogyan került oda a fiú az útra? Néhány pillanattal előtt, mint Burt és Vicky odaért, a srác két másik gyerektől, Jobtól (Robby Kiger) és Sarah-tól (Anne Marie McEvoy) búcsúzkodott, mivel mindenáron meg akart szabadulni valami Isaactól (John Franklin) és Malachaitól (Courtney Gains). A terv, hogy a kukoricaföldön keresztül kijusson az útra, nem úgy sikerült neki, ahogy akarta... De most térjünk vissza Burtre és Vicky-re. A pár akárhogy akarja, nem talál telefont, sem egy valamire való várost. Még egy öreg benzinkutast is megkérdeznek, és ő elküldi őket a legközelebbi városba. Csakhogy mégis Gatlinbe, egy elhagyatott helységbe jutnak, mert minden út oda vezet... Közben kinyitják az elgázolt fiú táskáját, melyben furcsa dolgokat találnak, például egy kukoricából készült feszületet. Mikor végül Burt mégis megelégszik Gatlinnel, csalódnia kell, mivel tényleg elhagyatottnak látszik. De azért azt remélik, a telefon csak működik... Ebben is csalódniuk kell, de egyszer csak meglátnak néhány fiatalt a városban, és utánuk erednek. Találnak egy hzat, amiben találkoznak a kis Sarah-val, aki különös dolgokat mond nekik, például, hogy nem szabad rajzolnia, mert nem engedik, és ismét előkerül az Isaac és Malachai név. Akkor kezdenek rosszabbra fordulni a dolgok, mikor Burt a házban hagyja Vicky-t, és Sarag rajzolni kezd. Hamarosan fiatal gyerekek jönnek és viszik el Vicky-t, Burt pedig összetalálkozik egy csomó helyi fiatallal, akik különböző eszközökkel, fegyverekkel támadnak rá. Egyikük sem érti, mi folyik a kisvárosaban, de hamarosan kiderül Burt számára: akkor kezdődött minden, amikor az a bizonyos Isaac megérkezett. A fiatalokat maga köré gyűjtötte, mint egy szektát alkotva, és a vallásról, a végítéletről, a felnőttek veszélyéről és arról szónokolt, aki "a kertek alatt jár". Isaac meggyőzte a gyerekeket, hogy a felnőttek rosszak, és mindegyiküket meggyilkolták. Ezt Job meséli el Burtnek, aki segített neki elbújni üldözői elől. Job annak idején saját szemével látta, mit tettek a többiek a felnőttekkel. Azt is elmondta, hogy Sarah rajzainak is köze van hozzá, és Isacc mint próféciaként hisz bennük. Ezért is küldte jobbkezét, Malachait és a többieket a pár keresésére. Vicky-t már el is fogták, és keresztre feszítették a kukoricás kellős közepén, és várják az Ő eljövetelét az áldozatért. Burt és Job azonban szintén ide igyekszik, hogy megakadályozzák Isaac aljas tervét. De mire odaérnek, már Isaac is fenn lóg egy kereszten, mivel Malachainak elege volt már a süketeléséből, és nem hitte el, hogy tényleg beszélt Vele. Miközben Isaac átkozódik föntről, Burt, Job és Sarah (időközben csatlakozott hozzájuk) kiszabadítják Vicky-t. Jobnak ezután beugrik, hogy annak idején a rendőrfőnök próbálta meg legyőzni Isaacékat, csak megállították. El is meséli, hogyan akarta útjukat állni: fel akarta gyújtani a kukoricást, hogy elpusztítsa azt "aki a kertek alatt jár". Burt és Job nekilátnak hát, hogy ugyanezt tegyék, miközben Isaac is kiszabadul, bár már nem önmaga, s Malachaira támad...

Linda Hamilton és Pater Horton. Utóbbi talán iskább soroatazokból lehet ismerős. Bár nekem a szintén King-filmet megjárt Steven Weber (Ragyogás, Nightmares & Dreamscapes: From the Stories of Stephen King) jutott eszembe róla, és egy ideig azt is hittem, Weber játszik ebben a produkcióban is, annyira hasonlítanak egymásra. Linda Hamilton ugyanabban az évben szerepelt A kukorica gyermekeiben és a nagy sikerű Terminátorban. Csak pár éve volt színésznő, és fiatalon kapta meg ezen szerepeket. Szerintem mindkettőben jól alakított. A kis Robby Kiger és Anne Marie McEvoy nagyon aranyosak voltak Job és Sarah szerepében, John Franklin és Courtney Gains ("Betolakodó! Betolakodó!") pedig ijesztőek. Az a sok gyerek, aki kést, kaszát, és egyéb eszközöket fogott a betolakodókra, ők is jól szerepeltek, mint vérszomjas szektatagok. A film nem egy vértől tocsogó alkotás, de azért van benne egy két horrorisztikus képkocka, például amikor a gyerekek legyilkolják a felnőtteket, szüleiket. Van viszont olyan, amit nem mutattak meg, tehát inkább a feszültségkeltésre törekedtek. Még annyit, hogy az eddig látott sorozatdarabok közül nekem ez tetszett a legjobban, talán meg még a második film.

Jonathan Elias készítette a film zenéjét, ami szintén illik hozzá, fokozza a feszültséget. Olyasmi, mint az Ómen ave satanija. Eliasnak ez még a zeneszerző karrierje kezdetén, elején volt (kb. '82 körül volt az első film, amihez a neve fűződik).

Stúdió: Angeles Entertainment Group, Cinema Group, Gatlin, Planet Producions
Hossza: 92 perc
Forgatókönyv: George Goldsmith
Rendező: Fritz Kiersch
IMDb értékelés: 5,3

Abszolút kedvenc horrorfilm, mely Clive Barker alaptörténetéből született, és Pokolkeltő címmel jelent meg hazánkban. Olvastam a könyvet is, és ha jól emlékszem eléggé hasonlítanak, mármint a regény és a film. Mindkettő jó, talán nem véletlenül: a forgatókönyvet is Barker csinálta, sőt a rendező is ez a nagy koponya volt. A misztikus történet szerint...

SPOILER
Frank (Sean Chapman), a "jó bátyó" kalandos és színes életet él, de számára már nem lehet újat mutatni, nem elégítik ki az egyszerű vágyak. Az igazi, minden érzéket kielégítő extázisra van szüksége, így kutatni kezd. Rátalál egy ősi legendára, melynek középpontjában egy rejtélyes kis doboz áll, ami az örömök kulcsa. Frank le is gombolja érte a pénzt, és övé lesz a tárgy. Fáradságos munkával sikerül is kinyitnia, azonban olyan dolgokat él át általa, amiket nem is képzelt el. Eljönnek érte ugyanis a félelmetes kenobiták, akik a Pokolból származnak, és annak, aki kinyitja a dobozt, megmutatják a "legszebb örömöket". Ezek azonban csak nekik kellemes, mert Frank "szétszaggató" élményben részesül. El is távozik a földi világról, de nem megy messzire a családi háztól... Kis idő múlva Larry (Andrew Robinson), Frank öcsikéje és annak felesége, Julia (Clare Higgins) érkezik a házba, mely új otthonuk lesz. A beköltözési hercehurca közben Larry megsérül, és mivel nem bírja elviselni a vér látványát, feleségéhez szalad, aki azonban messze jár gondolatban: Frankre emlékszik. Julia és Frank szeretők voltak évekkel ezelőtt, nem sokkal a pár esküvője előtt jöttek össze. Julia rég nem találkozott Frankkel, de számára ő még mindig nagyon fontos, sőt az egyetlen az életében, férjét nem is tartja sokra. Szóval Julia Frankről képzeleg, Larry viszont vértől áztatott kézzel lép be abba az emeleti szobába, ahol Frank átélte a "csodák csodáját". Szét is csöpögteti vérét a szoba padlóján, mely beivódik a rések közé, beindítva ezzel a folyamatot, melynek végén Frank újjászületik. Csak éppen nem valami szépen tér vissza, nem éppen emberi, így az egyetlen ember felé közeledik, aki kéznél van: Juliához. A nő kezdetben megrémül a szörnyetegtől, ami szerelméből lett, de később bármire hajlandó, amit az kér tőle. Frank pedig azt akarja: Julia hozzon neki áldozatokat, hogy azok testének kiszívásával ő jobb állapotba kerüljön. Julia fel is cipel néhány férfit, akik nem lesznek soká vendégek a házban. Csakhogy a két összeesküvő nem számított Kirsty-re (Ashley Laurence), aki okkal óvta mindig is apját, Larry-t az új feleségétől. Kirsty rájön, hogy valami nem stimmel Julia körül (jobban, mint máskor), és követi a házba, de ő azt hiszi, megcsalásról van szó. Álmában se gondolta volna, hogy az emeleti szobában egy félig holt emberre bukkan, és Frankre. A szörnyűségektől Kirsty megpróbál menekülni, s mikor Kirsty-nek sikerül megszöknie, az emlékektől zavaros fejjel az utcán ájul el, és egy kórházba kerül. Csak egy fogódzója maradt, a titokzatos doboz, amit még szökése előtt vett magához. Azt tudja, hogy Frank valamiért nagyon vissza szerette volna kapni ezt a dobozt, amit addig-addig forgat, míg ki nem nyílik. Ekkor ismét eljönnek a kenobiták, de ezúttal Kirsty nem lesz az áldozatuk, hanem elárulja nekik, hogy Frank visszatért, és alkut köt velük: ha átadja Franket, nem viszik magukkal. Kirsty így hát visszamegy a rémségek házába, hogy beszéljen az apjával is. Azonban amíg ő kórházban volt, Larry szintén  ki lett szívva, és csak Juliával és Frankkel találja szemben magát. De Julia sem húzza sokáig: egy véletlen következtében Frank öli meg a nőt (neki aztán nem volt olyan fontos, "nem személyes"). Kirsty és Frank párharca nem marad néző nélkül; hamarosan megjelennek a kenobiták is az alku miatt. Miután Frank bátyó megkapja a jussát, Kirsty sem maradhat ki, hiszen egy kenobitában nem lehet megbízni...

Clive Braker nagyszerű kultuszfilmet alkotott, melyben Andrew Robinson alakítja a kissé gyámoltalan Larry-t, aki Julia és Kirsty között felvette a villámhárító szerepét. Robinson az egyik kedvenc színészem, valószínűleg ezen szerepe miatt, mivel itt láttam először, pedig elvileg a Gyerekjáték harmadik részében is játszott, de onnan nem ismerős. Az "együgyű" Larry viszont emlékezetes. Clare Higgins, vagyis Julia nem a legszimpatikusabb karakter a filmben, de annyira jól alakítja a csalárd, szerelemre éhes nőt, aki a cselekmény haladtával végzet asszonyává válik, hogy az fantasztikus. Szinte rosszabb, mint maga Frank, mivel Julia a végén jobban élvezi a gyilkolást, mint szívszerelme. Clare Higgins és a Kirsty-t alakító Ashley Laurence egyébként nem csak ebben a filmben tűnik fel, hanem egy-két folytatásban is játszák szerepüket. Sőt, Sean Chapman (alias Frank) is. Megjegyzem, Franket szörnyetegként egy Oliver Smith nevű színész alakította, és a film maszkmesterei is mesterien dolgoztak. Van benne jó pár "gusztustalannak" vagy "gyomorforgatónak" nevezhető jelenet.

A zenét Christopher Youngnak köszönhetjük, aki olyan filmekhez írt alapot, mint a Átok két része, a Rossz álmok vagy a Rémségek könyve.

Stúdió: Cinemarque Entertainment, Film Futures, Rivdel Films
Hossza: 94 perc
IMDb értékelés: 7.0

Úgymond rendszeres Robin Cook olvasó vagyok, olvastam már több könyvét, meg is van jó pár. A Kómát is olvastam valamikor, de a belőle készült azonos című film sem okozott csalódást. Azt most nem tudnám megmondani, hogy mennyiben más a kettő, mivel elég rég vettem a kezembe a regényt, de nekem tetszett a film is, és már nem először néztem meg. Lássuk akkor a történetet, ami...

SPOILER
... a Boston Memorial Kórházban játszódik. Megismerjük Susan Wheeler (Geneviéve Bujold) medikust és Dr. Mark Bellows-t (Michael Douglas), aki a kollégája és barátja is egyben. Egy összeveszés kettejük között, és Susannak máris elromlik a kedve. Miközben küzd a megterhelő munkájával, örül, ha egy kicsit kimozdulhat a taposómalomból. Rendszeresen táncórára jár egyik barátnőjével, Nancy Greenly-vel (Lois Chiles), aki éppen egy rutinműtétre készül. Na nem ám ő az orvos, hanem a páciens, akin végrehajtják. De nem kell aggódni, mondja Susan, aki szerint ez mindennapos eljárás (terhességét szakítják meg). El is jön a műtét napja, és minden rendben indul, hallhatunk egy kis oktatást is a medikusoknak az aneszteziológiáról, de a műtét vége rosszul sül el: Nancy nem akar felébredni az altatásból, sőt kómába esik. Mikor Susan értesül erről Mark által, higgadtan fogadja, de teljesen össze van zavarodva. Mégis hogyan történhetett ez egy rutinműtét során?, kérdezi. Erre senki sem tud választ adni, csak tanácstalanul csóválják a fejüket. Ahogy azt sem tudja senki, hogy hogyan lehet visszamenőleg több Nancyéhez hasonló eset. Mivel Susan szerint nem stimmel valami, nyomozásba kezd, amivel felkelti a kórház igazgatójának, Dr. George-nak (Rip Torn) is a figyelmét. Susan megpróbálja meggyőzni a főnökét, és Markot is, hogy ki kellene vizsgálni az eseteket, de mindenki csak személyes érintettségének tudja be elhamarkodott és forrófejű lépéseit. Úgy tűnik hát, hogy Susan egyedül maradt, de nem hajlandó lemondani arról, hogy kideríti, miért estek kómába a páciensek, akik meglehetősen egészségesek voltak. Nyomozása során Susan eljut egy gyanús intézethez és rájön az esetek közötti összefüggésekre is. Már csak az marad hátra, hogy kiderítse, ki áll mindezek mögött, és le is leplezze. Ez azonban nem egyszerű, mivel a tettes is tudomást szerez ügyködéseiről, és ráküld egy bérgyilkost is. Susan kétségbe esetten fordul Mikehoz, de nem tudja biztosan, benne megbízhat-e, így végül ismét a kórház igazgatójának tálal ki, hiszen ő mégiscsak tud tenni valamit. Tesz is, de az nem az, amit Susan remél...

Azt hiszem kezdhetném a szinkron említésével. Enyhén szólva vicces volt. A főszereplőknek egész jó volt, de a többinek béna, és mintha többször is hallottam volna ugyanazt a szinkronhangot más-más embereknél, de ezt nem tudom biztosan. Viszont ennek ellenére talán megdobta annyival a filmet, hogy megkacagtatott.

Michael Douglas fiatalon. Hát igen... Azon kívül, hogy jóképű, jó színész is, de ez körülbelül a hetedik filmje lehetett, és még nem volt annyira ismert, mint ma. Nekem személy szerint jobban tetszett itt, mint a Ne szólj szájban (2001), de kevésbé, mint a Zaklatásban (1994). A női főszereplőről, Geneviéve Bujoldról semmit sem tudok, nem is hiszem, hogy láttam volna másban, vagy csak nem emlékszem rá, de kitűnően alakította a felbuzdult főhősnőt, aki nyomozásával fokozatosan rávilágít az összefüggésekre. Susan Wheeler karaktere egy erős és független nőé, akit nagyszerűen játszott el a színésznő. Rip Torn (Man in Black - Sötét zsaruk sorozat, Műanyag szerető) nyomot hagyott a mindenre elszánt, "mindenható" igazgató szerepében, főleg a film utolsó jeleneteiben, amikor is azt hiszi, terve sikerült, és tovább machinálhat a kórházzal, és nagy pénzeket kasszírozhat be az illegális szervkereskedelemmel. Említésre méltó még Tom Selleck vendégszereplése is, bár csak egy, max. két percig látható a képernyőn, legközelebb már csak a hullaházban látjuk viszont, megszabadítva néhány belső szervétől. Most jut eszembe, van benne egy-két "rázós" jelenet, konkrétan.

A rendező és forgatókönyvíró Michael Crichton volt, aki olyan népszerű regények írója, mint a Zaklatás, a Kongó vagy az Őslénypark (Jurassic Park). Nagyszerű író, és rendezőnek sem utolsó. A film zenéje nagyon tetszetős, nem is véletlenül, mivel Jerry Goldsmith nevéhez fűződik. A Metro-Goldwyn-Mayer pedig egy jó stúdió, csináltak ők egypár jó régebbi filmet (Kopogó szellem-sorozat, Halálos árnyék, stb., stb.).

Stúdió: Metro-Goldwyn-Mayer (MGM)
Hossza: 113 perc
IMDb értékelés: 6,8