A folytatások szintje fokozatosan romlott, és ez még rosszabb volt, mint a második rész. Gary Sherman rendező tovább szőtte a kalapos Kane történetét...
Carol Anne (Heather O'Rourke) egy idejeig a nénikéjénél, annak férjénél és mostohalányánál lakik egy hatalmas felhőkarcolóban. Patricia Wilson-Gardner (Nancy Allen) Diane Freeling testvére, de a kislánnyal nem a legjobb a viszonya. Nem tudja, hogyan közeledjen hozzá, bezzeg férje, Bruce Gardner (Tom Skerritt) igen. Megkedvelte a kislányt, és sokat foglalkozik vele. Lánya, Donna (Lara Flynn Boyle) pedig többször kényszerül vigyázni rá, bár ez nem esik annyira nehezére, mivel szereti Carol Anne-t, csak szívesen van a barátaival is. Bruce egy nívós iskolába is beíratta Carol Anne-t, mely nagyon okos gyermekeket tanít. A lányt azonban folyton piszkálják azért, amiket beszél, például szellemekről. Csak ő és a családja tudja, mit éltek át, de a többiek nem hisznek neki. Az iskola pszichiátere sem hisz neki, sőt egyenesen bajkeverőnek tartja, aki tömegpszichózisra képes, és bármire rá tudja venni az embert. Úgy mutogatja mindenkinek, mint valami cirkuszi állatot. Mindeközben ismét furcsa dolgok kezdődnek Carol Anne körül, többek között az egész felhőkarcolóban rémesen hideg lesz, a tükrök pedig megrepednek, és megjelenik Kane (Nathan Davis) tiszteletes is, aki szektáját a halálba kergette, és most nem találja a helyét, nem találja a fénybe vezető utat. Carol Anne-re van szüksége, de ez azt jelenti, hogy ő sem térhet vissza többé. Tangina (Zelda Rubinstein) is megérzi, hogy Carol Anne megint bajban van, és a felhőkarcolóhoz indul, hogy segítsen. Kane mindenféle illúziót bevet, hogy győzzön, és ehhez tükröket hív segítségül...
Könyörgöm, ne! Emlékeztem én, hogy a harmadik rész a legrosszabb, de csak a karakterek, meg a felhőkarcoló rémlett, az nem, hogy a szektavezért már megint visszahozták a történetbe. Ráadásul most nem is Julian Beck alakította, ami talán az előnyére írhatnék. Davis olcsó utánzata volt az előzőnek Kanenek, és az sem volt valami meggyőző.
Az sem segített a filmen, hogy teletűzdelték több akkoriban lehet, hogy menő színésszel. Én szeretem Tom Skerrittet (A nyolcadik utas: a Halál, A holtsáv, Gyilkosság lólépésben), sármos és jó színésznek tartom, illetve Nancy Allent (Carrie, Robotzsaru 1-3., A kukorica gyermekei 6. - Isaac visszatér) is láttam már több filmben, amikben jól játszott, de ez nem azt jelenti, hogy tőlük jobb lett a Poltergeist 3. Lara Flynn Boyle-nak pedig ez volt az első filmszerepe, ő volt a friss felfedezett a filmmel együtt. Ettől függetlenül jól alakított, ahogy Heather O'Rourke is, akin sajnos ekkor már látszottak betegségének jelei. Még a forgatás befejezte előtt elhunyt. Jobban mondva már csak az utómunkálatok voltak hátra, és a film végét is úgy készítették el, hogy az utolsó jelenetben a kislány fel sem néz, mivel az már nem O'Rourke volt. Tanginát továbbra is Zelda Rubinsteis formálta meg, de még jó, hogy nem készült még egy folytatás, mivel karakterét megölték, és az kellett volna még, hogy más alakítsa őt is.
Gary Sherman a rendezés mellét társíró is volt, és a zenét Joe Renzetti (Gyerekjáték, Basket Case 3) készítette. Az effektek szerintem silányak voltak, és az egyik jelenetben a film vége felé, Kane arcáról mintha nyálkás párizsi potyogott volna... Uhh! És az is rémes volt, hogy milyen óriási fejet tettek a kislányra, mikor az átváltozott. Szóval a Kopogó szellem számomra jó színészekkel egy hosszú, végtelennek tűnő szenvedés volt.
Stúdió: Metro-Goldwyn-Mayer (MGM)
Hossza: 98 perc
Forgatókönyv: Steve Feke, Gary Sherman, Brian Taggert
IMDb értékelés: 4.0
Ezen második rész már nem nyújtotta azt az élvezetet, mint az indító film. Persze, jó, hogy van egy folytatás, de néha talán hagyni kellene, hogy a film csak úgy önmagában legyen. Na, nem mondom azt, hogy rossz a Kopogó szellem 2., de engem már közel sem kötött le annyira. Íme az alaptörténet, ami nekem pont nem jött be.
Tobe Hooper (A mángorló, A texasi láncfűrészes mészárlás 2., A gonosz háza) rendezése és Steven Spielberg (E.T. A földönkívüli, Hook, Jurassic Park) forgatókönyve garantálja a jó szórakozást. A Poltergeist első része nekem már akkor nagyon megtetszett, amikor először láttam. Az már régen lehetett, valamelyik tv-csatornán, de azóta többször is megnéztem, és nem igen lehet megunni. Misztikus, izgalmas, bár a szörnyek nem a legfrissebb számítógéppel elkészített grafikák, de éppen ez benne a jó.
JoBeth Williamset jó színésznőnek tartom, bár maga a karaktere néha idegesítő volt, ahogy a kisfiú is, jaj, de nem bírtam, amikor torka szakadtából ordította, hogy: "anyu, anyu, anyu!". Williams azon jelenetéről, amikor felcsúszik a falra, mindig a Horrorra akadva hasonló (vicces) jelenete ugrik be, és mindig nevetnem kell. Hasonló reakciót vált ki a cuki kis bohós is. A Tanginát alakító Zelda Rubinstein pedig egyszerűen lenyűgöző a kis apró, telt asszonyság szerepében, aki majd segít, és megtisztítja a házat. Ahogy mondja: "Ez a ház tiszta!"
Filmes blogom első bejegyzése megérdemel egy gyöngyszemet, ami az Ómen 1976-ból. Kedvenc horrorjaim egyike, melyet Richard Donner (Superman I-II., Halálos fegyver-sorozat) rendezett és David Seltzer (Willy Wonka és a csokigyár, A 18. angyal) írt. Szerintem ezt minden horror rajongónak látnia kell, legalább egyszer. Én már legalább hatszor megnéztem, de nem lehet megunni. Először még anno a TV3 csatornán kattantam rá erre a történetét tekintve ördögi filmre. Akkor lássuk az alapot...
Hogy a színészekről is mondjak valamit... Gregory Peck (Brazíliai fiúk, Cape Fear - A rettegés foka) nagyszerű színész, és jóképű is (bár korábbi filmjeiben még nem láttam). Lee Remickket őszintén szólva azt hiszem semmi másban nem láttam, de nem volt vele semmi bajom, a kis Damien, Harvey Stephens viszont alig szerepelt az Ómenen kívül másban. Szerepét, az ördögi kisfiút nagyon jól alakította. Ha ránéztem, mindig kirázott tőle a hideg, és még most is. Negatívum, hogy halálra idegesít a filmben, mikor mindenhol ott van, hiperaktív. Nekem is migrénem lenne tőle... Érdekesség azonban Stephensről, hogy az Ómen remakejében is játszott; ott egy bulvárlap riporterét alakította, legalábbis az IMDb szerint. Én nem tudom megítélni, mivel csak egyszer, néhány éve láttam a 2006-os Óment, és meg kell, hogy mondjam, annyira nem is tetszett.