Abszolút klasszikus a Wes Craven (Az utolsó ház balra, Sziklák szeme, Mocsárlény) által készített horror. Kultuszfilmet alkotott, s megteremtette Freddy Krueger figuráját, aki halála után álmokon keresztül lép be áldozatai tudatába, s ott kiéli gyilkolási vágyát. Az első rész (készül ugyanis hét darab, plusz egyéb filmek) a kezdet, a legjobb, kötelező darab minden horrorrajongó számára.
Tina Gray (Amanda Wyss) napok óta rosszat álmodik, s ezt elmeséli barátainak is. Szörnyen meg van rémülve, mivel úgy gondolja, álma jelent velemit, különösen valódinak hatott. Glen (Johnny Depp) ezzel szemben nem tartja fontosnak Tina álmát, szerinte a rosszakat egycsapásra el lehet tüntetni, az ember nem gondolkozik rajtuk, és kész. Nancy Thompson (Heather Langenkamp) viszont barátnője mellé áll, s amikor annak anyja nem alszik otthon, vállalja, hogy Glennel, a barátjával átmennek éjszakára. Tina ettől jobban érzi magát, de egész este a rémálmáról beszél. Nem tudja elfelejteni azt a koszos piros-zöld pulóveres alakot, aki az álomban szerepelt, s aki egyik kezén valamiféle kesztyűt viselt, amiből négy kés állt ki. Ezek a karmok pedig mindent végigszántottak. Az az érdekes, hogy Nancy-nek is voltak rémálmai, sőt ugyanarról a férfiról álmodott ő is. Tina ettől még jobban megijed, de Glen azt mondja, ez lehetetlen dolog. Amikor megérkezik Tina barátja, Rod Lane (Jsu Garcia), a lány feloldódni látszik. Miután nyugovóra térnek, úgy tűnik, minden rendben van, de az éjszaka közepén Tina ismét álmodik, s a végén szörnyű körülmények között hal meg. A szoba ajtaja belülről be volt zárva, s Rod - aki Tinával volt - senki mást nem látott a helyiségben. A rendőrség azonban őt gyanúsítja Tina meggyilkolásával, és a fiú el is menekült, mivel tudta, hogy ez lesz. Nancy megpróbál a fiú mellé állni, és miután beszélt vele, egyre biztosabb benne, hogy nem ő ölte meg Tinát. Annál is inkább, mivel ő is tovább álmodott, s rémálmaiban találkozott a rémes alakkal, akiről hamarosan kideríti, hogy élő ember volt: Fred Krueger (Robert Englund), aki gyermekgyilkos volt, s halálának okozói a környék szülői voltak, köztük Nancy anyja és apja is. Ezt a lány saját anyjától, Marge-tól (Ronee Blakley) tudja meg, s miután Nancy arról kezd beszélni, hogy Fred Krueger visszatért, és álmok útján gyilkol, ő és rendőr apja, Donald (John Saxon) is betegnek tartják. Miközben orvoshoz cipelik a lányt, barátai Tinához hasonlóan különös körülmények között halnak meg, s Nancy csak magára számíthat...
A film története egyedi, s azóta sem készítettek hasonlót, legalábbis én nem tudok róla. A 2010-ben készült remakeről inkább nem nyilatkoznék semmit, és pont. Fred 'Freddy' Krueger karaktere a kedvenc természetesen, a nagyszerű színész, Robert Englund (A mángorló, Halálosztó, Rémségek könyve, Piton, A balta, Zombi sztriptíz) alakításában. Ha azt mondom Robert Englund, akkor Freddy, s ha azt mondom Freddy, akkor Robert Englund.
Englundon kívül a színészek körül megemlítendő még Johnny Depp, aki ugye nagyon fiatal volt még, amikor megkapta a szerepet, sőt ez volt az első produkció, amiben feltűnt karrierje során. Heather Langenkampnek is ez volt körülbelül a harmadik filmje, de jól alakította a főszereplő szerepét, és szerintem a rajongók őt is "azonosították" Nancy-vel, ahogy Englundot. A Tinát alakító Amanda Wyss viszont nem a Rémálom az Elm utcában kezdte, több produkcióban feltűnt előtte és utána is, de az 1991-es éve után leginkább sorozatokban tűnt fel. Jsu Garcia (Ragadozó 2., Vámpír Brooklynban, Kampókéz 3.), aki körülbelül 1999-ig Nick Corriként játszott, csak egy rövidfilmben tűnt fel a Rémálom az Elm utcában előtt. John Saxont pedig rengeteg filmben láthattuk, sőt 1987-ben rendezett is egyet Death House címmel. Érdekesség, hogy a filmben Wes Craven felesége, Mimi Craven ('87-ben elváltak) is játszott; egy nővért alakított. Elsőként a Mocsárlényben kapott egy szerepet, amit szintén Craven készített, majd jött a Rémálom az Elm utcában, s azt jó néhány további produkció követte.
A jelenetek nagyon jók, nyomot hagynak az emberben. Én legelőször tinédzser koromban láttam a filmet, és már akkor megtetszett, és még félelmetesnek is találtam. Mára már annyiszor láttam, hogy majdhogynem kívülről tudom a szövegét, és inkább nevetek rajta, mint "félek tőle". Valaki egyszer régen azt mondta nekem, hogy ő nem merné megnézni ezt a filmet, és én akkor sem értettem, miért, de tény, hogy van ilyen, és a jelenetek is ütősek. Például amikor Tina leveszi Freddy arcbőrét, vagy amikor felkúszik a falra. Az legalább annyira klasszikus, mint Hitchcock Psychójának füdőszobai jelenete. Aztán ott van még az, amikor a már halott Tinából bogarak és mindenféle csúszó-mászók ömlenek ki... bláá!
Az ilyen és ehhez hasonló képkockák mellett viszont ott van a félelemkeltés, ami szintén nem elhanyagolható. A sejtelmes, köddel borított utcák, a remek zene - melyet mellesleg Charles Bernstein (Démonpofa) készített - mind azt szolgálják, hogy a néző beparázzon. És Freddy emellett többször is próbálkozik, ijesztget, és az ember izgulhat, hogy most vajon megöli vagy nem öli. Persze ez annak szól, aki először látja, de ezen jelenetek is izgalmasak azok számára, akik már meg nézték néhányszor.
A másik nagyszerű dolog a filmmel kapcsolatban, hogy Freddy például Jasonnel (Péntek 13) és Michael Myersszel (Halloween) ellentétben vicces figura is, aki példának okáért rendszeresen levágja az ujjait vagy más testrészét tárja fel csak úgy, azért, hogy megdöbbentse és megfélemlítse a fiatalokat, akik álmába belép. Emellett a szövegét is bírom, de a szinkronhangjai is jók, bár nekem a "vékonyabb" hang (azt hiszem az Beregi Péter és Harsányi Gábor) mindig is jobban tetszett a másiknál (Varga Tamás).
A durva jelenetek kivágásáról had tegyek még említést. Annak idején, még a régi szép időkben azt sem tudtam, hogy csinálnak ilyet, mivel ha jól emlékszem én akkor a teljeset láttam (csak ott volt a 18-as karika), viszont évekkel később már volt szerencsétlenségem látni a vágott változatot is, ami meg kell, hogy mondjam nem volt jó élmény. Pedig elég későn ment, arra emlékszem, de ha mondjuk nem játszatnak abban az időben olyan jeleneteket, akkor tehették volna egy kicsit későbbre, vagy valami...
Tehát a vhs korszak remeke volt ez a film, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Plusz dolog még mellette, hogy az utána következő pár folytatás, mondjuk a 2., 3., 4. szintén nagyot ütött, de a többi is tudott újat mutatni Freddy-ről, és nem csak "egy újabb bőrt húztak le róla". Azért mondjuk a második rész, a Freddy bosszúja nekem egy kicsit kilóg a többi közül, de a jelenetekkel, az atmoszférával, Freddy-vel együtt ez is szuper, amiről nemsokára írok is...
Stúdió: New Line Cinema, Media Home Entertainment, Smart Egg Pictures
Hossza: 91 perc
IMDb értékelés: 7,4
A John Carpenter (Halloween, A köd) által rendezett és írt film egy tipikus "a Sátán eljő a földre, ha nem állítjuk meg" horror, figyelmet lekötő, durva jelenetekkel toldva. Születésem évében készül, és valamikor gyerekként láttam először. Megmondom őszintén, akkor sokkal emlékezetesebb volt, de hát ez természetes. Azóta több mindent láttam már horrorban, és A sötétség fejedelme nem is tűnik annyira félelmetesnek. De lássuk a történetet:
Egy klasszikus horrorfilm '88-ból, Tom Holland (Sorvadj el!, Langolierek - Az idő fogságában) rendezésében. Emléke örök nyomot hagyott a borzongás rajongóiban: megteremtette Chucky-t, az ördögi babát, aki játszani akar...
Nem elhanyagolható tény, hogy nevetni is lehet a filmen, főleg ha már sokadszorra nézi meg az ember. Chucky-nak jó a szövege; egyik kedvenc jelenetem a liftes, "csúnya baba, csúnya baba" (mondjuk a vörös hajával és szeplőivel tényleg nem a legszebb játékbaba, de én az öreg helyében nem mondanék ilyet; szerencséje volt, hogy éppen fontosabb dolga akadt Chucky-nak, minthogy megbosszulja a megjegyzését). A film végén pedig mókás, hogy felgyújtották és lelőtték, de Chucky még mindig megy, még mindig megy... A fejvesztés sem okoz neki problémát, ugyebár.
Számomra (majdnem) ismeretlen színészekkel, de egyedi alaptörténettel, Robert Englund (Rémálom az Elm utcában sorozat, A mángorló, Az operaház fantomja, Rémségek könyve) főszereplésével és Wes Craven (Rémálom az Elm utcában sorozat, Sikoly sorozat, Sziklák szeme) nevével kellemes szórakozást kaptam, már a legelső alkalommal. Mivel én korábban még nem láttam a filmet, pedig régen felvettem az egyik csatornáról. Csak a Boogeyman: The Killer Compilation (2001) című "dokumentumfilmben" láttam; nem is emlékeztem, hogy ez a démoni szörnyeteg egy Dzsinn (nem egy Dzsini!).