A folytatások szintje fokozatosan romlott, és ez még rosszabb volt, mint a második rész. Gary Sherman rendező tovább szőtte a kalapos Kane történetét...
Carol Anne (Heather O'Rourke) egy idejeig a nénikéjénél, annak férjénél és mostohalányánál lakik egy hatalmas felhőkarcolóban. Patricia Wilson-Gardner (Nancy Allen) Diane Freeling testvére, de a kislánnyal nem a legjobb a viszonya. Nem tudja, hogyan közeledjen hozzá, bezzeg férje, Bruce Gardner (Tom Skerritt) igen. Megkedvelte a kislányt, és sokat foglalkozik vele. Lánya, Donna (Lara Flynn Boyle) pedig többször kényszerül vigyázni rá, bár ez nem esik annyira nehezére, mivel szereti Carol Anne-t, csak szívesen van a barátaival is. Bruce egy nívós iskolába is beíratta Carol Anne-t, mely nagyon okos gyermekeket tanít. A lányt azonban folyton piszkálják azért, amiket beszél, például szellemekről. Csak ő és a családja tudja, mit éltek át, de a többiek nem hisznek neki. Az iskola pszichiátere sem hisz neki, sőt egyenesen bajkeverőnek tartja, aki tömegpszichózisra képes, és bármire rá tudja venni az embert. Úgy mutogatja mindenkinek, mint valami cirkuszi állatot. Mindeközben ismét furcsa dolgok kezdődnek Carol Anne körül, többek között az egész felhőkarcolóban rémesen hideg lesz, a tükrök pedig megrepednek, és megjelenik Kane (Nathan Davis) tiszteletes is, aki szektáját a halálba kergette, és most nem találja a helyét, nem találja a fénybe vezető utat. Carol Anne-re van szüksége, de ez azt jelenti, hogy ő sem térhet vissza többé. Tangina (Zelda Rubinstein) is megérzi, hogy Carol Anne megint bajban van, és a felhőkarcolóhoz indul, hogy segítsen. Kane mindenféle illúziót bevet, hogy győzzön, és ehhez tükröket hív segítségül...
Könyörgöm, ne! Emlékeztem én, hogy a harmadik rész a legrosszabb, de csak a karakterek, meg a felhőkarcoló rémlett, az nem, hogy a szektavezért már megint visszahozták a történetbe. Ráadásul most nem is Julian Beck alakította, ami talán az előnyére írhatnék. Davis olcsó utánzata volt az előzőnek Kanenek, és az sem volt valami meggyőző.
Az sem segített a filmen, hogy teletűzdelték több akkoriban lehet, hogy menő színésszel. Én szeretem Tom Skerrittet (A nyolcadik utas: a Halál, A holtsáv, Gyilkosság lólépésben), sármos és jó színésznek tartom, illetve Nancy Allent (Carrie, Robotzsaru 1-3., A kukorica gyermekei 6. - Isaac visszatér) is láttam már több filmben, amikben jól játszott, de ez nem azt jelenti, hogy tőlük jobb lett a Poltergeist 3. Lara Flynn Boyle-nak pedig ez volt az első filmszerepe, ő volt a friss felfedezett a filmmel együtt. Ettől függetlenül jól alakított, ahogy Heather O'Rourke is, akin sajnos ekkor már látszottak betegségének jelei. Még a forgatás befejezte előtt elhunyt. Jobban mondva már csak az utómunkálatok voltak hátra, és a film végét is úgy készítették el, hogy az utolsó jelenetben a kislány fel sem néz, mivel az már nem O'Rourke volt. Tanginát továbbra is Zelda Rubinsteis formálta meg, de még jó, hogy nem készült még egy folytatás, mivel karakterét megölték, és az kellett volna még, hogy más alakítsa őt is.
Gary Sherman a rendezés mellét társíró is volt, és a zenét Joe Renzetti (Gyerekjáték, Basket Case 3) készítette. Az effektek szerintem silányak voltak, és az egyik jelenetben a film vége felé, Kane arcáról mintha nyálkás párizsi potyogott volna... Uhh! És az is rémes volt, hogy milyen óriási fejet tettek a kislányra, mikor az átváltozott. Szóval a Kopogó szellem számomra jó színészekkel egy hosszú, végtelennek tűnő szenvedés volt.
Stúdió: Metro-Goldwyn-Mayer (MGM)
Hossza: 98 perc
Forgatókönyv: Steve Feke, Gary Sherman, Brian Taggert
IMDb értékelés: 4.0
