Abszolút kedvenc horrorfilm, mely Clive Barker alaptörténetéből született, és Pokolkeltő címmel jelent meg hazánkban. Olvastam a könyvet is, és ha jól emlékszem eléggé hasonlítanak, mármint a regény és a film. Mindkettő jó, talán nem véletlenül: a forgatókönyvet is Barker csinálta, sőt a rendező is ez a nagy koponya volt. A misztikus történet szerint...
SPOILER
Frank (Sean Chapman), a "jó bátyó" kalandos és színes életet él, de számára már nem lehet újat mutatni, nem elégítik ki az egyszerű vágyak. Az igazi, minden érzéket kielégítő extázisra van szüksége, így kutatni kezd. Rátalál egy ősi legendára, melynek középpontjában egy rejtélyes kis doboz áll, ami az örömök kulcsa. Frank le is gombolja érte a pénzt, és övé lesz a tárgy. Fáradságos munkával sikerül is kinyitnia, azonban olyan dolgokat él át általa, amiket nem is képzelt el. Eljönnek érte ugyanis a félelmetes kenobiták, akik a Pokolból származnak, és annak, aki kinyitja a dobozt, megmutatják a "legszebb örömöket". Ezek azonban csak nekik kellemes, mert Frank "szétszaggató" élményben részesül. El is távozik a földi világról, de nem megy messzire a családi háztól... Kis idő múlva Larry (Andrew Robinson), Frank öcsikéje és annak felesége, Julia (Clare Higgins) érkezik a házba, mely új otthonuk lesz. A beköltözési hercehurca közben Larry megsérül, és mivel nem bírja elviselni a vér látványát, feleségéhez szalad, aki azonban messze jár gondolatban: Frankre emlékszik. Julia és Frank szeretők voltak évekkel ezelőtt, nem sokkal a pár esküvője előtt jöttek össze. Julia rég nem találkozott Frankkel, de számára ő még mindig nagyon fontos, sőt az egyetlen az életében, férjét nem is tartja sokra. Szóval Julia Frankről képzeleg, Larry viszont vértől áztatott kézzel lép be abba az emeleti szobába, ahol Frank átélte a "csodák csodáját". Szét is csöpögteti vérét a szoba padlóján, mely beivódik a rések közé, beindítva ezzel a folyamatot, melynek végén Frank újjászületik. Csak éppen nem valami szépen tér vissza, nem éppen emberi, így az egyetlen ember felé közeledik, aki kéznél van: Juliához. A nő kezdetben megrémül a szörnyetegtől, ami szerelméből lett, de később bármire hajlandó, amit az kér tőle. Frank pedig azt akarja: Julia hozzon neki áldozatokat, hogy azok testének kiszívásával ő jobb állapotba kerüljön. Julia fel is cipel néhány férfit, akik nem lesznek soká vendégek a házban. Csakhogy a két összeesküvő nem számított Kirsty-re (Ashley Laurence), aki okkal óvta mindig is apját, Larry-t az új feleségétől. Kirsty rájön, hogy valami nem stimmel Julia körül (jobban, mint máskor), és követi a házba, de ő azt hiszi, megcsalásról van szó. Álmában se gondolta volna, hogy az emeleti szobában egy félig holt emberre bukkan, és Frankre. A szörnyűségektől Kirsty megpróbál menekülni, s mikor Kirsty-nek sikerül megszöknie, az emlékektől zavaros fejjel az utcán ájul el, és egy kórházba kerül. Csak egy fogódzója maradt, a titokzatos doboz, amit még szökése előtt vett magához. Azt tudja, hogy Frank valamiért nagyon vissza szerette volna kapni ezt a dobozt, amit addig-addig forgat, míg ki nem nyílik. Ekkor ismét eljönnek a kenobiták, de ezúttal Kirsty nem lesz az áldozatuk, hanem elárulja nekik, hogy Frank visszatért, és alkut köt velük: ha átadja Franket, nem viszik magukkal. Kirsty így hát visszamegy a rémségek házába, hogy beszéljen az apjával is. Azonban amíg ő kórházban volt, Larry szintén ki lett szívva, és csak Juliával és Frankkel találja szemben magát. De Julia sem húzza sokáig: egy véletlen következtében Frank öli meg a nőt (neki aztán nem volt olyan fontos, "nem személyes"). Kirsty és Frank párharca nem marad néző nélkül; hamarosan megjelennek a kenobiták is az alku miatt. Miután Frank bátyó megkapja a jussát, Kirsty sem maradhat ki, hiszen egy kenobitában nem lehet megbízni...
Clive Braker nagyszerű kultuszfilmet alkotott, melyben Andrew Robinson alakítja a kissé gyámoltalan Larry-t, aki Julia és Kirsty között felvette a villámhárító szerepét. Robinson az egyik kedvenc színészem, valószínűleg ezen szerepe miatt, mivel itt láttam először, pedig elvileg a Gyerekjáték harmadik részében is játszott, de onnan nem ismerős. Az "együgyű" Larry viszont emlékezetes. Clare Higgins, vagyis Julia nem a legszimpatikusabb karakter a filmben, de annyira jól alakítja a csalárd, szerelemre éhes nőt, aki a cselekmény haladtával végzet asszonyává válik, hogy az fantasztikus. Szinte rosszabb, mint maga Frank, mivel Julia a végén jobban élvezi a gyilkolást, mint szívszerelme. Clare Higgins és a Kirsty-t alakító Ashley Laurence egyébként nem csak ebben a filmben tűnik fel, hanem egy-két folytatásban is játszák szerepüket. Sőt, Sean Chapman (alias Frank) is. Megjegyzem, Franket szörnyetegként egy Oliver Smith nevű színész alakította, és a film maszkmesterei is mesterien dolgoztak. Van benne jó pár "gusztustalannak" vagy "gyomorforgatónak" nevezhető jelenet.
A zenét Christopher Youngnak köszönhetjük, aki olyan filmekhez írt alapot, mint a Átok két része, a Rossz álmok vagy a Rémségek könyve.
Stúdió: Cinemarque Entertainment, Film Futures, Rivdel Films
Hossza: 94 perc
IMDb értékelés: 7.0
