Shooter, filmvadász blog

A Creepshow folytatása, mely talán jobb, mint az előző, s Stephen King és George A. Romero neve itt is feltűnik, bár Romero ezúttal nem rendezőként, hanem forgatókönyvíróként működött közre. Lássuk a három rémtörténetet:

SPOILER
Az első az Old Chief Wood'nhead (Indián bosszú) névre hallgat, melyben egy idős házaspár vegyesboltja előtt álló fa indiánszobor kel életre, hogy megbosszulja "gazdái" halálát.

Erről ennyi bőven elég. Nekem a három közül nem ez a kedvencem, de azért jó, ahogy a "fafejű" indián végez a rablókkal s gyilkosokkal. Az öreg bolttulajdonost George Kennedy alakítja, akit jó színésznek tartok, s leginkább az Airport filmekből meg a Dallas sorozatból emlékszem rá. A boltos feleségét Dorothy Lamour (születési nevén Mary Leta Dorothy Slaton) játszotta, akinek ez a film volt az utolsó szerepe, de a színészet mellett énekesnő is volt, sőt mindig erről álmodott. A "banditák" főnökét a jóképű Holt McCallany (Peacemaker, Merülés a félelembe, Rajzás, Nyolc tanú) formálta meg, s ez volt az első szerepe.

A következő rémmese a The Raft (A tutaj), melyben négy fiatal, Randy (Deniel Beer), Rachel (Page Hannah), Deke (Paul Satterfield) és Laverne (Jeremy Green) elmegy lazítani egy tópartra. Randy ötlete volt a hely, mivel tudja, hogy van ott egy tutaj is. Amikor megérkeznek, a tutaj is meg van, de kicsit be kell úszniuk érte. A két fiú ér be előbb, de Randy azonnal sürgetni kezdi a lányokat is, mivel egy furcsa foltot vesz észre a víz tetején, s mintha az feléjük úszna. Miután Rachek és Laverne is felértek a tutajra, azon spekulálnak, vajon olajfolt-e vagy sem. Hamarosan azonban mindegy lesz, mert a legszörnyűbb rémálmuk válik valóra: a különös folt elkapja Rachelt, amikor az benyúl érte a vízbe. Szinte lemarja róla a bőrt és a húst, és a többiek semmit nem tudnak érte tenni. Nem sokkal később Deke lesz a következő, s csak Laverne és Randy marad, aki mellesleg bele van esve a lányba...

Na, nekem ez a kedvencem. Nem semmi, ahogy az az izé lenyúzza a srácokat. A karakterek elég idegesítőek, viszont Paul Satterfield mosolya... Egyébként szerintem ő nagyon hasonlít a fiatal Christopher Reeve-re. Az egész befejezés is szuper, mikor az utolsó talponmaradt azt hiszi vége, s túlélte, na de nem ám Stephen Kingnél!

Az utolsó történet a The Hitchhiker (A stoppos). Ennek Annie Lansing (Lois Chiles) a főszereplője, aki megcsalja a férjét, George-ot (Richard Parks), s ráadásul egy olyan férfival, akinek fizet is érte. Egyik este hazafelé tart a szeretőjétől, de már késésben van, s azon tanakodik, mit mondjon majd a férjének, ha az előbb otthon lesz. Nem figyel oda, és elüt egy táblával hadonászó stoppos férfit, aki azonban nem hagyja ennyiben, s halálában is üldözi Mrs. Lansinget, azt követelve, hogy vigye el...

Ez is nagyon szórakoztató, tetszik, ahogy a nő egyfolytában kiparancsolja a zombit a kocsijából, de az állandóan visszajön. Lois Chiles nekem nem volt ismerős korábban, de most láttam, hogy játszott a Kómában, a Halál a Nílusonban, a Holdkeltében (James Bond film; Roger Moore oldalán), a Dallasban, s a Creepshow 2 után a Féktelenül 2-ben, sőt a Helyszínelőkben Nick Stokes egyik rokonát alakíthatta (Jillian Stokes). Az egész egyébként bennem a Psycho egyik jelenetét idézi, amikor Lila Crane azon gondolkozik a kocsiúton, hogy vajon mit fognak szólni ahhoz, hogy ő ellopta a pénzt. És az egész történetben az a csattanó, hogy mire a nő hazaér, a férje még csak otthon sincs.

Eme három kis rémtörténetet ismét a Creepshow című magazinból ismerhetjük meg, melyet Billy (Domenick John) birtokol. Ezúttal nem az apja az, aki keresztbe tesz neki, hanem három idősebb srác, de Billy segítségére van a rémalak, The Creep, akit Tom Savini (Holtak hajnala, Péntek 13, Maniac, Holtak földje) színész, maszkmester, rendező alakít. A film nagy részében azonban képregényalakok vannak, ami szintén tetszik benne. A végén Billy ismét bosszút áll azokon, akik ártottak neki, s az újságot hívja segítségül, megint. Megmenti a Vénusz lénycsapója nevű növény, mely óriásira növekszik...

Stúdió: Laurel Entertainment Inc., Laurel-Show Inc., New World Pictures
Hossza: 92 perc
Zene: Les Reed
IMDb értékelés: 5,5

Tegnap Stephen King nap lehetett nálam, mivel a Creepshowhoz és ehhez volt kedvem. Már nem először láttam az Éjszakai műszakot, kb. másodjára néztem meg most. Viszont az "első látásra" elég régen volt már, és csak arra emlékeztem, hogy gyár, éjszakai műszak, patkányok. Jó volt újra végigizgulni a filmet, mert van benne mit...

A történet Maine-ben játszódik, egy textilgyárban, melyet egy Warwick (Stephen Macht) nevű férfi vezet, aki kemény kézzel irányít. Majdnem mindenki tart Warwicktól, mivel tudják, hogy azonnal kirúghatja őket, s egy kisvárosban nincs sok álláslehetőség. John Hall (David Andrews) új a városban, sokat utazik, de amíg itt marad, szüksége van egy állásra. Ő is jelentkezik a textilgyárba, és Warwick fel is veszi. Két kollégája ugyan rászáll, Danson (Andrew Divoff) és Brogan (Vic Polizos), de ő keményen dolgozik, s összebarátkozik Jane-nel (Kelly Wolf), aki régebben Warwick szeretője volt. A gyárban dolgozik még a patkányirtó Tucker Cleveland (Brad Dourif) is, akinek lesz közös témája Johnnal, mivel párszor ő is eltalálta a rágcsálókat néhány konzervdoboz és egy csúzli segítségével. A textilüzemben ugyanis vészesen elharapódzott a rágcsálópopuláció. Egyenlőre nem tudják, honnan jönnek, hol szaporodnak, de az biztos, hogy hozzájárulhatott ehhez az alagsorban lévő több éves szemét és kacat. Emiatt szervez Warwick takarítóbrigádot, melybe Jane, Danson, Brogan, Ippeston (Robert Alan Beuth) és az új fiú, Carmichael (Jimmy Woodard) is bekerül. Később John is felkerül a listára, mivel beleavatkozott egy nyilvános vitába Warwick és jelenlegi szeretője, Nordello (Ilona Margolis) között. A csapat lemegy hát az életveszélyesnek nyilvánított alagsorba, hogy kitakarítsák, csakhogy sokkal rosszabbat találnak odalent, mint mocsok és patkányok. John rakodás közben ráakad egy csapóajtóra, mely még mélyebbre vezet, és mindannyian lemennek, hogy körülnézzenek, de először Brogan, majd szép sorban a többiek is áldozatul esnek valamilyen szörnyetegnek. A megmaradtak szétválnak, mivel Warwick mintha még őrültebb lenne, s nem akarja, hogy ez mind kiderüljön. John és a megsérült Jane menekülnek a többiek elől és még egy óriási mutáns patkány is a nyomukban van...

Láttam már pár "patkányok támadnak" filmet, de ez nagyon is tetszett, és Stephen King neve plusz jó dolog. A novellát, melyből a film lett, szintén régen olvastam, mely az azonos című Éjszakai műszak (Night Shift) novelláskötetben kapott helyet. Nem emlékszem, hogy miben más a kettő, de az biztos, hogy az eredeti, írott változatban kevesebb az akció és a történés. A filmet Ralph S. Singleton rendezte, aki emellett csupán csak egy filmet készített. Inkább producerként teljesít.

A "graveyard" annyit tesz "temető", bár ez csak egy jelenetben szerepel a filmben. Mondjuk átvitt értelemben is érthető, mint temetői műszak, ami későn van, vagy éppen ebben a történetben eltemeti az embereket, végzetes egy műszak. Tetszik a film végén, a feliratnál hallható zeneszám is, melyet a benne hallható mondatokból vágtak össze. Az aláfestést egyébként Brian Banks (Higgy neki, hisz zsaru) és Anthony Marinelli (Börtön pszicho, Kórház a pokolban, Nyolc préda) csinálta.

A legjobban szerintem Stephen Macht, David Andrews (Hannibal, Terminátor 3. - A gépek lázadása) és Brad Dourif játszott. Utóbbit kezdetben nem tudtam hova kötni, de aztán rájöttem, hogy honnan volt annyira ismerős: ő volt Charles Lee Ray, azaz Chucky a Gyerekjátékban. Itt olyan átéléssel alakította a kissé dilis, megszállott patkányirtót, hogy attól a hideg rázott. Viszont a karakterét elég hülye módon ölték meg: nem a patkány végzett vele, hanem egy hatalmas kősír, mely ráesett, és szétlapította. Mondjuk ez nem semmi jelenet volt! A filmben egy kutyát is adtak neki, Moxy-t, a különleges patkányvadász terriert, akivel nem tudjuk meg, mi lett (talán jobb is a kutyabarátoknak). Stephen Macht-et (Amityville - Ütött az óra) korábban nem láttam más filmben, de nekem bejött, mint színész, nagyon karizmatikus volt a karaktere és ő maga is (plusz sármos). A színész hangját pedig jó hallgatni (merthogy sajna nálunk még nem jelent meg szinkronosan; de így legalább egy plusz dolgot nyertem, az eredeti hangján hallhattam a szereplőket, és nem rontotta el valamilyen béna szinkron). David Andrews-ról még annyit, hogy volt egy picike szerepe a Rémálom az Elm utcában című filmben is, valami művezetőt alakított, bár én magam nem emlékszem rá.

Andrew Divoffot is érdemes megemlíteni, aki a Halálosztó dzsinnje volt. Ebben a szerepben teljesen más volt, sokkal fiatalabb is, s a film végére teljesen bepánikolt; még a nő, Jane sem bőgött úgy, mint Danson, mint egy gyerek. Bár lehet, hogy azért, mert mellett nem volt ott a hős megmentő lovag...

Ha már a megmentőnél tartunk, John Hall a film végén nem tudja megmenteni a szeretett lányt, mert Warwick megöli, de az óriási mutánst azt sikerül elintéznie. Bedaráltatja az ocsmány szörnyeteget az osztályozógépbe, a hosszú farkától egészen a nagy feje búbjáig. Jelez egyfajta ördögi kört, hogy amikor ez kész, a kis patkányok odasereglenek, és elkezdik zabálni a véres maradékokat. A patkányok, mint tudjuk, sok mindent megesznek. Ja, a hangjuk viszont elég béna volt, nem igazi rágcsálóhang (mondjuk egy rágcsáló szerintem nem is ad ilyen hangos hangokat), és a szörnyetegé sem volt hozzá való. Olyan volt, mintha valami ördögi morgást kereszteztek volna egy női vinnyogással.

A jelenetek között volt jó is, például félig leharapott kar, de keveset mutattak abból, hogyan végzett a mutáns a dolgozókkal. Általában csak a sikolyokat, ordításokat lehetett hallani, meg a vért látni. A szörnyeteg jó volt, de nem tudtam hova tenni a szárnyait. Most ez óriáspatkány volt, vagy denevér, úgy mint "bőregér"? Biztos azért volt szárnya, mert hát mutáns. Csak mondjuk hiányoltam azt, hogy megtudjuk hogyan, miért került oda ez a dög. De úgy meg lehet, hogy uncsibb lett volna a film, ha arra pazarolják az időt, hogy mondjuk valami tudós elmagyarázza a dolgokat. Elég volt hallgatni Brad Dourif összehasonlítását a vietkongok és a patkányok között...

Még meg kell említenem, hogy a filmben egy gyönyörű, 1960-as fekete Cadillacet "tesznek tönkre".

Stúdió: Graveyard Productions, JVC Entertainment Networks, Paramount Pictures
Hossza: 89 perc
Forgatókönyv: John Esposito
IMDb értékelés: 4,1

George A. Romero, Stephen King és néhány képregény-betét a filmben garantálja a kellemes esti szórakozást, s nem utolsó sorban a Creepshow öt rémtörténete morbid, olykor vicces meglepetéseket tartogat. Lássuk az öt rövid horrort sorban:

Elöljáróban először elmondanám, a film úgy kezdődik, hogy egy apa rajtakapta Billy (Joe Hill) nevű fiát, amint az egy horrormagazint olvasgat. Szerinte azonban a fiának nincs arra szüksége, hogy ilyen szemetet forgasson, így azon mód kidobja. A néző azért még megtudja, miket is rejt a Creepshow című újság.

SPOILER
Az első rémtörténet, amivel találkozunk, a Father's Day ("Ápák napja") címet viseli, és egy régi családi titok tér vissza. Sylvia Grantham (Carrie Nye), a lánya, Cass Blaine (Elizabeth Regan), a fia, Richard (Warner Shook) és Cass férje, Hank Blaine (Ed Harris) összegyűlnek Apák napján, ahogy minden évben. Bedelia nénit (Viveca Lindfors) is várják vacsorára, mivel minden Apák napján eljön a családi birtokra, hogy meglátogassa apja sírját, akit a rossz nyelvek szerint ő maga ölt meg. Sylvia maga is meg van győződve róla, hogy Bedelia volt, és vejét is ezzel traktálja. Míg Bedeliára várnak, ő meg is érkezett, de először a sírhoz ment el, ahol méltó ünnepléssel köszöntötte apját, aki mindig is rútul bánt vele, és mindenkit azzal vádolt, hogy ki akarja használni, s csak élősködnek rajta. Bedelia tényleg megtette azt, amit róla beszélnek, de ezen az Apák napján Nathan Grantham (Jon Lormer) visszatér sírjából, hogy bosszút álljon és követelje, ami neki jár...

Ez nem a legjobb az öt történet közül, az biztos, de elég mókás és morbid az egész. Az öreg, mogorva, szenilis Nathan, aki életében állandóan a botjával csapta az ütemet, most visszatér, mint zombi, hogy követelje az elmaradt jussát... a tortájt. Az élőhalott tisztára olyan, mint Az élőhalottak visszatérnek című filmben, csak talán kevesebb rajta a hús, és agy helyett azt mondja, torta. Ed Harris (Kóma, Édes álmok, A mélység titka, Hasznos holmik) egyszerűen fantasztikus, már nem a szerepe, mert hamar meg is hal benne. Csak szerintem kiváló színész, és jó látni a filmben, főleg ilyen fiatalon. Warner Shookot sem tudom hova tenni, ahogy a többi színész sem, viszont érdekesség, hogy a '78-as Holtak hajnalában egy zombit játszott. Ja, és Ed Harris discót jár benne!

A második mese a The Lonesome Death of Jordy Verrill ("Jordy Verrill magányos halála"), ahol a címszereplő Jody Verrillt maga Stephen King játssza. Ezen kívül is színészkedett King, de talán csak a Végítéletben volt még hasonló nagyságú szerepe. Ezen történetnek kb. 2-3 szereplője van, de a főszerepet ő alakítja. Jordy Verrill egy farmer, aki nyögi a bankkölcsönt. Egyszer csak a földje közepére lehull egy meteor, melynek értékét Jordy felismeri, mivel ugye az anyja nem hülyét nevelt! Arról álmodozik, vajon mennyit kap majd ezért. Viszont a frissen lepottyant meteor még nagyon forró (Jordy a saját ujján tapasztalja, mivel képes volt hozzányúlni), így Jordy fogja, és lehűti. Ekkor azonban a meteor kettétörik, s Jordy elkeseredik, hogy így már nem adnak érte semmit. Azért fogja, és beleteszi egy vödörbe, de előtte kiönti azt a löttyöt, ami a két félben van (közben ez is rákerül a kezére). Elkeseredetten megy be a házba, ahol neki áll sört inni és tv-t nézni. A megégetett ujja azonban továbbra is fáj, s hólyagos is lett. Egy idő után azt tapasztalja, hogy valami zöld borította be az ujját, majd a nyelvét is, mivel állandóan az égett ujjait szopogatta. Amikor kinéz a földjére, sokkal rosszabbat lát: mindent, a vödröt, a farmot, a házat kezdi benőni valami zöld növényzet, valamiféle fű. Hamar rájön, hogy a meteor a hibás, de ez még nem segít rajta, s a bőrén is egyre terjed a fű, ami marhára viszked is. Kétségbeesésében Jordy már képzelődik is rég halott apjáról, és de nem hallgat a hangjára, amikor az azt súgja, ne fürödjön meg. Egy idő után a fű már mindent benőtt, még Jordy-t is, mondjuk, hogy ő a Fűember, s így Jordy-nak nem maradt más választása, ha meg akar szabadulni a kínoktól...

Ööö... csak annyit mondok, hogy ez még morbidabb, mint az első történet, de nekem tetszik, és Stephen King nagyon jól alakítja a "kevés értelmű farmert".

A harmadik történet címe Someting to Tide You Over ("Valamit elvisz a dagály"), s egy féltékeny, megalomániás férj bosszújáról szól. Richard Vickers (Leslie Nielsen) rájön, hogy felesége, Becky (Gaylen Ross) megcsalta egy Harry Wentworth (Ted Danson) nevű férfival. El is látogat hozzá, és megfenyeget: amennyiben nem tart vele, szerelmének valami baja esik. Harry hisz a férfinak, és elmegy vele kicsit autózni. Richard elviszi a partra, és egy kis huzavona után fegyvert fog rá, majd kényszeríti, hogy áss be magát egy gödörbe. Ekkor elmegy, és otthagyja Harry-t, de később vissza megy, s lerak elé egy tv-készüléket, melyen felesége hasonló szenvedései láthatók. Hamarosan jön a dagály, és Harry sem menekülhet. Richard ismét otthagyja a férfit, és már csak akkor megy vissza, amikor a dagály már elvonult. Hazamegy, hogy megünnepelje sikerét, de hamarosan lesz néhány vendége, két "régi barát"...

Nem vagyok egy Leslie Nielsen rajongó, de az Airplaneben kedveltem, meg néha belenéztem a Csupasz pisztoly filmekbe is. Jó komikus színész volt, s sajnáltam, hogy elhunyt, de szerintem a Creepshowban is nagyot alakított, főleg, hogy szokatlan tőle az ilyen komolyságú szerep. Ted Dansont (Három férfi és egy kis hölgy, Cheers sorozat, Made in America, Palira vettem a papát!) mindig is kedveltem; még A három férfi és egy bébiben láttam először (amellett, hogy jó színész, jóképű és sármos is).

Az utolsó előtti rémségben egy rég elfelejtett ládából szabadul el egy szörnyeteg. A címe: The Crate ("A láda"). Stanley professzor (Fritz Weaver) segélykérő hívást kap munkahelyéről, ahol a gondnok, Mike (Don Keefer) egy titokzatos, lezárt ládát talált. Stanley professzor odamegy egy partiról, és a gondnok segítségével kinyitják a ládát. Ekkor azonban olyan dolog történik, amit Stanley fel sem tud fogni józan ésszel: egy nagy szörnyeteg, éles fogakkal elkapja a gondnokot. A professzor elrohan, de a folyosón beleütközik Charlia Geresonba (Robert Harper), aki szintén az egyetemen dolgozik. Amikor Stanley elmeséli neki, mi történt a laborban, a férfi természetesen nem hisz neki, és elmegy megnézni azt, amiről Stanley beszélt. Persze nem arra számít, amit talál. Először csak a vért látja meg, mivel a nagy láda eltűnt, s azt hiszi, Stanley professzor bántott valakit. De hamarosan a két férfi megtalálja a ládát a lépcső alatt. Azonban a szörny Geresont is elkapja, így Stanleynek nincs más választása, mint elmenekülni. Elmegy legjobb barátjához, Henry Northruphoz (Hal Holbrook), akivel sakkozni szoktak. Henry végighallgatja zaklatott barátja meséjét, de ő is különösnek tartja. Viszont elhatározza, hogy közelebbről is megnézi magának az állítólagos szörnyet, Stanley nélkül. Őt elaltatja, majd elmegy az egyetemre, és ott szembesül a sok vérrel, majd a lépcső alatt ő is megtalálja a ládát. Olyan lehetőséget lát, amit nem szalaszthat el: megszabadulhat régóta gyűlölt feleségétől, Wilmától (Adrienne Barbeau), aki állandóan egrecírozza, utasítgatja. A vért feltakarítja, és egy csalilevelet hagy a feleségének, mellyel az egyetemre csalja. Rájátszik a nő önelégültségére, és nem is csalódik Wilmában, mivel a nő el is jön, hogy Henry úgymond feláldozza a szörnyetegnek. Később, amikor Henry terve sikerrel járt, elviszi a ládát, s egy szakadékba löki. Hazatérve elmeséli az egészet Stanley-nek, akitől támogatást vár...

Ezen epizód sem a kedvencem, bár a szörny jó benne; olyan, mint valami jeti. Humoros is, mert Wilma Northrup tényleg egy idegesítő nőszemély. s amikor a férje az egyetemhez csalja, hogy belökje a szörny mellé, alig bírja ki nevetés nélkül, sőt nem is tudja visszatartani. Az ő kettejük párharca humort visz a rémtörténetbe.

Az ötödik, egyben utolsó mese a They're Creeping Up on You ("Felmásznak az emberre") címet viseli, és benne Upson Pratt (E.G. Marshall) egy gazdag, öntelt üzletember, aki "főhadiszállásáról" - mely elvileg baktérium mentes - úgy ugráltatja az embereket, ahogy csak tetszik. Baktériumok azonban mindenhol vannak, így Pratt lakásában is, mely a tisztaság jegyében csak hófehér. Miközben Pratt a szerinte lusta és akadékoskodó alkalmazottaival beszél telefonon, addig csótányokat írt. Csakhogy ezek már akkora csótányok és olyan ellenállóak, hogy Pratt alig bír velük. Közben egy kollégája dühös felesége is elhívja. Azért mérges Prattre, mert a férje nemrég lett öngyilkos a férfi miatt. Prattat nem igazán foglalkoztatja a szitkozódó hívás, inkább a csótányokra koncentrál. igyekezete azonban nem sokat ér, mivel Pratt elmondása szerint ha egyszer bejutnak az épületbe, nem lehet őket kiirtani. Hamarosan a villany is elmegy az áramszünet miatt, s a csótányok is lecsapnak...

Ezt a történetet utálom is, meg szeretem is. Utálom, mivel bogarak vannak benne, nagy csótányok, amiket én sem szeretek. De mégis izgalmas kis rémtörténet arról, hogy a rovarok bosszút állnak. Bár azt nem lehet nagyon tudni, hogy most tényleg léteztek ezek a csótányok, vagy csak egy-kettő volt, és a nagy bogárrohamot csak Upson Pratt képzelte oda, mivel már beleőrült a bogárfóbiájába és tisztaságmániájába (még pánikszobája is van). Tényleg úgy beszél, mint egy mániákus. Az ember azt sem nagyon bánja, hogy szívrohamot kap, mert nem volt egy pozitív karakter, de azért a vége nem semmi, amikor a csótányok szó szerint kimásznak belőle. Bogárfóbiásoknak nem ajánlott! Viszont érdekes a hasonlat a csótányok és a "kisemberek" között...

Ez volt tehát az öt rémtörténet, és a végén Billy is bosszút áll apján, aki elvette és kidobta a magazinját. Az újságból vett ötlettel okoz bosszúságot öregének: voodoo-babát készít, s megszurkálja azt...

Ahogy már az elején írtam, George A. Romero és Stephen King neve garantálja a minőséget. Romero rendezte, s King volt a forgatókönyvíró. Érdekesség még, hogy a Billy-t alakító Joe Hill valójában Joseph Hillstrom King, Stephen King és Tabitha King fia. Tényleg, még hasonlít is a papára, bár csak a nevéről jöttem rá, egyébként nem ismertem volna fel. A film egyébként hozzájárult az azonos című horrormagazin megjelenéséhez (1982 július). A második és negyedik történet azonban Stephen King novellákból jött: a Weeds ("Gyökerek") és a The Crate ("A láda"), melyek különböző magazinokban jelentek meg. A film zenéjét John Harrison (A holtak napja, Tales from the Dakside, Mesék a kriptából részek) készítette, aki színészként, rendezőként, íróként és producerként is tevékenykedik.

Szóval tény, hogy nekem a második rész, a Creepshow 2. mindig is jobban tetszett, de ez is nagyon szórakoztató, például azért is, mert ebben több történet van, míg a folytatásban csak három. Viszont amit innen hiányoltam, az a rémalak ("The Creep") feltűnése, aki a második részben már szerepel. Elég régen láttam már a Creepshowt, így nem emlékeztem, hogy ebben még nincs. Ennek ellenére a rémtörténetek, a Romero és a King rajongóknak mindenképpen ajánlott!

Stúdió: Creepshow Films Inc., Laurel Entertainment Inc., Laurel-Show Inc., Warner Bros. Pictures
Hossza: 120 perc
IMDb értékelés: 6,5

Egy fogorvos azt hiszem, tudja, hogyan okozhat fájdalmat, ezt azonban általában nem használják ki. Én magam sem kedvelem a fogászatokat, ahogy ezen filmben is mondják, a fogorvos a szükséges rossz, mint a rendőrség. Sok ember úgy van vele, hogy gyűlöl vagy fél fogorvoshoz menni, csak ha már elviselhetetlenül fáj, akkor hajlandó rá. Csakhogy A fogorvos című filmben Dr. Feinstone nem engedi meg, hogy csupán vészhelyzetben látogassanak el hozzá. Ő azt akarja, hogy rendszeresen menjenek ellenőrzésre, mert csak a szép és egészséges fogak a jó fogak...

Dr. Alan Feinstone (Corbin Bernsen) jó hírnévnek örvendett a fogorvosi szakmában. Sokan jártak hozzá, hogy rendbe hozassák fogaikat, s a doktor mindent megtett, hogy kényelmesen érezzék magukat a rendelőjében. Csakhogy egy napon minden megváltozott, amikor szerinte a szenny elborította békés világát. Azzal kezdődött, hogy rájött, gyönyörű feleség megcsalja a medencetisztító férfival. Amikor erre ráébredt, meg akarta ölni mindkettejüket, és meg is lett volna hozzá a pisztolya, csak a mersze hiányzott. Aztán az jutott az eszébe, hogy kisemmizi a nőt, és kiteszi az utcára egy lyukas garas nélkül. Tudta azonban, hogy ebbe Brooke (Linda Hoffman) nem menne bele. Azért a férfit követte a következő házhoz, ahol tanúja volt, hogy Brooke barátnőjének is a szeretője. Nem volt alkalma használni a fegyvert, csak a nő kutyáján, aki megtámadta. Ezután Dr. Feinstone elment a munkahelyére, ahonnan már így is több órás késésben volt. Kollégái és a páciensek már vártak rá, de a doktor nem csinált nagy ügyet a dologból, inkább azon törte a fejét, hogyan is intézhetné el a feleségét. A munkahelyén egész álló nap csak elszúrta a dolgokat, például megsértette a betegek száját, mivel máshol járt az esze, sőt képzelődött is. Estére elhatározta, hogy megbosszulja az őt ért sérelmeket, s nem öli meg Brooke-ot, mivel a halál túl kevés lenne neki. Éppen akkor volt a házassági évfordulójuk, így el akartak menni vacsorázni. Dr. Feinstone a rendelőjébe hívta a nőt, ahol berendezett neki egy külön szobát, ahol természetesen egy fogorvosi szék foglalta el a fő helyet. A doktor mindig is tudta, hogyan okozzon fájdalmat, csak ezt eddig nem használta ki. Másnap a férfi úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Az sem érdekelte, hogy feleségének leírhatatlan kínokat okozott, mert szerinte így szabadította meg a fertőtől. De még nem hagyta abba tisztító hadjáratát: amint a medencés férfi, Matt (Michael Stadvec) megérkezett, és meglátta, mit tett Brooke-kal, Dr. Feinstone megölte. Ugyan nem sokkal ezután érkezett két nyomozó, de ők a környéken zajló rablásokról és az előző nap történt kutyagyilkolásról akartak beszélgetni. Miután Dr. Feinstone lerázta a zsarukat megint bement dolgozni, ahol azonban talán még rosszabbul mentek a dolgok, mint korábban. Kénytelen volt megölni két asszisztensét is, mert veszélyeztették a helyzetét. Miközben mindenki egyre furcsábban nézett a doktorra, még egy adóellenőr is megjelent, aki ingyenes fogorvosi kezelést kért azért, hogy hallgasson Dr. Feinstone kétes adóügyleteiről. A doki végül beleegyezett, hogy megvizsgálja, de a kezelés túlontúl fájdalmasra sikeredett, legalábbis Marvin Goldblum (Earl Boen) számára. A végére már csak a tinédzser Sarah (Virginya Keehne) maradt a rendelőben, akinek a fogszabályozóját kellett levenni, mivel a recepciósnak is el kellett mennie. Dr. Feinstone azonban neki sem akart kegyelmezni, hiszen még olyan fiatal volt, de már elborította a szenny, a fertő. Miközben a férfi a lányt üldözte a fogorvosi rendelőben, addig a két nyomozó, Gibbs (Ken Foree) és Sunshine (Tony Noakes) rájöttek, hogy Dr. Feinstone-nak olyan fegyvere van, mellyel lelőtték a kutyát, s elmentek a házához. Ott azonban csak vért és gyilkosságot találtak. Gyorsan igyekeztek a rendelőbe, de addigra onnan már Dr. Feinstone elment. Sarah viszont túlélte, mert sikerült meggyőznie a doktort, hogy mindig tisztán fogja tartani a fogait. A két nyomozó mozgósította az egész rendőrséget, és végül ráakadtak Dr. Feinstone nyomaira, s el is fogták.

Mindezeket a doki szemszögéből látjuk, s ő meséli el ezen történéseket. A film ugyanis úgy kezdődik, hogy Dr. Feinstone egy zárt intézetben van, gumiszobában, ahol még mindig azt képzeli, ő a világ legjobb fogorvosa. A doki mindig is egy kicsit önelégült volt, ezúttal azonban megkapta a magáét. Felesége fogatlan emléke örökké kínozza...

Számomra tényleg a fogászat miatt volt első nézésre rémisztő a film, de a jelenetek is nagyon jók, ahogy Dr. Feinstone használja azt a fúrót, a különböző eszközöket, főleg azt a tágítómicsodát az adóellenőrön...juuuj! egyébként most már annyira nem ijesztő, hogy kb. harmadjára, negyedjére látom.

A magyar címéről muszáj ejtenem néhány szót. Amikor "hivatalosan" először néztem meg a filmet, az eredeti címén találtam meg, meg A fogorvos néven, ami jó is, mert ez a nyers fordítása (dentist = fogorvos). Akkor már rémlett, hogy ezt már lehet, hogy nagyon régen láttam egyszer, vagy csak részletet, vagy csupán hallottam róla. Mindegy, de a későbbiekben Dr. Halál címmel adta le az egyik tv-csatorna. Nem tudom, minek kellett ez a fantáziadús új cím. Nekem jobban tetszik az egyszerű fogorvos, mint a halál. Ki ő? Egy természetfeletti lény? Nem, ő csak egy egyszerű fogorvos.

Dr. Feinstonet, azaz Corbin Bernsent (A nagy csapat 1-3., Gyengéd gyilkosság, Vérebek 2.) nagyon bírom, jól alakította az őrült, pánikoló fogorvost. Egyébként rengeteg krimiben, sorozatban, thrillerben és komédiában is játszott, tehét elég sokoldalú színész. Tényleg jó a fogorvos szerepében; rémisztő, ahogy néz, de majdnem elhiszi neki az ember, hogy nem akar fájdalmat okozni.

Jó pofa volt Gibbs nyomozó, azaz Ken Foree, akit még láthattunk a Holtak hajnalában (akkor innen lehetett ismerős!), a Tágra nyílt elmében és Az 1000 halott háza 2-ben.

Az egyik asszisztens alakító Molly Hagant láthattuk több filmben és sorozatban is hazánkban. Patty Toy-t hasonlóan. A recepcióst alakító Jan Hoag pedig leginkább csak sorozatokban játszott.

Virginya Keehne-nek biztos nem csak amerikai felmenői vannak, de például feltűnt a Hotel című sorozatban, az Adj rá kakaót! című filmben, és 1993-ban főszerepet alakított a Mutánsokban, melyet sok horrorrajongó láthatott már. Mondjuk a Mutánsokban Keehne idősebbnek tűnt, pedig az pár évvel korábbi film. Biztos azért van ez, mert A fogorvosba egy kistini kellett, fogszabályzót is kapott, és így mindjárt más lett. A szinkronhangjáról viszon nem is beszéljünk. Jézusom! Na ettől is vicces lesz a film! (És a fenébe, nincs rajta a szinkron.hu-n, hogy ki szinkronizálta)

Earl Boen volt a Terminátor filmek Dr. Silbermanja. Emlékszem, hogy utáltam, de az itteni karaktere sem volt egy pozitív egyéniség... adóellenőr...

A filmben feltűnik még Mark Ruffalo, aki az egyik páciens, egy színésznő menedzserét alakította. Azonkívül, hogy jóképű, kicsit idősebben főszerepet játszott a Hirtelen 30 című vígjátékban meg a Zodiákusban és a Viharszigetben.

A fogorvost vagy Dr. Halált, ha úgy tetszik Brian Yuzna (Az élőholtak visszatérnek 3., Reanimátor filmek, Holtak tava) rendezte, s Dennis Paoli (Reanimátor, Tágra nyílt elme, Vérszomjas szörnyecskék 3.), Stuart Gordon (Reanimátor, Testrablók: Az invázió folytatódik) és Charles Finch (Ahol alvó kutyák hevernek, Rosszlányok) írta. A zenét Alan Howarth (Halloween filmek, A sötétség fejedelme) készítette, s nekem nagyon tetszik az alap dallamocska, amivel indul a film.

A filmről még csak annyit, hogy valódi félelmet boncolgat. A fogorvosoktól már amúgy is tartunk, de mi lenne, ha az egyik megőrülne, mint a drága Dr. Feinstone? Ezzel együtt egyedi történet is. De talán egy folytatás nem lett volna elengedhetetlenül szükséges...

Stúdió: Trimark Pictures
Hossza: 92 perc
IMDb értékelés: 4,8

Megnéztem ismét a folytatást Az élőhalottak visszatérnek folytatását, melyet kb. harmadjára láttam, és azt kell hogy mondjam, szórakoztató kis hülyeség, mármint jó értelemben. A zombik talán még ütődöttebbek, mint az első részben, és az, hogy Frank meg Freddy úgymond "reinkarnációja" is benne van a filmben, nagyot üt.

Jesse Wilson (Michael Kenworthy) összeszűri a levet néhány idősebb sráccal, Billy-vel (Thor Van Lingen) és Johnny-val (Jason Hogan), akik beveszik a klubjukba, és meg akarják neki mutatni a klubházat is. Elviszik a helyi temetőbe, de Jesse időben rájön, hogy át akarják verni, így elszalad előlük. A két fiú üldözőbe veszi Jesse-t, aki egy csatornajáratban bújt el. A fiúk végül megtalálják, de nem csak őt, hanem egy furcsa hordót is, amin rajta van a hadsereg pecsétje. Billy és Johnny kicipelik a dolgot a fényre, de Jesse figyelmezteti őket, hogy ne piszkálják. Azok nem hallgatnak rá, de amikor valami arcszerűséget látnak meg a hordó kis üvegablakán keresztül, megrémülnek, és elrohannak. Jesse-t bezárják a temető egyik kriptájába, mert attól tartanak, még szól a dologról valakinek. Jesse szorult helyzetbe kerül, és a kriptában még egy holttestre is ráesik, de szabadulása pillanata közel van, amikor megjelenik Ed (James Karen) és Joey (Thom Mathews), akik illegális és visszataszító dolgokra készülnek a kriptában. Jesse elszalad előlük, és a két férfi hozzálát a régen lezárt koporsók felnyitásához, hogy elvigyék a koponyákat (csak olyat, amit nem temetek még el!) és az plusznak az értékes ékszereket. Joey, aki csak most csatlakozott a buliba, undorító és kegyeletsértő dolognak tartja az egészet, de attól még elfogad egy szépen csillogó karkötőt a barátnőjének, Brendának (Suzanne Snyder), akit a kocsinál hagytak a temetőn kívül. Míg Ed és Joey a "munkájukat" végzik, addig Jesse hazarohan, de nem meséli el a történteket a nővérének, Lucy-nak (Marsha Dietlein). Az ablakából belátja az egész környéket, és azt is észreveszi, hogy a két srác visszament a hordóhoz. Ekkor még nem tudja, mit műveltek azok ketten: kinyitották a hordót, amiből valamilyen gáz ömlött ki, s az felszállt a levegőbe, esőt hozott, ami beszivárgott a temető talajába. Ismerős, ugye? Jesse úgy dönt, meglátogatja Billy-t, de az csúnyán megbetegedett. A fiú ezután maga is lemegy a csatornához, és megnézi a tartályt. Ott azonban találkozik az első zombival, és a temetőben is rossz élmények várják. Amikor hazaér, elmeséli a történteket Lucy-nak és az ott tartózkodó tv-szerelő srácnak, Tomnak (Dana Ashbrook), de azok természetesen nem hisznek neki. Hamarosan azonban az élőhalottak kikelnek sírjukból, és elárasztják a kisvárost. Ed és Joey is találkoznak párral a kriptában és a temetőben, de Joey barátnője sem marad tudatlan, milyen az, ha egy zombi fejébe nyomod a kezed. A két csapat találkozik, s együtt próbálnak kijutni a városból, amit már ki is ürítettek, és a hadsereg várja őket, de nem szeretettel.

Van itt minden, bőven ááá!, úristen! meg jézusom!, illetve agyvelő! (az egyszerű agy! helyett). Ed és Joey karaktere csúcs, ahogy Frank és Freddy volt az elsőben. Brendát, a vöröst én is megharaptam volna a zombik helyében, csak hallgasson már el. De olyan hülye volt, hogy hagyta magát megharaptatni a szerelmecskéjével. Mondjuk nem tudom, milyen agyvelőt harapott ki onnan... Ed itt viszont nem úszta meg az egészet a tűzzel, itt már neki is át kellett változnia teljesen. Klisének gondolhatnánk az egészet, mármint Ed/Joey/Brenda és Frank/Freddy/Tina, de olyan jól elkészítették az egészet, hogy az már haláli. Még magában a filmben is elhangzik: "Olyan furcsa érzésem van. Mintha lettünk volna már itt. Én, Te és Ők.", vagy valahogy így.

A főszerepet játszó Michael Kenwothy-ról annyi megjegyzendő, hogy ő alakította a kis Kevin Penny-t A masszában, ami hasonló karakter volt ehhez. Thor Van Lingen először Jesse szerepére jelentkezett, de aztán megkapta a bajkeverő Billy karakterét, akiből végül szintén zombi lesz. Ez olyan, mint Az élőhalottak éjszakájában, amikor Mrs. Cooper lemegy a pincébe, de a lánya nem ölelni akarja.

Suzanne Snyderről még annyit, hogy a Gyilkos bohócok az űrből című filmben is játszott, főszerepet. Marsha Dietleinnek ez volt az első szerepe, feltűnt például a '95-ös Démonpofában is. Glover ezredest is ugyanaz alakította: Jonathan Terry. Mandel doki, Philip Bruns, akivel a csapat később találkozik, és aki megvizsgálja a betegeskedő Edet és Joey-t pedig nagy figura. Mókás kis öreg, annyit lehet rajt nevetni. Az pedig plusz, hogy van egy Cadillacje, mely majdnem egy Christine.

A zombik ugyanolyan jók, mint az elsőben, és mint említettem, hülyébbek, de azt is megtudhatjuk a filmből, hogy őrülten vezetnek autót, és ha valahogy ki akarod deríteni, ki a zombi és ki nem, csak kérdezd meg tőle, ki a jelenlegi elnök.

A karaktereknek ismét volt egy házi zombifelsőrészük, melynek haláli vigyora volt. Nem szerette, ha csavarhúzót dugtak a fejébe, de Ed olyan hülye volt, hogy beledugta az ujját a szájába... Állati ez a film!

Ezt az állati filmet Ken Wiederhorn (Dark Tower, Freddy's Nightmare sorozat) rendezte és írta. A zene már nem volt annyira jó, mint az első részben, én legalábbis hiányoltam a több és változatosabb számokat. Egyébként J. Peter Robinson (Fekete mágia, Az új rémálom - Freddy feltámad, Veszélyes kívánságok) készítette a zenét.

Összességében nagyon tetszik ez is, mint az első, de talán a szint egy kicsivel alatta van. Amikor először láttam, még annyira sem szívleltem, mint a másikat, de jókat lehet rajta nevetni. Egyébként meg maga a zombi alaptörténet, hogy jönnek, és beveszik a várost, az már érdekes. Az egész mizéria meg onnan indult, hogy valami ostoba szállító, az egyik katona őrülten vezetett, és közben zenét hallgatott, s meg sem hallotta, hogy az egyik tartály leesett a kocsiról. Viszont az ebben lévő gáz már nem volt olyan erős, mivel hogy a két srácot nem terítette le azonnal, mint az elsőben Franket és Freddy-t. A harmadik részt, mert hogy van az is, egyenlőre még nem láttam, de nem is hiszem, hogy egyhamar sor kerül rá, pedig abban emberek hoznak vissza egy halott lányt az életbe.

Stúdió: Greenfox
Hossza: 89 perc
IMDb értékelés: 5,2