George A. Romero, Stephen King és néhány képregény-betét a filmben garantálja a kellemes esti szórakozást, s nem utolsó sorban a Creepshow öt rémtörténete morbid, olykor vicces meglepetéseket tartogat. Lássuk az öt rövid horrort sorban:
Elöljáróban először elmondanám, a film úgy kezdődik, hogy egy apa rajtakapta Billy (Joe Hill) nevű fiát, amint az egy horrormagazint olvasgat. Szerinte azonban a fiának nincs arra szüksége, hogy ilyen szemetet forgasson, így azon mód kidobja. A néző azért még megtudja, miket is rejt a Creepshow című újság.
SPOILER
Az első rémtörténet, amivel találkozunk, a Father's Day ("Ápák napja") címet viseli, és egy régi családi titok tér vissza. Sylvia Grantham (Carrie Nye), a lánya, Cass Blaine (Elizabeth Regan), a fia, Richard (Warner Shook) és Cass férje, Hank Blaine (Ed Harris) összegyűlnek Apák napján, ahogy minden évben. Bedelia nénit (Viveca Lindfors) is várják vacsorára, mivel minden Apák napján eljön a családi birtokra, hogy meglátogassa apja sírját, akit a rossz nyelvek szerint ő maga ölt meg. Sylvia maga is meg van győződve róla, hogy Bedelia volt, és vejét is ezzel traktálja. Míg Bedeliára várnak, ő meg is érkezett, de először a sírhoz ment el, ahol méltó ünnepléssel köszöntötte apját, aki mindig is rútul bánt vele, és mindenkit azzal vádolt, hogy ki akarja használni, s csak élősködnek rajta. Bedelia tényleg megtette azt, amit róla beszélnek, de ezen az Apák napján Nathan Grantham (Jon Lormer) visszatér sírjából, hogy bosszút álljon és követelje, ami neki jár...
Ez nem a legjobb az öt történet közül, az biztos, de elég mókás és morbid az egész. Az öreg, mogorva, szenilis Nathan, aki életében állandóan a botjával csapta az ütemet, most visszatér, mint zombi, hogy követelje az elmaradt jussát... a tortájt. Az élőhalott tisztára olyan, mint Az élőhalottak visszatérnek című filmben, csak talán kevesebb rajta a hús, és agy helyett azt mondja, torta. Ed Harris (Kóma, Édes álmok, A mélység titka, Hasznos holmik) egyszerűen fantasztikus, már nem a szerepe, mert hamar meg is hal benne. Csak szerintem kiváló színész, és jó látni a filmben, főleg ilyen fiatalon. Warner Shookot sem tudom hova tenni, ahogy a többi színész sem, viszont érdekesség, hogy a '78-as Holtak hajnalában egy zombit játszott. Ja, és Ed Harris discót jár benne!
A második mese a The Lonesome Death of Jordy Verrill ("Jordy Verrill magányos halála"), ahol a címszereplő Jody Verrillt maga Stephen King játssza. Ezen kívül is színészkedett King, de talán csak a Végítéletben volt még hasonló nagyságú szerepe. Ezen történetnek kb. 2-3 szereplője van, de a főszerepet ő alakítja. Jordy Verrill egy farmer, aki nyögi a bankkölcsönt. Egyszer csak a földje közepére lehull egy meteor, melynek értékét Jordy felismeri, mivel ugye az anyja nem hülyét nevelt! Arról álmodozik, vajon mennyit kap majd ezért. Viszont a frissen lepottyant meteor még nagyon forró (Jordy a saját ujján tapasztalja, mivel képes volt hozzányúlni), így Jordy fogja, és lehűti. Ekkor azonban a meteor kettétörik, s Jordy elkeseredik, hogy így már nem adnak érte semmit. Azért fogja, és beleteszi egy vödörbe, de előtte kiönti azt a löttyöt, ami a két félben van (közben ez is rákerül a kezére). Elkeseredetten megy be a házba, ahol neki áll sört inni és tv-t nézni. A megégetett ujja azonban továbbra is fáj, s hólyagos is lett. Egy idő után azt tapasztalja, hogy valami zöld borította be az ujját, majd a nyelvét is, mivel állandóan az égett ujjait szopogatta. Amikor kinéz a földjére, sokkal rosszabbat lát: mindent, a vödröt, a farmot, a házat kezdi benőni valami zöld növényzet, valamiféle fű. Hamar rájön, hogy a meteor a hibás, de ez még nem segít rajta, s a bőrén is egyre terjed a fű, ami marhára viszked is. Kétségbeesésében Jordy már képzelődik is rég halott apjáról, és de nem hallgat a hangjára, amikor az azt súgja, ne fürödjön meg. Egy idő után a fű már mindent benőtt, még Jordy-t is, mondjuk, hogy ő a Fűember, s így Jordy-nak nem maradt más választása, ha meg akar szabadulni a kínoktól...
Ööö... csak annyit mondok, hogy ez még morbidabb, mint az első történet, de nekem tetszik, és Stephen King nagyon jól alakítja a "kevés értelmű farmert".
A harmadik történet címe Someting to Tide You Over ("Valamit elvisz a dagály"), s egy féltékeny, megalomániás férj bosszújáról szól. Richard Vickers (Leslie Nielsen) rájön, hogy felesége, Becky (Gaylen Ross) megcsalta egy Harry Wentworth (Ted Danson) nevű férfival. El is látogat hozzá, és megfenyeget: amennyiben nem tart vele, szerelmének valami baja esik. Harry hisz a férfinak, és elmegy vele kicsit autózni. Richard elviszi a partra, és egy kis huzavona után fegyvert fog rá, majd kényszeríti, hogy áss be magát egy gödörbe. Ekkor elmegy, és otthagyja Harry-t, de később vissza megy, s lerak elé egy tv-készüléket, melyen felesége hasonló szenvedései láthatók. Hamarosan jön a dagály, és Harry sem menekülhet. Richard ismét otthagyja a férfit, és már csak akkor megy vissza, amikor a dagály már elvonult. Hazamegy, hogy megünnepelje sikerét, de hamarosan lesz néhány vendége, két "régi barát"...
Nem vagyok egy Leslie Nielsen rajongó, de az Airplaneben kedveltem, meg néha belenéztem a Csupasz pisztoly filmekbe is. Jó komikus színész volt, s sajnáltam, hogy elhunyt, de szerintem a Creepshowban is nagyot alakított, főleg, hogy szokatlan tőle az ilyen komolyságú szerep. Ted Dansont (Három férfi és egy kis hölgy, Cheers sorozat, Made in America, Palira vettem a papát!) mindig is kedveltem; még A három férfi és egy bébiben láttam először (amellett, hogy jó színész, jóképű és sármos is).
Az utolsó előtti rémségben egy rég elfelejtett ládából szabadul el egy szörnyeteg. A címe: The Crate ("A láda"). Stanley professzor (Fritz Weaver) segélykérő hívást kap munkahelyéről, ahol a gondnok, Mike (Don Keefer) egy titokzatos, lezárt ládát talált. Stanley professzor odamegy egy partiról, és a gondnok segítségével kinyitják a ládát. Ekkor azonban olyan dolog történik, amit Stanley fel sem tud fogni józan ésszel: egy nagy szörnyeteg, éles fogakkal elkapja a gondnokot. A professzor elrohan, de a folyosón beleütközik Charlia Geresonba (Robert Harper), aki szintén az egyetemen dolgozik. Amikor Stanley elmeséli neki, mi történt a laborban, a férfi természetesen nem hisz neki, és elmegy megnézni azt, amiről Stanley beszélt. Persze nem arra számít, amit talál. Először csak a vért látja meg, mivel a nagy láda eltűnt, s azt hiszi, Stanley professzor bántott valakit. De hamarosan a két férfi megtalálja a ládát a lépcső alatt. Azonban a szörny Geresont is elkapja, így Stanleynek nincs más választása, mint elmenekülni. Elmegy legjobb barátjához, Henry Northruphoz (Hal Holbrook), akivel sakkozni szoktak. Henry végighallgatja zaklatott barátja meséjét, de ő is különösnek tartja. Viszont elhatározza, hogy közelebbről is megnézi magának az állítólagos szörnyet, Stanley nélkül. Őt elaltatja, majd elmegy az egyetemre, és ott szembesül a sok vérrel, majd a lépcső alatt ő is megtalálja a ládát. Olyan lehetőséget lát, amit nem szalaszthat el: megszabadulhat régóta gyűlölt feleségétől, Wilmától (Adrienne Barbeau), aki állandóan egrecírozza, utasítgatja. A vért feltakarítja, és egy csalilevelet hagy a feleségének, mellyel az egyetemre csalja. Rájátszik a nő önelégültségére, és nem is csalódik Wilmában, mivel a nő el is jön, hogy Henry úgymond feláldozza a szörnyetegnek. Később, amikor Henry terve sikerrel járt, elviszi a ládát, s egy szakadékba löki. Hazatérve elmeséli az egészet Stanley-nek, akitől támogatást vár...
Ezen epizód sem a kedvencem, bár a szörny jó benne; olyan, mint valami jeti. Humoros is, mert Wilma Northrup tényleg egy idegesítő nőszemély. s amikor a férje az egyetemhez csalja, hogy belökje a szörny mellé, alig bírja ki nevetés nélkül, sőt nem is tudja visszatartani. Az ő kettejük párharca humort visz a rémtörténetbe.
Az ötödik, egyben utolsó mese a They're Creeping Up on You ("Felmásznak az emberre") címet viseli, és benne Upson Pratt (E.G. Marshall) egy gazdag, öntelt üzletember, aki "főhadiszállásáról" - mely elvileg baktérium mentes - úgy ugráltatja az embereket, ahogy csak tetszik. Baktériumok azonban mindenhol vannak, így Pratt lakásában is, mely a tisztaság jegyében csak hófehér. Miközben Pratt a szerinte lusta és akadékoskodó alkalmazottaival beszél telefonon, addig csótányokat írt. Csakhogy ezek már akkora csótányok és olyan ellenállóak, hogy Pratt alig bír velük. Közben egy kollégája dühös felesége is elhívja. Azért mérges Prattre, mert a férje nemrég lett öngyilkos a férfi miatt. Prattat nem igazán foglalkoztatja a szitkozódó hívás, inkább a csótányokra koncentrál. igyekezete azonban nem sokat ér, mivel Pratt elmondása szerint ha egyszer bejutnak az épületbe, nem lehet őket kiirtani. Hamarosan a villany is elmegy az áramszünet miatt, s a csótányok is lecsapnak...
Ezt a történetet utálom is, meg szeretem is. Utálom, mivel bogarak vannak benne, nagy csótányok, amiket én sem szeretek. De mégis izgalmas kis rémtörténet arról, hogy a rovarok bosszút állnak. Bár azt nem lehet nagyon tudni, hogy most tényleg léteztek ezek a csótányok, vagy csak egy-kettő volt, és a nagy bogárrohamot csak Upson Pratt képzelte oda, mivel már beleőrült a bogárfóbiájába és tisztaságmániájába (még pánikszobája is van). Tényleg úgy beszél, mint egy mániákus. Az ember azt sem nagyon bánja, hogy szívrohamot kap, mert nem volt egy pozitív karakter, de azért a vége nem semmi, amikor a csótányok szó szerint kimásznak belőle. Bogárfóbiásoknak nem ajánlott! Viszont érdekes a hasonlat a csótányok és a "kisemberek" között...
Ez volt tehát az öt rémtörténet, és a végén Billy is bosszút áll apján, aki elvette és kidobta a magazinját. Az újságból vett ötlettel okoz bosszúságot öregének: voodoo-babát készít, s megszurkálja azt...
Ahogy már az elején írtam, George A. Romero és Stephen King neve garantálja a minőséget. Romero rendezte, s King volt a forgatókönyvíró. Érdekesség még, hogy a Billy-t alakító Joe Hill valójában Joseph Hillstrom King, Stephen King és Tabitha King fia. Tényleg, még hasonlít is a papára, bár csak a nevéről jöttem rá, egyébként nem ismertem volna fel. A film egyébként hozzájárult az azonos című horrormagazin megjelenéséhez (1982 július). A második és negyedik történet azonban Stephen King novellákból jött: a Weeds ("Gyökerek") és a The Crate ("A láda"), melyek különböző magazinokban jelentek meg. A film zenéjét John Harrison (A holtak napja, Tales from the Dakside, Mesék a kriptából részek) készítette, aki színészként, rendezőként, íróként és producerként is tevékenykedik.
Szóval tény, hogy nekem a második rész, a Creepshow 2. mindig is jobban tetszett, de ez is nagyon szórakoztató, például azért is, mert ebben több történet van, míg a folytatásban csak három. Viszont amit innen hiányoltam, az a rémalak ("The Creep") feltűnése, aki a második részben már szerepel. Elég régen láttam már a Creepshowt, így nem emlékeztem, hogy ebben még nincs. Ennek ellenére a rémtörténetek, a Romero és a King rajongóknak mindenképpen ajánlott!
Stúdió: Creepshow Films Inc., Laurel Entertainment Inc., Laurel-Show Inc., Warner Bros. Pictures
Hossza: 120 perc
IMDb értékelés: 6,5
