Shooter, filmvadász blog

A negyedik rész leírásának végén említettem, hogy azt hittem, rosszabb már nem jöhet. Tévedtem. Ismét egy új rendező, Scott Derrickson (Ördögűzés Emily Rose üdvéért), aki mint író is részt vett a munkálatokban. Hála istennek ebből a részből szinte teljesen eltűnt Clive Braker neve, csak az alapkarakterek (kenobiták) megteremtésében van szerepe. Akkor lássuk ezt a zavaros történetet, melynek megalkotása során nem törődtek sokat azzal, hogy az előző rész már 2127-ben játszódott. Mintha nem is vették volna számításba a negyediket, de talán jó is volt így. Miután azonban ők ilyet alkottak, nem tudom, miért tették...

Joseph Thorne detektív (Craig Sheffer) nem éppen a becsületesség szobra: drogozik, megcsalja a feleségét, ritkán foglalkozik a lányával és idős szüleivel, lenyúlja a rendőrségi bizonyítékokat. Csak a munkájának él, és a társa is tiszteli, már amennyire ismeri valójában. Egy este szörnyű gyilkosság helyszínére kell kiszállnia Joseph-nek és Tony-nak (Nicholas Turturro). Egy férfit brutálisan szétszaggattak a saját házában. A sok holmi között Joseph talál egy furcsa dobozt és egy gyertyában megpillantja egy gyerek ujját. Joseph elteszi a dobozt, és lazításképpen prostihoz megy. A fiatal lánynak kokaint is ad, és ő maga is szív. Miután végeztek, Joseph a mosdóban jobban szemügyre veszi a dobozt, éd azt tapasztalja, hogy az reagál az érintésére, és kinyílik. Hirtelen máshol találja magát, egy különös világban, ahol szörnyek veszik körül. Miután magához tér, azt gondolja, hogy csak a drog miatt volt, vagy csak rossz álom. Amikor elmegy a motelből, a lány még édesdeden alszik, de nem sokkal később a munkahelyén hívja fel Joseph-et, és sírva kéri, segítsen. A férfi odamegy a motelhez, de ami fogadja, arra nem számított. Társának is megmutatja, hogy mi van a fürdőszobában, és meggyőri, hogy tusolják el az ügyet. Hiszen Joseph a lánnyal volt, és ha valaki összefüggésbe hozza őt a halálával, akkor mindennek vége, a munkájának, a családjának, mindennek. Joseph arra is rájön, hogy a két ügy összefügg, a férfi brutális meggyilkolása és a lányé, mivel ott is talál egy levágott ujjat. A kisgyerek még élt, mikor az ujjakat levágták, állapította meg a szakértő, így Joseph-nek nincs sok ideje. Az ujjlenyomat-vizsgálat kimutatja egy tetováló, piercingbelövést csináló férfi ujjlenyomatát a dobozon, és Joseph meg is látogatja. Tőle tudja meg, hogy a férfi, akit meggyilkoltak, egy bizonyos Mérnöktől (James Remar) lopta el a dobozt, és a Mérnök senkit sem hagy futni. Joseph a titokzatos férfi nyoméba ered, de lépteit hullák szegélyezik, és közben mindenki őrültnek tartja. Joseph úgy érzi, csak ő találhatja meg a gyermeket, és ezen múlik a további sorsa...

Zavaros, vontatott, összevisszaság az egész. Azt hittem, hogy egy Philip Marlowe történet, meg egy horror keverékébe csöppentem. Raymond Chandler író hőse, Philip Marlowe magándetektív beszélt hasonlóan egyes szám, első személyben. Csakhogy én szeretem Marlowet, és ez csak halovány utánzata volt. Nem tudom, miért ez jutott eszébe a történet megalkotójának, de eltévesztette a házszámot.

A rendezés és az események is elég összefüggéstelenek voltak, de azért nem tagadom, hogy volt benne néhány véres jelenet, de ez egy horrornál alapkövetelmény. Ennek ellenére azért egy rémfilmtől is várunk valami pluszt. Ezt nem kaptam meg. Lehet, hogy ha krimiként, vagy thrillerként nézem meg, ami nem tagja a Hellraiser sorozatnak, akkor azt gondolom: rendben, nem a legjobb, amit láttam, de elmegy, mert szeretem a krimit. Akkor másztam a falra, amikor a végén kiderült, miről is van szó valójában. Pinhead is csak ekkor jelenik meg, és megtudjuk, hogy ő a Mérnök. Hogy hogy rakták össze mindezt, azt nem tudom, de nem kellett volna. Pinhead nem is durvult be igazán, csak pszichológiai terrort alkalmazott, pedig az előző részben még arról papolt, hogy a fájdalom az igazi. Itt meg arról szónokolt, hogy Joseph a testével megöli a lelkét... A kampókat is unalmassá tette a film, pedig addig arra gondoltam, mennyi módon lehet használni. A végén meg meg sem hal férfi, csak továbbra is küzd a démonaival. De könyörgöm, eddig nem ez volt. Eddig a démon az démon volt, "valódi", mint Pinhead. Na mindegy, az már nem részletezem, mit gondoltam, amikor a cowboyok megverték a zsarut, mint valami ninják...

Craig Shaffer (Drakula 2. - Mennybemenetel, Légörvény 2-3., Az éjszaka szülöttei) tőlem nem kap értékelést, sőt egyik színész sem, bár Nicholas Turturro szimpatikus volt, akit leginkább sorozatokban láthattunk. James Remart (Jószomszédi iszony, Halálosabb iramban) nagy színésznek tartok, de nem mondanám, hogy ebben a filmben. Az biztos, hogy már amikor először megjelenik mint Joseph pszichiátere, tudtam, hogy valami nem stimmel vele; arra gondoltam, ő a Mérnök, de a történet haladtával egyre biztosabb lettem benne, mivel annyira otthon volt a démonok témájában. Ja, meg hogy pap is a pszichiáterkedés mellett, az is gyanús volt. Mikor Joseph-et a végén felhívta a Mérnök maga, akkor meg már a hangja árulta el. Ha másban nem is, legalább ebben nem csalódtam, és továbbra is Doug Bradley alakította Pinheadet.

Stúdió: Dimension Films, Miramax Films, Neo Art & Logic
Hossza: 99 perc
Forgatókönyv: Paul Harris Boardman, Scott Derrickson
Zene: Walter Werzowa
IMDb értékelés: 5,5

Mindig lehet érezni, ha egy film már "kiégett", és nem lenne érdemes több folytatást készíteni belőle. Ilyen volt például a Rémálom az Elm utcában 7., ami nekem már nem jött be annyira, érezhetően már nem volt az igazi. Bár talán ott már a hatnál is sejthető volt, hogy nem azt kapja az ember, amit várt. A Hellraiser 4. nekem már ilyen volt, és amikor kiderült számomra, hogy egy űrállomáson játszódik, azt hittem, megüt a guta. Ennek ellenére végignéztem, és mint kiderült, a legtöbb jelenet nem ott folyik, hanem éppen hogy a múltban, különböző időkben, de akkor is: itt van egy láthatatlan határ. Én személy szerint nem is kedvelem az űrös folytatásokat, mint például a Jason X vagy a Leprechaun 4: In Space. Nem is értem, miért kell kivinni valamit az űrbe, és a jövőbe tenni, amikor így ha valaki még akarna még egy folytatást, már bajosan tehetné meg. De mint látjuk, sajnos a Hellraisernél sikerült, de most lássuk a negyedik rész történetét:

A film a Minos űrállomásról indul, s 2127-ben járunk. Dr. Paul Merchant (Bruce Ramsay) az egyetlen, aki ott tartózkodik, bár nem sokáig, mivel egy csapat felfegyverzett alak érkezik. Merchant addig még be akar fejezni valamit, ami létfontosságú, de nem hagyják. A fegyveresek elfogják, és a kihallgatás során Paul olyan történetet mesél, melyet őrzői nehezen hisznek el. A történet démonokról, őrökről és pokolról szól. Év századokkal ezelőtt Merchant őse, Philip L'Merchant (Bruce Ramsay) játékkészítő volt, aki egy gazdag úrtól kapott megbízást, hogy készítsen el egy különleges dobozt. Okkultista volt, aki mielőtt megkapta volna a megrendelt dobozt, éppen elvette egy fiatal lány életét. A dobozt átveszi a játékkészítőtől, és segítségével szörnyűséges dolgokat művel a lánnyal Jacques-kal (Adam Scott), a jobbkezével együtt. Mindezeket L'Merchant is látja egy ablakból, és miután egy barátjának elmeséli, az nem hisz neki, de ad egy tanácsot: ha ő csinálta a dobozt, mely beengedi a démonokat, készítsen egy olyan dobozt, mely visszaküldi őket. L'Merchant bele is kezd a tervébe, de közben megpróbálja visszaszerezni a dobozt az okkultistától, Duc de L'Isle-tól (Mickey Cottrell), azonban őt már csak holtan látja viszont. Jacques és Angelique (Valentina Vargas) végeztek vele. Angelique pedig az a démon, akit Duc de L'Isle hívott a nő testébe. L'Merchant az életével fizet vakmerőségéért, de mindvégig tudja, hogy utódai mind szenvedni fognak az ő tettéért, hiszen ő készítette a dobozt. L'Merchant felesége és fia megmenekül, így tovább folytatódik a vérvonal. Évszázadokkal később Jack Merchant (Bruce Ramsay) egy vállalat igazgatója, és azon dolgozik, hogy befejezze őse, Philip L'Merchant munkáját. Angelique meglátva a férfi képét egy újság címlapján, tudja, hogy ő is egy leszármazott, és csak ő tudja megépíteni az új dobozt, egy nagyobbat, mely átjáró lesz majd a démonoknak, nem csak egy kis rés, melyet a mostani kis doboz nyújt nekik. Jacques még mindig úgy hiszi, hogy parancsolhat a pokolnak, csakhogy van egy szabály: ne állj a pokol útjába. Jacques megteszi, és ezért megkapja jutalmát. Angelique elmegy Amerikába, hogy megkeresse Merchantot. Jack viszont már álmodott róla, és amikor a valóságban is meglátja, alig hisz a szemének. De a férfinak nem csak Angelique-től kell tartania, hanem Pinheadtől (Doug Bradley) is, aki visszatér, és ismét újabb kenobitákat állít az oldalára. Jack Merchant nem hajlandó elkészíteni nekik a dobozt, így Pinhead elrabolja a fiát és a feleségét, ami már ösztönzőleg hat a férfira. Végül elkészült a hatalmas szerkezet, de Merchant így is az életéve fizetett. A felesége viszont okosan használja a kis dobozt, és sikerül visszazárniuk belé az összes démont. Miután Dr. Merchant elmeséli ezt a történetet, a kihallgatója, Rimmer (Christine Harnos) nem hiszi el, és mindenáron al akarják magukkal vinni a férfit. Vagy mindannyian mennek, vagy senki sem. Időközben azonban egyikük kiszabadította a bezárt Pinheadet és társait, akik hozzákezdenek a pusztításhoz. Dr. Merchant néhány pillanattal azelőtt hívta őket ide, a doboz segítségével, mielőtt a fegyveresek megérkeztek volna. A kenobiták sorra végeznek az emberekkel, így a megmaradtaknak nincs más választásuk, hinniük kell Dr. Merchantnak, aki megpróbálja befejezni, amit elkezdett. Végül neki és Rimmernek sikerül felrobbantania az űrállomást, így pusztítva el Pinheadet.

Amikor néztem, akkor is tudtam, hogy ez egy elvetélt ötlet, de mialatt írtam, még inkább ez lett a véleményem. Személy szerint nekem nem tetszett az alaptörténet, főleg az űrös, jövős rész. Az, hogy megmutatták, hogyan keletkezett a doboz, megérdemel egy pontot, hiszen ebből a dobozkából indult minden. A filmet Alan Smithee (A szemtanú nyomában, A vadon hívó szava, The Birds II: Lan's End) rendezte, és azért az a javára írható, hogy a véres, horrorisztikus jeleneteket jól megcsinálták, és volt benne ilyen bőven. A színészek nem igazán hatottak rám, bár Bruce Ramsey elég jóképű. A Jack Merchant feleségét alakító Kim Myersről pedig tudtam, hogy láttam már valamiben, csak ott fiatalabb volt. A neve is ismerősen csengett, és végül eszembe jutott egy film, de kiderült, rosszra gondolok. Aztán az IMDb-n láttam fiatalabb kori képeit; onnan ordít, hogy Lisa a Rémálom az Elm utcából második részéből. A két film között valamivel több mint tíz év különbség van, és ez volt az első produkció, amiben feltűnt.

Producerként Clive Barker itt is fel van tüntetve, és a zenét Daniel Licht (Salamon király kincse, A kukorica gyermekei 2-3., Rossz hold, Sorvadj el!) készítette, de nekem az aláfestés kicsit kevés volt. A Sorvadj el! zenéje például klasszisokkal jobb lett.

Szóval azt hittem, itt a mélypont, de azért végignéztem, és a jelenetek miatt nem csalódtam, de tévedtem, mikor azt hittem, ennél rosszabb már nem jöhet. Lásd Hellraiser 5.

Stúdió: Dimension Films, Miramax Films, Trans Atlantic Entertainment
Hossza: 85 perc
Forgatókönyv: Peter Atkins
IMDb értékelés: 4,6

A Hellraiser-sorozat harmadik darabját sem először láttam. Egész jó volt. Nem igazán tudok mást mondani, mert ahogy haladtam előre az epizódokkal, még ez volt az utolsó, ami úgy ahogy elnyerte a tetszésem, mint a sorozat illeszkedő darabja. A többi már... áh, de erről majd később. Szóval a Pokol a földön még elment, melyet szintén Peter Atkins írt (forgatókönyv), ahogy a második részt, de már egy Anthony Hickox nevű ürge rendezett.

SPOILER
Egy J.P. Monroe (Kevin Bernhardt) nevű férfi, akinek rengeteg pénze van és egy jól menő klubot tart fenn, egy este ellátogat egy titokzatos galériába. Tudja, mit keres, hiszen valaki külön ajánlotta neki a helyet. Amikor megpillantja a kiszemelt művet, megjelenik egy titokzatos alak, aki bagóért eladja neki a furcsa oszlopot, melyen különféle motívumok, domborművek vannak. Mindeközben a történet másik főszereplője, Joanne 'Joey' Summerskill (Terry Farrell) riporter azon bosszankodik egy kórházban, hogy ott nem történik semmi érdekes. Nos, téved, mert hamarosan egy nagy sztori pottyan az ölébe. Egy fiatal férfit hoznak be a kórházba, akibe valamiféle kampók akadtak, és szörnyű sérüléseket szenvedett. Egy fiatal lány is vele van, aki lehet, hogy látott valamit, de Joey-nak nem akar beszélni. Hármójuk sorsa összefonódik: a lány, Terri (Paula Marshall) J.P. egy barátnője. Joey-nak nem sokáig kell keresnie Territ, mert az maga hívja fel, és el is megy hozzá, hogy elmondja, amit tud. A két nő kis kutatásba kezd, főleg a titokzatos mű, amit J.P. szerzett, és a galéria után. Előkerül egy név is, Elliot Spenceré, aki után Joey szintén nyomozni kezd. Eközben J.P. sem unatkozik: észreveszi, hogy a domborműves oszlopról eltűnt valami. Egy nagy, kocka alakú lyuk tátong rajta, és amikor a férfi belenyúl, egy patkány harapja meg, így rákerül a vére az oszlopra. A férfi vére pedig felébreszti az oszlopban nyugvó kenobitát, Pinheadet (Doug Bradley), aki kész megmutatni J.P.-nek a legnagyobb gyönyöröket. Ráveszi, hogy hozzon neki áldozatokat, hogy teljesen kiszabadulhasson börtönéből. J.P. magához csalja Territ, aki úgy érzi, csalódott Joey-ban; az csak az információkat akarta kiszedni a sztorijához. Éppen kisírja magát a vállán, amikor J.P. rátámad, és a megelevenedő Pinheadnek akarja ajánlani, de végül maga J.P. kerül a karmai közé, és nem sokkal később Terri is. Joey tovább folytatja a kutatást, de álmai időről időre megzavarják. Az apjáról van egy visszatérő álma. Mintha ez még nem lenne elég, az oszlopból kiszabadult Pinhead őt veszi célba, és gyűjt maga köré segítőket is, például Joey egyik kollégáját, Daniel 'Doc' (Doki) Fishert (Ken Carpenter). Mindegyikük, J.P., Terri és Doki is kenobitává válik, és Pinheaddel az élükön, Joey-tól meg akarják szerezni a dobozt, mely ismét eltüntetheti őket. Mikor Joey már azt hiszi, hogy vége az egész rémálomnak, Pinhead kihasználja esendőségét, gyengeségét, és belemászik az álmaiba...

Főleg azért tetszett a film, mert még többet megtudunk belőle Pinhead, alias Elliot Spencer múltjáról, illetve bejöttek az új kenobiták, főleg a kamerafejes. A főszereplők, mint Terry Farrell, nem nyerték el a tetszésemet. Lehet, hogy azért, mert alapból idegesítő egy karakter volt. Ashley Laurence is feltűnik még egy kis jelenetben, sőt Anthony Hickox egy katonát alakított, és Peter Atkins sem maradt ki. A film jelenetei nem voltak olyan horrorba illők, mint az előző részekben. A zenéről meg annyit, hogy ezt már Randy Miller (Életveszélyben, Tűzgyújtó 2. - Fellángolás) készítette, de jó volt a filmhez képest.

Végszóként nem tudom nagyra értékelni a filmet, de nem is mondanám, hogy rossz. A további folytatásokhoz képest, amiket eddig láttam, mondhatnám, ez főnyeremény...

Stúdió: Fifth Avenue Entertainment, Trans Atlantic Entertainment
Hossza: 93 perc
IMDb értékelés: 5,1

Akkor tessék, itt van a sorozat második része. Nem úgy emlékszem, hogy láttam volna mindet, ezért nézem most meg az összes darabot. Ez is legalább olyan jó, mint az első, bár nekem akkor is az a favorit. Nézzük a történetet:

SPOILER
A történet ott folytatódik, ahol abbahagyták. Kirsty (Ashley Laurence) családja meghalt, és nincs senkije. Egy pszichiátriai intézetbe kerül, hiszen különös dolgokról beszél: démonokról, akik jöttek és megölték az apját. A rendőrség nagyon kíváncsi lenne, mi is van-e mese mögött, de Kirsty csak ezt hajtogatja. A kórház igazgatója és orvosa, Dr. Philip Channard (Kenneth Cranham) különös figyelmet fordít rá, főleg miután ő is meghallja a történetét. Channard kollégájra, Kyle MacRae-re (William Hope) bízza Kirsty-t, akik közelebb kerülnek egymáshoz. Kyle sem hisz ugyan a lánynak, de ő az első, aki nem komplett őrültként kezeli. Eközben a "jóságos" Dr. Channardról kiderül, hogy valamiféle morbid kísérleteket végez a betegein, és különös vonzódása van egy bizonyos doboz legendájához. Ő is, mint annak idején Frank, meg akarja ízlelni a legnagyobb gyönyöröket. Mikor meghallotta Kirsty vallomásának azt a részletét, hogy a házukban van egy matrac, amin valaki visszatud járni, az irodájába hozatja azt, és az egyik páciensét feláldozva visszahozza az élők sorába Juliát (Clare Higgins). Mint Frank, ő sincs jó bőrben, ezért további áldozatokra van szüksége. Julia és Dr. Channard azonnal megértik egymást; a doktor rajta keresztül akarja megismerni a nagy titkokat és a gyönyört. Csakhogy ehhez arra van szükség, hogy a dobozt kinyissák. Dr. Channard erre a feladatra egyik bentlakó betegét, Tiffany-t (Imogen Boorman) választja ki, aki oda van a rejtvényekért, de sosem beszél, mivel a múltjában szörnyűségek történtek. A fiatal lány ki is nyitja a dobozt, és nemsokára megjelennek a kenobiták, hogy teljesítsék hívójuk vágyait. Eközben Kyle mégis elhiszi Kirsty történetét, mivel a saját szemével látta Dr. Channard irodájában Juliát és a főnökét. Ketten elmennek hát a doktorhoz. Kirsty-nek nem is lehetne ez fontosabb, mivel úgy hiszi, az apja üzeneteket küld neki, hogy mentse meg a Pokolból. Kirsty és Kyle azonban szembetalálkozik Juliával, és egyikük sem ússza meg büntetlenül... Miután Kirsty magához tér a Juliától kapott ütéstől, azt tapasztalja, hogy a Poklot ismét megnyitották. A dobozzal a kezében ő is behatol a mélyére, hogy megmentse az apját. Miután összetalálkozik Tiffany-val, aki szintén bejutott a sötét átjárókba, együtt folytatják útjukat. Kirsty-nek azonban hamarosan rá kell jönnie, hogy nem az apja küldte hozzá a jeleket, hanem Frank bácsikája (Sean Chapman), aki örök vágyaitól szenved a Pokolban. Egy újabb találkozás Juliával, a kenobitákkal (akik ezúttal nem kérnek az alkukból) és Dr. Chennarddal, aki már nem önmaga. Végül Kirsty-nek és Tiffany-nak sikerül kijutnia a kenobiták Poklából, de a szörnyűségek még itt sem érnek véget. Dr. Channard, vagyis már Channard kenobita is átjutott a kórházba, és további műtéteket szeretne végrehajtani páciensein. A szörnyeteggé alakult Channard elől elmenekülnek, de vissza kell menniük a Pokolba, hogy Tiffany bezárja a kapuját. Rá is jön, hogyan kell, de eközben Channard kenobita ismét támadásba lendül...

Tony Randel (Amityville - Ütött az óra, A nesztelen halál, Rejtélyes igazságok sorozat) rendező korábbi és későbbi filmjeit nem igazán láttam, de a Hellraiser II nekem tetszett. Ezt már nem Clive Barker készítette, de producerként részt vett a munkálatokban. Tetszik, hogy ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Ebben a filmben már többet megtudhatunk a kenobitákról, és múltjukról, hogy mindegyikük ember volt, és Pinhead (Doug Bradley) emlékeibe is bepillantást nyerhetünk. Illetve segítséget is nyújt a két lánynak (olyan "édes" volt, mikor "megköszönte" Kirsty-nek a megszabadítást).

A színészi játék nekem egy kissé silányabbnak tűnt, főleg a visszatérő szereplők felől: Ashley Laurence, Sean Chapman és Clare Higgins. Utóbbi itt már annyira irritáló volt, a falra másztam tőle, de talán ez is volt a készítők szándéka. A végzet asszonya visszatért... A bőr nélküli Juliát és Franket ismét más alakította: Deborah Joel és Oliver Smith (ő már az első részben is). A Juliáról jut eszembe: nem tudom miért kellett a szinkronban magyarosítani ezt a nevet, mert úgy mondják "Júlia"... A kenobiták jól játszottak, bár nekem nem tetszett, hogy annyit beszéltek. Megismerhettünk viszont új kenobitát is, Channard dokit, akinek mindenféle bizgentyű jön ki a csápjaiból. Ez jó volt! Több emlékezetes jelenet is van a filmben, például Julia visszatérése, Julia levetett bőre és Channard átváltozása, illetve "fejvesztett" pusztulása.

Az aláfestő zenét ismét Christopher Young biztosítja nekünk, amiben nem csalódtam. Egyszóval még több vér, mocsok és kenobita. Megéri megnézni az első után!

Stúdió: Film Futures, New World Pictures, Troopstar
Hossza: 99 perc
Forgatókönyv: Peter Atkins
IMDb értékelés: 6,2