Stephen King novellája alapján készült film, úgyhogy nekem abszolút kedvenc. Régen olvastam már a történetet, és az tény, hogy a filmet bő lére eresztették, de hát ez evidens, mivel egy körülbelül másfél órás filmbe beleférnek olyan jelenetek, amik egy rövid novellába nem. Szóval mint film, nekem bejön. Bár mindegyik King könyvből készített film legalább ilyen lenne. Ez a történet egyébként az Éjszakai műszak kötetben jelent meg, olyan novellákkal együtt, mint a Jerusalem's Lot, az Éjszakai műszak, A mángorló, a Néha visszatérnek, A fűnyíróember és a Leszoktató Rt. Majd mindből azonos című film is készült, kivéve az utolsót, ami a Macskaszem része, illetve a Jerusalemből Salem lett..
SPOILER
Burt (Peter Horton) és Vicky (Linda Hamilton) nagy utazásra indulnak. A fél országot átszelik, mivel a férfi új munkát kapott. Éppen Nebraskán haladnak keresztül, amikor egy szörnyűség történik: a kocsijuk előtt az úton hirtelen a semmiből előtűnik egy gyerek, egy fiatal fiú. A pár már nem tud megállni, és elgázolják őt. Hamarosan azonban rájönnek, hogy nem ők bántak el a fiúval, hiszen annak már elvágták a torkát, és félig holt volt már. Beteszik a kocsijuk csomagtartójába, a bőröndjét is viszik, és keresni akarnak egy telefont, ahonnan felhívhatják a rendőrséget. De hogyan került oda a fiú az útra? Néhány pillanattal előtt, mint Burt és Vicky odaért, a srác két másik gyerektől, Jobtól (Robby Kiger) és Sarah-tól (Anne Marie McEvoy) búcsúzkodott, mivel mindenáron meg akart szabadulni valami Isaactól (John Franklin) és Malachaitól (Courtney Gains). A terv, hogy a kukoricaföldön keresztül kijusson az útra, nem úgy sikerült neki, ahogy akarta... De most térjünk vissza Burtre és Vicky-re. A pár akárhogy akarja, nem talál telefont, sem egy valamire való várost. Még egy öreg benzinkutast is megkérdeznek, és ő elküldi őket a legközelebbi városba. Csakhogy mégis Gatlinbe, egy elhagyatott helységbe jutnak, mert minden út oda vezet... Közben kinyitják az elgázolt fiú táskáját, melyben furcsa dolgokat találnak, például egy kukoricából készült feszületet. Mikor végül Burt mégis megelégszik Gatlinnel, csalódnia kell, mivel tényleg elhagyatottnak látszik. De azért azt remélik, a telefon csak működik... Ebben is csalódniuk kell, de egyszer csak meglátnak néhány fiatalt a városban, és utánuk erednek. Találnak egy hzat, amiben találkoznak a kis Sarah-val, aki különös dolgokat mond nekik, például, hogy nem szabad rajzolnia, mert nem engedik, és ismét előkerül az Isaac és Malachai név. Akkor kezdenek rosszabbra fordulni a dolgok, mikor Burt a házban hagyja Vicky-t, és Sarag rajzolni kezd. Hamarosan fiatal gyerekek jönnek és viszik el Vicky-t, Burt pedig összetalálkozik egy csomó helyi fiatallal, akik különböző eszközökkel, fegyverekkel támadnak rá. Egyikük sem érti, mi folyik a kisvárosaban, de hamarosan kiderül Burt számára: akkor kezdődött minden, amikor az a bizonyos Isaac megérkezett. A fiatalokat maga köré gyűjtötte, mint egy szektát alkotva, és a vallásról, a végítéletről, a felnőttek veszélyéről és arról szónokolt, aki "a kertek alatt jár". Isaac meggyőzte a gyerekeket, hogy a felnőttek rosszak, és mindegyiküket meggyilkolták. Ezt Job meséli el Burtnek, aki segített neki elbújni üldözői elől. Job annak idején saját szemével látta, mit tettek a többiek a felnőttekkel. Azt is elmondta, hogy Sarah rajzainak is köze van hozzá, és Isacc mint próféciaként hisz bennük. Ezért is küldte jobbkezét, Malachait és a többieket a pár keresésére. Vicky-t már el is fogták, és keresztre feszítették a kukoricás kellős közepén, és várják az Ő eljövetelét az áldozatért. Burt és Job azonban szintén ide igyekszik, hogy megakadályozzák Isaac aljas tervét. De mire odaérnek, már Isaac is fenn lóg egy kereszten, mivel Malachainak elege volt már a süketeléséből, és nem hitte el, hogy tényleg beszélt Vele. Miközben Isaac átkozódik föntről, Burt, Job és Sarah (időközben csatlakozott hozzájuk) kiszabadítják Vicky-t. Jobnak ezután beugrik, hogy annak idején a rendőrfőnök próbálta meg legyőzni Isaacékat, csak megállították. El is meséli, hogyan akarta útjukat állni: fel akarta gyújtani a kukoricást, hogy elpusztítsa azt "aki a kertek alatt jár". Burt és Job nekilátnak hát, hogy ugyanezt tegyék, miközben Isaac is kiszabadul, bár már nem önmaga, s Malachaira támad...
Linda Hamilton és Pater Horton. Utóbbi talán iskább soroatazokból lehet ismerős. Bár nekem a szintén King-filmet megjárt Steven Weber (Ragyogás, Nightmares & Dreamscapes: From the Stories of Stephen King) jutott eszembe róla, és egy ideig azt is hittem, Weber játszik ebben a produkcióban is, annyira hasonlítanak egymásra. Linda Hamilton ugyanabban az évben szerepelt A kukorica gyermekeiben és a nagy sikerű Terminátorban. Csak pár éve volt színésznő, és fiatalon kapta meg ezen szerepeket. Szerintem mindkettőben jól alakított. A kis Robby Kiger és Anne Marie McEvoy nagyon aranyosak voltak Job és Sarah szerepében, John Franklin és Courtney Gains ("Betolakodó! Betolakodó!") pedig ijesztőek. Az a sok gyerek, aki kést, kaszát, és egyéb eszközöket fogott a betolakodókra, ők is jól szerepeltek, mint vérszomjas szektatagok. A film nem egy vértől tocsogó alkotás, de azért van benne egy két horrorisztikus képkocka, például amikor a gyerekek legyilkolják a felnőtteket, szüleiket. Van viszont olyan, amit nem mutattak meg, tehát inkább a feszültségkeltésre törekedtek. Még annyit, hogy az eddig látott sorozatdarabok közül nekem ez tetszett a legjobban, talán meg még a második film.
Jonathan Elias készítette a film zenéjét, ami szintén illik hozzá, fokozza a feszültséget. Olyasmi, mint az Ómen ave satanija. Eliasnak ez még a zeneszerző karrierje kezdetén, elején volt (kb. '82 körül volt az első film, amihez a neve fűződik).
Stúdió: Angeles Entertainment Group, Cinema Group, Gatlin, Planet Producions
Hossza: 92 perc
Forgatókönyv: George Goldsmith
Rendező: Fritz Kiersch
IMDb értékelés: 5,3
Abszolút kedvenc horrorfilm, mely Clive Barker alaptörténetéből született, és Pokolkeltő címmel jelent meg hazánkban. Olvastam a könyvet is, és ha jól emlékszem eléggé hasonlítanak, mármint a regény és a film. Mindkettő jó, talán nem véletlenül: a forgatókönyvet is Barker csinálta, sőt a rendező is ez a nagy koponya volt. A misztikus történet szerint...
Clive Braker nagyszerű kultuszfilmet alkotott, melyben Andrew Robinson alakítja a kissé gyámoltalan Larry-t, aki Julia és Kirsty között felvette a villámhárító szerepét. Robinson az egyik kedvenc színészem, valószínűleg ezen szerepe miatt, mivel itt láttam először, pedig elvileg a Gyerekjáték harmadik részében is játszott, de onnan nem ismerős. Az "együgyű" Larry viszont emlékezetes. Clare Higgins, vagyis Julia nem a legszimpatikusabb karakter a filmben, de annyira jól alakítja a csalárd, szerelemre éhes nőt, aki a cselekmény haladtával végzet asszonyává válik, hogy az fantasztikus. Szinte rosszabb, mint maga Frank, mivel Julia a végén jobban élvezi a gyilkolást, mint szívszerelme. Clare Higgins és a Kirsty-t alakító Ashley Laurence egyébként nem csak ebben a filmben tűnik fel, hanem egy-két folytatásban is játszák szerepüket. Sőt, Sean Chapman (alias Frank) is. Megjegyzem, Franket szörnyetegként egy Oliver Smith nevű színész alakította, és a film maszkmesterei is mesterien dolgoztak. Van benne jó pár "gusztustalannak" vagy "gyomorforgatónak" nevezhető jelenet.
Úgymond rendszeres Robin Cook olvasó vagyok, olvastam már több könyvét, meg is van jó pár. A Kómát is olvastam valamikor, de a belőle készült azonos című film sem okozott csalódást. Azt most nem tudnám megmondani, hogy mennyiben más a kettő, mivel elég rég vettem a kezembe a regényt, de nekem tetszett a film is, és már nem először néztem meg. Lássuk akkor a történetet, ami...
Csak azt tudom mondani, hogy remek film, Alfred Hitchcock (rendező) és James Stewart (főszereplő) garantálásával. Izgalmas és humoros történet egyben, és egy olyan fogalom áll a középpontjában, mely mindenkire hat egy valamilyen szinten, s ez a kíváncsiság.