Shooter, filmvadász blog

A megnevezhetetlen H.P. Lovecraft író azonos című remekművéből készült 80-as évekbeli horror, mely szerintem nem a legszínvonalasabb alkotás, melyet valaha láttam, azonban kellemes késő esti szórakozást nyújt. Azért lássuk az alaptörténetet kicsit bővebben.

SPOILER
A történet az 1800-as években indul, ahol egy Joshua Winthrop (Delbert Spain) nevű férfi foglyul ejtette gyermekét, egy borzalmas szörnyeteget. Elpusztítani nem akarta és nem is tudta, ezért inkább bezárta a házába. Egy viharos éjszakán azonban a szörny, akinek olyan csúf, hogy egyszerűen megnevezhetetlen, megöli Winthropot. A városka lelkésze néhány emberrel rátalál a testre, és bár az szörnyen lett megcsonkítva, gyorsan eltemetik, és inkább nem gondolkoznak rajta, mi végezhetett vele. Csak abban értenek egyet, hogy ezt emberi kéz nem művelhette. A sietős temetés után elhagyják a helyet, de a szörny még mindig ott van... 1998-ba csöppenünk, ahol három egyetemi diákkal találkozunk. Randolph Carter (Mark Kinsey Stephenson) egy temetőben mesél barátainak egy régi történetet, mely szerint létezik egy ház, ahol a "megnevezhetetlen" szörnyeteg él. Joel (Mark Parra) a szkeptikus hármuk között, s nem hisz el semmit abból, amit Carter mesél. Howard Damon (Charles King) áll két barátja között, aki hiszi is meg nem is a rémmesét. Joelnek az az ötlete támad, miután megtudja, hogy az említett ház éppen a háta mögött van, hogy töltsék ott az éjszakát. Carter semmi pénzért nem tenné ezt, és ezt meg is mondja barátjának, sőt neki is azt tanácsolja, ne kísértse a sorsot. Howard sem szeretne az elhagyatott házban aludni, mivel fél. Joel azonban egyikükre sem hallgat. Howard ott áll ismét kettejük között, de végül úgy dönt, hogy Carterrel tart. Visszatérnek az egyetemre, és miközben Howard arról akarja meggyőzni szívszerelmét, a szintén gólya Wendy-t (Laura Albert), hogy nem koslat utána, még amiatt is aggódhat, hogy Joel még estére sem tért vissza. Remélte, hogy meggondolja magát, és mégsem alszik ott, s aggódik barátja miatt. Gyanúját, hogy valami baleset történt Joellel el is mondja Carternek, de őt ez nem izgatja, szerinte ugyanis Joel csak szórakozik velük. Nem hajlandó odamenni a házhoz, hogy aztán barátja kárörvendően kinevesse. Végül egy időre Howard is beletörődik, hogy nem mennek oda, viszont a vagány Wendy és barátnője, a szendébb Tanya Heller (Alexandra Durrell) éppen abba a házba készülnek két idősebb sráccal, amitől Wendy azt reméli, hogy bejutnak az egyik elit klubba. A két fiú, John (Blane Wheatley) és Bruce (Eben Ham) kicsit rá akarják hozni a frászt a lányokra, amitől majd azt remélik, beindulnak, és hajlandóak lesznek velük elszórakozni. Mind a négyen bemennek a házba, s egy kis rémtörténet mesélés után körülnéznek. Miközben szétválnak, s John és Wendy kezdenek közelebb kerülni egymáshoz, Tanya és Bruce nem éppen. Bruce végül elmondja a lánynak, hogy nem is olyan rossz fickó, mint ahogy Tanyának tűnt, s a lány is megnyílik neki: elmondja, hogy régóta szerelmes Howard Damonba. Hamarosan azonban a legszörnyűbb rémálmuk válik valóra, amikor nem tudják ki, de valaki végez Johnnal. Menekülni akarnak, de nem szétszakadnak, s amikor Tanya végre megtalálja a kivezető ajtót, viszonzatlan szerelmébe ütközik, de úgy megrémül, hogy elájul. Howard megpróbálja magához téríteni a lányt, miközben Carter - akit végül sikerült meggyőzni, hogy nézzék meg Joelt - körülnéz. Ő még mindig azt gondolja, hogy barátjuk viccelődik, s amikor Tanya magához tér, akkor sem másítja meg a véleményét, pedig a lány arról mesél, hogy valami szörny támadt rájuk. Howard és Tanya felmennek az emeletre, hogy megkeressék a többieket, amíg Carter lenn marad, és az ott található régi könyveket tanulmányozza. Tanya és a fiú azonban már nem talál életben senki, sőt mi több egymást is szem elől vesztik. Miközben Howard előtt teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy ezeket nem Joel tervelte ki, mivel ő is halott, Carter különös dolgokra talál a poros könyvekben. Varázslatról olvas, és Joshua Winthrop visszaemlékezéseiről. Talán ezekből megtudja, hogyan lehet elpusztítani a megnevezhetetlen szörnyeteget. Howardnak és Tanyának szüksége is van a segítségre, mert végül szembe is találják magukat a borzalmas teremtménnyel...

Tényleg jó szórakozás várható a filmtől, hiszen rémségek, titokzatos ház, visongató szörny és néhány mit sem sejtő fiatal. De ennek ellenére többszöri megnézés után azt kell, hogy mondjam, nem a legizgalmasabb. A jelenetek jók persze, bár nem hinném, hogy teljesen valósághűek, s a haldoklók nyögdösése... Ha már a hangoknál tartunk a szörnyeteg is elég hangosan visított, olyan volt, mint valamiféle Banshee (a kelta legendákban sikoltó szellemasszony). Egyébként maga a "megnevezhetetlent" jól megcsinálták, szörnyű egy kinézete volt, ahogy kellett; szarvai, patái, csupasz bőre, szőre volt. A teremtményt Katrin Alexandre formálta meg.

Volt a filmben rengeteg horrorba illő vér, sebek, kitépett szervek, testrészek, sőt fej is elválasztva a testtől, de zavaró volt a karakterek kidolgozatlansága. Legtöbbjük egyáltalán nem fogott meg, kivéve talán Cartert, aki Lovecraft történetében úgymond az ő kivetülése. Ez a karakter az, aki hisz a természetfelettiben, s Joel az, aki végig szkeptikus. Őt rögtön meg is öli a szörny a történetben. Vicces, hogy az izgatott Carter annyira belemerül a könyvek tanulmányozásába, hogy a töketlen Howardra hagyja a lány megmentését, pedig az már őrülten sikoltozik fentről. De Carter csak azt mondja "siess Howard", s ő marad, ahol van. A végén meg ő az, aki megidézi a fák istenét vagy mit. Mondjuk ezt sem igazán értem, és a befejezés is elég érdekes volt, hogy belóg a fakorona az ablakon, Joshuan Winthrop beszél a szörnyhöz, aztán vége. Azt hiszem mindenképpen el kellene olvasnom Lovecraft novelláját...

A férfi nézők számára Laura Albert (Evil Nightmare, Országúti diszkó, Mesék a kriptából sorozat) megmutatta bájait, s a színészkedés keretében rengeteg filmben volt kaszkadőr vagy dublőr. A legtöbb színésznek egyébként ez volt az első szereplése, vagy legalábbis a karrierje elején történt. A Tanyát alakító Alexandra Durrell egyenesen csak ebben a filmben játszott, és társ producere volt a folytatásnak (The Unnamable II: The Statement of Randolph Carter/The Unnamable Returns).

Mark Kinsley Stephenson és Charles Klausmeyer (azonos Charles Kinggel) együtt voltak írók a Valaki figyel (Someone Is Watching) című 2002-es thrillernél.

A megnevezhetetlent Jean-Paul Quellette rendezte és írta, sőt társ producere is volt. A film folytatását is neki "köszönhetjük". Annyi azért még jó volt a filmmel kapcsolatban, hogy félelmet s izgalmat keltett azzal, hogy kezdetben csak a szörny hangját hallhatjuk, s az ő szemszögéből nézelődhetünk, majd látunk árnyékokat, de teljes alakjában csak a végén mutatkozik meg.

Negatívumként még had említsem meg a zenét, mely számomra borzalmasan idegesítő volt. Jó, volt kacagni való a filmben, főleg a karaktereken, de tele lett zsúfolva olyan aláfestő dallamocskákkal, melyek szerintem akkor sem illettek oda. Az izgalmasabb jeleneteknél, mikor jött a szörnyeteg, s támadt, akkor volt egy-két jó dallam, de amikor nem igazán történt semmi említésre méltó, csak az láthattuk, hogy az egyik lány az egyik fiú karjába csimpaszkodik, s settenkednek a sötét folyosókon, nagyon idegesítően hatott még a béna zene is. Egyébként az aláfestést David Bergeaud készítette, és most látom, hogy a második résznek is ő komponálta meg a zenéjét... jézusom!

Hossza: 87 perc
IMDb értékelés: 4,5

Az 1962-es Cape Fear (Rettegés foka) remake-je Martin Scorsese rendezésében. Gregory Peck helyett Nick Nolte és Robert Mitchum helyett a szintén Robert, de De Niro; azonban önállóan is megállja a helyét ez a thriller, mely a remake-eknél sokszor ritka dolog.

Sam Bowden (Nick Nolte) egy sikeres kisvárosi ügyvéd, aki békésen él családjával: feleségével, Leigh-el (Jessica Lange) és lányával, Danielle-lel (Juliette Lewis). Mindaddig felhőtlen az életük, amíg meg nem jelenik Max Cady (Robert De Niro), Sam egy régebbi ügyfele, aki némiképp csalódottságot érez képviselője iránt. 14 évvel ezelőtt Cady megerőszakolt és megvert egy fiatal lányt, és amikor elkapták és bíróság elé állították, Sam Bowden vállalta el az ügyét. Tudta, hogy ügyfele bűnös, és úgy érezte, nem lesz belőle baj, ha nem hozza nyilvánosságra azt a jelentést, amely arról számolt be, hogy a nőnek több kapcsolata is volt. Cady-t végül elítélték, és Bowden elfelejtette, legalábbis kitörölte az elméjéből az ügyet. Amikor Max Cady belerondít egy békésnek induló családi mozizásba és vacsorába, minden megváltozik. Sam nagyon jól tudja, hogy ki az a Max Cady, és amikor kettesben beszélnek is, kénytelen beismerni, hogy emlékszik rá. Reméli azonban, hogy Cady nem tud az eltűnt jelentésről, még ha a főnökének be is kellett vallania. Családját is figyelmeztetnie kell, hogy óvatosan járjanak el, mivel Cady a házuk közelében ólálkodott. Következő lépésként megöli a család kutyáját, és megtámadja Sam egy kolléganőjét és barátját, Lori Davist (Illeana Douglas), akiről Cady azt tartja, megcsalja vele a feleségét. Emiatt még a házaspár között is kipattan a botrány, hiszen Sam régebben egyszer már megcsalta Leigh-t. Hamarosan világossá válik Sam előtt, hogy Cady nem ijed meg sem a fenyegetésektől, sem a rendőrségtől, sem egy magánnyomozó figyelmeztetésétől, de még néhány verőlegénytől sem. Sőt ez is visszafelé sül el, és Sam kezdi úgy érezni, hogy bármit is tesz, az csak ránézve lesz kompromittáló, Cady pedig hasznot húz belőlük. A férfi emellett még a lányát is megkörnyékezi, s ekkor telik be a pohár Samnél. A magánnyomozó, akit felbérelt, Kersek (Joe Don Baker) azt tanácsolja, csalják tőrbe Cady-t azzal, hogy az egész család úgy tesz, mintha Sam elutazott volna, de közben visszacsempészik a házba, és Kersek jelenlétében várják a betolakodót. De ez is rosszul sül el, sőt a családnak kell menekülnie. Elmennek a lakóhajóra, a rettegés fokához, de Cady sem rest, és oda is követi őket, hiszen elgondolása szerint neki már nincs mit veszítenie...

Robert De Niro fantasztikus színész, például játszott A keresztapa 2-ben, a Taxisofőrben, az Ébredésekben, a Marvin szobájában, a Bújócskában, de ő volt Frankenstein szörnye is. Remekül teljesít itt a kemény, tetovált bosszúálló szerepében. Az ember, ahogy beszél, még meg is érti, mit szenvedhetett a börtönben eltöltött 14 év alatt. Nick Nolte-ról (A vád: emberölés, 48 óra, Megint 48 óra) már nem igen gondolom ugyanezt, mert én sosem bírtam, de ettől még jó játssza a nyámnyila Sam Bowdent.

Jesseca Lange, bár a filmben nem igazán bírtam a karakterét (mondjuk sokszor okosabban cselekszik, mint a férje), nagyon jó színésznő. Gondolom sokan a '76-os King Kong című nagy sikerű produkció Dwanjeként ismertük meg. De később "főszerepelt" A postás mindig kétszer csenget című filmben (Jack Nicholson oldalán), a Macska a forró bádogtetőnben (Tommy Lee Jonesszal), A vágy villamosában és a Sohaországban szintén Nick Nolte mellett. Kétségtelen, hogy a másik női főszereplő, Juliette Lewis is nagy karriert futott be. Szerepelt például a Túl fiatal a halálhoz? című drámában, a Született gyilkosokban, az Alkonyattól pirkadatigban, a Claire életre-halálra című thrillerben és a Most már elégben.

Az érdekesség, és ez tetszik nekem, hogy az eredeti változatból áthoztak néhány színész, na nem ugyanazt a karaktert alakítják. Például Robert Mitchum ezzúttal nem Cady-t játszotta, hanem Elgart hadnagyot, aki megpróbálta "megmogyorózni a tagot". Ott volt még Gregory Peck is, aki itt az ügyvéd Lee Hellert alakította. Ezen kívül egy kis szerepben feltűnt Martin Balsam is, ő volt a bíró. Az eredeti Rettegés fokában rendőrfőnököt alakított. Balsamot még onnan lehet ismerni, hogy a Psychóban és az Álom luxuskivitelben című nagy sikerű filmekben kapott szerepet.

Megjegyezném azt is, hogy az eredetihez képest a nevek többségét megváltoztatták, csak San Bowden és Max Cady maradtak.

Ahogy már írtam, a filmet Martin Scorsese (Taxisofőr, Dühöngő bika, Lidérces órák, Az ártatlanság kora, Viharsziget) rendezte, aki már több ízben dolgozott Robert De Niróval. A jelen forgatókönyvet Wesley Strick (Arachnophobia - Pókiszony, Dermesztő szenvedélyek, Farkas, 2010-es Rémálom az Elm utcában) készítette, s az egész történet eredetije egy regény, John D. MacDonald The Executioners című thrillerje. A producerek között pedig ott volt De Niro és Steven Spielberg is.

Tehát végső soron izgalmas, feszültséggel teli film A rettegés foka, kiváló színészekkel. A befejezés pedig úgymond robbanó!

Stúdió: Amblin Entertainment, Cappa Films, Tribeca Productions
Hossza: 128 perc
IMDb értékelés: 7,3

A Creepshow folytatása, mely talán jobb, mint az előző, s Stephen King és George A. Romero neve itt is feltűnik, bár Romero ezúttal nem rendezőként, hanem forgatókönyvíróként működött közre. Lássuk a három rémtörténetet:

SPOILER
Az első az Old Chief Wood'nhead (Indián bosszú) névre hallgat, melyben egy idős házaspár vegyesboltja előtt álló fa indiánszobor kel életre, hogy megbosszulja "gazdái" halálát.

Erről ennyi bőven elég. Nekem a három közül nem ez a kedvencem, de azért jó, ahogy a "fafejű" indián végez a rablókkal s gyilkosokkal. Az öreg bolttulajdonost George Kennedy alakítja, akit jó színésznek tartok, s leginkább az Airport filmekből meg a Dallas sorozatból emlékszem rá. A boltos feleségét Dorothy Lamour (születési nevén Mary Leta Dorothy Slaton) játszotta, akinek ez a film volt az utolsó szerepe, de a színészet mellett énekesnő is volt, sőt mindig erről álmodott. A "banditák" főnökét a jóképű Holt McCallany (Peacemaker, Merülés a félelembe, Rajzás, Nyolc tanú) formálta meg, s ez volt az első szerepe.

A következő rémmese a The Raft (A tutaj), melyben négy fiatal, Randy (Deniel Beer), Rachel (Page Hannah), Deke (Paul Satterfield) és Laverne (Jeremy Green) elmegy lazítani egy tópartra. Randy ötlete volt a hely, mivel tudja, hogy van ott egy tutaj is. Amikor megérkeznek, a tutaj is meg van, de kicsit be kell úszniuk érte. A két fiú ér be előbb, de Randy azonnal sürgetni kezdi a lányokat is, mivel egy furcsa foltot vesz észre a víz tetején, s mintha az feléjük úszna. Miután Rachek és Laverne is felértek a tutajra, azon spekulálnak, vajon olajfolt-e vagy sem. Hamarosan azonban mindegy lesz, mert a legszörnyűbb rémálmuk válik valóra: a különös folt elkapja Rachelt, amikor az benyúl érte a vízbe. Szinte lemarja róla a bőrt és a húst, és a többiek semmit nem tudnak érte tenni. Nem sokkal később Deke lesz a következő, s csak Laverne és Randy marad, aki mellesleg bele van esve a lányba...

Na, nekem ez a kedvencem. Nem semmi, ahogy az az izé lenyúzza a srácokat. A karakterek elég idegesítőek, viszont Paul Satterfield mosolya... Egyébként szerintem ő nagyon hasonlít a fiatal Christopher Reeve-re. Az egész befejezés is szuper, mikor az utolsó talponmaradt azt hiszi vége, s túlélte, na de nem ám Stephen Kingnél!

Az utolsó történet a The Hitchhiker (A stoppos). Ennek Annie Lansing (Lois Chiles) a főszereplője, aki megcsalja a férjét, George-ot (Richard Parks), s ráadásul egy olyan férfival, akinek fizet is érte. Egyik este hazafelé tart a szeretőjétől, de már késésben van, s azon tanakodik, mit mondjon majd a férjének, ha az előbb otthon lesz. Nem figyel oda, és elüt egy táblával hadonászó stoppos férfit, aki azonban nem hagyja ennyiben, s halálában is üldözi Mrs. Lansinget, azt követelve, hogy vigye el...

Ez is nagyon szórakoztató, tetszik, ahogy a nő egyfolytában kiparancsolja a zombit a kocsijából, de az állandóan visszajön. Lois Chiles nekem nem volt ismerős korábban, de most láttam, hogy játszott a Kómában, a Halál a Nílusonban, a Holdkeltében (James Bond film; Roger Moore oldalán), a Dallasban, s a Creepshow 2 után a Féktelenül 2-ben, sőt a Helyszínelőkben Nick Stokes egyik rokonát alakíthatta (Jillian Stokes). Az egész egyébként bennem a Psycho egyik jelenetét idézi, amikor Lila Crane azon gondolkozik a kocsiúton, hogy vajon mit fognak szólni ahhoz, hogy ő ellopta a pénzt. És az egész történetben az a csattanó, hogy mire a nő hazaér, a férje még csak otthon sincs.

Eme három kis rémtörténetet ismét a Creepshow című magazinból ismerhetjük meg, melyet Billy (Domenick John) birtokol. Ezúttal nem az apja az, aki keresztbe tesz neki, hanem három idősebb srác, de Billy segítségére van a rémalak, The Creep, akit Tom Savini (Holtak hajnala, Péntek 13, Maniac, Holtak földje) színész, maszkmester, rendező alakít. A film nagy részében azonban képregényalakok vannak, ami szintén tetszik benne. A végén Billy ismét bosszút áll azokon, akik ártottak neki, s az újságot hívja segítségül, megint. Megmenti a Vénusz lénycsapója nevű növény, mely óriásira növekszik...

Stúdió: Laurel Entertainment Inc., Laurel-Show Inc., New World Pictures
Hossza: 92 perc
Zene: Les Reed
IMDb értékelés: 5,5

Tegnap Stephen King nap lehetett nálam, mivel a Creepshowhoz és ehhez volt kedvem. Már nem először láttam az Éjszakai műszakot, kb. másodjára néztem meg most. Viszont az "első látásra" elég régen volt már, és csak arra emlékeztem, hogy gyár, éjszakai műszak, patkányok. Jó volt újra végigizgulni a filmet, mert van benne mit...

A történet Maine-ben játszódik, egy textilgyárban, melyet egy Warwick (Stephen Macht) nevű férfi vezet, aki kemény kézzel irányít. Majdnem mindenki tart Warwicktól, mivel tudják, hogy azonnal kirúghatja őket, s egy kisvárosban nincs sok álláslehetőség. John Hall (David Andrews) új a városban, sokat utazik, de amíg itt marad, szüksége van egy állásra. Ő is jelentkezik a textilgyárba, és Warwick fel is veszi. Két kollégája ugyan rászáll, Danson (Andrew Divoff) és Brogan (Vic Polizos), de ő keményen dolgozik, s összebarátkozik Jane-nel (Kelly Wolf), aki régebben Warwick szeretője volt. A gyárban dolgozik még a patkányirtó Tucker Cleveland (Brad Dourif) is, akinek lesz közös témája Johnnal, mivel párszor ő is eltalálta a rágcsálókat néhány konzervdoboz és egy csúzli segítségével. A textilüzemben ugyanis vészesen elharapódzott a rágcsálópopuláció. Egyenlőre nem tudják, honnan jönnek, hol szaporodnak, de az biztos, hogy hozzájárulhatott ehhez az alagsorban lévő több éves szemét és kacat. Emiatt szervez Warwick takarítóbrigádot, melybe Jane, Danson, Brogan, Ippeston (Robert Alan Beuth) és az új fiú, Carmichael (Jimmy Woodard) is bekerül. Később John is felkerül a listára, mivel beleavatkozott egy nyilvános vitába Warwick és jelenlegi szeretője, Nordello (Ilona Margolis) között. A csapat lemegy hát az életveszélyesnek nyilvánított alagsorba, hogy kitakarítsák, csakhogy sokkal rosszabbat találnak odalent, mint mocsok és patkányok. John rakodás közben ráakad egy csapóajtóra, mely még mélyebbre vezet, és mindannyian lemennek, hogy körülnézzenek, de először Brogan, majd szép sorban a többiek is áldozatul esnek valamilyen szörnyetegnek. A megmaradtak szétválnak, mivel Warwick mintha még őrültebb lenne, s nem akarja, hogy ez mind kiderüljön. John és a megsérült Jane menekülnek a többiek elől és még egy óriási mutáns patkány is a nyomukban van...

Láttam már pár "patkányok támadnak" filmet, de ez nagyon is tetszett, és Stephen King neve plusz jó dolog. A novellát, melyből a film lett, szintén régen olvastam, mely az azonos című Éjszakai műszak (Night Shift) novelláskötetben kapott helyet. Nem emlékszem, hogy miben más a kettő, de az biztos, hogy az eredeti, írott változatban kevesebb az akció és a történés. A filmet Ralph S. Singleton rendezte, aki emellett csupán csak egy filmet készített. Inkább producerként teljesít.

A "graveyard" annyit tesz "temető", bár ez csak egy jelenetben szerepel a filmben. Mondjuk átvitt értelemben is érthető, mint temetői műszak, ami későn van, vagy éppen ebben a történetben eltemeti az embereket, végzetes egy műszak. Tetszik a film végén, a feliratnál hallható zeneszám is, melyet a benne hallható mondatokból vágtak össze. Az aláfestést egyébként Brian Banks (Higgy neki, hisz zsaru) és Anthony Marinelli (Börtön pszicho, Kórház a pokolban, Nyolc préda) csinálta.

A legjobban szerintem Stephen Macht, David Andrews (Hannibal, Terminátor 3. - A gépek lázadása) és Brad Dourif játszott. Utóbbit kezdetben nem tudtam hova kötni, de aztán rájöttem, hogy honnan volt annyira ismerős: ő volt Charles Lee Ray, azaz Chucky a Gyerekjátékban. Itt olyan átéléssel alakította a kissé dilis, megszállott patkányirtót, hogy attól a hideg rázott. Viszont a karakterét elég hülye módon ölték meg: nem a patkány végzett vele, hanem egy hatalmas kősír, mely ráesett, és szétlapította. Mondjuk ez nem semmi jelenet volt! A filmben egy kutyát is adtak neki, Moxy-t, a különleges patkányvadász terriert, akivel nem tudjuk meg, mi lett (talán jobb is a kutyabarátoknak). Stephen Macht-et (Amityville - Ütött az óra) korábban nem láttam más filmben, de nekem bejött, mint színész, nagyon karizmatikus volt a karaktere és ő maga is (plusz sármos). A színész hangját pedig jó hallgatni (merthogy sajna nálunk még nem jelent meg szinkronosan; de így legalább egy plusz dolgot nyertem, az eredeti hangján hallhattam a szereplőket, és nem rontotta el valamilyen béna szinkron). David Andrews-ról még annyit, hogy volt egy picike szerepe a Rémálom az Elm utcában című filmben is, valami művezetőt alakított, bár én magam nem emlékszem rá.

Andrew Divoffot is érdemes megemlíteni, aki a Halálosztó dzsinnje volt. Ebben a szerepben teljesen más volt, sokkal fiatalabb is, s a film végére teljesen bepánikolt; még a nő, Jane sem bőgött úgy, mint Danson, mint egy gyerek. Bár lehet, hogy azért, mert mellett nem volt ott a hős megmentő lovag...

Ha már a megmentőnél tartunk, John Hall a film végén nem tudja megmenteni a szeretett lányt, mert Warwick megöli, de az óriási mutánst azt sikerül elintéznie. Bedaráltatja az ocsmány szörnyeteget az osztályozógépbe, a hosszú farkától egészen a nagy feje búbjáig. Jelez egyfajta ördögi kört, hogy amikor ez kész, a kis patkányok odasereglenek, és elkezdik zabálni a véres maradékokat. A patkányok, mint tudjuk, sok mindent megesznek. Ja, a hangjuk viszont elég béna volt, nem igazi rágcsálóhang (mondjuk egy rágcsáló szerintem nem is ad ilyen hangos hangokat), és a szörnyetegé sem volt hozzá való. Olyan volt, mintha valami ördögi morgást kereszteztek volna egy női vinnyogással.

A jelenetek között volt jó is, például félig leharapott kar, de keveset mutattak abból, hogyan végzett a mutáns a dolgozókkal. Általában csak a sikolyokat, ordításokat lehetett hallani, meg a vért látni. A szörnyeteg jó volt, de nem tudtam hova tenni a szárnyait. Most ez óriáspatkány volt, vagy denevér, úgy mint "bőregér"? Biztos azért volt szárnya, mert hát mutáns. Csak mondjuk hiányoltam azt, hogy megtudjuk hogyan, miért került oda ez a dög. De úgy meg lehet, hogy uncsibb lett volna a film, ha arra pazarolják az időt, hogy mondjuk valami tudós elmagyarázza a dolgokat. Elég volt hallgatni Brad Dourif összehasonlítását a vietkongok és a patkányok között...

Még meg kell említenem, hogy a filmben egy gyönyörű, 1960-as fekete Cadillacet "tesznek tönkre".

Stúdió: Graveyard Productions, JVC Entertainment Networks, Paramount Pictures
Hossza: 89 perc
Forgatókönyv: John Esposito
IMDb értékelés: 4,1

George A. Romero, Stephen King és néhány képregény-betét a filmben garantálja a kellemes esti szórakozást, s nem utolsó sorban a Creepshow öt rémtörténete morbid, olykor vicces meglepetéseket tartogat. Lássuk az öt rövid horrort sorban:

Elöljáróban először elmondanám, a film úgy kezdődik, hogy egy apa rajtakapta Billy (Joe Hill) nevű fiát, amint az egy horrormagazint olvasgat. Szerinte azonban a fiának nincs arra szüksége, hogy ilyen szemetet forgasson, így azon mód kidobja. A néző azért még megtudja, miket is rejt a Creepshow című újság.

SPOILER
Az első rémtörténet, amivel találkozunk, a Father's Day ("Ápák napja") címet viseli, és egy régi családi titok tér vissza. Sylvia Grantham (Carrie Nye), a lánya, Cass Blaine (Elizabeth Regan), a fia, Richard (Warner Shook) és Cass férje, Hank Blaine (Ed Harris) összegyűlnek Apák napján, ahogy minden évben. Bedelia nénit (Viveca Lindfors) is várják vacsorára, mivel minden Apák napján eljön a családi birtokra, hogy meglátogassa apja sírját, akit a rossz nyelvek szerint ő maga ölt meg. Sylvia maga is meg van győződve róla, hogy Bedelia volt, és vejét is ezzel traktálja. Míg Bedeliára várnak, ő meg is érkezett, de először a sírhoz ment el, ahol méltó ünnepléssel köszöntötte apját, aki mindig is rútul bánt vele, és mindenkit azzal vádolt, hogy ki akarja használni, s csak élősködnek rajta. Bedelia tényleg megtette azt, amit róla beszélnek, de ezen az Apák napján Nathan Grantham (Jon Lormer) visszatér sírjából, hogy bosszút álljon és követelje, ami neki jár...

Ez nem a legjobb az öt történet közül, az biztos, de elég mókás és morbid az egész. Az öreg, mogorva, szenilis Nathan, aki életében állandóan a botjával csapta az ütemet, most visszatér, mint zombi, hogy követelje az elmaradt jussát... a tortájt. Az élőhalott tisztára olyan, mint Az élőhalottak visszatérnek című filmben, csak talán kevesebb rajta a hús, és agy helyett azt mondja, torta. Ed Harris (Kóma, Édes álmok, A mélység titka, Hasznos holmik) egyszerűen fantasztikus, már nem a szerepe, mert hamar meg is hal benne. Csak szerintem kiváló színész, és jó látni a filmben, főleg ilyen fiatalon. Warner Shookot sem tudom hova tenni, ahogy a többi színész sem, viszont érdekesség, hogy a '78-as Holtak hajnalában egy zombit játszott. Ja, és Ed Harris discót jár benne!

A második mese a The Lonesome Death of Jordy Verrill ("Jordy Verrill magányos halála"), ahol a címszereplő Jody Verrillt maga Stephen King játssza. Ezen kívül is színészkedett King, de talán csak a Végítéletben volt még hasonló nagyságú szerepe. Ezen történetnek kb. 2-3 szereplője van, de a főszerepet ő alakítja. Jordy Verrill egy farmer, aki nyögi a bankkölcsönt. Egyszer csak a földje közepére lehull egy meteor, melynek értékét Jordy felismeri, mivel ugye az anyja nem hülyét nevelt! Arról álmodozik, vajon mennyit kap majd ezért. Viszont a frissen lepottyant meteor még nagyon forró (Jordy a saját ujján tapasztalja, mivel képes volt hozzányúlni), így Jordy fogja, és lehűti. Ekkor azonban a meteor kettétörik, s Jordy elkeseredik, hogy így már nem adnak érte semmit. Azért fogja, és beleteszi egy vödörbe, de előtte kiönti azt a löttyöt, ami a két félben van (közben ez is rákerül a kezére). Elkeseredetten megy be a házba, ahol neki áll sört inni és tv-t nézni. A megégetett ujja azonban továbbra is fáj, s hólyagos is lett. Egy idő után azt tapasztalja, hogy valami zöld borította be az ujját, majd a nyelvét is, mivel állandóan az égett ujjait szopogatta. Amikor kinéz a földjére, sokkal rosszabbat lát: mindent, a vödröt, a farmot, a házat kezdi benőni valami zöld növényzet, valamiféle fű. Hamar rájön, hogy a meteor a hibás, de ez még nem segít rajta, s a bőrén is egyre terjed a fű, ami marhára viszked is. Kétségbeesésében Jordy már képzelődik is rég halott apjáról, és de nem hallgat a hangjára, amikor az azt súgja, ne fürödjön meg. Egy idő után a fű már mindent benőtt, még Jordy-t is, mondjuk, hogy ő a Fűember, s így Jordy-nak nem maradt más választása, ha meg akar szabadulni a kínoktól...

Ööö... csak annyit mondok, hogy ez még morbidabb, mint az első történet, de nekem tetszik, és Stephen King nagyon jól alakítja a "kevés értelmű farmert".

A harmadik történet címe Someting to Tide You Over ("Valamit elvisz a dagály"), s egy féltékeny, megalomániás férj bosszújáról szól. Richard Vickers (Leslie Nielsen) rájön, hogy felesége, Becky (Gaylen Ross) megcsalta egy Harry Wentworth (Ted Danson) nevű férfival. El is látogat hozzá, és megfenyeget: amennyiben nem tart vele, szerelmének valami baja esik. Harry hisz a férfinak, és elmegy vele kicsit autózni. Richard elviszi a partra, és egy kis huzavona után fegyvert fog rá, majd kényszeríti, hogy áss be magát egy gödörbe. Ekkor elmegy, és otthagyja Harry-t, de később vissza megy, s lerak elé egy tv-készüléket, melyen felesége hasonló szenvedései láthatók. Hamarosan jön a dagály, és Harry sem menekülhet. Richard ismét otthagyja a férfit, és már csak akkor megy vissza, amikor a dagály már elvonult. Hazamegy, hogy megünnepelje sikerét, de hamarosan lesz néhány vendége, két "régi barát"...

Nem vagyok egy Leslie Nielsen rajongó, de az Airplaneben kedveltem, meg néha belenéztem a Csupasz pisztoly filmekbe is. Jó komikus színész volt, s sajnáltam, hogy elhunyt, de szerintem a Creepshowban is nagyot alakított, főleg, hogy szokatlan tőle az ilyen komolyságú szerep. Ted Dansont (Három férfi és egy kis hölgy, Cheers sorozat, Made in America, Palira vettem a papát!) mindig is kedveltem; még A három férfi és egy bébiben láttam először (amellett, hogy jó színész, jóképű és sármos is).

Az utolsó előtti rémségben egy rég elfelejtett ládából szabadul el egy szörnyeteg. A címe: The Crate ("A láda"). Stanley professzor (Fritz Weaver) segélykérő hívást kap munkahelyéről, ahol a gondnok, Mike (Don Keefer) egy titokzatos, lezárt ládát talált. Stanley professzor odamegy egy partiról, és a gondnok segítségével kinyitják a ládát. Ekkor azonban olyan dolog történik, amit Stanley fel sem tud fogni józan ésszel: egy nagy szörnyeteg, éles fogakkal elkapja a gondnokot. A professzor elrohan, de a folyosón beleütközik Charlia Geresonba (Robert Harper), aki szintén az egyetemen dolgozik. Amikor Stanley elmeséli neki, mi történt a laborban, a férfi természetesen nem hisz neki, és elmegy megnézni azt, amiről Stanley beszélt. Persze nem arra számít, amit talál. Először csak a vért látja meg, mivel a nagy láda eltűnt, s azt hiszi, Stanley professzor bántott valakit. De hamarosan a két férfi megtalálja a ládát a lépcső alatt. Azonban a szörny Geresont is elkapja, így Stanleynek nincs más választása, mint elmenekülni. Elmegy legjobb barátjához, Henry Northruphoz (Hal Holbrook), akivel sakkozni szoktak. Henry végighallgatja zaklatott barátja meséjét, de ő is különösnek tartja. Viszont elhatározza, hogy közelebbről is megnézi magának az állítólagos szörnyet, Stanley nélkül. Őt elaltatja, majd elmegy az egyetemre, és ott szembesül a sok vérrel, majd a lépcső alatt ő is megtalálja a ládát. Olyan lehetőséget lát, amit nem szalaszthat el: megszabadulhat régóta gyűlölt feleségétől, Wilmától (Adrienne Barbeau), aki állandóan egrecírozza, utasítgatja. A vért feltakarítja, és egy csalilevelet hagy a feleségének, mellyel az egyetemre csalja. Rájátszik a nő önelégültségére, és nem is csalódik Wilmában, mivel a nő el is jön, hogy Henry úgymond feláldozza a szörnyetegnek. Később, amikor Henry terve sikerrel járt, elviszi a ládát, s egy szakadékba löki. Hazatérve elmeséli az egészet Stanley-nek, akitől támogatást vár...

Ezen epizód sem a kedvencem, bár a szörny jó benne; olyan, mint valami jeti. Humoros is, mert Wilma Northrup tényleg egy idegesítő nőszemély. s amikor a férje az egyetemhez csalja, hogy belökje a szörny mellé, alig bírja ki nevetés nélkül, sőt nem is tudja visszatartani. Az ő kettejük párharca humort visz a rémtörténetbe.

Az ötödik, egyben utolsó mese a They're Creeping Up on You ("Felmásznak az emberre") címet viseli, és benne Upson Pratt (E.G. Marshall) egy gazdag, öntelt üzletember, aki "főhadiszállásáról" - mely elvileg baktérium mentes - úgy ugráltatja az embereket, ahogy csak tetszik. Baktériumok azonban mindenhol vannak, így Pratt lakásában is, mely a tisztaság jegyében csak hófehér. Miközben Pratt a szerinte lusta és akadékoskodó alkalmazottaival beszél telefonon, addig csótányokat írt. Csakhogy ezek már akkora csótányok és olyan ellenállóak, hogy Pratt alig bír velük. Közben egy kollégája dühös felesége is elhívja. Azért mérges Prattre, mert a férje nemrég lett öngyilkos a férfi miatt. Prattat nem igazán foglalkoztatja a szitkozódó hívás, inkább a csótányokra koncentrál. igyekezete azonban nem sokat ér, mivel Pratt elmondása szerint ha egyszer bejutnak az épületbe, nem lehet őket kiirtani. Hamarosan a villany is elmegy az áramszünet miatt, s a csótányok is lecsapnak...

Ezt a történetet utálom is, meg szeretem is. Utálom, mivel bogarak vannak benne, nagy csótányok, amiket én sem szeretek. De mégis izgalmas kis rémtörténet arról, hogy a rovarok bosszút állnak. Bár azt nem lehet nagyon tudni, hogy most tényleg léteztek ezek a csótányok, vagy csak egy-kettő volt, és a nagy bogárrohamot csak Upson Pratt képzelte oda, mivel már beleőrült a bogárfóbiájába és tisztaságmániájába (még pánikszobája is van). Tényleg úgy beszél, mint egy mániákus. Az ember azt sem nagyon bánja, hogy szívrohamot kap, mert nem volt egy pozitív karakter, de azért a vége nem semmi, amikor a csótányok szó szerint kimásznak belőle. Bogárfóbiásoknak nem ajánlott! Viszont érdekes a hasonlat a csótányok és a "kisemberek" között...

Ez volt tehát az öt rémtörténet, és a végén Billy is bosszút áll apján, aki elvette és kidobta a magazinját. Az újságból vett ötlettel okoz bosszúságot öregének: voodoo-babát készít, s megszurkálja azt...

Ahogy már az elején írtam, George A. Romero és Stephen King neve garantálja a minőséget. Romero rendezte, s King volt a forgatókönyvíró. Érdekesség még, hogy a Billy-t alakító Joe Hill valójában Joseph Hillstrom King, Stephen King és Tabitha King fia. Tényleg, még hasonlít is a papára, bár csak a nevéről jöttem rá, egyébként nem ismertem volna fel. A film egyébként hozzájárult az azonos című horrormagazin megjelenéséhez (1982 július). A második és negyedik történet azonban Stephen King novellákból jött: a Weeds ("Gyökerek") és a The Crate ("A láda"), melyek különböző magazinokban jelentek meg. A film zenéjét John Harrison (A holtak napja, Tales from the Dakside, Mesék a kriptából részek) készítette, aki színészként, rendezőként, íróként és producerként is tevékenykedik.

Szóval tény, hogy nekem a második rész, a Creepshow 2. mindig is jobban tetszett, de ez is nagyon szórakoztató, például azért is, mert ebben több történet van, míg a folytatásban csak három. Viszont amit innen hiányoltam, az a rémalak ("The Creep") feltűnése, aki a második részben már szerepel. Elég régen láttam már a Creepshowt, így nem emlékeztem, hogy ebben még nincs. Ennek ellenére a rémtörténetek, a Romero és a King rajongóknak mindenképpen ajánlott!

Stúdió: Creepshow Films Inc., Laurel Entertainment Inc., Laurel-Show Inc., Warner Bros. Pictures
Hossza: 120 perc
IMDb értékelés: 6,5