A megnevezhetetlen H.P. Lovecraft író azonos című remekművéből készült 80-as évekbeli horror, mely szerintem nem a legszínvonalasabb alkotás, melyet valaha láttam, azonban kellemes késő esti szórakozást nyújt. Azért lássuk az alaptörténetet kicsit bővebben.
SPOILER
A történet az 1800-as években indul, ahol egy Joshua Winthrop (Delbert Spain) nevű férfi foglyul ejtette gyermekét, egy borzalmas szörnyeteget. Elpusztítani nem akarta és nem is tudta, ezért inkább bezárta a házába. Egy viharos éjszakán azonban a szörny, akinek olyan csúf, hogy egyszerűen megnevezhetetlen, megöli Winthropot. A városka lelkésze néhány emberrel rátalál a testre, és bár az szörnyen lett megcsonkítva, gyorsan eltemetik, és inkább nem gondolkoznak rajta, mi végezhetett vele. Csak abban értenek egyet, hogy ezt emberi kéz nem művelhette. A sietős temetés után elhagyják a helyet, de a szörny még mindig ott van... 1998-ba csöppenünk, ahol három egyetemi diákkal találkozunk. Randolph Carter (Mark Kinsey Stephenson) egy temetőben mesél barátainak egy régi történetet, mely szerint létezik egy ház, ahol a "megnevezhetetlen" szörnyeteg él. Joel (Mark Parra) a szkeptikus hármuk között, s nem hisz el semmit abból, amit Carter mesél. Howard Damon (Charles King) áll két barátja között, aki hiszi is meg nem is a rémmesét. Joelnek az az ötlete támad, miután megtudja, hogy az említett ház éppen a háta mögött van, hogy töltsék ott az éjszakát. Carter semmi pénzért nem tenné ezt, és ezt meg is mondja barátjának, sőt neki is azt tanácsolja, ne kísértse a sorsot. Howard sem szeretne az elhagyatott házban aludni, mivel fél. Joel azonban egyikükre sem hallgat. Howard ott áll ismét kettejük között, de végül úgy dönt, hogy Carterrel tart. Visszatérnek az egyetemre, és miközben Howard arról akarja meggyőzni szívszerelmét, a szintén gólya Wendy-t (Laura Albert), hogy nem koslat utána, még amiatt is aggódhat, hogy Joel még estére sem tért vissza. Remélte, hogy meggondolja magát, és mégsem alszik ott, s aggódik barátja miatt. Gyanúját, hogy valami baleset történt Joellel el is mondja Carternek, de őt ez nem izgatja, szerinte ugyanis Joel csak szórakozik velük. Nem hajlandó odamenni a házhoz, hogy aztán barátja kárörvendően kinevesse. Végül egy időre Howard is beletörődik, hogy nem mennek oda, viszont a vagány Wendy és barátnője, a szendébb Tanya Heller (Alexandra Durrell) éppen abba a házba készülnek két idősebb sráccal, amitől Wendy azt reméli, hogy bejutnak az egyik elit klubba. A két fiú, John (Blane Wheatley) és Bruce (Eben Ham) kicsit rá akarják hozni a frászt a lányokra, amitől majd azt remélik, beindulnak, és hajlandóak lesznek velük elszórakozni. Mind a négyen bemennek a házba, s egy kis rémtörténet mesélés után körülnéznek. Miközben szétválnak, s John és Wendy kezdenek közelebb kerülni egymáshoz, Tanya és Bruce nem éppen. Bruce végül elmondja a lánynak, hogy nem is olyan rossz fickó, mint ahogy Tanyának tűnt, s a lány is megnyílik neki: elmondja, hogy régóta szerelmes Howard Damonba. Hamarosan azonban a legszörnyűbb rémálmuk válik valóra, amikor nem tudják ki, de valaki végez Johnnal. Menekülni akarnak, de nem szétszakadnak, s amikor Tanya végre megtalálja a kivezető ajtót, viszonzatlan szerelmébe ütközik, de úgy megrémül, hogy elájul. Howard megpróbálja magához téríteni a lányt, miközben Carter - akit végül sikerült meggyőzni, hogy nézzék meg Joelt - körülnéz. Ő még mindig azt gondolja, hogy barátjuk viccelődik, s amikor Tanya magához tér, akkor sem másítja meg a véleményét, pedig a lány arról mesél, hogy valami szörny támadt rájuk. Howard és Tanya felmennek az emeletre, hogy megkeressék a többieket, amíg Carter lenn marad, és az ott található régi könyveket tanulmányozza. Tanya és a fiú azonban már nem talál életben senki, sőt mi több egymást is szem elől vesztik. Miközben Howard előtt teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy ezeket nem Joel tervelte ki, mivel ő is halott, Carter különös dolgokra talál a poros könyvekben. Varázslatról olvas, és Joshua Winthrop visszaemlékezéseiről. Talán ezekből megtudja, hogyan lehet elpusztítani a megnevezhetetlen szörnyeteget. Howardnak és Tanyának szüksége is van a segítségre, mert végül szembe is találják magukat a borzalmas teremtménnyel...
Tényleg jó szórakozás várható a filmtől, hiszen rémségek, titokzatos ház, visongató szörny és néhány mit sem sejtő fiatal. De ennek ellenére többszöri megnézés után azt kell, hogy mondjam, nem a legizgalmasabb. A jelenetek jók persze, bár nem hinném, hogy teljesen valósághűek, s a haldoklók nyögdösése... Ha már a hangoknál tartunk a szörnyeteg is elég hangosan visított, olyan volt, mint valamiféle Banshee (a kelta legendákban sikoltó szellemasszony). Egyébként maga a "megnevezhetetlent" jól megcsinálták, szörnyű egy kinézete volt, ahogy kellett; szarvai, patái, csupasz bőre, szőre volt. A teremtményt Katrin Alexandre formálta meg.
Volt a filmben rengeteg horrorba illő vér, sebek, kitépett szervek, testrészek, sőt fej is elválasztva a testtől, de zavaró volt a karakterek kidolgozatlansága. Legtöbbjük egyáltalán nem fogott meg, kivéve talán Cartert, aki Lovecraft történetében úgymond az ő kivetülése. Ez a karakter az, aki hisz a természetfelettiben, s Joel az, aki végig szkeptikus. Őt rögtön meg is öli a szörny a történetben. Vicces, hogy az izgatott Carter annyira belemerül a könyvek tanulmányozásába, hogy a töketlen Howardra hagyja a lány megmentését, pedig az már őrülten sikoltozik fentről. De Carter csak azt mondja "siess Howard", s ő marad, ahol van. A végén meg ő az, aki megidézi a fák istenét vagy mit. Mondjuk ezt sem igazán értem, és a befejezés is elég érdekes volt, hogy belóg a fakorona az ablakon, Joshuan Winthrop beszél a szörnyhöz, aztán vége. Azt hiszem mindenképpen el kellene olvasnom Lovecraft novelláját...
A férfi nézők számára Laura Albert (Evil Nightmare, Országúti diszkó, Mesék a kriptából sorozat) megmutatta bájait, s a színészkedés keretében rengeteg filmben volt kaszkadőr vagy dublőr. A legtöbb színésznek egyébként ez volt az első szereplése, vagy legalábbis a karrierje elején történt. A Tanyát alakító Alexandra Durrell egyenesen csak ebben a filmben játszott, és társ producere volt a folytatásnak (The Unnamable II: The Statement of Randolph Carter/The Unnamable Returns).
Mark Kinsley Stephenson és Charles Klausmeyer (azonos Charles Kinggel) együtt voltak írók a Valaki figyel (Someone Is Watching) című 2002-es thrillernél.
A megnevezhetetlent Jean-Paul Quellette rendezte és írta, sőt társ producere is volt. A film folytatását is neki "köszönhetjük". Annyi azért még jó volt a filmmel kapcsolatban, hogy félelmet s izgalmat keltett azzal, hogy kezdetben csak a szörny hangját hallhatjuk, s az ő szemszögéből nézelődhetünk, majd látunk árnyékokat, de teljes alakjában csak a végén mutatkozik meg.
Negatívumként még had említsem meg a zenét, mely számomra borzalmasan idegesítő volt. Jó, volt kacagni való a filmben, főleg a karaktereken, de tele lett zsúfolva olyan aláfestő dallamocskákkal, melyek szerintem akkor sem illettek oda. Az izgalmasabb jeleneteknél, mikor jött a szörnyeteg, s támadt, akkor volt egy-két jó dallam, de amikor nem igazán történt semmi említésre méltó, csak az láthattuk, hogy az egyik lány az egyik fiú karjába csimpaszkodik, s settenkednek a sötét folyosókon, nagyon idegesítően hatott még a béna zene is. Egyébként az aláfestést David Bergeaud készítette, és most látom, hogy a második résznek is ő komponálta meg a zenéjét... jézusom!
Hossza: 87 perc
IMDb értékelés: 4,5
