Shooter, filmvadász blog

A harmadik után itt a negyedik, és talán ez egy fokkal jobb is, mint Az álomharcosok. A régi bútordarabokat azon nyomban kiirtják, s jöhetnek az újak. Kristen helyett Alice, de az Álmok Ura a régi.

A történet kezdetén viszontlátjuk Kristen Parkert (Tuesday Knight), aki immár visszatért a normális életbe régi barátaival, Kincaiddel (Ken Sagoes) és Joey-val (Rodney Eastman), aki már nem olyan szótlan, mint korábban volt. Új barátokat is szerzett, köztük Alice Johnsont (Lisa Wilcox) és egy barátot is magáénak tudhat, Alice bátyját, Ricket (Andras Jones). Csakhogy zavar kerül a békés nyugalomba, amikor Kristen ismét álmodni kezd, s folyton segítségül hívja Kincaidet és Joey-t. Ez nekik nem tetszik, és nem is hiszik el a lánynak, hogy Freddy Krueger (Robert Englund) visszatért. Egy este azonban a két fiú meghal, mert elaludtak, és Kristen biztos benne, hogy ő a következő. Nem is akar aludni, de az anyja altatót csempész az italába, így Kristen is nyugovóra tér. Imádkozik, hogy szépet álmodjon, ami egy ideig sikerül is, de aztán szokás szerint megjelenik Freddy, és Kristen tűz általi halállal vész el. Előtte azonban elkeseredésében behívja az álmába legjobb barátnőjét, Alice-t, aki nem is érti, mi történik vele, de Kristen halálát követően valami mintha megváltozott volna benne. Ezt barátai is észreveszik, Sheila (Toy Newkirk), Debbie (Brooke Theiss) és Dan Jordan (Danny Hassel), aki tetszik Alice-nek. Alice azonban még fel sem dolgozta Kristen halálát, és máris következik Sheila, akinek halálát mindenki szerint az asztmája okozta. Csak Alice tudja, hogy más van a dolog mögött. Sőt Kristentől és a bátyjától hallott is a városi legendáról, Fred Kruegerrről. Csakhogy Rick nem vette ezt túl komolyan, mindaddig, amíg ő is áldozat nem lesz. Alice szörnyen érzi magát testvére halála miatt, és az is elkeseríti, hogy apjával sem tartanak össze, aki az utóbbi időben túl sokat ivott. Mikor Alice rájön, Kristen segítségével Freddy minden áldozatának egy része benne marad, már csak Dan és Debbie maradt életben, de nem sokáig, mivel Krueger Debbie legnagyobb félelmét fordítja a lány ellen, ami megbénítja. Alice és Dan igyekeznek megmenteni barátjukat, de elkésnek, és balesetet is szenvednek, melyben Dan megsérül. Alice-nek sietnie kell, meg kell találnia Freddy-t, mielőtt Dant elaltatják a kórházban. Alice felkészül, hogy barátai erejének segítségével legyőzze az Álmok Urát...

Kezdjük az elején. Nem is olyan nagy baj, hogy Kristent kinyírták az elején, mivel már nem Patricia Arquette játszotta, hanem más. Mondjuk kedvelem Tuesday Knightot, jó hangja van, és tetszenek a dalai, de ha az ember megszokott valakit egy szerepben, akkor nehéz az átállás. Kincaidet és Joey-t ugyanaz játszotta, bár Joey jócskán meg emberesedett azóta.

Az új főszereplő, Freddy leendő rémálma Lisa Wilcox lett, aki a két Rémálmon kívül (merthogy az 5. részben is játszik) leginkább sorozatokban tűnt fel, mint a MacGyver, a Hotel, a Star Trek: Az új nemzedék, a Gyilkos sorok, a Pacific Blue és a Walker, a texasi kopó.

Rick Johnsont a jóképű Andras Jones alakította, akinek ez a második filmfőszerepe volt, s olyan produkciókban tűnt fel ezután, mint a Sivatagi sorozatgyilkos és az Acélcsapda. Az 1992-es The Prom című filmben pedig együtt játszott ismét Tuesday Knighttal.

Danny Hasselnek sem volt igazán nagy szerepe a Rémálom az Elm utcában 4. és 5. mellett, és engem sem fogott meg az alakítása. Elaine Parkert, Kristen anyját itt is egy Brooke Bundy (401-es járat meg csomó sorozat) nevű színésznő játszotta, de csak kétszer tűnik fel. Egyszer elzavarja a srácokat a hírhedt Elm utcai háztól ("Kristen! Tűnjetek el attól a háztól! Egy-kettő!"), máskor meg kegyesen begyógyszerezi a lányát.

Toy Newkirk, alias Sheila e film mellett szintén sorozatokban tűnt fel, viszont rendezett és írt is, illetve producerként is tevékenykedik. Még megemlíteném Kristen Claytont, aki azért érdekes, mert a 3. részben is ő volt a kislány, itt pedig "Alice" volt Freddy házában.

A film jelenetei ismét nagyot ütöttek: amikor Freddy feltámad (ahogy a kutya tűzet lövell, az nem semmi), amikor Freddy smacizik Sheilával, kedvenc, mikor Freddy falatozik a pizzából ("Fincsi húsgombóc."), amikor Debbie csótánnyá változik (én is gyűlölöm a bogarakat, valósággal fóbiám van, úgyhogy meg tudom érteni... ááá!). A film befejezése is nagyon tetszik, amikor Kruegert szétszedik a kis karok. Bírom, mikor az egyik benyúl a szájába, ő meg elkezdi harapgálni, ham-ham. Tetszik a versecske is, mely segít Alice-nek: "Lecsukódik a szemem, álmok ura légy velem. Szemem tükrében a gonosz, meglátja magát, s elkárhoz."

Robert Englund, azaz Freddy szinkronhangját ebben nagyon imádom, több hangszínre képes. Mikor visszatér, és először szólal meg ("Korai volt eltemetni, nem haltam meg."), akkor még mélyebb, reszelős, de amikor Joey-t támadja meg ("Össze ne nedvesítsd az ágyad! Mutasd, mi van benned!"), már az az igazi, amit én szeretek. Harsányi Gábor itt a szinkron, egyébként.

A zenei aláfestést Craig Safannak köszönhetjük, mely dallamokban ott hallani az alap "Freddy hangzást". Emellett nagyszerű slágerek hangzanak el a filmben, mint például Dramarama - Anything Anything, Billy Idol - Fatal Charm, Nick Gilder - Rebuilding the Big House, Go West - Don't Be Afraid of Your Dreams, Jimmy Davis & Junction - My Way or the Highway, Sinead O'Connor - I Want Your Hands on Me, és nem utolsó sorban Divinyls - Back to the Wall, Tuesday Knight - Nightmare.

A filmet egyébként Renny Harlin rendezte, akinek neve összefügg a Még drágább az életed, Cliffhanger - Függő játszma, a Háborgó mélység, a Felpörgetve, az Egy gyilkos agya, Az ördögűző - A kezdet és A testvériség című filmekkel.

Stúdió: New Line Cinema, Heron Communications, Smart Egg Pictures
Hossza: 93 perc
Forgatókönyv: Brian Helgeland, Jim & Ken Wheat, William Kotzwinkle.
IMDb értékelés: 5,3

Itt az első rész után a másik kedvencem, melyben Nancy visszatér, hogy segítsen legyőzni a fiataloknak Freddy-t, aki viszont gonoszabb és csintalanabb, mint valaha.

SPOILER
Ebben a folytatásban először Kristen Parkert (Patricia Arquette) látjuk, amint hatalmába keríti a rémálma, melyben megjelenik Freddy Krueger (Robert Endlund) is. A lány már egy ideje küzd ezekkel az álmokkal, melyek túlontúl valósnak hatnak, de ezeket az anyja csak annak tudja be, hogy a lánya fel akarja hívni magára a figyelmet. Ott telik be nála a pohár, amikor Kristen megpróbál öngyilkos lenni. Csakhogy a nő nem hisz a lányának ezúttal sem, jelesül, hogy nem szándékosan tette, és ha elalszik, nem ébred fel többé. Kristen anyja beutaltatja a lányát egy klinikára, ahol a hozzá hasonló nehezen kezelhető fiatalokat "kezelik". Itt találkozik Kristen Nancy Thompsonnal (Heather Langenkamp), aki pszichológusként dolgozik, és éppen most került az intézetbe. Nancy és Kristen azonnal megtalálják a közös hangot, mivel mindketten ismerik a régi ugrálóköteles dalt, s Feddy Kruegerrel is találkoztak. De nem ők az egyetlenek, akik összefutottak a rémes, összeégett alakkal: az intézet több bentlakója is álmodott vele. A rossz fiút játszó Kincaid (Ken Sagoes), a néma Joey (Rodney Eastman), a volt drogfüggő Taryn (Jennifer Rubin), az alvajáró Phillip (Bradley Gregg), a tolókocsiba kényszerült Will (Ira Heiden) és az önmagát sebző Jennifer (Penelope Sudrow) mind találkoztak már a csíkos pulóveres férfival az álmukban, csak eddig azt nem tudták, hogy Freddy Krueger a neve. Nancy összeismerkedik a fiatalokkal és az egyik kiváló orvossal, Neil Gordonnal (Craig Wasson), akinek a nő őszintén feltárja múltját, és elmeséli neki Freddy történetét. A férfi nincs hozzászokva az ilyen dolgokhoz, hiszen a tudományban hisz, de az egyik bentlakó, Phillip különös halála után képes elfogadni amit Nancy mond neki. A nő arra is rábírja, hogy adjanak egy kísérleti stádiumban lévő gyógyszert, Hipnocilt a gyerekeknek, ami segít nekik irányítani az álmaikat. Ebbe a vállalkozásba Neil főnöke, Dr. Simms (Priscilla Pointer) nem hajlandó belemenni, csak ha a férfi vállal minden lehetséges következményt és felelősséget. Neil és Nancy hipnotizálás segítségével leviszi a fiatalokat az álmok birodalmába, ahol mindenki az lehet, aki akar. Mialatt megpróbálnak szembekerülni Freddy-vel, valaki megszakítja álmukat, és mikor mindenki felébred, Joey-t ájultan találják. A fiú kómába esik, mivel Freddy elkapta álmában, és továbbra sem engedi el: őt használja csapdaként. Miközben Nancy és Neil megpróbálják kideríteni, hogy hol vannak Krueger csontjai, hogy azokat elégessék, Simms nyugtatót ad Kristennek és a csendesszobába zárja. A többieknek igyekezniük kell, ha meg akarják menteni Joey-t, és le akarják győzni egyszer és mindenkorra az Álmok Urát...

Azért is szeretem ezt a részt, mert még több újdonságot megtudhatunk Freddy-ről, például megismerjük az anyját, az ő tragikus történetét, hogyan maradt ott egy alkalommal bezárva a sok bolonddal. Ebből lett ugye aztán a kis Fred.

A jelenetek, a gyilkosságok, amiket Freddy művel, itt sem maradtak alul az első két részhez képest, sőt fantáziadúsak voltak például a művészlelkű alvajáró, Phillip esetében, de van még egy két nyalánkság a filmben. Vicces kis jószág lett a csontváz Freddy! Robert Englund egyébként megint jól mutatott és alkotott szerepében.

Jó, hogy a készítők beletettek megint egy olyan valakit, aki irányítani tudja az álmait; ez Kristen, aki ezzel méltó ellenfele lett Freddy-nek. Az sem elhanyagolható, hogy visszahoztak egy régi ismerőst, Nancy-t az első részből, csak mondjuk azt nem értem, hogy a másodikban azt hangoztatták, Nancy Thompson megőrült. Mindegy, azóta kigyógyult, és diplomát is szerzett.

És hogy kik a készítők? A rendező Chuck Russell (A massza, A maszk, A skorpiókirály) volt, akinek ez az első rendezése, de producerként, íróként, sőt színészként is tevékenykedett. A Rémálom az Elm utcában 3. forgatókönyvének megalkotásában Wes Cravennek is benne volt a keze Bruce Wagner és Frank Darabont (A massza, A lény 2., Frankenstein, Halálsoron, A köd) mellett.

A Kristent alakító Patricia Arquette-t egyébként mindenki ismerheti A médim című sorozatból, bár a két produkció között eléggé megváltozott... Neki ez volt az első munkája színésznőként. Heather Langenkampet meg megölik, így nem várhatjuk vissza, vagy mégis? Azért volt, akinek lett ötlete erre is, de ezt majd máskor.

A néma Joey-t alakító Rodney Eastmannak szintén ez volt az első szerepe, bár filmben (két sorozatban feltűnt már korábban). Karrierje során is leginkább tv-sorozatokban játszott. A jóképű Bradley Gregg, aki elsőként kerül a filmben Freddy karmai közé, az Állj mellém!-ben alakított emlékezeteset, majd feltűnt például az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban, a Kitúr-lakban, s a Kiborgtanárokban főszerepe volt (leadták dögivel az egyik csatornán). Nancy mellett pedig visszatért az apja is, Donald Thompson, azaz John Saxon.

Max, az ápoló szerepében a nagy Laurence Fishburne (Rossz társaság, Mátrix-sorozat, Titokzatos folyó, CSI - Helyszínelők, Ragadozók), aki olyan fiatal, hogy szinte még pelyhedzik az álla. Dr. Simms karakterét mindig is rühelltem, ahogy a gyerekek is az intézetben (s nem is csak a gyerekek), de meg kell hagyni, Priscilla Pointer jó színésznő. Például játszott az 1976-os Carrie-ben, aztán rengeteg sorozatban.

Emlékezetes vicces mondatok s jelenetek is voltak a filmben, például "Tegyél le, ez fáj!", aztán (tisztelgésül Gábor Zsazsának) "Kérdezhetek valamit? Hát persze. Mit képzelsz, ki a franc vagy te?!", illetve "Jó éjt drágám! Mond el az esti imát. Ja, apád meg én felgyújtottunk tegnap egy őrültet." Ezek a kis apró emlékek már sosem mennek ki a fejemből...

A zene is ott zsong az ember fejében, mint a Dokken két klasszikusa, a Dream Warriors és az Into the Fire. A nagyszerű aláfestést pedig Angelo Badalamenti (A szomszéd, Kabinláz, Ördögűző: Dominium) készítette nekünk.

Stúdió: New Line Cinema, Heron Communications, Smart Egg Pictures
Hossza: 96 perc
IMDb értékelés: 6,3

A klasszikus Rémálom az Elm utcában folytatása, melyben Freddy Krueger ismét álmok segítségével gyilkolja le a fiatalokat. A Freddy bosszúját egy Jack Sholder nevű pasi rendezte, akinek olyan produkciókhoz fűződik a neve, mint az Alone in the Dark (1982), a Mesék a kriptából sorozat egyik része és a Halálosztó 2. A történetet pedig az a David Chaskin írta, aki az 1987-es (Az) átok forgatókönyvét készítette.

Jesse Walsh (Mark Patton) új az Elm utcában, családjával nemrég költöztek be abba a házba, amelyben korábban Nancy Thopmson élt. A helyi középiskolában mindenki ismeri a történetet, hogy a lány megőrült, mivel látta, amint a szemközti házban lemészárolják a barátját, az anyja pedig öngyilkos lett, de Jesse ezt csak később tudja meg, mivel az apja, Ken Walsh (Clu Gulager) eltitkolta azt családja elől, miért is jutottak hozzá a házhoz olyan olcsón. Miközben Jesse és családja küzd a házban tapasztalható túl nagy hőséggel, a fiú a szobája berendezése alatt találkozik először Nancy Thompson nevével. Lisa Webberrel (Kim Myers) együtt pakolnak, amikor a fiú barátja talál egy naplót a szekrényben, melyet Nancy írt. Abban különös szövegrészleteket fedeznek fel, majd Jesse többet is megtud Nancyről és az új házukról Ron Grady-től (Robert Rusler), újdonsült barátjától. A házban tovább tapasztalható a hőség, amit Jesse apja csak apró hibának tart. Csakhogy több furcsaság is zajlik az épületben, például az állatok megvadulnak, és az elektromos készülékek lángra kapnak, pedig be sem voltak dugva a konnektorba. Jesse mindezek felett még rémálmokkal is küzd, amiket kezdetben a magas hőfoknak tud be, de később ezek az álmok olyan valóságos élményekké válnak, mintha tényleg átélné őket. Hamarosan rájön, hogy akiről ő álmodik, Fred Krueger (Robert Englund), egy gyerekgyilkos volt, s a Nancy Thompsonnal való kapcsolatát is felderíti. Bár Lisa azt gondolja, mindaz, amit Jesse lát, csak a fejében létezik, s nem a valóság, Jesse mindinkább meg van róla győződve, hogy Freddy őt akarja magának...

Ezen folytatás nekem mindig is picit kilógott a sorból, pedig ezt is csípem. Nem is tudom miért, de ha választanom kéne, nekem az első, a harmadik és negyedik a kedvencem. Ennek ellenére a Freddy bosszúja is tartogat nagyon jó kis jeleneteket. Freddy itt talán kevésbé vicces, és lehet, hogy nekem ez a problémám vele, mert az elsőben megszerettem a stílusát. Igaz, ebben is művel olyat, hogy letépi a fejbőrét ("Te adod a testedet, én pedig az agyamat."), de ezt már nem azzal a humorral teszi. Na mindegy, ettől függetlenül ütős folytatás lett jó színészekkel.

Robert Englund iránti hűségem kiderült az első film részletezéséből, úgyhogy nem mondok többet, csak annyit, hogy itt is nagyszerűen játszott. A főszerepet egy Mark Patton nevű fiú alakította, aki azonban semmi említésre méltóban nem játszott sem előtte sem utána. Kim Myersnek ez az első színészi alakítása volt, majd feltűnt a Hellraiser negyedik részében, s több sorozatban is. Clu Gulagert és Robert Russlert emelném még ki, akik közül az előbbi az 1985-ös (Az) élőhalottak éjszakájának Burtje volt, utóbbi pedig feltűnt többek között a Stephen King művéből készült Néha visszatérnek című filmben, s nem utolsó sorban jól néz ki trikóban. Megemlíthető még Marshall Bell, aki Schneider edzőt alakította (aki "szado-mazo klubokba jár"). Több itthon is vetített filmben feltűnt, például: Állj mellém!, Az embervadász, Oscar, Csillagközi invázió, Vírus - Pusztító idegen.

A Rémálom az Elm utcában 2. amellett, hogy izgalmas és horrorisztikus jelenetekkel van tarkítva (Jesse ismételt találkozásai Freddy kesztyűjével, amit az folyton rá akar tukmálni a fiúra, és Freddy Jesseből való kibújása), némi új információval gazdagít minket Fred Kruegerről (a helyi gyárban, kazánházban dolgozott) és tovább viszi Nancy Thompson történetét (elárulja, mi lett azután vele, hogy utoljára láttuk), de humoros is, rengeteget lehet nevetni a beszólásokon, főleg Grady karakterének szövegén ("Figyelj Grady, valami bajod van velem? Dehogy, csak unatkozom.", "Helybentopi van, mert ledobtam a nagyanyámat a lépcsőn."). Emellett örök emlék marad Mark Patton tánca a Wish Touch Me cmű számára, és Freddy őrült tombolása a békésen induló partin ("Én segíteni szeretnék. Segíts magadon fa_fej!"). Az iskola morbid és perverz tanárai csak hab a tortán.

Visszatérve a színészekhez: a Jesse húgát (aki azokat a Freddy karmaira kísértetiesen hasonlító ujjacskákat bányássza elő a reggelizőpehely dobozából), Angelát alakító Christie Clarknak ez volt az első szerepe, s kevés további alakítása közül az egyiket A kukorica gyermekei 2-ben nyújtotta. Illetve a népszerű Életünk napjai című sorozat egyik főszereplője is, mely még mindig sikerrel megy Amerikában.

A film vége ismét sejteti a folytatást, ahogy az első rész is, mikor Nancy-t és barátait elvitte a Freddy-mobil, az anyát meg beszippantotta a kisablak. A Freddy bosszújának kezdetekor Jesse Walsh egy szánalomra méltó figura volt, akit kinevettek a lányok (legalábbis rémálmában), de a végére menő srác lett egy barátnővel, de azt továbbra is megérzi, ha egy busz túl gyorsan megy...

A zenéről érdemes szólni pár szót. Remek, ahogy az elsőben is, bár ezt nem Bernsteinnek köszönhetjük, hanem a jó öreg Christopher Youngnak (Halálos árnyék, Hellraiser, Tökéletes másolat, Rémségek könyve, Átok 2.). Bár nagyszerű az aláfestés, talán nincs meg benne az a bizonyos "Freddy néha eljő" alaphang, egyik számban sem. Az aláfestő zenék mellett pedig ott vannak a '80-as évek nagyjai: a Whisper to a Scream, a Terror in My Hands, és az On the Air Tonight.

Stúdió: New Line Cinema, Heron Communications, Smart Egg Pictures
Hossza: 87 perc
IMDb értékelés: 4,9

Abszolút klasszikus a Wes Craven (Az utolsó ház balra, Sziklák szeme, Mocsárlény) által készített horror. Kultuszfilmet alkotott, s megteremtette Freddy Krueger figuráját, aki halála után álmokon keresztül lép be áldozatai tudatába, s ott kiéli gyilkolási vágyát. Az első rész (készül ugyanis hét darab, plusz egyéb filmek) a kezdet, a legjobb, kötelező darab minden horrorrajongó számára.

Tina Gray (Amanda Wyss) napok óta rosszat álmodik, s ezt elmeséli barátainak is. Szörnyen meg van rémülve, mivel úgy gondolja, álma jelent velemit, különösen valódinak hatott. Glen (Johnny Depp) ezzel szemben nem tartja fontosnak Tina álmát, szerinte a rosszakat egycsapásra el lehet tüntetni, az ember nem gondolkozik rajtuk, és kész. Nancy Thompson (Heather Langenkamp) viszont barátnője mellé áll, s amikor annak anyja nem alszik otthon, vállalja, hogy Glennel, a barátjával átmennek éjszakára. Tina ettől jobban érzi magát, de egész este a rémálmáról beszél. Nem tudja elfelejteni azt a koszos piros-zöld pulóveres alakot, aki az álomban szerepelt, s aki egyik kezén valamiféle kesztyűt viselt, amiből négy kés állt ki. Ezek a karmok pedig mindent végigszántottak. Az az érdekes, hogy Nancy-nek is voltak rémálmai, sőt ugyanarról a férfiról álmodott ő is. Tina ettől még jobban megijed, de Glen azt mondja, ez lehetetlen dolog. Amikor megérkezik Tina barátja, Rod Lane (Jsu Garcia), a lány feloldódni látszik. Miután nyugovóra térnek, úgy tűnik, minden rendben van, de az éjszaka közepén Tina ismét álmodik, s a végén szörnyű körülmények között hal meg. A szoba ajtaja belülről be volt zárva, s Rod - aki Tinával volt - senki mást nem látott a helyiségben. A rendőrség azonban őt gyanúsítja Tina meggyilkolásával, és a fiú el is menekült, mivel tudta, hogy ez lesz. Nancy megpróbál a fiú mellé állni, és miután beszélt vele, egyre biztosabb benne, hogy nem ő ölte meg Tinát. Annál is inkább, mivel ő is tovább álmodott, s rémálmaiban találkozott a rémes alakkal, akiről hamarosan kideríti, hogy élő ember volt: Fred Krueger (Robert Englund), aki gyermekgyilkos volt, s halálának okozói a környék szülői voltak, köztük Nancy anyja és apja is. Ezt a lány saját anyjától, Marge-tól (Ronee Blakley) tudja meg, s miután Nancy arról kezd beszélni, hogy Fred Krueger visszatért, és álmok útján gyilkol, ő és rendőr apja, Donald (John Saxon) is betegnek tartják. Miközben orvoshoz cipelik a lányt, barátai Tinához hasonlóan különös körülmények között halnak meg, s Nancy csak magára számíthat...

A film története egyedi, s azóta sem készítettek hasonlót, legalábbis én nem tudok róla. A 2010-ben készült remakeről inkább nem nyilatkoznék semmit, és pont. Fred 'Freddy' Krueger karaktere a kedvenc természetesen, a nagyszerű színész, Robert Englund (A mángorló, Halálosztó, Rémségek könyve, Piton, A balta, Zombi sztriptíz) alakításában. Ha azt mondom Robert Englund, akkor Freddy, s ha azt mondom Freddy, akkor Robert Englund.

Englundon kívül a színészek körül megemlítendő még Johnny Depp, aki ugye nagyon fiatal volt még, amikor megkapta a szerepet, sőt ez volt az első produkció, amiben feltűnt karrierje során. Heather Langenkampnek is ez volt körülbelül a harmadik filmje, de jól alakította a főszereplő szerepét, és szerintem a rajongók őt is "azonosították" Nancy-vel, ahogy Englundot. A Tinát alakító Amanda Wyss viszont nem a Rémálom az Elm utcában kezdte, több produkcióban feltűnt előtte és utána is, de az 1991-es éve után leginkább sorozatokban tűnt fel. Jsu Garcia (Ragadozó 2., Vámpír Brooklynban, Kampókéz 3.), aki körülbelül 1999-ig Nick Corriként játszott, csak egy rövidfilmben tűnt fel a Rémálom az Elm utcában előtt. John Saxont pedig rengeteg filmben láthattuk, sőt 1987-ben rendezett is egyet Death House címmel. Érdekesség, hogy a filmben Wes Craven felesége, Mimi Craven ('87-ben elváltak) is játszott; egy nővért alakított. Elsőként a Mocsárlényben kapott egy szerepet, amit szintén Craven készített, majd jött a Rémálom az Elm utcában, s azt jó néhány további produkció követte.

A jelenetek nagyon jók, nyomot hagynak az emberben. Én legelőször tinédzser koromban láttam a filmet, és már akkor megtetszett, és még félelmetesnek is találtam. Mára már annyiszor láttam, hogy majdhogynem kívülről tudom a szövegét, és inkább nevetek rajta, mint "félek tőle". Valaki egyszer régen azt mondta nekem, hogy ő nem merné megnézni ezt a filmet, és én akkor sem értettem, miért, de tény, hogy van ilyen, és a jelenetek is ütősek. Például amikor Tina leveszi Freddy arcbőrét, vagy amikor felkúszik a falra. Az legalább annyira klasszikus, mint Hitchcock Psychójának füdőszobai jelenete. Aztán ott van még az, amikor a már halott Tinából bogarak és mindenféle csúszó-mászók ömlenek ki... bláá!

Az ilyen és ehhez hasonló képkockák mellett viszont ott van a félelemkeltés, ami szintén nem elhanyagolható. A sejtelmes, köddel borított utcák, a remek zene - melyet mellesleg Charles Bernstein (Démonpofa) készített - mind azt szolgálják, hogy a néző beparázzon. És Freddy emellett többször is próbálkozik, ijesztget, és az ember izgulhat, hogy most vajon megöli vagy nem öli. Persze ez annak szól, aki először látja, de ezen jelenetek is izgalmasak azok számára, akik már meg nézték néhányszor.

A másik nagyszerű dolog a filmmel kapcsolatban, hogy Freddy például Jasonnel (Péntek 13) és Michael Myersszel (Halloween) ellentétben vicces figura is, aki példának okáért rendszeresen levágja az ujjait vagy más testrészét tárja fel csak úgy, azért, hogy megdöbbentse és megfélemlítse a fiatalokat, akik álmába belép. Emellett  a szövegét is bírom, de a szinkronhangjai is jók, bár nekem a "vékonyabb" hang (azt hiszem az Beregi Péter és Harsányi Gábor) mindig is jobban tetszett a másiknál (Varga Tamás).

A durva jelenetek kivágásáról had tegyek még említést. Annak idején, még a régi szép időkben azt sem tudtam, hogy csinálnak ilyet, mivel ha jól emlékszem én akkor a teljeset láttam (csak ott volt a 18-as karika), viszont évekkel később már volt szerencsétlenségem látni a vágott változatot is, ami meg kell, hogy mondjam nem volt jó élmény. Pedig elég későn ment, arra emlékszem, de ha mondjuk nem játszatnak abban az időben olyan jeleneteket, akkor tehették volna egy kicsit későbbre, vagy valami...

Tehát a vhs korszak remeke volt ez a film, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Plusz dolog még mellette, hogy az utána következő pár folytatás, mondjuk a 2., 3., 4. szintén nagyot ütött, de a többi is tudott újat mutatni Freddy-ről, és nem csak "egy újabb bőrt húztak le róla". Azért mondjuk a második rész, a Freddy bosszúja nekem egy kicsit kilóg a többi közül, de a jelenetekkel, az atmoszférával, Freddy-vel együtt ez is szuper, amiről nemsokára írok is...

Stúdió: New Line Cinema, Media Home Entertainment, Smart Egg Pictures
Hossza: 91 perc
IMDb értékelés: 7,4