Shooter, filmvadász blog

A John Carpenter (Halloween, A köd) által rendezett és írt film egy tipikus "a Sátán eljő a földre, ha nem állítjuk meg" horror, figyelmet lekötő, durva jelenetekkel toldva. Születésem évében készül, és valamikor gyerekként láttam először. Megmondom őszintén, akkor sokkal emlékezetesebb volt, de hát ez természetes. Azóta több mindent láttam már horrorban, és A sötétség fejedelme nem is tűnik annyira félelmetesnek. De lássuk a történetet:

Egy Loomis (Donald Pleasence) nevű pap egy másik paptársa halála után olyan dologra bukkan egy elhagyatott Los Angeles-i templomban, amiben magát a Sátánt sejti. Felkéri Howard Birack professzort (Victor Wong), hogy vizsgálja meg a templom pincéjében lévő titokzatos tartályt. Az egyetem tudósa magával viszi legtehetségesebb diákjait, és egy időre beveszik magukat a régi templomba. A csoport tagja Catherine Danforth (Lisa Blount) és Brian Marsh (Jameson Parker) is, akik egyre többször találkoztak a templomi kaland előtt, és egymásba bolondultak. A kis csapat már amikor beteszik a templomba a lábukat, különös dolgokat tapasztalnak. A megszentelt hely előtt  ugyanis furcsa alakok gyülekeznek, ami az este leszálltával egyre baljóslatúbbá válik. Loomis atya szerint ez a Sátán eljövetelét jelzi, és azok az alakok kinn az ő követői. Miközben a tudóspalánták a tartályt vizsgálják, nehezen hiszik el a pap elméletét, bár úgy tűnik, tanáruk is osztja e nézetet. Az este haladtával néhányukat sikerül valamennyire meggyőzni, hogy a tartály valami nem e világit tartalmaz, de vannak kételkedők is. Aztán egyikük, Susan (Anne Marie Howard) túl közel merészkedik az üvegtartályhoz, s az anyag, ami benne van, ráfolyik. A szerencsétlen valami mássá változik, a Sátán követévé, s küldetése, hogy beteljesítse Parancsolója eljövetelét. Miközben a többiek éppen tanácskoznak, nem is sejtik, hogy az öldöklés elkezdődött, csak amikor már egyre többen esnek áldozatul, és állnak a másik oldalra. A megmaradt pár ember próbálja megállítani a Sátánt, mely a tükröket választotta kapujának...

Meg kell, hogy mondjam, a filmnek legalább a felében nem találtam semmi olyat, ami igazán lekötött volna. Persze ott vannak a Sátán eljövetelének jelei, a bogarak által falt emberek mászkálása a templom körül. Ez mondjuk hatásos volt, főleg, miután leszállt az éjszaka. Aztán a vége felé, mikor már majdnem mindenki zombiszerű lénnyé vált (akik meglehetősen érdekesen adtak hangot szenvedésüknek), akkor kezdett jobban érdekelni a dolog. Egyébként klasszikusnak számító horror, csak számomra már nem az az igazi favorit.

A jelenetek és a maszkok viszont nagyon jók. Gyomorforgató és gusztustalan, ami egy horrornál nem elhanyagolandó. Volt benne vér dögivel meg bogarak, kukacok által megmászott emberek. Volt még levágott végtag, és a film végén a tükrös jelenet - amiben a Sátán vaskos kezével megfogta a nő kezét - sem volt rossz.

A színészek közül természetesen kiemelném Donald Pleasence-et, aki a Halloween doktora volt. Érdekes, hogy ott is Loomisnak hívták, Dr. Sam Loomisnak. Nem tudom, hogy ez véletlen e... A Halloween sorozat mellett még nagyon sok filmben játszott, és kiváló színésznek tartom. A sötétség fejedelme másik főszereplője, akit érdemes megemlíteni, az Victor Wong, aki a három nindzsa filmekből lehet leginkább ismerős. Jameson Parker szinte csak tv-sorozatokban játszott, például az Amerikában népszerűvé vált Simon & Simon című krimisorozatban. A nőt, Kelly-t pedig, aki át akarta hozni a tükrön "nagymancsot", Susan Blanchard alakította, de nekem nem igazán jött be a karaktere. Szinte mintha ott sem lett volna, csak talán mikor átváltozott, lépett a központba.

A film vége fordulatos volt, mivel Catherine-nek el kellett döntenie, hogy szívszerelméhez fut, akit éppen megpróbáltak megölni, vagy pedig megmenti a földet a Sátántól. Gondolkozott egy sort, aztán úgy döntött, átlöki Kellyt a tükrön, hogy az ne hozhassa át a Gonoszt. Csak azt nem értettem, hogy minek kellett beugrania neki is... Na mindegy, a végén Brian a nőről álmodik, aminek van egy "még nincs vége" érzete, bár a filmnek nem lett folytatása. Az álom egyébként azért volt fontos, mert létezett egy Álmodók Rendje, aminek kiválasztottjai mind ugyanazt álmodták. A csoport tagjainak többsége is álmodik a templomban, és ez nem jelent jót a történet szerint.

A rendezés és forgatókönyv mellett John Carpenter készítette a horror zenéjét is egy Alan Howarth nevű férfival együtt.

Stúdió: Alive Films, Larry Franco Productions
Hossza: 102 perc
IMDb értékelés: 6,5

Izgalmas szórakozás még második látásra is. George A. Romero (Az élőhalottak éjszakája, Halálos árnyék) rendező neve azért jelent valamit. Rossz csak nem lehet a film, bár ezúttal nem a "megszokott" zombis horror, hanem egy gyilkos, génmanipulált majmocska főszerepléséről van szó.

SPOILER
Allan Mann (Jason Beghe) sikeres sportember, mindene meg van az életben: gyönyörű felesége, lehetősége a tanulásra, és egészséges. De egy reggel, futás közben elgázolja egy autó, és sajnálatosan végzetesen lebénul. Teljes bénulás ez, csak a fejét tudja mozgatni. Kerekesszékbe kényszerül, ráutalva az anyjára vagy az ápolónőjére, felesége, Linda (Janine Turner) pedig elhagyta, mert nem bírta elviselni a megpróbáltatásokat. Amikor Allan hazamegy a kórházból, ünnepség és szerettei, barátai várják, de a férfi nem boldog, sőt nemsokára öngyilkosságot is megkísérel. Legjobb barátjának, Geoffrey Fishernek (John Pankow) az az ötlete támad, hogy ad Allannek egy majmot, egy csukjásmajmot, akit kísérletekhez használtak. Jobban mondva ő használta, de Allannek azt mondja, rendben van az állat. Ezzel szemben többször is befecskendezett neki egy szérumot, amitől azt várta, hogy majd a majom okosabb lesz. A főnöke minduntalan sürgette, de Geoffrey nem tudott sok eredményt felmutatni. A hatos számú majmot kicsempészte, megbízott egy majmok kiképzésére specializálódott szakértőt, s az állatot elvitte barátjának, akinek új neve Ella lett. A trainer, aki kiképzi Ellát, hogy segítsen a mozgásában korlátozott Allannek, Melanie Parkernek (Kate McNeil) hívják. Kezdetben minden remekül megy, Ella szépen halad, és sok mindenben lesz Allan segítségére, s a férfinak megváltoztatja az életét. Közben Melaniehoz is közelebb kerül. Geoffrey is sokszor meglátogatja őket. Hamarosan azonban különös dolgok történnek. Allan mintha kezdene megváltozni, sokszor bántóan viselkedik, főleg az ápolónőjével, aki a legtöbbször van a közelében. A nőnek, Maryanne-nek (Christine Forrest) van egy kis papagája, mely nagyon idegesíti Allant, de Ella sincs megbarátkozva vele, ahogy Maryanne-el sem. Egy este a madár rászáll Allan arcára, és össze akarja csipkedni, aminek Ella is tanúja lesz. Másnapra a madár halott, s Allan sejti, hogy Ella volt a tettes. Sőt Maryanne is azt gondolja, s fel is mond. Allannel így az anyja, Dorothy (Joyce Van Patten) marad. Allan nemsokára rájön arra is, hogy Ella esténként ki tud jutni a ketrecéből, s ő ilyenkor ő maga is összekapcsolódik vele, s látja maga előtt, hol jár az állat. A dolog akkor kezd elfajulni, amikor Allan számára kiderül, hogy kezelőorvosa, Dr. John Wiseman (Stanley Tucci) nem volt elég alapos a vizsgálatoknál, és talán Allan járhatott volna. A férfi nagyon dühös lesz, melyet Ella is átvesz, se aznap este elmegy az orvos házához, ahol Allan volt felesége is tartózkodik, mivel hozzá menekült "vigaszért". A házban tűz keletkezik, és mindketten meghalnak. Allan elmondja Geoffrey-nek és Melanie-nak, hogy szerinte Ella volt, aki a tüzet okozta, de egyikük sem hisz neki. Allan megkéri Geoffrey-t, hogy vigye el Ellát, s ne is hozza vissza. Geoffrey a laborban rádöbben, hogy barátjának igaza volt abban, hogy összekapcsolódtak, de azt nem tudja elhinni, hogy Ella gyilkos lenne.Miután Melanie és Allan egy nyugodt hétvégét tölt együtt a lány farmján, hazatérnek, ahol a férfi anyja már türelmetlenül várt. Geoffrey pedig folytatja a kísérletet, s újabb adag szérumot ad be Ellának, s magának pedig az utolsót. Azért teszi, hogy ő is összekapcsolódjon az állattal. Ella azonban a laborból is meg tud szökni, és hazamegy Allanhez. A férfin ismét elhatalmasodik a méreg, így rájön, hogy Ella visszatért. Az anyja azt hiszi, butaságokat beszél, rettenetesen össze is vesznek. Ella viszont nem hagyja, hogy bárki Allan és közé álljon, ahogy azt sem, hogy az időközben megérkező Geoffrey, vagy a később Allan segítségére siető Melanie az megfékezze. Ella csak Allant akarja egyedül, s mindenki másra féltékeny. De vajon ha már Allan sem kedves hozzá, akkor képes őt is bántani?

Nem rajongok a majmos filmekért, de ha már gyilkos az a majom, akkor jöhet. Az Ellát játszó csukjásmajomot egyébként valójában Boonak nevezik. A gazdi, Jason Beghe jóképű színész, aki még karrierje első pár évében alakította Allan szerepét. Ezt követően leginkább sorozatokban láthattunk, mint például az X-akták, a Melrose Place, a Szellemekkel suttogó vagy a Médium.

Kate McNeillel hasonló a helyzet, mint Beghe-el, Stanley Tucciról viszont azt mondom, imádom. Nagyszerű színész, bár itt még nem mutathatta meg tehetségét, hiszen szinte alig látni a filmben. Később olyan produkciókban kapott szerepet, mint A 18. angyal, az Amerikai bérgyilkosnő, az Amerika kedvencei, az Álmomban már láttalak, A mag, a Terminál, Az ördög Pradát visel, vagy a Könnyű nőcske. Leginkább komikus szerepeket vállalt, ami sokkal jobban is áll neki, mint a Majomszeretet beli karaktere.

A film jelenetei rendben voltak, kellően véresek ott, ahol kellett, viszont nem lett tocsogós sem, a középpontba került egy élet teljes megváltozása. Az ember egyik pillanatban még keményen edz, a másikban meg leég egy hirtelen ijedség, rossz felé szaladunk, és már meg is van a probléma. A film talán központi témája az állatkísérletek, mivel ezek egyike okozza Ella "másságát". Az alkotás vége az izgalmak tetőpontja, hogy vajon Allan túl tud-e járni a majom agyán, hiszen legalább annyira okos, mint egy ember.

Egy érdekesség, hogy Patricia Tellman, Az élőhalottak éjszakájának 1990-es változatának Barbarája játszott a filmben, de állítólag apró szerep volt, a meglepetésparti egyik vendége volt, bár én nem láttam. Legközelebb majd talán megpróbálom megkeresni a többi között...

Végül is nem mondanám George A. Romero legjobb rendezésének, de azért nézhető, sőt és most néztem meg másodjára - igaz, hosszú idő után - , jól szórakoztam egy egyedi és érdekes történeten, mely alapjából Michael Stewart Monkey Shines című novellájából készült.

Stúdió: Orion Pictures Corporation
Hossza: 113 perc
Forgatókönyv: George A. Romero
Zene: David Shire
IMDb értékelés: 6,1

Az Alan Shapiro által rendezett és írt Szerencsétlen baleset mindig is az egyik kedvenc thrillerem volt. A filmben van izgalom, feszültség; gyerekkorom egyik többször játszott filmje volt, s már az első alkalommal megtetszett. Nem mondanám, hogy ha ma készülne egy hasonló, ennyire díjaznám, de számomra klasszikus és eredeti történet.

SPOILER
Az újságíró Nick Eliot (Cary Elwes) új a városban; egy nagy hírű lapnál kapott állást. Ehhez kell egy új lakhely, és amikor meglát egy kiadó táblát, azonnal lecsap rá. A Forrester család adja ki a házuktól különálló kis épületet, amit Nick ki is vesz. Itt találkozik Liv (Gwynyth Walsh) és Cliff (Kurtwood Smith) Forrester 14 éves lányával, Adriennenel (Alicia Silverstone), aki láthatóan érettebb a koránál, s nagyobb okos. Az ő barátnője Cheyenne (Amber Benson), aki szintén megismerkedik az új lakóval. Dariennek megtetszik a férfi, bár dupla annyi idős, mint ő. Nick kezdetben észre sem veszi, hogy a lány vonzódása nem ártatlan; azt hiszi, csak barátkozni akar, mert unatkozik. Viszont miután elhívja az anyja által rendezett partira, s elhívja autózni, aztán megcsókolja, Nick visszakozik. Rájön, hogy a lány rajongása csöppet sem ártatlan, de ekkor még megpróbálja elfelejtetni vele a dolgot, és ő is ki akarja törölni a csók emlékét. Hiszen ha tovább megy, börtönbe is kerülhet, mivel Darien még kiskorú. Az eltökélt lányt azonban ez nem állíthatja meg, s továbbra is a férfi nyakára jár. Azt hiszi, ha szívességeket tesz neki, könnyebben beadja a derekát, de Nick inkább nem is foglalkozik vele. Dariennél akkor szakad el a cérna, amikor meglátja Nickket és kolléganőjét, a fotós Amy-t (Jennifer Rubin), amint tökéletes összhangban vannak egymással. Még csak barátok, de Darien meg is tesz mindent, hogy azok maradjanak. Folyton sértő megjegyzéseket tesz a nőre, és célozgat rá, hogy ő meg Nick együtt járnak ide-oda. Mivel Nick nem hajlandó a lánnyal foglalkozni, Darien még odáig is elmegy, hogy megkarcolja a férfi új kocsiját, aztán a szülei szemébe hazudik, amikor azt állítja, nem ő tette. Sőt, a barátnőjét, Cheyenne-t is bántja, amikor rájön, hogy az figyelmeztetni akarta Nickket. Cheyenne és Darien egy lovardába járnak edzeni, és egy alkalommal a lány leesik a lováról, s eltöri a karját. Darien ezt még csak figyelmeztetésnek szánta. Akkor azonban, mikor megtudja, hogy Amy és Nick együtt töltötte az éjszakát, égtelen haragra gerjed, és Amy ellen is merényletet követ el. Sikerrel is jár, de a nő nem hal meg, kórházba kerül. Darien megpróbálja megvigasztalni Nicket, amikor az megtudja a hírt, de a férfi nem kér belőle. Darien még a munkájában is szabotálja, s Nick ezután már telefonon sem akar vele beszélni, sőt a zárakat is kicseréli a házon, mivel Darien oda is betört. A lány kész mindenre, hogy elérje a célját, s miután Nick nem jelenik meg az egyik fontos díjugrató versenyén, elrohan arra az összejövetelre, ahol a férfi éppen jelen van. Mindenki szeme láttára kényelmetlen helyzetbe hozza Nickket, s mivel hallják, hogyan sikoltozik Darien, könnyebben hiszik el, hogy a férfi megerőszakolta őt. Másnap ugyanis Nick arra ér haza, hogy a rendőrség várja, Darien apja pedig rátámad. A fifikás lány elintézte valahogyan, hogy úgy nézzen ki, mintha bántalmazták volna. Nick nemsokára óvadékkal kikerül a börtönből, és kész elhagyni Forresterék kis házát. Akkor este, amikor el kell mennie elvileg a családnak nem kellene otthon lennie. De Nick zongoraszót hall a másik házból (Darien kiválóan játszik), s úgy érzi, kénytelen átmenni, mivel fél, hogy Darien Cheyenne-t is elkapta. A lány nemrég járt nála, hogy Darienről beszéljenek, így okkal gondolhatja, hogy a lány elkapta...

A Szerencsétlen baleset története azért lenyűgöző, mert egy mindössze 14 éves gyereklányról szól, aki örülten viselkedik, s mint megtudjuk, nem is ez volt az első eset: már gyilkolt egyszer. Még Cheyenne is fél tőle, mert ismeri a titkait, de azért megpróbál segíteni Nicknek. Alicia Silverstone nagyszerűen játssza Darien szerepét, aki nemcsak szép, de okos is, a korához képest sokkal eszesebb, s sok mindent tud például a darazsakról. Nick barátnőjét, Amy-t is darazsak támadják meg egy sötétkamrában. Ez az egyik legizgalmasabb jelenet, mikor először csak egy rovar jelenik meg a kamrában, s Amy még csak azt sem tudja, mi is volt, csupán arrébb söpri. Akkor van a gond, amikor már nem egy, hanem húsz-harminc darázs zümmög körülötte. Én is utálom ezeket a rovarokat, úgyhogy át tudom érezni a jelenetet.

Nekem a főszereplő, a Nickket alakító Cary Elwes nem szimpatikus, mint színész, de például láthattuk még a Drakulában (pont a Szerencsétlen baleset előtt). Feltűnt még a Twisterben, a Hanta boy-ban, A gyűjtőben, a Fűrészben, az Anya, lánya, unokájában és az Ábécé-gyilkosban. Megjegyzem, egyikben sem volt valami szimpatikus. Sőt, arra kifejezetten emlékszem, hogy az Anya, lánya, unokája című filmben negatív szerepe volt, se utálatos is. Bár az tény, hogy elég sokféle szerepet eljátszott már.

Alicia Silverstonnak ez az első filmje volt, mivel előtte '92-ben egy sorozatban tűnt fel. Ahhoz képest, hogy előtte nem játszott filmszerepet, nagyon jó alakított. Később olyan tv-filmek sztárja lett, mint a Rejtekhely, a Spinédzserek, A bébiszitter, a Halálos tévedés, sőt ő volt a Batman és Robin denevérlánya.

Jennifer Rubin több sorozatban és B kategóriás tv-filmben játszott, de ami esetleg érdekes lehet, hogy pályafutását a Rémálom az Elm utcában 3. Taryn-jaként kezdte. Aki látta a filmet, biztos emlékszik, hogy ő volt az álomvilág "gyönyörű és rossz" áldozata, akit Freddy megkísértett a drogokkal. És tényleg, most, hogy tudom, már felismerem a hasonlóságot, de előtte eszembe nem jutott, hogy a két karaktert ugyanaz játszotta.

Kurtwood Smith jó színész, például ő volt az egyik rosszfiú a Robotzsaruban, szerepelt a Rambo 3-ban, az Oscarban, és több sikersorozatban is. A Robotzsaruban ő volt azt hiszem a kisfőnök, aki megölte a többiekkel együtt Murphy-t.

Alicia Silverstonehoz hasonlóan Amber Bensonnak is a Szerencsétlen baleset volt az első szerepe.

A film végén az izgalom a tetőfokára hág, Nick bemegy a házba, és Darient keresi. A lány szobájába érve újabb kegyhelyet talál, gyertyák mindenütt. Aztán megjelenik Derien, kezében ott egy hosszú cső, és amikor a férfi rosszat szól, suhint egyet kettőt. Van ám erő benne, de az tuti, hogy egy valódi 14 éves lány nem tudna ilyeneket csinálni (legalábbis merem remélni).

Stúdió: Morgan Creek Productions
Hossza: 89 perc
Zene: Graeme Revell
IMDb értékelés: 5,3