George A. Romero (Holtak hajnala, Creepshow, A holtak napja, Halálos árnyék, Holtak földje, Holtak naplója) zombis mesterművének első, '68-as változata. Klasszikus fekete-fehér horror, melynek megnézésével az ember felelevenítheti a kezdeteket...
Barbra (Judith O'Dea) és testvére, Johnny (Russell Streiner) az apjuk sírjához látogatnak el a kisvárosi temetőbe. Johnny-nak nem tetszik, hogy annyit utaztak azért a néhány percért, hogy lerakjanak egy koszorút. Sürgeti is Barbrát, hogy induljanak már, és közben azon szórakozik, hogy a lány mennyire fél. Meglátnak egy közeledő férfit, aki a sírok között botorkál. Miközben Johnny még mindig Barbrán szórakozik, a férfi közelebb ér, és amikor a lány elmegy mellette, az rátámad. Johnny azonnal a segítségére siet, de elesik, és beveri a fejét. Barbra kénytelen elmenekülni, mivel a titokzatos férfi üldözni kezdi. Eljut egy házhoz, ahová bemenekül, de ott senkit sem talál, csak az emeleten egy holttestet. Nem sokkal később megjelenik egy férfi, Ben (Duane Jones), aki szintén menekül valami elől. Bezárja az ajtókat, és ezután azon fáradozik, hogy minden be- és kijáratot eltorlaszoljon. Eközben Barbra sokkos állapotban hallgatja, amint Ben elmeséli, hogyan került ide. Barbra is mesélni kezd, amint jobban lesz, de egy dologban közösek az átélt szörnyűségek: emberek támadtak rájuk, s a rádió szerint, amit a házban találnak, az ország több területén tömeges gyilkossági hullám söpör végig. Miközben Ben a ház ablakain, és az ajtókon dolgozik, Barbara ájultan fekszik, pár új vendég érkezik a pincéből: Tom (Keith Wayne) és Harry (Karl Harman), akik korábban rejtőztek el oda. Barbrát megrémítik, de Tom elmagyarázza, mit csinálnak ott valójában. De nincsenek egyedül; velük van még Judy (Judith Ridley) és Helen (Marilyn Eastman), illetve Harry és Helen Cooper lánya, Karen (Kyra Schon), aki ráadásul beteg. Mind a hatan bennragadnak a házban, s arról vitatkoznak, lenn maradjanak-e a pincében, vagy inkább fent legyenek a házban. Egymásnak feszülnek az indulatok a bezárt emberek között, s közben kinn egyre több élőhalott gyűlik össze: mert hogy azok, élőhalottak, akik kikeltek sírjukból, mint később kiderül a bezártak számára is, radioaktív sugárzás következtében. S akit megharapnak, az maga is azzá válik...
A film indulása mindig is az egyik kedvencem volt. Azt várom, mikor kezdi Johnny, hogy "They're coming for you, Barbra!" A válasz meg: "Stop it!" Amikor meg a furcsán bandukoló pasi odaér, rájuk veti magát. Az nekem most meglepetés volt, hogy itt már ez az első zombi, mert aki látta az 1990-es változatot, abban az első férfi csak egy öreg, ijedt fószer volt. És tudom, hogy nem kéne összehasonlítani a kettőt, de miközben néztem, akaratlanul is eszembe jutottak olyan dolgok, amik az újban máshogy voltak. De jelenleg maradjunk a '68-as változatnál.
Szóval miután az első zombi - aki úgy nézett ki, mint Frankenstein - megtámadj Barbráékat, elkezdődik az izgalom, a nő egyedül van, bezárkózik az autójukba, de az sem nyújt sokáig menedéket, így tovább szalad. A négy fal közé érve sokkot kap, amelyből aligha jön ki, csak a film végére. A zombik meg el is viszik Johnny bátyóval az élen. Barbra szerepét Judith O'Dea alakította, akinek ez volt az első szerepe, de jól játszotta a kissé idegbajos lány szerepét, aki Harry szavaival élve "megbolondult" testvére elvesztése miatt. Az ügyeletes kellemetlenkedőt, Harry-t egyébként egy Karl Hardman nevű férfi játszotta, aki ezen filmen kívül még '96-ban feltűnt a Santa Claws című "karácsonyi" horrorban, s a színészet mellett (csak ebben a két produkcióban szerepelt) producere volt Az élőhalottak éjszakájának, de benne volt a keze a sminkelésben, az elektronikus effektekben és a fotózásban is.
A Bent megformáló Duane Jones nagy hatást gyakorolt a filmben, és bár később ő sem tűnt fel sok produkcióban, mint színész, azért kiváló volt a hős harcos szerepében, amit nem is ő kért magának, de magára kellett vállalnia ezt a szerepet, hiszen társa akkor még egy rémült, sokkban lévő fiatal nő volt.
Marilyn Eastman szintén feltűnt a Santa Claws című filmben, és nekem nagyon szimpatikus volt az itteni karaktere. Olyan jóságos "anya" típus volt, aki szeretett volna segíteni Barbrának, ha hagyják. A férje viszont visszafogta ettől. Az viszont az egyik legvéresebb jelenet volt, mikor a kislánya már zombivá válva leszúrja, nem is egyszer. Sőt, szinte csak ez a véres jelenet volt a filmben, de nagyon hatásos.
A hatásos jelenetekről szólva jó volt a robbanás, viszont sose értem, hogy lehet valaki olyan óvatlan a tűzzel, meg a benzinnel. Bár lehet, hogy ha az embernek még arra is kell figyelnie, hogy ne kapják el az élőhalottak, akkor megtörténhet a baleset. A zombik is bejöttek, bár azt mondhatnánk rájuk, bénák, kezdetlegesek, de hát ez még csak 1968 volt. Akkor pedig ezek a figurák még nagyon is újnak számítottak. Olyanok, mint egy csapat huligán, akik csak lassan tudnak vánszorogni, és párizsi lóg az arcukról, és nagy cupákot zabálnak. (Nem volt semmi egyébként, ahogy a meggyulladt kocsihoz járulnak, mint valami ételautomatához, és ha megkapták az adagjukat, akkor odébb állnak.) A máj, meg a belek sem élethűek, de ez nem baj. A hangjuk viszont jó kis zombinyögés volt, bár amikor már többen voltak, érdekes egyveleget alkotott a hangzás.
A film vége meglepő és morbid, hiszen miután csak Ben marad életben, az ostoba seriff és az emberei lelövik őt is, mint egy kutyát (vagy ebben az esetben egy zombit). A '90-es változatban, ha meg szabad említenem, ezt egy kicsit átvariálták, de erről bővebben majd akkor, ha ott tartunk.
Stúdió: Image Ten, Laurel Group, Market Square Productions
Hossza: 96 perc
Forgatókönyv: John A. Russo, George A. Romero
IMDb értékelés: 8
