Shooter, filmvadász blog

A klasszikus Rémálom az Elm utcában folytatása, melyben Freddy Krueger ismét álmok segítségével gyilkolja le a fiatalokat. A Freddy bosszúját egy Jack Sholder nevű pasi rendezte, akinek olyan produkciókhoz fűződik a neve, mint az Alone in the Dark (1982), a Mesék a kriptából sorozat egyik része és a Halálosztó 2. A történetet pedig az a David Chaskin írta, aki az 1987-es (Az) átok forgatókönyvét készítette.

Jesse Walsh (Mark Patton) új az Elm utcában, családjával nemrég költöztek be abba a házba, amelyben korábban Nancy Thopmson élt. A helyi középiskolában mindenki ismeri a történetet, hogy a lány megőrült, mivel látta, amint a szemközti házban lemészárolják a barátját, az anyja pedig öngyilkos lett, de Jesse ezt csak később tudja meg, mivel az apja, Ken Walsh (Clu Gulager) eltitkolta azt családja elől, miért is jutottak hozzá a házhoz olyan olcsón. Miközben Jesse és családja küzd a házban tapasztalható túl nagy hőséggel, a fiú a szobája berendezése alatt találkozik először Nancy Thompson nevével. Lisa Webberrel (Kim Myers) együtt pakolnak, amikor a fiú barátja talál egy naplót a szekrényben, melyet Nancy írt. Abban különös szövegrészleteket fedeznek fel, majd Jesse többet is megtud Nancyről és az új házukról Ron Grady-től (Robert Rusler), újdonsült barátjától. A házban tovább tapasztalható a hőség, amit Jesse apja csak apró hibának tart. Csakhogy több furcsaság is zajlik az épületben, például az állatok megvadulnak, és az elektromos készülékek lángra kapnak, pedig be sem voltak dugva a konnektorba. Jesse mindezek felett még rémálmokkal is küzd, amiket kezdetben a magas hőfoknak tud be, de később ezek az álmok olyan valóságos élményekké válnak, mintha tényleg átélné őket. Hamarosan rájön, hogy akiről ő álmodik, Fred Krueger (Robert Englund), egy gyerekgyilkos volt, s a Nancy Thompsonnal való kapcsolatát is felderíti. Bár Lisa azt gondolja, mindaz, amit Jesse lát, csak a fejében létezik, s nem a valóság, Jesse mindinkább meg van róla győződve, hogy Freddy őt akarja magának...

Ezen folytatás nekem mindig is picit kilógott a sorból, pedig ezt is csípem. Nem is tudom miért, de ha választanom kéne, nekem az első, a harmadik és negyedik a kedvencem. Ennek ellenére a Freddy bosszúja is tartogat nagyon jó kis jeleneteket. Freddy itt talán kevésbé vicces, és lehet, hogy nekem ez a problémám vele, mert az elsőben megszerettem a stílusát. Igaz, ebben is művel olyat, hogy letépi a fejbőrét ("Te adod a testedet, én pedig az agyamat."), de ezt már nem azzal a humorral teszi. Na mindegy, ettől függetlenül ütős folytatás lett jó színészekkel.

Robert Englund iránti hűségem kiderült az első film részletezéséből, úgyhogy nem mondok többet, csak annyit, hogy itt is nagyszerűen játszott. A főszerepet egy Mark Patton nevű fiú alakította, aki azonban semmi említésre méltóban nem játszott sem előtte sem utána. Kim Myersnek ez az első színészi alakítása volt, majd feltűnt a Hellraiser negyedik részében, s több sorozatban is. Clu Gulagert és Robert Russlert emelném még ki, akik közül az előbbi az 1985-ös (Az) élőhalottak éjszakájának Burtje volt, utóbbi pedig feltűnt többek között a Stephen King művéből készült Néha visszatérnek című filmben, s nem utolsó sorban jól néz ki trikóban. Megemlíthető még Marshall Bell, aki Schneider edzőt alakította (aki "szado-mazo klubokba jár"). Több itthon is vetített filmben feltűnt, például: Állj mellém!, Az embervadász, Oscar, Csillagközi invázió, Vírus - Pusztító idegen.

A Rémálom az Elm utcában 2. amellett, hogy izgalmas és horrorisztikus jelenetekkel van tarkítva (Jesse ismételt találkozásai Freddy kesztyűjével, amit az folyton rá akar tukmálni a fiúra, és Freddy Jesseből való kibújása), némi új információval gazdagít minket Fred Kruegerről (a helyi gyárban, kazánházban dolgozott) és tovább viszi Nancy Thompson történetét (elárulja, mi lett azután vele, hogy utoljára láttuk), de humoros is, rengeteget lehet nevetni a beszólásokon, főleg Grady karakterének szövegén ("Figyelj Grady, valami bajod van velem? Dehogy, csak unatkozom.", "Helybentopi van, mert ledobtam a nagyanyámat a lépcsőn."). Emellett örök emlék marad Mark Patton tánca a Wish Touch Me cmű számára, és Freddy őrült tombolása a békésen induló partin ("Én segíteni szeretnék. Segíts magadon fa_fej!"). Az iskola morbid és perverz tanárai csak hab a tortán.

Visszatérve a színészekhez: a Jesse húgát (aki azokat a Freddy karmaira kísértetiesen hasonlító ujjacskákat bányássza elő a reggelizőpehely dobozából), Angelát alakító Christie Clarknak ez volt az első szerepe, s kevés további alakítása közül az egyiket A kukorica gyermekei 2-ben nyújtotta. Illetve a népszerű Életünk napjai című sorozat egyik főszereplője is, mely még mindig sikerrel megy Amerikában.

A film vége ismét sejteti a folytatást, ahogy az első rész is, mikor Nancy-t és barátait elvitte a Freddy-mobil, az anyát meg beszippantotta a kisablak. A Freddy bosszújának kezdetekor Jesse Walsh egy szánalomra méltó figura volt, akit kinevettek a lányok (legalábbis rémálmában), de a végére menő srác lett egy barátnővel, de azt továbbra is megérzi, ha egy busz túl gyorsan megy...

A zenéről érdemes szólni pár szót. Remek, ahogy az elsőben is, bár ezt nem Bernsteinnek köszönhetjük, hanem a jó öreg Christopher Youngnak (Halálos árnyék, Hellraiser, Tökéletes másolat, Rémségek könyve, Átok 2.). Bár nagyszerű az aláfestés, talán nincs meg benne az a bizonyos "Freddy néha eljő" alaphang, egyik számban sem. Az aláfestő zenék mellett pedig ott vannak a '80-as évek nagyjai: a Whisper to a Scream, a Terror in My Hands, és az On the Air Tonight.

Stúdió: New Line Cinema, Heron Communications, Smart Egg Pictures
Hossza: 87 perc
IMDb értékelés: 4,9

Abszolút klasszikus a Wes Craven (Az utolsó ház balra, Sziklák szeme, Mocsárlény) által készített horror. Kultuszfilmet alkotott, s megteremtette Freddy Krueger figuráját, aki halála után álmokon keresztül lép be áldozatai tudatába, s ott kiéli gyilkolási vágyát. Az első rész (készül ugyanis hét darab, plusz egyéb filmek) a kezdet, a legjobb, kötelező darab minden horrorrajongó számára.

Tina Gray (Amanda Wyss) napok óta rosszat álmodik, s ezt elmeséli barátainak is. Szörnyen meg van rémülve, mivel úgy gondolja, álma jelent velemit, különösen valódinak hatott. Glen (Johnny Depp) ezzel szemben nem tartja fontosnak Tina álmát, szerinte a rosszakat egycsapásra el lehet tüntetni, az ember nem gondolkozik rajtuk, és kész. Nancy Thompson (Heather Langenkamp) viszont barátnője mellé áll, s amikor annak anyja nem alszik otthon, vállalja, hogy Glennel, a barátjával átmennek éjszakára. Tina ettől jobban érzi magát, de egész este a rémálmáról beszél. Nem tudja elfelejteni azt a koszos piros-zöld pulóveres alakot, aki az álomban szerepelt, s aki egyik kezén valamiféle kesztyűt viselt, amiből négy kés állt ki. Ezek a karmok pedig mindent végigszántottak. Az az érdekes, hogy Nancy-nek is voltak rémálmai, sőt ugyanarról a férfiról álmodott ő is. Tina ettől még jobban megijed, de Glen azt mondja, ez lehetetlen dolog. Amikor megérkezik Tina barátja, Rod Lane (Jsu Garcia), a lány feloldódni látszik. Miután nyugovóra térnek, úgy tűnik, minden rendben van, de az éjszaka közepén Tina ismét álmodik, s a végén szörnyű körülmények között hal meg. A szoba ajtaja belülről be volt zárva, s Rod - aki Tinával volt - senki mást nem látott a helyiségben. A rendőrség azonban őt gyanúsítja Tina meggyilkolásával, és a fiú el is menekült, mivel tudta, hogy ez lesz. Nancy megpróbál a fiú mellé állni, és miután beszélt vele, egyre biztosabb benne, hogy nem ő ölte meg Tinát. Annál is inkább, mivel ő is tovább álmodott, s rémálmaiban találkozott a rémes alakkal, akiről hamarosan kideríti, hogy élő ember volt: Fred Krueger (Robert Englund), aki gyermekgyilkos volt, s halálának okozói a környék szülői voltak, köztük Nancy anyja és apja is. Ezt a lány saját anyjától, Marge-tól (Ronee Blakley) tudja meg, s miután Nancy arról kezd beszélni, hogy Fred Krueger visszatért, és álmok útján gyilkol, ő és rendőr apja, Donald (John Saxon) is betegnek tartják. Miközben orvoshoz cipelik a lányt, barátai Tinához hasonlóan különös körülmények között halnak meg, s Nancy csak magára számíthat...

A film története egyedi, s azóta sem készítettek hasonlót, legalábbis én nem tudok róla. A 2010-ben készült remakeről inkább nem nyilatkoznék semmit, és pont. Fred 'Freddy' Krueger karaktere a kedvenc természetesen, a nagyszerű színész, Robert Englund (A mángorló, Halálosztó, Rémségek könyve, Piton, A balta, Zombi sztriptíz) alakításában. Ha azt mondom Robert Englund, akkor Freddy, s ha azt mondom Freddy, akkor Robert Englund.

Englundon kívül a színészek körül megemlítendő még Johnny Depp, aki ugye nagyon fiatal volt még, amikor megkapta a szerepet, sőt ez volt az első produkció, amiben feltűnt karrierje során. Heather Langenkampnek is ez volt körülbelül a harmadik filmje, de jól alakította a főszereplő szerepét, és szerintem a rajongók őt is "azonosították" Nancy-vel, ahogy Englundot. A Tinát alakító Amanda Wyss viszont nem a Rémálom az Elm utcában kezdte, több produkcióban feltűnt előtte és utána is, de az 1991-es éve után leginkább sorozatokban tűnt fel. Jsu Garcia (Ragadozó 2., Vámpír Brooklynban, Kampókéz 3.), aki körülbelül 1999-ig Nick Corriként játszott, csak egy rövidfilmben tűnt fel a Rémálom az Elm utcában előtt. John Saxont pedig rengeteg filmben láthattuk, sőt 1987-ben rendezett is egyet Death House címmel. Érdekesség, hogy a filmben Wes Craven felesége, Mimi Craven ('87-ben elváltak) is játszott; egy nővért alakított. Elsőként a Mocsárlényben kapott egy szerepet, amit szintén Craven készített, majd jött a Rémálom az Elm utcában, s azt jó néhány további produkció követte.

A jelenetek nagyon jók, nyomot hagynak az emberben. Én legelőször tinédzser koromban láttam a filmet, és már akkor megtetszett, és még félelmetesnek is találtam. Mára már annyiszor láttam, hogy majdhogynem kívülről tudom a szövegét, és inkább nevetek rajta, mint "félek tőle". Valaki egyszer régen azt mondta nekem, hogy ő nem merné megnézni ezt a filmet, és én akkor sem értettem, miért, de tény, hogy van ilyen, és a jelenetek is ütősek. Például amikor Tina leveszi Freddy arcbőrét, vagy amikor felkúszik a falra. Az legalább annyira klasszikus, mint Hitchcock Psychójának füdőszobai jelenete. Aztán ott van még az, amikor a már halott Tinából bogarak és mindenféle csúszó-mászók ömlenek ki... bláá!

Az ilyen és ehhez hasonló képkockák mellett viszont ott van a félelemkeltés, ami szintén nem elhanyagolható. A sejtelmes, köddel borított utcák, a remek zene - melyet mellesleg Charles Bernstein (Démonpofa) készített - mind azt szolgálják, hogy a néző beparázzon. És Freddy emellett többször is próbálkozik, ijesztget, és az ember izgulhat, hogy most vajon megöli vagy nem öli. Persze ez annak szól, aki először látja, de ezen jelenetek is izgalmasak azok számára, akik már meg nézték néhányszor.

A másik nagyszerű dolog a filmmel kapcsolatban, hogy Freddy például Jasonnel (Péntek 13) és Michael Myersszel (Halloween) ellentétben vicces figura is, aki példának okáért rendszeresen levágja az ujjait vagy más testrészét tárja fel csak úgy, azért, hogy megdöbbentse és megfélemlítse a fiatalokat, akik álmába belép. Emellett  a szövegét is bírom, de a szinkronhangjai is jók, bár nekem a "vékonyabb" hang (azt hiszem az Beregi Péter és Harsányi Gábor) mindig is jobban tetszett a másiknál (Varga Tamás).

A durva jelenetek kivágásáról had tegyek még említést. Annak idején, még a régi szép időkben azt sem tudtam, hogy csinálnak ilyet, mivel ha jól emlékszem én akkor a teljeset láttam (csak ott volt a 18-as karika), viszont évekkel később már volt szerencsétlenségem látni a vágott változatot is, ami meg kell, hogy mondjam nem volt jó élmény. Pedig elég későn ment, arra emlékszem, de ha mondjuk nem játszatnak abban az időben olyan jeleneteket, akkor tehették volna egy kicsit későbbre, vagy valami...

Tehát a vhs korszak remeke volt ez a film, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Plusz dolog még mellette, hogy az utána következő pár folytatás, mondjuk a 2., 3., 4. szintén nagyot ütött, de a többi is tudott újat mutatni Freddy-ről, és nem csak "egy újabb bőrt húztak le róla". Azért mondjuk a második rész, a Freddy bosszúja nekem egy kicsit kilóg a többi közül, de a jelenetekkel, az atmoszférával, Freddy-vel együtt ez is szuper, amiről nemsokára írok is...

Stúdió: New Line Cinema, Media Home Entertainment, Smart Egg Pictures
Hossza: 91 perc
IMDb értékelés: 7,4

A John Carpenter (Halloween, A köd) által rendezett és írt film egy tipikus "a Sátán eljő a földre, ha nem állítjuk meg" horror, figyelmet lekötő, durva jelenetekkel toldva. Születésem évében készül, és valamikor gyerekként láttam először. Megmondom őszintén, akkor sokkal emlékezetesebb volt, de hát ez természetes. Azóta több mindent láttam már horrorban, és A sötétség fejedelme nem is tűnik annyira félelmetesnek. De lássuk a történetet:

Egy Loomis (Donald Pleasence) nevű pap egy másik paptársa halála után olyan dologra bukkan egy elhagyatott Los Angeles-i templomban, amiben magát a Sátánt sejti. Felkéri Howard Birack professzort (Victor Wong), hogy vizsgálja meg a templom pincéjében lévő titokzatos tartályt. Az egyetem tudósa magával viszi legtehetségesebb diákjait, és egy időre beveszik magukat a régi templomba. A csoport tagja Catherine Danforth (Lisa Blount) és Brian Marsh (Jameson Parker) is, akik egyre többször találkoztak a templomi kaland előtt, és egymásba bolondultak. A kis csapat már amikor beteszik a templomba a lábukat, különös dolgokat tapasztalnak. A megszentelt hely előtt  ugyanis furcsa alakok gyülekeznek, ami az este leszálltával egyre baljóslatúbbá válik. Loomis atya szerint ez a Sátán eljövetelét jelzi, és azok az alakok kinn az ő követői. Miközben a tudóspalánták a tartályt vizsgálják, nehezen hiszik el a pap elméletét, bár úgy tűnik, tanáruk is osztja e nézetet. Az este haladtával néhányukat sikerül valamennyire meggyőzni, hogy a tartály valami nem e világit tartalmaz, de vannak kételkedők is. Aztán egyikük, Susan (Anne Marie Howard) túl közel merészkedik az üvegtartályhoz, s az anyag, ami benne van, ráfolyik. A szerencsétlen valami mássá változik, a Sátán követévé, s küldetése, hogy beteljesítse Parancsolója eljövetelét. Miközben a többiek éppen tanácskoznak, nem is sejtik, hogy az öldöklés elkezdődött, csak amikor már egyre többen esnek áldozatul, és állnak a másik oldalra. A megmaradt pár ember próbálja megállítani a Sátánt, mely a tükröket választotta kapujának...

Meg kell, hogy mondjam, a filmnek legalább a felében nem találtam semmi olyat, ami igazán lekötött volna. Persze ott vannak a Sátán eljövetelének jelei, a bogarak által falt emberek mászkálása a templom körül. Ez mondjuk hatásos volt, főleg, miután leszállt az éjszaka. Aztán a vége felé, mikor már majdnem mindenki zombiszerű lénnyé vált (akik meglehetősen érdekesen adtak hangot szenvedésüknek), akkor kezdett jobban érdekelni a dolog. Egyébként klasszikusnak számító horror, csak számomra már nem az az igazi favorit.

A jelenetek és a maszkok viszont nagyon jók. Gyomorforgató és gusztustalan, ami egy horrornál nem elhanyagolandó. Volt benne vér dögivel meg bogarak, kukacok által megmászott emberek. Volt még levágott végtag, és a film végén a tükrös jelenet - amiben a Sátán vaskos kezével megfogta a nő kezét - sem volt rossz.

A színészek közül természetesen kiemelném Donald Pleasence-et, aki a Halloween doktora volt. Érdekes, hogy ott is Loomisnak hívták, Dr. Sam Loomisnak. Nem tudom, hogy ez véletlen e... A Halloween sorozat mellett még nagyon sok filmben játszott, és kiváló színésznek tartom. A sötétség fejedelme másik főszereplője, akit érdemes megemlíteni, az Victor Wong, aki a három nindzsa filmekből lehet leginkább ismerős. Jameson Parker szinte csak tv-sorozatokban játszott, például az Amerikában népszerűvé vált Simon & Simon című krimisorozatban. A nőt, Kelly-t pedig, aki át akarta hozni a tükrön "nagymancsot", Susan Blanchard alakította, de nekem nem igazán jött be a karaktere. Szinte mintha ott sem lett volna, csak talán mikor átváltozott, lépett a központba.

A film vége fordulatos volt, mivel Catherine-nek el kellett döntenie, hogy szívszerelméhez fut, akit éppen megpróbáltak megölni, vagy pedig megmenti a földet a Sátántól. Gondolkozott egy sort, aztán úgy döntött, átlöki Kellyt a tükrön, hogy az ne hozhassa át a Gonoszt. Csak azt nem értettem, hogy minek kellett beugrania neki is... Na mindegy, a végén Brian a nőről álmodik, aminek van egy "még nincs vége" érzete, bár a filmnek nem lett folytatása. Az álom egyébként azért volt fontos, mert létezett egy Álmodók Rendje, aminek kiválasztottjai mind ugyanazt álmodták. A csoport tagjainak többsége is álmodik a templomban, és ez nem jelent jót a történet szerint.

A rendezés és forgatókönyv mellett John Carpenter készítette a horror zenéjét is egy Alan Howarth nevű férfival együtt.

Stúdió: Alive Films, Larry Franco Productions
Hossza: 102 perc
IMDb értékelés: 6,5

Izgalmas szórakozás még második látásra is. George A. Romero (Az élőhalottak éjszakája, Halálos árnyék) rendező neve azért jelent valamit. Rossz csak nem lehet a film, bár ezúttal nem a "megszokott" zombis horror, hanem egy gyilkos, génmanipulált majmocska főszerepléséről van szó.

SPOILER
Allan Mann (Jason Beghe) sikeres sportember, mindene meg van az életben: gyönyörű felesége, lehetősége a tanulásra, és egészséges. De egy reggel, futás közben elgázolja egy autó, és sajnálatosan végzetesen lebénul. Teljes bénulás ez, csak a fejét tudja mozgatni. Kerekesszékbe kényszerül, ráutalva az anyjára vagy az ápolónőjére, felesége, Linda (Janine Turner) pedig elhagyta, mert nem bírta elviselni a megpróbáltatásokat. Amikor Allan hazamegy a kórházból, ünnepség és szerettei, barátai várják, de a férfi nem boldog, sőt nemsokára öngyilkosságot is megkísérel. Legjobb barátjának, Geoffrey Fishernek (John Pankow) az az ötlete támad, hogy ad Allannek egy majmot, egy csukjásmajmot, akit kísérletekhez használtak. Jobban mondva ő használta, de Allannek azt mondja, rendben van az állat. Ezzel szemben többször is befecskendezett neki egy szérumot, amitől azt várta, hogy majd a majom okosabb lesz. A főnöke minduntalan sürgette, de Geoffrey nem tudott sok eredményt felmutatni. A hatos számú majmot kicsempészte, megbízott egy majmok kiképzésére specializálódott szakértőt, s az állatot elvitte barátjának, akinek új neve Ella lett. A trainer, aki kiképzi Ellát, hogy segítsen a mozgásában korlátozott Allannek, Melanie Parkernek (Kate McNeil) hívják. Kezdetben minden remekül megy, Ella szépen halad, és sok mindenben lesz Allan segítségére, s a férfinak megváltoztatja az életét. Közben Melaniehoz is közelebb kerül. Geoffrey is sokszor meglátogatja őket. Hamarosan azonban különös dolgok történnek. Allan mintha kezdene megváltozni, sokszor bántóan viselkedik, főleg az ápolónőjével, aki a legtöbbször van a közelében. A nőnek, Maryanne-nek (Christine Forrest) van egy kis papagája, mely nagyon idegesíti Allant, de Ella sincs megbarátkozva vele, ahogy Maryanne-el sem. Egy este a madár rászáll Allan arcára, és össze akarja csipkedni, aminek Ella is tanúja lesz. Másnapra a madár halott, s Allan sejti, hogy Ella volt a tettes. Sőt Maryanne is azt gondolja, s fel is mond. Allannel így az anyja, Dorothy (Joyce Van Patten) marad. Allan nemsokára rájön arra is, hogy Ella esténként ki tud jutni a ketrecéből, s ő ilyenkor ő maga is összekapcsolódik vele, s látja maga előtt, hol jár az állat. A dolog akkor kezd elfajulni, amikor Allan számára kiderül, hogy kezelőorvosa, Dr. John Wiseman (Stanley Tucci) nem volt elég alapos a vizsgálatoknál, és talán Allan járhatott volna. A férfi nagyon dühös lesz, melyet Ella is átvesz, se aznap este elmegy az orvos házához, ahol Allan volt felesége is tartózkodik, mivel hozzá menekült "vigaszért". A házban tűz keletkezik, és mindketten meghalnak. Allan elmondja Geoffrey-nek és Melanie-nak, hogy szerinte Ella volt, aki a tüzet okozta, de egyikük sem hisz neki. Allan megkéri Geoffrey-t, hogy vigye el Ellát, s ne is hozza vissza. Geoffrey a laborban rádöbben, hogy barátjának igaza volt abban, hogy összekapcsolódtak, de azt nem tudja elhinni, hogy Ella gyilkos lenne.Miután Melanie és Allan egy nyugodt hétvégét tölt együtt a lány farmján, hazatérnek, ahol a férfi anyja már türelmetlenül várt. Geoffrey pedig folytatja a kísérletet, s újabb adag szérumot ad be Ellának, s magának pedig az utolsót. Azért teszi, hogy ő is összekapcsolódjon az állattal. Ella azonban a laborból is meg tud szökni, és hazamegy Allanhez. A férfin ismét elhatalmasodik a méreg, így rájön, hogy Ella visszatért. Az anyja azt hiszi, butaságokat beszél, rettenetesen össze is vesznek. Ella viszont nem hagyja, hogy bárki Allan és közé álljon, ahogy azt sem, hogy az időközben megérkező Geoffrey, vagy a később Allan segítségére siető Melanie az megfékezze. Ella csak Allant akarja egyedül, s mindenki másra féltékeny. De vajon ha már Allan sem kedves hozzá, akkor képes őt is bántani?

Nem rajongok a majmos filmekért, de ha már gyilkos az a majom, akkor jöhet. Az Ellát játszó csukjásmajomot egyébként valójában Boonak nevezik. A gazdi, Jason Beghe jóképű színész, aki még karrierje első pár évében alakította Allan szerepét. Ezt követően leginkább sorozatokban láthattunk, mint például az X-akták, a Melrose Place, a Szellemekkel suttogó vagy a Médium.

Kate McNeillel hasonló a helyzet, mint Beghe-el, Stanley Tucciról viszont azt mondom, imádom. Nagyszerű színész, bár itt még nem mutathatta meg tehetségét, hiszen szinte alig látni a filmben. Később olyan produkciókban kapott szerepet, mint A 18. angyal, az Amerikai bérgyilkosnő, az Amerika kedvencei, az Álmomban már láttalak, A mag, a Terminál, Az ördög Pradát visel, vagy a Könnyű nőcske. Leginkább komikus szerepeket vállalt, ami sokkal jobban is áll neki, mint a Majomszeretet beli karaktere.

A film jelenetei rendben voltak, kellően véresek ott, ahol kellett, viszont nem lett tocsogós sem, a középpontba került egy élet teljes megváltozása. Az ember egyik pillanatban még keményen edz, a másikban meg leég egy hirtelen ijedség, rossz felé szaladunk, és már meg is van a probléma. A film talán központi témája az állatkísérletek, mivel ezek egyike okozza Ella "másságát". Az alkotás vége az izgalmak tetőpontja, hogy vajon Allan túl tud-e járni a majom agyán, hiszen legalább annyira okos, mint egy ember.

Egy érdekesség, hogy Patricia Tellman, Az élőhalottak éjszakájának 1990-es változatának Barbarája játszott a filmben, de állítólag apró szerep volt, a meglepetésparti egyik vendége volt, bár én nem láttam. Legközelebb majd talán megpróbálom megkeresni a többi között...

Végül is nem mondanám George A. Romero legjobb rendezésének, de azért nézhető, sőt és most néztem meg másodjára - igaz, hosszú idő után - , jól szórakoztam egy egyedi és érdekes történeten, mely alapjából Michael Stewart Monkey Shines című novellájából készült.

Stúdió: Orion Pictures Corporation
Hossza: 113 perc
Forgatókönyv: George A. Romero
Zene: David Shire
IMDb értékelés: 6,1