Shooter, filmvadász blog

Talán ez a zombis film az, amely a legtöbb címen futott, de ez mit sem számít, hiszen nagyon jó kis film, igaz elég régi, s kezdetleges, de megérdemli a tiszteletet, mivel az olasz mester, Lucio Fulci remekműve. Egy rejtélyes, átokverte sziget, voodoo, egy eltökélt orvos, egy csapat mit sem sejtő idegen, s élőhalottak... mi kell még?

SPOILER
A történet ott kezdődik, hogy egy elhagyatottnak tűnő hajó hánykolódik New York partjai közelében. A partiőrség ki is száll, hogy megnézzék maguknak, s egy kis kutakodás után kiderül, hogy talán mégsem teljesen elhagyatott a hajó, mivel az egyik rendőrre ráront egy nagydarab férfi, s különös módon megharapja. A másik rendőr lelövi ugyan, s a támadó belezuhan a vízbe, de a megharapott zsaru meghal. A sajtó hamar értesül a különös esetről, s az egyik újság oda is küldi Peter Westet (Ian McCulloch), hogy szaglásszon körül. Eközben nyomozók egy csoportja a hajó tulajdonosának lányát, Anne Bowlest (Tisa Farrow) faggatja, mert tudni szeretnék, hol van az apja. Erre azonban maga a lánya sem tudja a választ, de nem is hagyja nyugodni a dolog, s éjszaka visszamegy a hajóra, hogy jobban körülnézzen. Egy rendőr őrzi a járművet, így óvatosnak kell lennie, de hamarosan rájön, hogy nincs egyedül a hajón: Peter West, az újságíró is ott tartózkodik. Egész nap követte a nőt, s úgy érzi, nekik beszélniük kell, mivel egyikük sem hiszi el a rendőrség elképzelését a történtekről. Miután majdnem lebuknak az őr előtt, s sikerül kivágniuk magukat a kényes helyzetből, elhatározzák, hogy elmennek arra a szigetre, melyet Anne apja említ egy naplóban, amit Peter a hajón talált. Ez a sziget Matul, s miután Anne és Peter egyre közelebb jutnak hozzá, rájönnek, hogy sokan hiszik azt elátkozottnak. Szerencsére találnak két embert, Brian Hullt (Al Cliver) és Susan Barrettet (Auretta Gay), akik elviszik hajójukkal őket Matulra, bár maguk is hallottak a bennszülöttekről és az átokról. Utazásuk nem megy simán, mert miközben Susan búvárkodik, megtámadja egy cápa, s a hajónak is neki megy. Az megsérül, de más is történik, egy nagyon furcsa dolog: a víz alatt egy férfi megtámadja Susant. Mindeközben a Matul-szigeten sem rózsás a helyzet, hiszen egy régóta folyó fertőzés pusztítja a lakókat. Nem tudni, mi okozza, de a halottak felkelnek, így még egyszer végezni kell velük. A szigeten lakó orvos, Anne apjának barátja volt. Dr. David Menard (Richard Johnson) nem hisz a szigetlakók által terjesztett mendemondában, hogy a voodoo az oka a halottak feltámadásának; ő ennél racionálisabb okokat kutat. Rengeteg vizsgálatot elvégzett már, azonban még nem jött rá a fertőzés nyitjára. Feleségével élnek a szigeten, a néhány túlélővel együtt, de Paola Menard (Olga Karlatos) nem hiszi, hogy férje megállíthatná a dolgokat, és minél előbb el akarja hagyni a szigetet. Sőt gyűlöli a férjét azért, amit művel. Menard megpróbálja meggyőzni a feleségét, hogy az fertőzöttek még messze vannak tőlük, ez azonban nem igaz, és a szigetet hamarosan elözönlik az élőhalottak. Ezekben az időkben érkeznek meg Anne-ék is, akik először Menarddal találkoznak, aki elmeséli nekik, mi történt Anne apjával. Nem sok idő telik el, s ők is szembesülnek a fertőzés hatásaival, amikor elmennek Menard házához. Ott már nem találják élve Mrs. Menardot, csak sok zombit látnak. Megkezdődik a menekülés, sőt Peter meg is sérül, Susant pedig megtámadja az egyik fertőzött. Mikor végre sikerül hármuknak eljutni Menard kórházába, már túl késő, mert azt is körülvették a zombik. Még több áldozat után Anne-nek, Peternek és Briannek sikerül hajóra szállniuk, csakhogy Briant is megharapták, s hamarosan a rádióból olyan híreket hallanak, miszerint teljes New Yorkot elfoglalták az élőhalottak...

Minden valószínűség szerint másodjára láttam most a filmet, s az első az egy-két éve lehetett. Csak arra emlékeztem, hogy van valami sziget, meg hát a zombik és voodoo, úgyhogy nem számítottam rosszra. Sőt, ahogy néztem, egyre jöttek vissza az emlékek, de nem volt elcsépelt, unalmas emiatt. Másodszorra is nagyon izgalmas volt. Jó, a nagyon talán túlzás, de félelmetes kis esti szórakozás volt.

A jelenetek elég véresek, de olyan értelemben, hogy talán túl sok is az a vér. Olyan... nem is tudom, de nem élethű. Az élőhalottak ahhoz képest, hogy '79-es a film, elég jók, bár a bőrük olyan, mintha iszap lenne rajtuk... de biztos földesek, hiszen valamelyik onnan mászott elő. A sebeik, a hangjuk, meg ahogy mennek, elég zombis. Az a tipikus "lassú bunkó".

A színészekkel sincs semmi gond, bár egyiket se nagyon tudom hova tenni. Ian McCulloch (It!, The Ghoul, Zombi Holocaust) a hős újságíró, aki igyekszik megmenteni mindenkit, akit csak lehet, s mindent megtesz szerelméért (akibe elég hamar beleesett). Egyébként jó kis alakítás. Dr. Menard szerepében Richard Johnson (Sose kevesebbet, Cairo, A ház hideg szíve, Julius Caesar, Ötös szövetség, Lara Croft - Tomb Raider). Nem emlékszem rá sem, hogy láttam volna más fimben, bár az itt felsoroltak közt volt olyan, amit megnéztem már. Mindegy, de ő is jól játszotta a megszállott, kissé talán őrült doktort. Nem is tudtam, hogy kedveljem-e vagy inkább utáljam.

Az egyetlen név, ami felkeltette az érdeklődésem, az Tisa Farrowé volt. Amikor elkezdtem nézni a filmet, még nem láttam a nevét, de amikor elkezdett szerepelni, rögtön gondoltam, hogy ez teljesen olyan, mint a Rosemary gyermeke Mrs. Woodhouse-a. Mondom, ez tiszta Mia Farrow, mert eszembe ötlött a színésznő neve. De akkor még nem voltam biztos semmiben. Most meg nézem az IMDb-n, és látom, Tisa Farrow. Eszembe jutott, hogy én ezt már tudtam, mikor először láttam a filmet. Ebből is látszik, hogy tényleg régen volt az az egy-két éve. Na mindegy, szóval ők testvérek, de majdnem mint két tojás. Tisa egyébként nem túl sok filmben játszott, de feltűnt például az 1970-es Homer című drámában (ez volt az első szerepe), illetve a Fingersben, és a Téli gyilkosságokban. A Zombi 2-t követően már csak két filmet játszott főszerepet, mindkettő '80-as: a L'ultimo cacciatore (The Last Hunter) és az Antropophagus. Ezt követően maradt eredeti szakmájánál, amit a nővér, s Vermontban dolgozott.

Tehát a rendező Lucio Fulci, ahogy már említettem, s olyan művek fűződnek a nevéhez, mint a Zombik városa, A fekete macska, A pokol hét kapuja, a Zombi 3 (Zombie Flesh Eaters 2) és a Demonia. A film írója Elisa Briganti (Manhattan Baby, Bosszú a jövőből) és Dardano Sacchetti (A kilencfarkú macska, Schock, Zombik városa, A pokol hét kapuja, Manhattan Baby, A szörnycápa, Démonok 1-2.) volt. A zenét, ami nagyrészt pergő karibi dallamokból és dobolásból állt, Giorgio Tucci és Fabio Frizzi készítette.

Még a kedvenc jelenetemet had említsem meg, jobban mondva kettőt. Az egyik az, amikor Menard feleségének szemét az egyik zombi belehúzza egy "karóba"; az nem semmi! A másik pedig, amikor a film végén a zombik végighaladnak a New York-i hídon. Ennek elég félelmetes hatása van. Ott van a két túlélő, egy hajón, s amikor már azt hiszik, vége van a megpróbáltatásoknak, akkor kiderül, hogy amíg ők egy távoli szigeten menekültek az élőhalottak elől, addig azok már az otthonukat is elárasztották. Ez olyan apokalipszis szerű, amilyennek egy zombis filmnek lennie kell. A Holtak háza jut eszembe egy kicsit, bár a kettő talán össze sem hasonlítható. Csak ott is sziget van, s mintha a végén túlélők hasonlóan járnának a hajón... De nem biztos, mert ezt is elég régen láttam már.

Stúdió: Variety Film Production
Hossza: 91 perc
IMDb értékelés: 6,7

A híres és népszerű videó játékból készült horror A halott város, mely film formában is megelevenítette a játéksorozat rémséges szörnyetegeit. Az alaptörténet ugyan egy kissé zavaros, de a Silent Hill játék epizódjai is azok, tehát semmi meglepetés. Lássuk akkor:

SPOILER
Rose (Radha Mitchell) és Christopher Da Silva (Sean Bean) már régóta küzd örökbefogadott lányuk, Sharon (Jodelle Ferland) alvásproblémáival. A kislány alvajáró, s ilyenkor van, hogy veszélyesen elkóborol a házukból. Emellett gyakran említi egy város nevét: Silent Hill. A szülei egy újabb rémes eset után nem tudják, mit tehetnének. Azaz Christopher nem, viszont Rose elhatározza, hogy megkeresi azt a várost, amit Sharon emleget, s el is viszi oda a kislányt. Férjét kihagyja belőle, csak ketten indulnak. Mikor a férfi felfedezi a dolgot, felesége és lánya keresésére indul. Útközben Rose-nak meggyűlik a baja egy rendőrnővel, mivel a kelleténél furcsábban viselkedik a jelenlététben. Rose tudja, hogy végső soron olyan, mintha elrabolta volna a lányát, ezért gyorsan lerázza a zsarut. Sharonnal folytatják az útjukat Silent Hill felé, de a rendőrnő nem hagyja annyiban, és utánuk megy. A viharos úton balesetet szenvednek, de a zsaru is lerobban. Rose elveszti az eszméletét, s amikor felébred nem találja Sharont. Rögtön a keresésére indul, de csak gyalog tud továbbmenni. Amikor beér Silent Hillbe, rájön, hogy amit olvasott róla, teljes mértékben igaz: lakatlan. Úgymond kísértetváros, mivel régen nagy tűz ütött ki, és katasztrófa lett belőle. Rose végül meglátja a lányát, legalábbis ő azt hiszi, hogy ő az, s utánarohan. Mikor bemegy egy épületbe, különös módon hirtelen besötétedik, és megszólal egy kürt is. Rose folytatja útját a házba, ahol azonban rémségeknek lehet szemtanúja. A lányát nem találja, de valami különös lények támadják meg, és már azt hiszi, meg is ölik, amikor azok hirtelen visszarettennek, és Rose ismét elájul. Amikor magához tér, újra világos van, és nincsenek rémek. Rose azt hiheti, hogy ez nem is volt valóság, nem tudja mire vélni a dolgot, de tovább keresi Sharont, s talál is nyomokat, amik reméli, elvezetik a megoldáshoz. Később megpróbál visszamenni a kocsijához, de az utat mintha elvágták volna: egy hatalmas szakadék tátong előtte. Itt találkozik az első emberi lénnyel, egy nővel, aki ugyan különös dolgokról beszél, de Rose megkérdezi, nem e látta a lányát. Rose végül otthagyja a nőt, és később összefut a zsaruval Cybil Bennett-tel (Laurie Holden) is, aki megbilincseli, s vissza akarja vinni a motorjához, de hamarosan neki is rá kell jönnie, hogy nincs visszaút. Mikor visszamennek a város felé, találkoznak egy újabb különös lénnyel, mely valamit rá is köp Cybilre, de könnyen megússza, s lelövi az ocsmányságot. Rose elmenekül, de nem sokáig lehet nyugodt, mert az iskolába, ahová siet, újabb rémek várják. Leszáll a sötétség Silent Hillre, megszólal a kürt, s jönnek a szörnyek. Rose-nak egyenlőre mindig sikerül kiszabadulnia a szorult helyzetekből, s később újra csatlakozik hozzá a rendőrnő, de Sharont továbbra sem találják. Ráakadnak viszont még egy emberre, egy fiatal nőre, Annára (Tanya Allen), aki a helyi közösség, a túlélők tagja. Elvezeti őket a templomba, ahol a többiek összegyűlnek, és Rose itt ismeri meg vezetőjüket, Christabellát (Alice Krige), aki azonban nem olyan jó, mint amilyennek a többi városlakó látja. Miközben Christopher egy helyi nyomozó "segítségével" egyre közelebb jut a lányát övező titokhoz, Rose is megérti az összefüggéseket, s meg tudja, ki az az Alessa, és miért hasonlít olyannyira Sharonra...

Igen, elég hosszan sikerült leírni az "alaptörténetet", de olyan zavaros, és annyi minden történik benne, hogy néha én is elvesztettem a fonalat. Már kb. harmadjára, negyedjére láttam ezt a filmet, és mivel elég régen láttam már, most azt hittem, bonyolultabb lesz az egész, de kiderült, hogy talán mégsem annyira; ennek ellenére továbbra is vannak számomra üres foltok...

A horrorban azonos és hasonló szörnyek szerepelnek, mint a videó játékokban. Azokat sem mindig értettem, és játszottam kb. az első négy résszel. Mellékesen, sosem jutottam túl sokáig. Ezek a borzalmas lények, amiket a videó játék készítők kitaláltak, elég hatásosak, és a filmben is hasonlóan rémületesek. A jelenetek ezáltal nagyon jók, ezzel nincs is gond.

A színészekkel sincs úgy általában gondom, kivéve a főszereplő Radha Mitchell-lel, aki állandóan csak azt kiabálja: "Sharon!, Sharon!, Sharon!" Plusz ehhez még hozzáadjuk szinkronhangját, ami számomra így együtt kifejezetten idegesítő. Mikor először láttam a filmet, akkor is bennem volt már, hogy legszívesebben leütném, csak fogja már be. Na mindegy. Azért tényleg jó film, ezekkel a jelenetekkel, főleg az sokkoló, amikor a "piramisfejű" rémség lekapja Anna ruháit, aztán meg a bőrét is... brrr! A "kedvenc" szörnyem még az, amelyik a wc-fülkéből jön, vagy inkább mászik ki.

Deborah Kara Unger, alias Dahlia (Alessa anyja) és Alice Krige nagyon jól játszanak, és tényleg eléggé hasonlítanak, mintha testvérek lennének. Utóbbi kellően rémisztő a szektafőnöknő szerepében.

A mozit egy Christophe Gans nevű férfi rendezte, akinek ezen kívül csak néhány más filmhez van köze, például a Nekronomikon - A holtak könyve és a Farkasok szövetsége. A zene tetszik még nekem, mert a játékokban is ez volt meg hasonlók. Egyébként Jeff Danna (Beverly Hills 90210 sorozat, Testvérbosszú 1-2., Kaptár 2. - Apokalipszis, Törés), és Akira Yammoka volt érte a felelős. Utóbbi csinálta a videó játékokhoz is.

Stúdió: Silent Hill DCP Inc., Davis-Films, Konami Corporation
Hossza: 125 perc
Forgatókönyv: Roger Avary
IMDb értékelés: 6,5

A megnevezhetetlen H.P. Lovecraft író azonos című remekművéből készült 80-as évekbeli horror, mely szerintem nem a legszínvonalasabb alkotás, melyet valaha láttam, azonban kellemes késő esti szórakozást nyújt. Azért lássuk az alaptörténetet kicsit bővebben.

SPOILER
A történet az 1800-as években indul, ahol egy Joshua Winthrop (Delbert Spain) nevű férfi foglyul ejtette gyermekét, egy borzalmas szörnyeteget. Elpusztítani nem akarta és nem is tudta, ezért inkább bezárta a házába. Egy viharos éjszakán azonban a szörny, akinek olyan csúf, hogy egyszerűen megnevezhetetlen, megöli Winthropot. A városka lelkésze néhány emberrel rátalál a testre, és bár az szörnyen lett megcsonkítva, gyorsan eltemetik, és inkább nem gondolkoznak rajta, mi végezhetett vele. Csak abban értenek egyet, hogy ezt emberi kéz nem művelhette. A sietős temetés után elhagyják a helyet, de a szörny még mindig ott van... 1998-ba csöppenünk, ahol három egyetemi diákkal találkozunk. Randolph Carter (Mark Kinsey Stephenson) egy temetőben mesél barátainak egy régi történetet, mely szerint létezik egy ház, ahol a "megnevezhetetlen" szörnyeteg él. Joel (Mark Parra) a szkeptikus hármuk között, s nem hisz el semmit abból, amit Carter mesél. Howard Damon (Charles King) áll két barátja között, aki hiszi is meg nem is a rémmesét. Joelnek az az ötlete támad, miután megtudja, hogy az említett ház éppen a háta mögött van, hogy töltsék ott az éjszakát. Carter semmi pénzért nem tenné ezt, és ezt meg is mondja barátjának, sőt neki is azt tanácsolja, ne kísértse a sorsot. Howard sem szeretne az elhagyatott házban aludni, mivel fél. Joel azonban egyikükre sem hallgat. Howard ott áll ismét kettejük között, de végül úgy dönt, hogy Carterrel tart. Visszatérnek az egyetemre, és miközben Howard arról akarja meggyőzni szívszerelmét, a szintén gólya Wendy-t (Laura Albert), hogy nem koslat utána, még amiatt is aggódhat, hogy Joel még estére sem tért vissza. Remélte, hogy meggondolja magát, és mégsem alszik ott, s aggódik barátja miatt. Gyanúját, hogy valami baleset történt Joellel el is mondja Carternek, de őt ez nem izgatja, szerinte ugyanis Joel csak szórakozik velük. Nem hajlandó odamenni a házhoz, hogy aztán barátja kárörvendően kinevesse. Végül egy időre Howard is beletörődik, hogy nem mennek oda, viszont a vagány Wendy és barátnője, a szendébb Tanya Heller (Alexandra Durrell) éppen abba a házba készülnek két idősebb sráccal, amitől Wendy azt reméli, hogy bejutnak az egyik elit klubba. A két fiú, John (Blane Wheatley) és Bruce (Eben Ham) kicsit rá akarják hozni a frászt a lányokra, amitől majd azt remélik, beindulnak, és hajlandóak lesznek velük elszórakozni. Mind a négyen bemennek a házba, s egy kis rémtörténet mesélés után körülnéznek. Miközben szétválnak, s John és Wendy kezdenek közelebb kerülni egymáshoz, Tanya és Bruce nem éppen. Bruce végül elmondja a lánynak, hogy nem is olyan rossz fickó, mint ahogy Tanyának tűnt, s a lány is megnyílik neki: elmondja, hogy régóta szerelmes Howard Damonba. Hamarosan azonban a legszörnyűbb rémálmuk válik valóra, amikor nem tudják ki, de valaki végez Johnnal. Menekülni akarnak, de nem szétszakadnak, s amikor Tanya végre megtalálja a kivezető ajtót, viszonzatlan szerelmébe ütközik, de úgy megrémül, hogy elájul. Howard megpróbálja magához téríteni a lányt, miközben Carter - akit végül sikerült meggyőzni, hogy nézzék meg Joelt - körülnéz. Ő még mindig azt gondolja, hogy barátjuk viccelődik, s amikor Tanya magához tér, akkor sem másítja meg a véleményét, pedig a lány arról mesél, hogy valami szörny támadt rájuk. Howard és Tanya felmennek az emeletre, hogy megkeressék a többieket, amíg Carter lenn marad, és az ott található régi könyveket tanulmányozza. Tanya és a fiú azonban már nem talál életben senki, sőt mi több egymást is szem elől vesztik. Miközben Howard előtt teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy ezeket nem Joel tervelte ki, mivel ő is halott, Carter különös dolgokra talál a poros könyvekben. Varázslatról olvas, és Joshua Winthrop visszaemlékezéseiről. Talán ezekből megtudja, hogyan lehet elpusztítani a megnevezhetetlen szörnyeteget. Howardnak és Tanyának szüksége is van a segítségre, mert végül szembe is találják magukat a borzalmas teremtménnyel...

Tényleg jó szórakozás várható a filmtől, hiszen rémségek, titokzatos ház, visongató szörny és néhány mit sem sejtő fiatal. De ennek ellenére többszöri megnézés után azt kell, hogy mondjam, nem a legizgalmasabb. A jelenetek jók persze, bár nem hinném, hogy teljesen valósághűek, s a haldoklók nyögdösése... Ha már a hangoknál tartunk a szörnyeteg is elég hangosan visított, olyan volt, mint valamiféle Banshee (a kelta legendákban sikoltó szellemasszony). Egyébként maga a "megnevezhetetlent" jól megcsinálták, szörnyű egy kinézete volt, ahogy kellett; szarvai, patái, csupasz bőre, szőre volt. A teremtményt Katrin Alexandre formálta meg.

Volt a filmben rengeteg horrorba illő vér, sebek, kitépett szervek, testrészek, sőt fej is elválasztva a testtől, de zavaró volt a karakterek kidolgozatlansága. Legtöbbjük egyáltalán nem fogott meg, kivéve talán Cartert, aki Lovecraft történetében úgymond az ő kivetülése. Ez a karakter az, aki hisz a természetfelettiben, s Joel az, aki végig szkeptikus. Őt rögtön meg is öli a szörny a történetben. Vicces, hogy az izgatott Carter annyira belemerül a könyvek tanulmányozásába, hogy a töketlen Howardra hagyja a lány megmentését, pedig az már őrülten sikoltozik fentről. De Carter csak azt mondja "siess Howard", s ő marad, ahol van. A végén meg ő az, aki megidézi a fák istenét vagy mit. Mondjuk ezt sem igazán értem, és a befejezés is elég érdekes volt, hogy belóg a fakorona az ablakon, Joshuan Winthrop beszél a szörnyhöz, aztán vége. Azt hiszem mindenképpen el kellene olvasnom Lovecraft novelláját...

A férfi nézők számára Laura Albert (Evil Nightmare, Országúti diszkó, Mesék a kriptából sorozat) megmutatta bájait, s a színészkedés keretében rengeteg filmben volt kaszkadőr vagy dublőr. A legtöbb színésznek egyébként ez volt az első szereplése, vagy legalábbis a karrierje elején történt. A Tanyát alakító Alexandra Durrell egyenesen csak ebben a filmben játszott, és társ producere volt a folytatásnak (The Unnamable II: The Statement of Randolph Carter/The Unnamable Returns).

Mark Kinsley Stephenson és Charles Klausmeyer (azonos Charles Kinggel) együtt voltak írók a Valaki figyel (Someone Is Watching) című 2002-es thrillernél.

A megnevezhetetlent Jean-Paul Quellette rendezte és írta, sőt társ producere is volt. A film folytatását is neki "köszönhetjük". Annyi azért még jó volt a filmmel kapcsolatban, hogy félelmet s izgalmat keltett azzal, hogy kezdetben csak a szörny hangját hallhatjuk, s az ő szemszögéből nézelődhetünk, majd látunk árnyékokat, de teljes alakjában csak a végén mutatkozik meg.

Negatívumként még had említsem meg a zenét, mely számomra borzalmasan idegesítő volt. Jó, volt kacagni való a filmben, főleg a karaktereken, de tele lett zsúfolva olyan aláfestő dallamocskákkal, melyek szerintem akkor sem illettek oda. Az izgalmasabb jeleneteknél, mikor jött a szörnyeteg, s támadt, akkor volt egy-két jó dallam, de amikor nem igazán történt semmi említésre méltó, csak az láthattuk, hogy az egyik lány az egyik fiú karjába csimpaszkodik, s settenkednek a sötét folyosókon, nagyon idegesítően hatott még a béna zene is. Egyébként az aláfestést David Bergeaud készítette, és most látom, hogy a második résznek is ő komponálta meg a zenéjét... jézusom!

Hossza: 87 perc
IMDb értékelés: 4,5

Az 1962-es Cape Fear (Rettegés foka) remake-je Martin Scorsese rendezésében. Gregory Peck helyett Nick Nolte és Robert Mitchum helyett a szintén Robert, de De Niro; azonban önállóan is megállja a helyét ez a thriller, mely a remake-eknél sokszor ritka dolog.

Sam Bowden (Nick Nolte) egy sikeres kisvárosi ügyvéd, aki békésen él családjával: feleségével, Leigh-el (Jessica Lange) és lányával, Danielle-lel (Juliette Lewis). Mindaddig felhőtlen az életük, amíg meg nem jelenik Max Cady (Robert De Niro), Sam egy régebbi ügyfele, aki némiképp csalódottságot érez képviselője iránt. 14 évvel ezelőtt Cady megerőszakolt és megvert egy fiatal lányt, és amikor elkapták és bíróság elé állították, Sam Bowden vállalta el az ügyét. Tudta, hogy ügyfele bűnös, és úgy érezte, nem lesz belőle baj, ha nem hozza nyilvánosságra azt a jelentést, amely arról számolt be, hogy a nőnek több kapcsolata is volt. Cady-t végül elítélték, és Bowden elfelejtette, legalábbis kitörölte az elméjéből az ügyet. Amikor Max Cady belerondít egy békésnek induló családi mozizásba és vacsorába, minden megváltozik. Sam nagyon jól tudja, hogy ki az a Max Cady, és amikor kettesben beszélnek is, kénytelen beismerni, hogy emlékszik rá. Reméli azonban, hogy Cady nem tud az eltűnt jelentésről, még ha a főnökének be is kellett vallania. Családját is figyelmeztetnie kell, hogy óvatosan járjanak el, mivel Cady a házuk közelében ólálkodott. Következő lépésként megöli a család kutyáját, és megtámadja Sam egy kolléganőjét és barátját, Lori Davist (Illeana Douglas), akiről Cady azt tartja, megcsalja vele a feleségét. Emiatt még a házaspár között is kipattan a botrány, hiszen Sam régebben egyszer már megcsalta Leigh-t. Hamarosan világossá válik Sam előtt, hogy Cady nem ijed meg sem a fenyegetésektől, sem a rendőrségtől, sem egy magánnyomozó figyelmeztetésétől, de még néhány verőlegénytől sem. Sőt ez is visszafelé sül el, és Sam kezdi úgy érezni, hogy bármit is tesz, az csak ránézve lesz kompromittáló, Cady pedig hasznot húz belőlük. A férfi emellett még a lányát is megkörnyékezi, s ekkor telik be a pohár Samnél. A magánnyomozó, akit felbérelt, Kersek (Joe Don Baker) azt tanácsolja, csalják tőrbe Cady-t azzal, hogy az egész család úgy tesz, mintha Sam elutazott volna, de közben visszacsempészik a házba, és Kersek jelenlétében várják a betolakodót. De ez is rosszul sül el, sőt a családnak kell menekülnie. Elmennek a lakóhajóra, a rettegés fokához, de Cady sem rest, és oda is követi őket, hiszen elgondolása szerint neki már nincs mit veszítenie...

Robert De Niro fantasztikus színész, például játszott A keresztapa 2-ben, a Taxisofőrben, az Ébredésekben, a Marvin szobájában, a Bújócskában, de ő volt Frankenstein szörnye is. Remekül teljesít itt a kemény, tetovált bosszúálló szerepében. Az ember, ahogy beszél, még meg is érti, mit szenvedhetett a börtönben eltöltött 14 év alatt. Nick Nolte-ról (A vád: emberölés, 48 óra, Megint 48 óra) már nem igen gondolom ugyanezt, mert én sosem bírtam, de ettől még jó játssza a nyámnyila Sam Bowdent.

Jesseca Lange, bár a filmben nem igazán bírtam a karakterét (mondjuk sokszor okosabban cselekszik, mint a férje), nagyon jó színésznő. Gondolom sokan a '76-os King Kong című nagy sikerű produkció Dwanjeként ismertük meg. De később "főszerepelt" A postás mindig kétszer csenget című filmben (Jack Nicholson oldalán), a Macska a forró bádogtetőnben (Tommy Lee Jonesszal), A vágy villamosában és a Sohaországban szintén Nick Nolte mellett. Kétségtelen, hogy a másik női főszereplő, Juliette Lewis is nagy karriert futott be. Szerepelt például a Túl fiatal a halálhoz? című drámában, a Született gyilkosokban, az Alkonyattól pirkadatigban, a Claire életre-halálra című thrillerben és a Most már elégben.

Az érdekesség, és ez tetszik nekem, hogy az eredeti változatból áthoztak néhány színész, na nem ugyanazt a karaktert alakítják. Például Robert Mitchum ezzúttal nem Cady-t játszotta, hanem Elgart hadnagyot, aki megpróbálta "megmogyorózni a tagot". Ott volt még Gregory Peck is, aki itt az ügyvéd Lee Hellert alakította. Ezen kívül egy kis szerepben feltűnt Martin Balsam is, ő volt a bíró. Az eredeti Rettegés fokában rendőrfőnököt alakított. Balsamot még onnan lehet ismerni, hogy a Psychóban és az Álom luxuskivitelben című nagy sikerű filmekben kapott szerepet.

Megjegyezném azt is, hogy az eredetihez képest a nevek többségét megváltoztatták, csak San Bowden és Max Cady maradtak.

Ahogy már írtam, a filmet Martin Scorsese (Taxisofőr, Dühöngő bika, Lidérces órák, Az ártatlanság kora, Viharsziget) rendezte, aki már több ízben dolgozott Robert De Niróval. A jelen forgatókönyvet Wesley Strick (Arachnophobia - Pókiszony, Dermesztő szenvedélyek, Farkas, 2010-es Rémálom az Elm utcában) készítette, s az egész történet eredetije egy regény, John D. MacDonald The Executioners című thrillerje. A producerek között pedig ott volt De Niro és Steven Spielberg is.

Tehát végső soron izgalmas, feszültséggel teli film A rettegés foka, kiváló színészekkel. A befejezés pedig úgymond robbanó!

Stúdió: Amblin Entertainment, Cappa Films, Tribeca Productions
Hossza: 128 perc
IMDb értékelés: 7,3

A Creepshow folytatása, mely talán jobb, mint az előző, s Stephen King és George A. Romero neve itt is feltűnik, bár Romero ezúttal nem rendezőként, hanem forgatókönyvíróként működött közre. Lássuk a három rémtörténetet:

SPOILER
Az első az Old Chief Wood'nhead (Indián bosszú) névre hallgat, melyben egy idős házaspár vegyesboltja előtt álló fa indiánszobor kel életre, hogy megbosszulja "gazdái" halálát.

Erről ennyi bőven elég. Nekem a három közül nem ez a kedvencem, de azért jó, ahogy a "fafejű" indián végez a rablókkal s gyilkosokkal. Az öreg bolttulajdonost George Kennedy alakítja, akit jó színésznek tartok, s leginkább az Airport filmekből meg a Dallas sorozatból emlékszem rá. A boltos feleségét Dorothy Lamour (születési nevén Mary Leta Dorothy Slaton) játszotta, akinek ez a film volt az utolsó szerepe, de a színészet mellett énekesnő is volt, sőt mindig erről álmodott. A "banditák" főnökét a jóképű Holt McCallany (Peacemaker, Merülés a félelembe, Rajzás, Nyolc tanú) formálta meg, s ez volt az első szerepe.

A következő rémmese a The Raft (A tutaj), melyben négy fiatal, Randy (Deniel Beer), Rachel (Page Hannah), Deke (Paul Satterfield) és Laverne (Jeremy Green) elmegy lazítani egy tópartra. Randy ötlete volt a hely, mivel tudja, hogy van ott egy tutaj is. Amikor megérkeznek, a tutaj is meg van, de kicsit be kell úszniuk érte. A két fiú ér be előbb, de Randy azonnal sürgetni kezdi a lányokat is, mivel egy furcsa foltot vesz észre a víz tetején, s mintha az feléjük úszna. Miután Rachek és Laverne is felértek a tutajra, azon spekulálnak, vajon olajfolt-e vagy sem. Hamarosan azonban mindegy lesz, mert a legszörnyűbb rémálmuk válik valóra: a különös folt elkapja Rachelt, amikor az benyúl érte a vízbe. Szinte lemarja róla a bőrt és a húst, és a többiek semmit nem tudnak érte tenni. Nem sokkal később Deke lesz a következő, s csak Laverne és Randy marad, aki mellesleg bele van esve a lányba...

Na, nekem ez a kedvencem. Nem semmi, ahogy az az izé lenyúzza a srácokat. A karakterek elég idegesítőek, viszont Paul Satterfield mosolya... Egyébként szerintem ő nagyon hasonlít a fiatal Christopher Reeve-re. Az egész befejezés is szuper, mikor az utolsó talponmaradt azt hiszi vége, s túlélte, na de nem ám Stephen Kingnél!

Az utolsó történet a The Hitchhiker (A stoppos). Ennek Annie Lansing (Lois Chiles) a főszereplője, aki megcsalja a férjét, George-ot (Richard Parks), s ráadásul egy olyan férfival, akinek fizet is érte. Egyik este hazafelé tart a szeretőjétől, de már késésben van, s azon tanakodik, mit mondjon majd a férjének, ha az előbb otthon lesz. Nem figyel oda, és elüt egy táblával hadonászó stoppos férfit, aki azonban nem hagyja ennyiben, s halálában is üldözi Mrs. Lansinget, azt követelve, hogy vigye el...

Ez is nagyon szórakoztató, tetszik, ahogy a nő egyfolytában kiparancsolja a zombit a kocsijából, de az állandóan visszajön. Lois Chiles nekem nem volt ismerős korábban, de most láttam, hogy játszott a Kómában, a Halál a Nílusonban, a Holdkeltében (James Bond film; Roger Moore oldalán), a Dallasban, s a Creepshow 2 után a Féktelenül 2-ben, sőt a Helyszínelőkben Nick Stokes egyik rokonát alakíthatta (Jillian Stokes). Az egész egyébként bennem a Psycho egyik jelenetét idézi, amikor Lila Crane azon gondolkozik a kocsiúton, hogy vajon mit fognak szólni ahhoz, hogy ő ellopta a pénzt. És az egész történetben az a csattanó, hogy mire a nő hazaér, a férje még csak otthon sincs.

Eme három kis rémtörténetet ismét a Creepshow című magazinból ismerhetjük meg, melyet Billy (Domenick John) birtokol. Ezúttal nem az apja az, aki keresztbe tesz neki, hanem három idősebb srác, de Billy segítségére van a rémalak, The Creep, akit Tom Savini (Holtak hajnala, Péntek 13, Maniac, Holtak földje) színész, maszkmester, rendező alakít. A film nagy részében azonban képregényalakok vannak, ami szintén tetszik benne. A végén Billy ismét bosszút áll azokon, akik ártottak neki, s az újságot hívja segítségül, megint. Megmenti a Vénusz lénycsapója nevű növény, mely óriásira növekszik...

Stúdió: Laurel Entertainment Inc., Laurel-Show Inc., New World Pictures
Hossza: 92 perc
Zene: Les Reed
IMDb értékelés: 5,5