Shooter, filmvadász blog

Rég néztem már meg ezt a disztopikus gyöngyszemet. Élvezet volt megnézni, szeretem az ilyen és ehhez hasonló régi akciófilmeket. Eredi hanggal, szinkron nélkül meg még jobb volt. Gondolom sokan ismeritek a történetet, nem kell bemutatnom, de azért mégis...

SPOILER
A film egy elképzelt jövőjében városok elpusztultak. A megmaradt emberek egy része banditává lett, akik nem kímélnek semmit és senkit azért, hogy megszerezzék azt, amire szükségük van. A törvény azonban még létezik, és a rendőrök megpróbálják betartatni.
Több motorosbanda is garázdálkodik a környéken, és az egyiknek a tagja, az Éjszakai Lovas éppen a jófiúk elől menekül, de nem ússza meg ép bőrrel. Ebben nagy szerepe volt a Max Rockatansky-nak (Mel Gibson), aki a legjobb a szakmában.
A motorosbanda azonban nem felejt, és bosszúra esküdnek halott társuk miatt. Mindenfelé fosztogatnak, gyilkolnak, így Max és társa, Jim Goose (Steve Bisley) a nyomukba ered.
A banda tagjai egy párt támad meg; a lányt megerőszakolják. Max és Goose talál rá a lányra, akit bevisznek az őrsre, de vele együtt az egyik bandatagot is, akinek elszállt az agya. Alig van magánál, csak akkor lesz több mondandója, mikor másnap kiengedik, mivel a feljebbvalók nem nézték jó szemmel a letartóztatása. Goose-nak ez egyáltalán nincs ínyére; rá is támad a távozni készülő bandatagra. A férfi visszamegy főnökéhez, Ujjvágóhoz (Hugh Keays-Byrne), és úgy határoznak, a rendőröknek végleg veszniük kell. Ujjvágó Jim Goose után küld néhány tagot, akik győzedelmeskednek is: Goose életben marad ugyan, de szörnyen megégett. Max nem bírja tovább, és úgy határoz, hogy kilép. Főnöke, Fifi Macaffee (Roger Ward) viszont nem akarja ezt elfogadni, és néhány napos szabadságra küldi Maxet. A férfi a feleségével, Jessie-vel (Joanne Samuel) és kisfiával elutaznak, de nem sokáig élvezhetik a pihenést.
Jesse éppen egyedül van a gyerekkel, amikor a környéken táborozó bandatagok zaklatni kezdik. Sikerül elmenekülnie, de előtte ugyancsak felbosszantja Ujjvágót. Jesse szól Maxnek, majd sietve távoznak. A banda tagjai azonban nem adják fel, és követik őket egy farmra. Amikor Jesse egyedül van, megkergetik, de megint sikerül elmenekülnie. Max a keresésükre indul, de amikor a farm felől lövést hall, visszamegy, csakhogy már későn érkezik: feleségét és kisfiát a motorosok elgázolták. Jesse súlyos sérüléseket szenvedett, és válságos az állapota, a kisfia azonban nem élte túl.
Max-et lesújtotta családja elvesztése, de hajtja a bosszúvágy, amely a bandatagok üldözése felé viszi...

Érdekes volt a történet kieszelőjének jövőképe. Ezért is szeretem az ilyen régi akciófilmeket. Egy kicsit olyan vadnyugati stílus, kies tájak, sivatag. Szuper járgányok... Kicsit azért furcsa ma megnézni egy ilyet, mert az ember el se tudná képzelni, hogy ilyen lehetne mondjuk a jövő. Ez olyan, mintha ma történne. Sőt jó néhány évvel korábban. Bár az alapfeltevés, hogy eltűnik a "normális civilizáció", és a társadalom egy része fosztogat, meg garázdálkodik, az mindig megállja a helyét...

Hogy mondjak valami negatívumot is, Mel Gibsont (Mad Max 2-3., Halálos fegyver 1-4., Mi kell a nőnek?) nagyon-nagyon utálom (ezt mondhattam volna csúnyábban is), ebben a filmben mégis jó volt nézni. Ha manapság meglátom, felfordul tőle a gyomrom (a filmjei miatt, rendőrségi ügyei miatt), de fiatalabb kiadásban nagyon is kellemes jelenség volt. Sőt, had mondjam ki: szexi. Amikor néztem, megpróbáltam elvonatkoztatni a mai Mel Gibsontól.

A jó fiúknak, meg a rossz fiúknak is meg volt a maguk "bája", főleg a Bubba (Geoff Parry) nevezetű hófehér pofának, meg a Fifi nevű rendőrfőnöknek. A név, mint egy kiskutyáé, de ő korántsem volt az.

A jelenetek mai szemmel nem vészesek. Még az összeégett Goose-nak is csak a kezét mutatják.

Az összességében élvezhető filmet George Miller (Mad Max 2-3., Az eastwicki boszorkányok, Babe 2., Táncoló talpak 1-2.) rendezte. Repertoárjában mindenből van, sokszínű rendező. A forgatókönyvet is ő írta James McCauslanddel együtt. A zenét Brian May (Mad Max 2., Mesék a kriptából, Freddy halála - Az utolsó rémálom, Dr. Giggles) komponálta, s nekem bejöttek az aláfestések. És már tudom, honnan volt olyan ismerős: a Dr. Giggles-nek volt hasonló zenéje.

A Mad Max-et még két folytatás követte, és 2013-ra elvileg jön a negyedik rész is. Ebben az esetben szerintem jó alkotások születtek. Van az úgy, hogy jobb lett volna hagyni egy film folytatását, mert elszúrták, de itt erről nincs szó. Hamarosan jövök a második rész ismertetésével, ami talán egy kicsivel még izgalmasabb, illetve apokaliptikusabb.

Stúdió: Kennedy Miller Productions, Crossroads, Mad Max Films
Hossza: 88 perc
IMDB értékelés: 7

Nem először láttam a filmet, úgyhogy azt kaptam, amit vártam: egy valóságon alapuló történetet, egy sorozatgyilkos "utolsó napjainak" történetét.

SPOILER
A filmben megismerjük Jeffrey-t (Jeremy Renner), aki egy csokoládégyárban robotol nap mint nap. Szabadidejében azonban a bárokat járja, hogy férfiakkal ismerkedjen. A történet bemutatja Jeffrey emlékeit, egészen attól az időtől, amikor még a szüleivel élt - akik nehezen viselték, ha fiúk nem úgy viselkedett, ahogy az szerintük elvárható lett volna - , addig, amíg utolsó áldozatát beengedte a lakásába. Merthogy Jeffrey Dahmer egy sorozatgyilkos, aki ital vagy éppen más egyéb ígéretével csábít fel magához kiszolgáltatott srácokat, amiért cserébe csupán csak néhány fényképet akar készíteni róluk. Legalábbis nekik ezt mondja, és néhányan a csapdájába is esnek, amíg egy Rodney (Artel Kayaru) nevű srácnak sikerül megmenekülnie...

Az egyetlen, ami kicsit zavar a filmmel kapcsolatban, az az, hogy olyan kurtán-furcsán lesz vége. De egyébként jó kis thriller, amely valóságos történéseken alapul. Jeffrey Dahmer valójában is sorozatgyilkos volt, gondolom minden második ember hallott már róla, legalább. Mindig is az volt a "kedvenc" jelenetem a filmben, amikor az egyik korábbi áldozatának, Khamtay-nak (Dion Bosco) sikerül megszöknie Dahmer lakásából, de hamarjában visszakerül oda, mert a gyilkos utoléri. A fiút észrevevő emberek hívják ugyan a zsarukat, de Jeffrey-nek sikerül meggyőznie őket, hogy a "barátja" csak túl sokat ivott (pedig már félig halott). Még fel is mennek vele a lakására, de Jeffrey marha lazán viselkedik, mint akinek nincs semmiféle takargatni valója, és a rendőrök szépen elmennek. Körül sem néznek igazán a lakásban, pedig az tele van holttestekkel. Ez a részlet is megtörtént a valóságban, legalábbis úgy emlékszem, amikor az esetről olvastam. És egy másik emlékezetes jelenet a filmben, amikor azt hiszem az első áldozatát megölte és feldarabolta, majdnem lefülelte egy járőr, de csak majdnem. A kocsija hátsó ülésén éppen ott voltak a zacskók, amiben kitalálhatjátok, hogy mi volt.

Na mindegy. Dühítő dolgok ezek... Egyébként a film nem túlzottan véres, vagy erőszakos. Inkább magára a gyilkos emlékeire fókuszál, visszafelé halad, de közben a jelent is mutatja, hogyan találkozik azzal a sráccal, aki hosszas huzavona után elmenekül tőle. Azt a film már nem részletezi, de ez a fiú hívta a rendőröket Dahmer lakására, ahol aztán egy alaposabb kutatás után megtalálták a szörnyűségeket: holttesteket, testrészeket a hűtőben, hordókban... A börtönben aztán egy rabtársa agyonverte. Úgy kell neki.

A cím egyébként, mármint a magyar fordításban Kannibál, helytálló, mivel Dahmer még ezzel is kísérletezett. Meg volt ott nekrofília, stb.

Még esetleg annyit említenék meg, hogy Dahmer édesapját, Lionelt Bruce Davison alakítja, akit több sorozatban is láthattunk, mint például a Tales from the Darkside, a Hotel, a Mesék a kriptából, a Végtelen határok, a Szellemekkel suttogó, vagy az olyan filmekben, mint a Bébicsőszök klubja és A titkok könyvtára 3. Nekem mégis a Kingdom Hospital - A félelem kórháza című sorozatból maradt emlékezetes, az őrült Dr. Stegman szerepében.

Stúdió: Blockbuster Films, DEJ Productions, Peninsula Films Inc.
Hossza: 101 perc
IMDb értékelés: 5,5

Az Árnykép után azt gondoltam, ideje megnézni valami olyat, amit még nem láttam. A választottam a Magasfeszültség című film lett, amit ugyan nagyon régen azt hiszem megnéztem, de alig emlékeztem rá, csak nagy vonalakban (mint kiderült, nagyon nagy vonalakban), még azt sem tudtam, hogy francia film.
Na mindegy, elindítottam, és vártam, hogy vajon  vissza-vissza jönnek-e az emlékek. Hát nem igazán, csak a főszereplő volt ismerős, de ennyi. Úgy emlékeztem, valami őrült garázdálkodik a városban, és a lány (aki nem a férfiakhoz vonzódik) felveszi vele a harcot. Hát... inkább lássuk a történetet.

SPOILER
Marie (Cécile de France) és Alexia (Maiwenn Le Besco), az egyetemista barátnők a szünetben útra kelnek, hogy meglátogassák Alex szüleit és öccsét. Amikor megérkeznek, Marie-nak kicsit minden más, és új, mint eddig. Alex szülei kedvesen fogadják. Hamar nyugovóra térnek, de nem sokáig élvezhetik a pihenést, mert valaki az éjszaka közepén becsönget hozzájuk, s le sem száll a csengőről. Amikor Alex apja (Andrei Finti) ajtót nyit, nagy meglepetésben lesz része: egy férfi áll az ajtóban, aki hatalmasat vág a fejére. Miután a támadó beljebb nyomakodik, különösen kegyetlenül elbánik az apával, majd a lépcsőn leérkező feleséget, Alex anyját (Oana Pellea) veszi célba. Eközben az emeleten Marie mindent hall, a szörnyű sikolyokat, de azt nem tudja, mi történhetett. Nem mer lemenni, és amikor lépteket hall, elbújik, s úgy rendezi el a szobáját, mintha senki nem szállt volna meg benne. A titokzatos alak be is jön a szobába, de Marie szerencséjére, nem veszi őt észre. Alexet azonban megtalálja, s felébreszti álmából, majd bántalmazza, amit Marie szintén hall. Amikor a lány úgy gondolja, a férfi elhagyta barátnője szobáját, átmegy hozzá, hogy megnyugtassa. Eközben Alex öccse kiszaladt a házból, de a gyilkos utánamegy, és lelövi. Marie nem tudott egyedül mit tenni, és még azt is végig kellett néznie egy szekrény mélyéről, hogyan gyilkolják meg brutálisan Alex édesanyját.
A gyilkos, miután végzett a családdal, Alexet magával viszi öreg tragacsán, de Maire-nak még idejében sikerül elbújnia benne. Megpróbálja megnyugtatni Alexet, és ki akarja szabadítani magukat. Amikor az autó megáll egy benzinkútnál, Marie kiszáll belőle, amíg a gyilkos a benzintöltéssel foglalkozik. Segítséget kér a boltostól, csakhogy az ismeri a gyilkost, aki be is lép a helyiségbe. Marie-nak még idejében sikerül elbújnia, de hiába minden, mert a férfi a kutast is megöli, és továbbhajt Alex-szel, Marie pedig lemarad a kocsiról. Ekkor hívja a rendőrséget, de azok nem tudnak sokat tenni, amíg a lány meg nem mondja, melyik benzinkútnál van. Marie magára maradt, de hamar talál fegyvert és egy kocsit is, amivel a gyilkos nyomába ered.
Marie végül utoléri a férfi kocsiját, de végül rá kell jönnie, hogy az túljárt az eszén. Szembe kerülnek egymással, de a gyilkos előnye nem tart sokáig: Marie kerül ki győztesen. Amikor rátalál barátnőjére, boldogan szabadítja meg láncaitól, csak az a bökkenő, hogy Alex fél tőle, s azzal vádolja, kiirtotta a családját...

Szóval, azt tudtam, hogy két lány indul valahová, és egy gyilkos útjába akadnak, de arra már nem emlékeztem, hogy hová, miért. Az nem volt semmi, amikor hirtelen megjelent a háznál, és végzett majdnem mindenkivel, csak talán a vér egy kicsit már túl sok, és túl folyós volt. Spriccelt mindenfelé. Gyomorforgató egy film. Még talán ez is rémlett, hogy erős jelenetek vannak benne.
Az teljesen kimaradt, hogy a főszereplő barátnőjét elrabolják, ahogy az is, mint írtam, hogy francia filmről van szó. Addig nem is jöttem rá, amíg nem fogtak a lányok éneklésbe...

A jelenetek végül is elmentek, sőt, és ami a csattanót illeti, mondhatom meglepődtem. Marie, mint kegyetlen gyilkos? Végül is... Azért ott már gyanút fogtam, mikor a zsaruk megérkeztek a benzinkúthoz, és megnézték a kamera felvételét... De azt azért hiányoltam a történetből, hogy nem magyarázták meg, miért tette Marie amit tette, mi vezetett odáig. Csak azt mutatták meg, mi lett a végén a lánnyal, akit egy Cécile De France (Lakótársat keresünk, Még mindig lakótársat keresünk, 80 nap alatt a Föld körül) nevű színésznő alakít.

A gyilkos szerepében Philippe Nahon látható a filmben, aki nagyon sok produkcióban feltűnt kisebb, nagyobb szerepekben. Itt speciel dermesztő egy figurát alakított, akiről nem lehetett tudni, miért jött, mit akar, csak azt lehetett sejteni, hogy sorozatgyilkos, mivel meg volt a saját kis fényképgyűjteménye, amelyek egytől egyik fiatal lányokat ábrázoltak.

A filmet Alexandre Aja (Sziklák szeme, Tükrök, Piranha 3D) rendezte és írta Grégory Levasseur-rel (Sziklák szeme, P2 - A rettegés új szintje, Tükrök).

Stúdió: Alexandre Films, Europa Corp.
Hossza: 91 perc
IMDb értékelés: 6,8

Hosszú kihagyás után végre jutott időm bejegyezni. Az első, amit érdemesnek érzek az említésre, az az Árnykép, amely nem mellékesen Japán vonatkozásokat tartalmaz. A film a japán szellemvilágba is elkalauzol minket, hatásos jelenetekkel tarkítva, csattanóval a végén.

SPOILER
Tehát a film elején megismerjük Benjamin (Joshua Jackson) és Jane (Rachael Taylor) Shaw-t, akik friss házasok. Ben fotós, és egy új állás miatt rögtön az esküvő után Japánba utaznak. Minden új, minden izgalmas, bár Jane néha úgy érzi, ő az egyedüli, aki nem beszéli a nyelvet. A fiatal pár egy divatfotózásra indul, és a sötét éjszakában, a sötét úton Jane hirtelen lefékez, amitől az autó ki is pördül. Jane úgy látta, hogy egy lány állt az úton, és szerinte el is ütötték, csakhogy nem találnak semmit, és a később érkező rendőrség sem. Ennek ellenére Jane biztos volt abban, hogy mit látott, de lehet, csak képzelődött..
Amikor Ben egy újabb fotózás képeit hívatja elő, azokon különös fénycsíkokat vesz észre, s onnantól kezdve az összes képén látszanak ezek a jelek, de egy sor furcsaság történik Bennel és Jane-nel. Utóbbi többször látni véli azt a lányt, akit "elütött". Szerinte a lány szelleme akar bosszút állni, azért, amit vele tett. Hiszi ezt azután, hogy férje asszisztensétől megtudja, az elkészült képek szellemfotók. Jane megosztja gyanúját férjével is, majd elmennek több "szakértőhöz" is.
Nem sokkal később kiderül, hogy Ben tudja ki játszadozik velük: a titokzatos lány Megumi Tanaka, akit korábban ismert, sőt egy pár voltak, kapcsolatuk azonban viharosan ért véget, mert Megumi túlságosan komolyan vette a helyzetet, míg Ben nem szerette a lányt. Amikor Ben szakított Megumival, az öngyilkossággal fenyegetőzött, és állandóan követte a férfit. Miután Ben mindezt elmeséli Janenek, azt állítja, nem tudja, mi lett Megumival; egyszerűen csak eltűnt. Egy szó, mint száz Jane és Ben végül Megumi keresésére indulnak, és a holttestét meg is találják. Ezenközben sok furcsa és rémisztő dolog történik velük, de Megumi szelleme bosszút áll Ben két régi barátján is. Amikor hazamennek Japánból (megunták a sok szellemesdit), úgy tűnik, minden rendbe jön. Jane egy romantikus estét tervez férjével, és az esküvőjük után készült képeket is előhívatja. Amikor azonban végignézi őket, azokon is látni véli a fehér fénycsíkot, és Megumit is. Mintha üzenni akarna, elvezeti Jane-t egy memóriakártyához, amely az egész életét a feje tetejére állítja. Amikor Ben hazaér, magyarázatot követel, és meg is kapja: Ben, Bruno (David Danman) és Adam (John Hensley) kieszeltek egy tervet, hogyan szabaduljanak meg a megszállott Megumitól. A dolgok azonban elszabadultak, és Ben elmondása szerint kicsúszott a kezéből az irányítás. Jane örökre otthagyja Bent, de Ben sosincs egyedül. A csattanóban azt is megtudjuk, miért fájt annyit a férfi nyaka, és miért nyomott annyit, mint két ember. Ben azonban nem akarja, hogy Megumi győzzön, így megpróbál végezni vele vagy magával, de számítása nem jön be...

Bár nem láttam az eredetit, gondoltam, hogy ez is egy amerikai változata mondjuk egy japánnak. Mint ahogy az Átokkal volt. Az Árnykép egy Thaiföldi, 2004-es filmből jött, de nekem ez is bejött. Sejtelmes, borzongató, izgalmas, és jó, hogy kiderült a végére, hogy Joshua Jackson (Rémségek könyve, Koponyák, Vérfarkas) nem olyan rendes srác, mint amilyennek az elején tűnik. Ez már nem a Dawson és a haverok, bár megjegyzem, ott sem volt mindig ártatlan...

A másik főszereplőt, Rachael Taylort (Van valami odalenn) a Menekülj! című horrorban láttam még, ott speciel egy idegesítő "lányt" játszott, de ebben a filmben szimpatikusabb volt, mint Jackson. Nem tudom, de itt alapból nem bírtam, főleg a karaktere miatt, de egyébként sem a kedvenc színészem.

A bosszúálló Megumit egy Megumi Okina nevű színésznő játssza, aki A haragban a főszereplő Rikát is alakította. Meg jó pár hazájában, Japánban készült filmben is látható.

Az Árnykép jelenetei nekem tetszettek, bár meg kell jegyeznem, hogy a sejtelmes hanghatások lehettek volna jobbak is. Azért az Átok című filmet nem múlja felül, ahogy A szemet sem, bár az Árnykép alaptörténete jobban tetszett ez utóbbinál.

A filmet Masayuki Ochiai rendezte, akinek neve esetleg a Fertőzés című film miatt lehet ismerős. A zenét egy Nathan Barr (Alkonyattól pirkadatig 3. - A hóhér lánya, Kabinláz, Motel) nevű srác szerezte.

Stúdió: Regency Enterprises, New Regency Pictures, Vertigo Entertainment
Hossza: 85 perc
IMDb értékelés: 5,5

Egy újabb klasszikus H.P. Lovecraft feldolgozás. Egész jó volt, de nekem nem lett a kedvencem. Megérdemli persze a tiszteletet az alaptörténet, mivel a híres szerző elgondolása, de azért így filmen... Ahhoz képeste, hogy '93-ben készült a film, elég furára sikeredett, de lehet, hogy direkt lett ilyen. A horrorban három kisebb történet foglal helyet, melyeket közrefog egy nagy kerettörténet, melyben megjelenik maga H.P. Lovecraft, méghozzá Jeffrey Combs (Reanimátor) megformálásában. Nekem tetszettek az ilyen és ehhez hasonló filmek, ahol pár kisebb "rémmese" van, és Combs szereplése is jó volt, de inkább előbb lássuk a film történetét:

SPOILER
H.P. Lovecraft (Jeffrey Combs), a híres író egy szerzetesek által működtetett könyvtárba érkezik, ismét. Már járt ott, ismerik is, mivel kutatásokat végzett a műveihez. Az egyik szerzetes beengedi és magára hagyja, de figyelmezteti, ne kószáljon el a kijelölt területről, mivel vannak a könyvtárnak számára tiltott részek is. Lovecraft megígéri, csakhogy előbb elcseni a szerzetes kulcscsomóját, mivel konkrét céllal érkezett: meg akarja találni a Nekronomikont, a hírhedt könyvet, mely a legenda szerint az összes nagy titkot tartalmazza. Lovecraft meg is találja, és elveszi a helyéről. Közben egy kis ajtó is kinyílik a könyv mögött, és ahogy a szerző egyre tovább olvassa a könyvet, az folyamatosan változik. Lovecraft ki is másol néhány történetet a Nekronomikonból. Az elsőben Edward De Lapoer (Bruce Payne) egy régi, romos házat örökölt. A nő, aki megmutatja neki a házat, Nancy (Belinda Bauer) azt tanácsolja, adja el az egészet, és menjen el, mert különös az egész ház, és sokan sokfélét beszélnek róla. Edward azonban nem törődik vele, és ott marad éjszakára. Talál egy levelet, amit még a ház korábbi tulajdonosa, egy leszármazottja írt. Jethro De Lapoer (Richard Lynch) ezt a levelet búcsúlevélként írta, mert már nem bírt tovább élni a bűnével. A halála előtt nem sokkal éppen hazatért egy hosszú hajóútról, de hatalmas vihar támadt, melyben sokan odavesztek. Ő is megsérült, de túlélte. Csakhogy a felesége és fia nem, melyet nem tudott elfogadni. Még Istenben is csalódott, és a helyiek szeme láttára dobta tűzbe a Bibliát. Amikor elkeseredése mérhetetlen volt, megjelent nála egy szörnyűséges démonszerű lény, aki otthagyott nála egy könyvet. Ez volt a Nekronomikon, és Jethro megtalálta benne azt, hogyan hozhatja vissza szeretteit a halálból. Amikor azonban ez sikerült, a felesége és lánya nem éppen úgy térnek vissza, ahogy azt várta. Felesége ugyanúgy őt hibáztatta a tragédiáért, ahogy maga is. Amikor kisfiát magához ölelte, az hirtelen átváltozott valamilyen ronda szörnyeteggé, és a felesége szintén. Rátámadtak Jethróra, aki nem tudott másképp megbírkózni a bánatával, csak úgy, hogy megölte magát. Edward nem tudja végigolvasni a levelet, mert egy rész elázott, de sikerül megtalálnia a könyvet, s mivel ő is hasonló veszteséget élt át nemrég, ahogy őse, elvégzi a szükséges szertartást. Még akkor este megérkezik hozzá szerelme, és Edward bocsánatot akar kérni, mivel szerinte az ő hibája volt az autóbalesetük. A nő azonban nem az, akinek hisz, és ahogy Jethrónál, ő is átváltozik. Edwardnak azonban sikerül megmenekülnie, és a fény segítségével visszazavarnia a lényt a mélybe. Lovecraft miután befejezi ezen történet másolását, rögtön megérzi a hőmérséklet változást: nagyon hideg lesz. Azért tovább olvassa a Nekronomikont. A következő történetben egy újságíró, Dale Porkel (Dennies Christopher) érkezik Miss Ostermanhoz (Bess Meyer), és néhány különös haláleset felől érdeklődik. Egy bizonyos Dr. Madden hollétéről is érdeklődik, és a nyomás alatt végül a fiatal nő, aki egy ritka betegségben szenved, mesélni kezd. Az anyjáról szól a történet, aki fiatalon és egyedül érkezett a városba, és kivett egy szobát abban a házban, ahol a lánya is él. Emily Ostermant (Bess Meyer) egy Lena (Millie Perkins) nevű nő fogadta, és kiadta neki az egyik szobát. Látszólag Lena egyedül élt a hagy házban, de volt egy másik titokzatos lakója is, Dr. Madden (David Warner), akit nem lehetett zavarni. Még akkor este Emily-re rátalált a mostohaapja, Sam (Gary Graham), aki zaklatta a lányt és verte. Emily nem akart ismét szenvedni, és elmenekült a férfitól, de az többször megütötte. A szegény lányon végül Dr. Madden segített, majd Lena is. Amikor Emily magához tért, azt mondták neki, Sam elment. Másnap azonban egy körözési plakáton látta viszont a férfi arcát, és magyarázatot is kért Dr. Maddentől. Az kénytelen volt elmondani, hogy Sam már nem él, és sok minden mást is megosztott a fiatal lánnyal. Kiderült a doktorról, hogy egy módszerrel gyakorlatilag becsapta a halált, pedig ő már több mint száz éves lenne. Ehhez azonban állandó hidegre volt szüksége, és mint kiderült, emberi csontvelőre is. Emily végül beleszeretett Dr. Maddenbe, és a férfi is viszont szerette, amit Lena nem nézett jó szemmel, mivel ő már évek óta ácsingózott a doktor figyelmére. A nő figyelmeztette Emily-t, és a lány úgy döntött, elmegy. Hónapokkal kéőbb azonban úgy érezte, vissza kell térnie, mivel terhes volt Dr. Madden gyermekével. Emily azonban éppen rosszkor lépett a házba, mivel Lena és Dr. Madden elkapták Mr. Hawkinst (Curt Lowens), Emily volt főnökét, és az agyveleje kellett nekik. Lena nem akart hagyni, hogy Emily ismét elmenjen. A dolog rosszul sült el: tűz támadt, ami nem tett jó Dr. Madden állapotának, és teljesen feloszlott. Lena hátba lőtte Emily-t, de nem ölte meg, mivel az Dr. Madden gyerekét várta. Az újságíró nem hiszi a képtelen történetet a doktorról, de amikor megjegyzi, hogy akár Miss Osterman lehetne maga az anyja is, tehát maga Emily, akkor lakolnia kell. Hiszen rátapintott a lényegre. A nő ugyanúgy megkapta a "betegséget", és szüksége van csontvelőre. De nem csak ő él még, hanem Lena is, és mindketten azt várják, hogy Dr. Madden gyermeke megszülessen egyszer, de az már évek óta Emily hasában van. Lovecraft elérkezik az utolsó történethez, ami a Hentesről szól. Egy rendőrpáros, Sarah (Signy Coleman) és Paul (Obba Babatundé) egy szabálytalanul közlekedő autót üldöznek, aki egy sötét sikátorban végre megáll ugyan, de Sarah beleütközik abba, mivel nem a vezetésre figyelt. Éppen arról vitatkoztak Paullal, hogy lefeküdtek egymással és a nőnek gyermeke is fogant tőle, s nem tudja, megtartsa e, mert fél az anyaságtól. A rendőrautó azonban felborul, és mindketten súlyosan megsérülnek. Pault kihúzza valaki, de Sarah egyedül mászik ki, és utána megy, követve a nyomokat. Egy sötét, elhagyatott helyre jut, amikor találkozik egy férfival, Mr. Benedicttel (Don Calfa), akiről Sarah kezdetben azt hiszi, ő vezette a kocsit, melyet üldöztek. De a férfi, aki itt él, azt mondja, nem ő volt. Sarah valamennyire hisz neki, és a férfi elmondja, sejti ki tehette ezt velük. Sarah ki akar jutni a helyről, de meg akarja találni a társát is. Mr. Benedict hajlandó elvezetni a Hentesként ismert szörnyeteg búvóhelyére. Bemutatja neki a feleségét is, Mrs. Benedictet (Judith Drake), aki őrülten viselkedik. Nem tűnik normálisnak, ahogy a férfi sem, és folyton összezavarják Saraht, sőt arra is rájönnek, hogy terhes. Mr. Benedict levezeti őt egy járatba, ahol azonban felvetődik Sarahban a gyanú, hogy vagy Mr. Benedict vagy Mrs. Benedict a Hentes. Gyanúja nemsokára beigazolódik, mert a két őrült csapdába ejti a nőt, ahol csomó oszlott holttesten kell átverekednie magát, és találkozik Paullal is, aki azonban már nem önmaga. A küzdelem után Saraht elkapják valami különös lények, amik kiszívják az embereket, és át akarják venni az irányítást. A nő szörnyű kínokat él át, de amikor magához tér, egy kórházban találja magát, s ott van mellette az anyja és az orvos, akik ugyanúgy néznek ki, mint Mr. és Mrs. Benedict. Sarah megtudja, hogy a babát elvesztette, és Paul kómába esett. Azt mondják, ott van a mellette lévő ágyon, de ekkor visszatér Sarah rémálma, és azt látja, hogy a lábait és az egyik kezét tényleg levágták, a gyermeke meg átkerült Mr. Benedict, vagyis egy valóságos szörnyeteg gyomrába. Miután Lovcraft befejezi a harmadik történet másolását is, hangokat hall a könyvtárban, és megjelenik a szerzetes. Lovecraft nem tudja kinyitni a vasrácsot, ami elzárja az utat, mert beejtette valahová. Miközben a könyv mögötti ajtó egyre jobban kitágul, a szerzetes átküzdi magát a rácson, és megpróbálja megakadályozni Lovecraftot abban, hogy elvigye a könyvet. Azonban a szerzőnek sikerül felülkerekednie, és a szörnyeteg, ami kijön a titokzatos kapun, a szerzetest támadja meg. Lovecraft fogja a könyvet, és sikerül vele kijutnia a könyvtárból. Övé lett minden titkok tudója, csakhogy a könyv veszélyes játékszer...

Hát nem semmi kis történetek. Vagyis történet a történetben, és abban is egy történet... Ne mindegy, nekem talán a második tetszett, a The Cold ("A hideg") című. Az első, a The Drowned ("A megfulladt") kevésbé, mivel a polipszerű lények sosem voltak a kedvenceim, viszont az a démoni lény, aki a könyvet hozza Jethrónak, na az jó volt. Jó kis csontvázszerű volt, víztől csöpögő, tele iszappal, moszattal. Gondolom ő volt A megfulladt. A harmadik, a Whispers ("Suttogások") meg aztán tényleg nem jött be, mert elég zavaros volt, viszont Don Calfa (Az élőhalottak visszatérnek, Beverly Hills 90210 sorozat, Columbo sorozat) szereplése határozottan feldobta az egészet. A kerettörténet, a The Library ("A könyvtár") is jó volt, hogy maga H.P. Lovecraft akarta megszerezni a Nekronomikont, és végül sikerült is neki,

Tehát amint említettem Jeffrey Combs és Don Calfa miatt már érdemes volt megnézni a filmet. Bár előbbit alig ismertem meg, mert nem is tudom... Sokkal idősebb lett ugye a Reanimátor óta. Megemlítendő még Brian Yuzna, aki amellett, hogy a kerettörténet és a harmadik rendezője és írója volt, sőt a produkció társproducere is, feltűnt magában a filmben; ő volt a taxis, aki hozta-vette Lovecraftot. Bruce Payne-t (Miss Marple: Nemezis, Farkangyal, Üvöltés 6. - A korcsok, Warlock 3. - Az elveszett ártatlanság) is kedvelem, egész jó színész, ahogy David Warner is, aki sokkal fiatalabb kiadásban az újságíró Jennings volt az eredeti Ómenben.

A második történet főszereplőnőjére meg azt hittem, az Amynek ítélve sorozat főszereplője. Nem nézem ezt, viszont láttam reklámot belőle, és komolyan onnan volt ismerős. De ez Bess Meyer, és nem Amy Brenneman, mint kiderült. Millie Perkins meg 1959-ben kezdte karrierjét fiatal lányként az Anna Frank naplója című drámában. Dennis Christophert a Stephen King regényéből készült Azban  láttam, s Obba Babatundé is ismerős volt, bár nem jöttem rá, pontosan melyik filmből, sorozatból.

A Nekronomikont egyszer Brian Yuzna (Bride of Re-Animator, Az élőhalottak visszatérnek 3., Dr. Halál, Reanimátor - A visszatérés, Holtak tava) rendezte, aztán Christophe Gans (Silent Hill - A holaott város) és Shusuke Kaneko (Azmi 2. - Életre halálra!, A halállista, A halállista - Az utolsó név). Gans az első epizódot rendezte és ő is írta, de segítségére volt Brent V. Friedman (A feltámasztott, Hellbound - Út a pokolba, Mortal Kombat II - A második menet), aki mind a három kis történetet, plusz a keret írásában részt vett. Kaneko csak a rendezője volt a második, a The Cold című történetnek; az Kazunori Ito (Páncélba zárt szellem - Ghost in the Shell) írta.

H.P. Lovecraftnak a következő művei szolgáltatták az alapot a filmhez: a The Rats in the Wall (Patkányok a falban), a Cool Air (Hideg levegő) és a The Whisperer in Darkness (Suttogás a sötétben). El is határoztam, hogy a közeljövőben el fogom olvasni ezeket az elbeszéléseket, hogy megtudjam, milyenek az eredeti "mesék".

Stúdió: Davis-Films
Hossza: 96 perc
IMDb értékelés: 5,5