A 80-as évek egyik kultuszfilmje Az élőhalottak visszatérnek, és minden horrorrajongónak látnia kell! Én mondjuk meglehetősen későn jutottam hozzá, hogy első ízben megcsodáljam, de jobb későn, mint soha. Mondhatnánk horrorvígjátéknak, bár én nem szeretem ezt a megfogalmazást, mivel nálam teljesen más kategória, mint mondjuk a tinihorrorokat kifigurázó Horrorra akadva sorozat. Az élőhalottak éjszakája önmagában megállja a helyét, de a zombis horrorokra épít, amiket kissé komikusra fordít. Ennek ellenére vannak benne rémfilmbe illő, gyomorforgató jelenetek.
A történet egy orvosi ellátó raktárból indul, ahol Frank (James Karen) és Burt (Clu Gulager) dolgozik, s éppen most vették fel Freddy-t (Thom Mathews), akit Franknek kell betanítania a raktáros melóra. A fiú egész jól boldogul, és kíváncsi is. Így munka közben Frank történetekkel szórakoztatja, és megmutatja a nagy szenzációjukat. Azt meséli Freddy-nek, hogy egy élőhalottakról szóló film valójában itt zajlott le, és minden igaz volt, csak kicsit másképpen adták elő a moziban, mivel a rendezőt megfenyegették. A kormány tette mindezt, és a középpontban néhány titkos vegyi kísérlet állt. Frank megmutatja a döbbent Freddy-nek a hűtőházban lévő hullát is, de az alaksorban ott vannak a tartályok, melyekben holttestek nyugszanak. Véletlenségből a két kétbalkezes fickó eltöri az egyik tartályt, és a gáz, ami benne van, kiszabadul. Mindeközben néhány fiatal nem találja a helyét a nagyvilágban, és szórakozásra vágyik. Ők Freddy barátai, akik közül Tina (Beverly Randolph) randevúra készül vele. A többieknek, Chucknak (John Philbin), Casey-nek (Jewel Shepard), Spidernek (Miguel A. Núnez Jr.), Scuznak (Brian Peck) és Trashnek (Linnea Quigley) eszébe jut, hogy mindannyian menjenek el Freddy-ért az új munkahelyére, hiszen neki mindig vannak jó ötletei. Összeszedik "Befalcot" (Mark Venturini), aki morogva bár, de elviszi a kocsiján őket Freddy-hez. Csakhogy tíz óráig kinn kell várakozniuk, de addig sem unatkoznak: a szomszédos temetőben múlatják az időt. Időközben az ellátó raktárban Frank és Freddy magához tér a gáz okozta kábulatból, de még nem is sejtik, milyen nagy bajt okoztak. Felvánszorognak a pincéből, és szinte azonnal észreveszik az önmagától mozgó, félbevágott kutyát, akinek elvileg már halottnak kellene lennie, hiszen preparálva volt. Frank és Freddy nem érti mi folyik körülöttük, de azonnal jön a második furcsaság: a hűtőben lévő hulla dörömböl az ajtón. Frank, aki eddig nem akarta értesíteni főnökét, Burtöt, most meggondolja magát. Amikor Burt megérkezik, nem hisz a két férfinak, azt hiszi, csak szórakoznak vele. Aztán a saját szemével látja a mozgó holttestet, akit sehogy sem tudnak ismét ártalmatlanná tenni. Kisütnek egy tervet, hogy feldarabolják a testet, és átviszik a közeli boncterembe Burt barátjához, Erniehez (Don Calfa), akinek van egy hamvasztókemencéje, s azzal szépen majd eltüntetik a hulla nyomát, mintha nem is létezett volna. Végül Ernie bizonyos ellenszolgáltatás fejében belemegy a dologba, de arra nem számítanak, hogy az égetés okozta füst felszállva a levegőbe savas esőt okoz, mely visszahullva a földbe feléleszti a temetőben lévő holtakat. Ezzel elszabadul a pokol, és a kinn rekedt fiatalok rohannak az életükért. Két részre is szakadnak, sőt Trasht el is kapják az élőhalottak, aki aztán maga is így tér vissza. Néhányan a csapatból, köztük Tina is bejut a boncterembe Ernie-ékhez, és a lány végre viszont látja Freddy-t, csakhogy az a randi már nem fog összejönni, hiszen a fiú és Burt is belélegezték a mérgező gázt. Egyre rosszabbul vannak, és a kihívott mentő, és rendőrök sem segíthetnek, hiszen mindenkit megtámadtak az élőhalottak...
Dan O'Bannon (A nyolcadik utas: a Halál) mint a film rendezője és forgatókönyvírója nagyot alkotott, bár meg kell mondanom, amikor legelőször láttam, nem jött be a film. Szkeptikus vagyok a horrorvígjátékokkal szemben, és hát azt hittem, ez is olyan, mint az addig látottak többsége. Én azt vallom, hogy vagy legyen félelmetes, vagy vígjáték. Egy kicsi móka még elmegy, de abból is megárt a sok egy horrorban. Aztán amikor végignéztem, először meg kellett emésztenem, majd rájöttem, hogy nagyon jól lehet rajta szórakozni. Annyira kifordítja azt, amit addig a horrorokban "zombinak" hittünk, hogy az már kész. Itt például az élőhalottak gyorsabbak, ügyesebbek, tudnak beszélni, gondolkodni, és azt is megtudjuk egyiküktől, hogy fáj nekik halottnak lenni. Szegények! A kedvenc eledelük pedig az agy.
Később újranézve a filmet megkedveltem a szereplőket is, na nem a malacorrú Tinát, aki szinte csak sápitozik a filmben Freddy után. Freddy-t sem, mert szerintem béna egy zombi lett, de azt az ütődött Franket, alias James Karent (Poltergeist - Kopogó szellem, Kongó, Piranha) és a dadogó Ernie-t. A legjobban nevetni rajtuk lehet, meg persze Spiderön és "Befalcon" (aki eredetileg Suicide, csak magyarosítva lett). Utóbbit már az elején elkapja az egyik zombi, aki jól összeken az alaksorban mindent. Úgy néz ki, mintha valaki összeszarta volna a falat.
A zombikról jut eszembe, attól még hogy nem olyan profi a kinézetük, tetszettek, és pont ez a lényeg. Olyan bénán néz ki mindegyik, mint valami csontvázak, vagy öreg fószerek. Az mondjuk, hogy még beszélni is tudnak, és CB-t használni, már túlzásnak tartottam, de itt meg lehet engedni ilyet, mivel nem komoly a dolog. Végül nem is tudom, minek nevezzem ezt a filmet: horrornak, vígjátéknak, horrorkomédiának? Mindegy, de akkor is kötelező darab!
A zenéről is had ejtsek pár szót. Matt Clifford neve nem szerepel sok produkciónál, de nem is ez a lényeg, hanem a The Jet Black Berries, az SSQ, a 45 Grave, a TSOL, a The Cramps és Roky Erickson, akik remek zenéket készítettek.
Stúdió: Hemdale Film, Fox Films Ltd., Cinema 84
Hossza: 91 perc
IMDb értékelés: 7,2