James Stewart főszereplése számomra rögtön azt mondta, hogy ez a film több, mint jó lehet, és persze ott van Alfred Hitchcock rendezése is, aki legenda a szememben. Egyéb alkotásait is láttam már, illetve az Alfred Hitchcock bemutatja sorozatból is szemezgettem régen, ezért sejtettem, mire számíthatok. Maga az alaptörténet, Patrick Hamilton színdarabja is elnyerte a tetszésemet, és az egészet emelte egy fokkal, Farley Granger és John Dall színészi játéka.
SPOILER
A történet annyi, hogy két izgalomra vágyó barát, Brandon Shaw (John Dall) és Phillip Morgan (Farley Granger) kitalálják: megölnek valakit. Ki sem lenne erre jobb választás, mint volt iskolai társuk, a számukra értéktelen David Kentley (Dick Hogan). Ezzel is indulnak a film első képkockái. Miután a fiú meghalt - megfojtották egy kötéllel - beteszik egy nagy ládába, mely mit tesz isten, asztalnak is kiváló. Mert hogy éppen búcsúünnepséget akarnak tartani. A kis számú csapat, akiket meghívtak, azt hiszik, Phillipet búcsúztatják (aki elutazik egy időre), de a két barátot inkább az izgatja, hogyan ússzák meg a felelősségre vonást. Mert hogy megússzák, az számukra nem kétséges. Megöltek ugyan valakit, de az csak David Kentley, aki nem méltó arra, hogy egy levegőt szívjon velük. Brandon és Phillip hitvallása az, amit még az egyetemen tanultak tanáruktól: vannak felsőbbrendű emberek, akik nyugodtan gyilkolhatnak, ha arra támad kedvük; ők dönthetik el, ki halljon meg, és ki éljen. Brandon és Phillip magukat felsőbbrendűnek vélik, és e szerint cselekedtek, amikor elvették David életét, aki éppen nősülni készült. Miután mindent elrendeztek, kezdődhet is a parti. Meg is érkezik a kíváncsi házvezetőnő, majd sorban a a vendégek, köztük Janet Walker (Joan Chandler), David menyasszonya, David apja és Kenneth Lawrence (Douglas Dick), aki Janet volt barátja. Miközben halad a társalgás és bájcsevej, megérkezik Rupert Cadell (James Stewart) is, aki a fiúk tanára volt, az a bizonyos filozófia professzor, aki a felsőbbrendűség elméletét tanította nekik. Brandon látszólagos nyugalommal fogadja Rupertet, hiszen valami morbid módon élvezi a helyzetet, hogy kijátsza ezt az embert is. Phillip azonban már nem ilyen nyugodt; ő attól fél, ha a többiek nem is, Rupert rá fog jönni, mit tettek. Egy kirobbanó vita mellett a "tökéletes bűntényről" Brandonnak még arra is jut ideje, hogy megpróbálja ismét összehozni Janetet - aki mellesleg az ő barátnője is volt egykoron - és Kennethet. Phillip egyre többet iszik, Rupert egyre többet faggatózik, és egyre többet hangzik el az a kérdés: hol van David? Hát igen, erre a választ csak Brandon és Phillip tudja, de nem sokáig titkolhatják, mert Rupert megsejti, hogy ezek a fiúk megvalósították azt, amit ő csupán elméletileg gondolt át.
A kötél Hitchcock első színes filmje, és mindössze egy stúdióban forgatták. Ezt megoldani nehéz feladat lehetett, és a színészek gondolom meg is szenvedtek vele. Az eredmény azonban kiváló lett; a feszültség csak úgy árad a filmből. A néző már a legelején tudja, hogy Davidet megölték, és végigizgulhatja, mikor, ki vesz észre valami furcsát a láda körül. Hiszen David abban van elrejtve, amit a két jómadár letakart egy terítővel és ezüst gyertyatartókkal díszítettek. A halotti koporsóból furcsa kis tálaló lett, és mindeközben mindenki csak Davidet keresi, aggódnak érte. Mind Brandon, mind Phillip karaktere átmegy egyfajta változáson a film végére. A legelején Brandon Shaw még maga a megtestesült higgadtság, de amint megérkezik a rettegett Rupert, már rögtön dadogni kezd, és nyugalmát csak részben nyeri vissza. Aggódhat Phillipért is, aki egy idő után már nem ura önmagának, nem bírja elviselni a terhet, mintha David maga mutogatna rá a ládából. A film végén tapasztalt bátorsága inkább botorság, amit a túl sok elfogyasztott alkohol okoz.
Farley Granger és John Dall mellett nagyszerű alakítást nyújt James Stewart (Hátsó ablak, Szédülés, A nagy álom), akitől ezt már megszokhatták a Hitchcock rajongók. A film közben szinte látni, ahogy forognak a kerekek Rupert agyában, amikor is egyre inkább eljut arra a következtetésre, hogy volt tanítványai megtették, megölték Davidet. Mint egy jó nyomozó, úgy kérdez rá még a legapróbb dolgokra is, nem siklik el semmilyen részlet fölött, minden nyomot észrevesz, ami arra utal, hogy nincs rendben valami. Csavaros eszével egy időre a tudatlanság látszatát kelti, de a legutolsó pillanatban még azt is pontosan tudja, és a gyilkosok elé tárja, hogyan végeztek szegény Daviddel.
Megemlítendő még az egyik ifjú felfedezett, Joan Chandler, aki a nagyok mellett megállta a helyét.
Maga Hitchcock is azt tartotta, a Kötél volt a legizgalmasabb filmje, főleg a forgatás miatt (néhány szereplős film és egy kis helyiségben játszódik a cselekmény). Ezt én alá is írom, bár a Hátsó ablak sem egy piskóta (itt inkább a film vége lesz izgalmasabb). Mégis a Kötél az egyik leginkább feszültséggel telibb film, amit valaha láttam (kijött dvd-n az Alfred Hitchcock gyűjtemény darabjaként, így sikerült megszereznem valamelyik áruházban pár éve). Nem véletlenül nevezték a rendezőt a "feszültségkeltés mesterének".
Stúdió: Transatlantic Pictures, Warner Bros. Pictures
Hossza: 80 perc
Forgatókönyv: Arthur Laurents
IMDb értékelés: 8,1
Filmes blogom első bejegyzése megérdemel egy gyöngyszemet, ami az Ómen 1976-ból. Kedvenc horrorjaim egyike, melyet Richard Donner (Superman I-II., Halálos fegyver-sorozat) rendezett és David Seltzer (Willy Wonka és a csokigyár, A 18. angyal) írt. Szerintem ezt minden horror rajongónak látnia kell, legalább egyszer. Én már legalább hatszor megnéztem, de nem lehet megunni. Először még anno a TV3 csatornán kattantam rá erre a történetét tekintve ördögi filmre. Akkor lássuk az alapot...
Hogy a színészekről is mondjak valamit... Gregory Peck (Brazíliai fiúk, Cape Fear - A rettegés foka) nagyszerű színész, és jóképű is (bár korábbi filmjeiben még nem láttam). Lee Remickket őszintén szólva azt hiszem semmi másban nem láttam, de nem volt vele semmi bajom, a kis Damien, Harvey Stephens viszont alig szerepelt az Ómenen kívül másban. Szerepét, az ördögi kisfiút nagyon jól alakította. Ha ránéztem, mindig kirázott tőle a hideg, és még most is. Negatívum, hogy halálra idegesít a filmben, mikor mindenhol ott van, hiperaktív. Nekem is migrénem lenne tőle... Érdekesség azonban Stephensről, hogy az Ómen remakejében is játszott; ott egy bulvárlap riporterét alakította, legalábbis az IMDb szerint. Én nem tudom megítélni, mivel csak egyszer, néhány éve láttam a 2006-os Óment, és meg kell, hogy mondjam, annyira nem is tetszett.